Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-12 / 158. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 12. Latinyinával, Comanecivel, Li Ninggel, Fraserrel, Spitzcel, Fangioval és Laudával folytatjuk az évszázad legjobb sportolóit bemutató sorozatunkat A tornaterem, az uszoda és az autópálya bája Az újságírók szavazatai alap­ján az évszázad huszonöt legjobb sportolója közül ez­úttal három tornászt, két úszót és két autóversenyzőt mutatunk be. MAREK SVÁTEK LARISZA LATINYINA. A Dnyeper és a Fekete-tenger közelében elte­rülő Hersoneban született 1934. december 27-én. Nehéz gyerekko­ra volt: apa nélkül nevelkedett, édesanyja takarítónő volt egy isko­lában. A tornaterembe testnevelő tanára, Mihail Sztonyicsenko ve­zette be. Érettségi után Kijevbe ke­rült. Itt a Szovjetunió messze föl­dön legjobb edzőjéhez, Alek­szandr Misakovhoz került. Bekö­tött szemmel tanult megjárni, ug­rálni és gyakorolni a gerendán. Két évvel később bemutatkozott a ró­mai világbajnokságon, de csak négy évvel később, Moszkvában járt sikerrel, ahol 1958-ban szer­zett aranyérmet - pedig állapotos volt. Legnagyobb siekerei az ötka­rikás játékokhoz fűződnek, 1956 és 1964 között kilenc olimpiai aranyérmet szerzett. Öt ezüsttel és négy bronzzal (összesen tehát 18 éremmel) a sportág legeredmé­nyesebb olimpikonja. Visszavonu­lása után edzőként ért el figyelem­re méltó sikereket. NADIA COMANECI. Még csak 14 éves volt, amikor a montreali olim­pián 1976-ban meghódította a tor­nászvilágot. A szakemberek nem győzték csodálni a fiatal kisasz­szonyt. A Forum-stadionban há­rom egyéni számban győzött, és ezzel hozzásegítette a rendkívül fi­atal - az átlagéletkor 15,8 év volt ­román csapatot az ezüstéremhez. Ö volt az első tornász a világon, aki tíz pontot kapott a zsűritől. Négy évvel később Moszkvában is sike­resen szerepelt. Olimpiai érem­gyűjteménye öt arany-, három ezüst- és egy bronzéremből áll. Na­dia Onestiben született 1967. no­vember 12-én. A kiváló edző, Károlyi Béla figyelt föl az óvoda játszóterén a hatéves rendkívüli tehetségre. Tizenegy évesen már kétszeres román bajnok volt. Egy évre rá bekerült a felnőtt váloga­tottba, az 1975-ös Európa-bajnok­ságról négy aranyéremmel és egy Mark Spitz hét olimpiai aranyérem után a száját is megnyalhatta ezüsttel tért haza. 1984-ben mon­dott búcsút a tornateremnek, öt évvel később az Egyesült Államok­ba emigrált, ahol három éve bol­dog házasságban él Bart Conner­rel. LI NING. Már a nevéből is kitűnik, ő is ázsiai. Li Ning 1963. október 3­án, a kínai Liuzhouban született. Hétévesen kezdett el tornázni, há­rom év elteltével Kína junior baj­noka. Hét évvel később mutatko­zott be a felnőttek mezőnyében, és a harmadik helyen végzett. Követ­keztek a nemzetközi sikerek: két aranyérem a nyári Universiadén, majd egy harmadik hely a világbaj­nokságon. 1982-ben ő vezette a tornászok világranglistáját. A Vi­lág Kupán hat aranyat és egy ezüstérmet vágott zsebre. A Los Angeles-i olimpián három szám­ban az első helyen végzett, egyszer a dobogó második, egyszer a har­madik fokával kellett beérnie. Ezenkívül a világbajnokságokon 2 arany, 5 ezüst, 4 bronz, a Világ Ku­pa-viadalokon 9 arany és 2 bronz a mérlege. DAWN FRASER. Ha az ausztrál sport legendáiról esik szó, egyből a zseniális úszónő neve kerül előtér­be. Sydneytől nem messze, Balma­inben született 1937. szeptember 4-én. Gyerekkori asztmájával sike­resen megbirkózott, az 1956-os olimpai játékokon kétszer lett első, egyszer második. Tagja volt a vi­lágcsúcsjavító 4x100-as gyorsvál­tónak; összesen 43 világrekord fű­ződik a nevéhez. Az első úszónő, aki a 100 méteres gyorsúszást 59 másodpercen belül teljesítette. Eb­ben a számban a tokiói olimpián, huszonhat évesen állított fel világ­csúcsot (58,9), amit nyolc évig senki sem tudott megdönteni. Az eredmény azért is lenyűgöző, mert három hónappal az olimpia előtt autóbalesetet szenvedett; édes­anyja meghalt, Fraser több sérü­lést szenvedett. Három olimpiai arany- és ugyanennyi ezüstérmet szerzett. MARK SPITZ. Az 1972-es münche­ni nyári játékok legnagyobb egyé­nisége, 1950. február 10-én szüle­tett a kaliforniai Modestában. Hét Niki Lauda a Ferrariban is megfordult aranyérme abszolút bombának számított az olimpián, az addigi legjobb teljesítmény öt arany volt. A mexikói olimpián már szerzett két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot. Latinyina és Nurmi után minden idők harmadik legeredmé­nyesebb olimpikonja. 1967 és 1972 között a világ legkiválóbb úszói között tartották számon, az említett időszak alatt harminckét világcsúcsot ért el, Münchenben minden számot világrekorddal nyert. Főleg a rövidebb távok tar­toztak az erősségei közé, de a 400 gyorson (3 világcsúcs) és 1500 méteren sem kellett félteni. Tíz­éves kora óta úszott. A kaliforniai Santa Clara sportközpontban Ja­mes Councilman nevelte. Spitz pá­lyafutása végén a színészi pálya fe­lé kacsingatott, jelenleg sikeres üz­letember. JUAN-MANUEL FANGIO. A For­ma-l-es autós világbajnokság egyik leghíresebb versenyzője 1911. június 24-én született az ar­gentin Balcare városában. Olasz bevándorlók sarja. Gyermekkora óta érdeklődött a műszaki dolgok és az autók iránt. A Forddal kezdte pályafutását, előbb a dél-amerikai ralira, majd a tízezer kilométeres Grand Premio del Nortera adta a fejét. A Maserati, a Gordini és a Ferrari után 1950-ben az Alfa Ró­meónál kötött ki. Ettől kezdve 1951-ben, 54-ben, 55-ben, 56-ban és 57-ben Forma-l-es világbaj­nok; 1950-ben és '53-ban az össze­tett verseny második helyezettje. Öt idényben 51 rajtból 24 nagydí­jat nyert. Visszavonulása után a Mercedes Benz argentin kirendelt­ségének igazgatója. Nyolcvannégy évesen, 1995-ben halt meg. NIKI LAUDA. Tehetős bécsi család­ból származik, 1949. február 22­én született. Gyerekkori álma 1971-ben teljesült - ekkor debü­tált a legrangosabb autós világbaj­nokságban. Három évre rá a Ferra­ri szerződtette. Első nagydíjgyő­zelmét Spanyolországban érte el; 1975-ben négyszer bizonyult a leggyorsabbnak, belgiumi, svédor­szági, amerikai és franciaországi győzelme után a világbajnokság mezőnyében ő szerezte a legtöbb pontot, s ezt egy évvel később megismételte. Kisebb huzavona után 1982-ben a McLarennel kö­tött szerződést, 1984-ben öt nagy­díjon lett első, és megnyerte a vi­lágbajnokságot. Utoljára 1985­ben a Holland Nagydíjon utasítot­ta maga mögé a mezőnyt. A világ­bajnoki címeken kívül az 1976-os balesete is ismertté tette, ami örökre nyomot hagyott az arcán. Visszavonulása után sem fordított teljesen hátat a sportnak: 1991 és 1998 között tanácsadóként dolgo­zott a Ferrarinál. A Lauda Air repü­lőtársaság tulajdonosa. Petr Sudek, az idei kosárlabda Európa-bajnokság egyetlen szlovák résztvevője vezetett már mérkőzést a női vébén is, de az idei szereplését jóval többre tartja Jobban érzi magát a férfiak mezőnyében JAN HUDOK Július elején a párizsi Bercy sport­csarnokban új Európa-bajnokot avattak a férfi kosárlabdában: Olasz­ország a döntőben 64:56-ra legyőzte a spanyol válogatottat, és 16 év után megszerezte második Európa-baj­noki címét. A torna legnagyobb esé­lyesének, Jugoszláviának meg kel­lett elégednie a bronzéremmel, a 3. helyért vívott meccsen 74:62 arány­ban bizonyult jobbnak házigazda franciáknál. Hat csapatnak, az első négynek, valamint Litvániának és Oroszországnak sikerült kiharcolnia a 2000-es, sydneyi olimpiai játéko­kon való részvételt. Petr Sudek já­tékvezető révén Szlovákia is képvi­seltette magát a kontinensviadalon. Mielőtt rátérnénk az Európa-baj­nokságra, hogyan értékeli a köz­reműködését? Vezettem már mérkőzést a magyar­országi női Eb-n '97-ben, tavaly Né­metországban a női világbajnoksá­gon és a Final Főúrban, amelyet Bo­urges-ban rendeztek. No de a férfi mezőny más kategória. Ezt sokkal többre tartom. Elégedett volt a szervezéssel? A franciák igazán értették a dolgu­kat, egy szavunk sem lehetett - leg­följebb ami az időjárást illeti. Néha túlságosan meleg volt. De a körül­ményekkel, a szurkolókkal, a pá­lyákkal elégedettek lehettünk. E te­kintetben gond nélkül zajlott az Eu­rópa-bajnokság. A rangosabb viadalok előtt a Nemzetközi Kosárlabda Szövet­ség általában összeül a játékve­zetőkkel, hogy megszabják, nagyjából milyen szigorúan bí­ráskodjanak. Most is így történt? Volt egy találkozó. A csoportküz­delmek előtt Ľubomír Kotleba, a FIBA vezetőségi tagja elmondta, hogyan alakultak az elmúlt két év­ben a játékvezetés „belső szabá­lyai". Ennek lényege a játék folya­matossága, hogy fölöslegesen ne szakítsák meg a mérkőzés mene­tét, hogy a nézők is jobban szóra­kozzanak. Leginkább a test test el­leni harcra kellett figyelnünk, ami­kor valamelyik játékos szabályta­lanul kerül előnyös helyzetbe. Per­sze, a mai kosárlabda fizikailag elég megterhelő, de az Eb-n szere­pelt játékosok többsége nívós eu­rópai klubokban játszik. A kuupa­küzdelmeknek köszönhetően van alkalmuk felkészülni a válogatott mérkőzésekre is. Hány találkozót vezetett az Eu­rópa-bajnokságon? Összesen hetet. Három csoport­meccset Antibes-ben, utána kettőt Le Mans-ban, majd a Litvá­nia-Spanyolország negyeddöntőt és a Spanyolország-Franciaország elődöntőt. Gondolom, más találkozót is megnézett. Melyik csapat tette önre a legjobb benyomást? Talán meglepően hangzik, de ne­kem a törökök tetszettek a legjob­ban. Két találkozójukat vezettem. Jó a csapatjátékuk és a modern ko­sárlabda hívei. Az olimpiai részvé­tel mégis kicsúszott a kezükből; rá­adásul még a hetedik helyért ví­vott mérkőzésen is kikaptak a né­metektől. A második menetben a litvánok tűntek szimpatikusnak, akik a veterán Sabonisra támasz­kodtak. És persze az Eb meglepe­téscsapata, Csehország is jó benyo­mást keltett. Szeretném a szlovák válogatott figyelmébe ajánlani a magyarokat is. Tudvalevő, a kö­vetkező Eb-selejtezőn egy csoport­ba kerültek Szlovákiával, és az idei kontinensviadalon nem egy ellen­felüket megizzasztották. Ha már említette, azon a bizo­nyos selejtezőn a magyarokon kívül Horvátország, Anglia, Svájc és Lettország lesz Szlová­kia ellenfele. Mint tudjuk, a tö­rökországi, 2001-es Eb-re csak az első két csapat válthat jegyet. Szlovákia milyen esélyekkel in­dul a versenyfutásban? Erről már akkor elgondolkoztam, amikor a Szlovák Kosárlabda Szö­vetség megbízásából Párizsban részt vettem a sorsoláson. Aki egy kicsit is jártas a férfi kosárlabdá­ban, tudja, a csoport egyértelmű esélyese Horvátország. Az idei Eb­n csalódást okozott, csak a 12. he­lyet tudta kiharcolni, most nincs más választása: be kell bizonyíta­nia szurkolóinak és önmagánk, hogy ennél jóval többre képes. Szerintem a magyarok a mieinknél egy fokkal előbbre tartanak, a let­teknek pedig kitűnő 20 éven aluli válogatottjuk van. Szlovákiának igazából ezzel a két csapattal kell fölvennie a versenyt, mert Svájc és Anglia nem okozhat gondot. A cse­hekről kellene példát venni, akik azzal jutottak ki az idei Eb-re, hogy otthon is, idegenben is legyőzték Litvániát. Biztos vagyok benne, hogy a mieink is szép eredménye­ket érnek el. Alighogy vége az Európa-bajnok­ságnak, máris sűrű a programja. Hát igen. Részt veszek a Puerto Ricóban a pánamerikai olimpiai selejtezőn, amelyen tíz csapat in­dul, az USA, Kanada, Brazília, Ar­gentína válogatottja és még sorol­hatnám. A két legjobb utazhat Sydneybe. Valójában csak a má­sodik helyért zajlik majd a küzde­lem, mert az Egyesült Államok együttese szinte biztos befutó. De nem szeretném elkiabálni a dol­gokat. Az Eb-n is születtek megle­petések. Kemény párharcokban nem volt hiány az Eb-n Orosz blokk a litván kísérletre

Next

/
Thumbnails
Contents