Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-12 / 158. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 12. KOMMENTÁR Bizonygatási kényszer TÓTH MIHÁLY Számos szlovákiai magyar felteszi most a kérdést: vajon mi változik azzal, hogy a parlament három kormánypártja az MKP ellenszavazata dacára elfogadta a kisebbségi nyelvtörvényt. Egy-két év múlva elkészíthetjük a sokat vitatott törvény következményeinek a mérlegét. Egyelőre két dolgot tekinthetünk biztosnak: 1. ha ez a kormány marad hatalmon, akkor nem következnek be lényeges változások, és ha bekövetkeznek is, azok többé-kevésbé kedvezőek lesznek a kisebbségi magyarok számára; 2. ha a Mečiar és Slota vezette ellenzéknek sikerül kormányválságot kirobbantania és idő előtti választásokat kiprovokálva győznie, a felhergelt nacionalistákra építő leendő hatalom akkor is földig rombolja a kisebbségi jogokat, ha a három kormánypárt a törvény vitájának minden órájában rátesz egy-egy „lapáttal" a magyarok által beterjesztett követelésekre. A hatalomra került nacionalizmus 1994. november 4-ének éjszakáján megmutatta, milyen rövid idő alatt lekaszabolhatok a korábban meghonosodott demokratikus vívmányok. Különös fintora a sorsnak, hogy egy Dušan Slobodníknak, egy Víťazoslav Móricnak, egy Eva Slavkovskának (és, persze pártbelijeiknek) köszönhető, hogy a nyelvtörvényről való szavazás nem olyan eseményként vonul be a magyar-szlovák kapcsolatok történetébe, amelynek során a magyar törvényhozók egy húron pendültek a többségi nemzet szélsőségeseivel. A magyar párt számára megér egy misét, hogy az ellenzékiek többsége úgy kezelte a szavazógépet, mintha nem lett volna jelen. Stratégia rövidzárlatának is tekinthető, hogy a magyar párt nem volt „vevő" a koalíció többi pártjainak gesztusaira. Csak a vak nem látta, hogy mi volt a célja a 15 képviselő által támogatott és Roman Kováč által később visszavont kezdeményezésnek. A „valamit valamiért" elv érvényesítése. A magyar párt azonban ekkor már visszavonhatatlanul megmakacsolta magát. A gesztus viszonzása elmaradt, így Kováč az adott helyzetben kénytelen volt anullálni a módosítási javaslatot. Évtizedek óta az volt a szlovákiai kisebbségek jogai szavatolásának a nyomora, hogy a gyakorlatban élhettünk a jogokkal, nagyjából számunkra is lakható volt ez az ország, a törvények azonban csak keretjellegűek voltak. Ennek az volta következménye, hogy a hivatalokban, a hatóságoknál minden az ügyintéző jóindulatán múlott. Abban van némi logika, hogy a DSZM és az SZNP úgy szavazott, ahogy szavazott. E két párt a nacionalizmusból él, ezirányú bizonyításra kényszerül. Tény, hogy a magyaroknál is fennáll a bizonygatási kényszer. Kár, hogy szombaton ezt így juttatták kifejezésre. JEGYZET Do you speak - valahogy? GAÁL LÁSZLÓ „Próbáltam a rendőrséget hívni Pozsonyban, de se németül, se angolul, se magyarul, semmilyen más nyelven nem beszélnek" - panaszolta a telefonba S. M., egy nemzetközi nyomozócsoport magyarországi képviselője. Nem azért hívott, mintha olyan nagy szenzációt akarna közölni, a segítségünket kérte. Segítsünk szót érteni a szlovák rendőrséggel, mert a nagylaki magyar-román határon feltartóztattak egy pozsonyi Škoda Octaviát, mert két macedón utasa nem tudott számot adni arról, hogyan került hozzá a szlovák rendszámú autó. Ilyen esetben pedig sürgősen kell intézkedni, mert néhány óránál tovább nem tartóztathatják fel a gépkocsit. „Nemrég éppen én vittem vissza egy lopott autót Szlovákiába, és akkor került a kezembe egy Új Szó, ebből néztem ki a telefonszámot, mert maguk legalább megértik, amit mondok." Valóban megértettük, csak azt nem értem, hogy egy nemzetközi telefonvonal pozsonyi végén miért nem akad rendőr, aki megértené a hívó felet. Hiszen egy szlovák állampolgár ellopott gépkocsijának visszaszolgáltatásáról van szó. Annál is inkább érthetetlen ez az értetlenség, mert a kormányváltást követően Pittner belügyminiszter egyik első útja Budapestre vezetett, látogatását pedig magyar kollégája, Pintér úr hamarosan viszonozta, s mindannyiszor azt hangoztatták, milyen jó az együttműködés a két ország rendőrsége között. Igaz, a magas rangú megbeszéléseken mindig van tolmács, csakhogy az együttműködés lényege nem a fehér asztal melletti társalgás, hanem az, hogy a hétköznapi ügyekben a rendőrök is együtt tudjanak működni. Persze, nem azt akarom mondani, hogy a szlovák rendőröknek kellene beszélniük magyarul. Állítólag osztrák kollégáikkal is ugyanilyen jó az együttműködés, ám a jelen tapasztalatok szerint ők sem tudnának szót érteni a pozsonyiakkal. De legalább angolul megtanulhatnának! Végül is úgy segítettem a bajbajutott nyomozón, hogy megadtam az országos rendőrfőkapitány helyettesének, Angyal Imrének a telefonszámát. Az ilyen kerülőút azonban nem igazán az Európai Unióba vezet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A2 ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Géza, már nem szeretsz. Úgy bánsz velem, mint az SZNP a nemzeti kisebbséggel. (Peter Gossányi) TALLÓZÓ FAZ Konrád György író, a Berlini Művészeti Akadémia elnöke a német lapban azt rója fel a NATO-nak, hogy a koszovói háborúval egy olyan új államot segített létrehozni, amelyet katonai szervezet ural. Megállapítása szerint a NATO, ha akarata ellenére is, de asszisztálni fog a szerbek elűzéséhez. Mialatt Koszovóban erőteljes elnyomó vonásokat mutató UCK-államalakulat jön létre, a nemzetközi figyelem fokozatosan elfordul Koszovótól - állapítja meg. A NATO Koszovót elvette a szerbektől és az albánoknak adta. Most azonban az UCK kezd gondot okozni a NATO-nak, amelynek két választása marad: vagy szembehelyezkedik vele, vagy segédkezik az ÜCK-állam kiépítésében. A szerbek által elkövetett bűncselekmények igazolják az albánok mostani, immár bosszúból végrehajtott bűncselekményeit, a kéthónapos sírok indokolják a kétnaposokat. Az Egyesült Államok átvette a vezetést, Moszkvában keserű szájízzel vették tudomásul, hogy elfogyott az ürelőny Kis lépés volt az embernek Washingtoni idő szerint 1969. július 20-án este az egész világ tévénézői világtörténelmi pillanat szemtanúi lehettek: a Holdról sugárzott egyenes adásban az amerikai Neil Armstrong lekászálódott egy fémlétrán, az első földlakóként lehuppant a Hold talajára, és azt mondta: „Kis lépés ez az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek". MTI Az Egyesült Államok ezzel elégtételt vett a világűr emberes kutatásában a Szovjetuniótól elszenvedett megalázó vereségekért. Az ötvenes évek közepére mindkét szuperhatalom felismerte az űrkutatásban rejlő gazdasági és katonai lehetőségeket, ráadásul a kozmosz meghódítása látványosan bizonyíthatja a sikeres ország fölényét, felsőbbrendűségét. A II. világháború után a rakétatechnika fejlesztését katonai céloknak szentelték. Az Egyesült Államokban a náci Németországból indult Wernher von Braunnak, illetve a Szovjetunióban Szergej Koroljovnak és tudóstársainak a politikusok egymással vetélkedve szabták célul, hogy a másik nagyhatalom területének az elérésére képes hordozórakétát fejlesszenek ki. Koroljov 1957-re olyan sikeres teszteket végzett az R-7-es rakétával, hogy felvetette: próbáljanak meg földkörüli pályára juttatni egy műholdat. Addig győzködte Hruscsovot, a Szovjetunió akkori első emberét, hogy az végül áldását adta a kísérletre. Október 4-én Bajkonurból elindították a Szputnyik-l-et, amely földkörüli pályára állt. Az amerikaiak lemaradása behozhatatlannak tűnt, az első évtizedben a szovjetek minden téren rendre megelőzték őket. Jurij OLVASOI LEVEL Sole víznek kell lefolynia A kisebbségi nyelvtörvény kálváriája is bizonyítja, hogy Szlovákia nem véletlenül tért le a V4-ek Európába vezető útjáról. Ha belehallgattunk a nyelvtörvény parlamenti vitájába, megismerkedhettünk a különböző katasztrófa-forgatókönyvekkel, meg a hozzájuk fűzött demagógiával. Milyen toleranciát várhatunk el az egyszerű embertől, ha a „példaképek" így mutatkoznak be a kamera előtt? Csak csodálkozni lehet, hogyan férhet egyesekbe ennyi Gagarin 1961. április 12-én végrehajtott történelmi repülésére az amerikaiak csak egy űrugrással tudtak válaszolni, első űrhajósuk, Alan Shepard negyedórányira kijutott a kozmoszba, de a Földet nem kerülte meg. Shepard rövid utazása után John Kennedy amerikai elnök 1961 májusában bejelentette: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat el a Holdra, és biztonságban vissza is hozza. Ettől kezdve az Egyesült Államokban össznemzeti presztízscéllá vált a Hold meghódítása. Az amerikai emberes űrprogram a hatvanas években a Mercury-programmal kezdődött. Ez még egyszemélyes űrhajó volt, de ezzel tanultak meg járni a világűrben; 1965-ben megkezdték a kétszemélyes Geminikkel a repüléseket. Ennek a szakasznak az volt a célja, hogy tökéletesítsék az űrhajó irányítását, manőverezését, az űrrandevú-űrdokkolás technikáját. A program betetőzését az Apolloszakasz jelentette. A hetes sorszámú Apollo 1968 októberében három űrhajóssal indult, de még csak földkörüli útra. Időközben elkészült von Braun életműve, a Saturn-V óriásrakéta, a holdutazáshoz szükséges hordozóeszköz. A terv kivitelezése szépen haladt, de azért egy valami nagyon zavarta az amerikaiakat, mégpedig az, hol tartanak a szovjetek. Ha érkezEgy valami zavarta az amerikaiakat: hol tartanak a szovjetek. tek is Moszkvából hírek, azok csak azt a látszatot erősítették, hogy a szovjetek már a célegyenes közelében tarthatnak. Az amerikaiak mindenesetre műholdas felderítési adatokból értesültek arról, hogy a szovjetek is egy hatalmas, a Saturn-V-höz hasonló hordozórakétával kísérleteznek. gyűlölet. Nem nőttünk fel még az elpusztult a kecském, pusztuljon a szomszédé is kvázidemokratikus elvhez sem. Csak ott tartunk, hogy pusztuljon el a szomszéd kecskéje, az enyém pedig éljen és viruljon. Gyakran hallhattuk a „standard" idegen szót ragozni és fokozni minden nyelvtani alakban; a mi jogainkkal kapcsolatban, természetesen, kizárólag a felső fok a használatos. Összehasonlításképpen szinte mindig a francia példa kerül szóba. Ez pedig nagy logikáüanságról tanúskodik, mert az áhított francia modell következetes alkalmazása még jóval az első világháború előtt Közép-Európa nemzetiségi térképének alapos leegyszerűsítéséhez veDecemberben az Apollo-8-as fedélzetén Frank Borman parancsnokot és két társát a Hold felé indították. Első ízben fordult elő, hogy emberek tértek le földkörüli pályáról, és egy másik égitest felé vették útjukat. Á három űrhajósnak sikerült 112 kilométer magasságban holdkörüli parkolópályára állni, tíz fordulatot hajottak végre, közben fényképezték a Hold felszínét és a felkelő Földet. Borman parancsnok 1968 karácsonyán a Hold közeléből kívánt kellemes ünnepeket a földlakóknak. A következő év márciusábam és májusában már a holdraszállást szimulálták. Az ApoIlo-9-esseI még a Föld körül, a 10-essel már a Holdnál. Két asztronauta átszállt a holdkompba, és 15 kilométerre közelítették meg a felszínt. A nagy nap 1969. július 16-án virradt fel. Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins a több mint száz méter magas Saturn-V orrában elhelyezett parancsnoki kabinban a floridai Cape Canaveralról elindult a Hold felé. Washingtoni időszámítás szerint július 19-én délután holdkörüli pályára álltak. Másnap Armstrong és Aldrin átszállt az Éagle (Sas) névre keresztelt holdkompba, és megkezdte a leszállást. Á leszállás körzeteként sík terepet szemeltek ki, a Hold egyenlítőjéhez közeli alföldet, a Nyugalom Tengerét. Csakhogy a Földről nem láthatták azokat a gépkocsi nagyságú szikladarabokat, kráterfalakat, amelyek veszélyeztethették a talajt érést. Armstrong kézivezérléssel vadászott biztonságos leszállóhelyre, de közben a landolásra szánt üzemanyag vészesen fogyott, s már csak másodpercekre volt elegendő. Végül is Armstrongnak a kijelölt célkörzeten belül sikerült landolnia, és jelenthette az a földi irányítóknak: „Itt a Nyugalom Tengere, a Sas leszállt." A houstoni központ néhány órás pihenőt rendelt el a két űrhajószetett volna. Egy jogállamban annak, hogy „standard" viszonyok uralkodnak, nem azt kellene jelentenie, hogy az állampolgárok kisebbségi része esetleg több joggal rendelkezik valamely más ország elnyomott kisebbségéhez viszonyítva, hanem azt, hogy saját hazájában egyenjogú többi polgártársával, és velük egyenlő esélyekre számíthat. Ahol sikeres petíciót lehet szervezni az őslakosoknak számító polgárok anyanyelvének a gyarmati státusban való megtartásáért, ott alapfokon sem beszélhetünk a „standardról". A nyelvtörvény sorsát megpecsételte az is, hogy a hárompárti változat megszületése körül olyan politikusok is bábásnak. Washingtoni idő szerint július 20-án, vasárnap este 11 óra előtt négy perccel következett el az a pilíanat, amelyre az Egyesült Államok a hatvanas években dollármilliárdokat áldozott. Neil Armstrong kilépett a Holdra, és ezzel az emberiség első követe idegen égitesttel közvetlen érintkezésbe került. Armstrongot húsz perccel később követte Aldrin. A két űrhajós egy szeizmométert, egy lézertükröt helyezett el a felszínen, kifeszített egy alufóliát kozmikus részecskék befogására, és összegyűjtött 25 kilogrammnyi holdkőzetet. Elhelyeztek egy emlékplakettet, amelyen tudatták, békével érkeztek. Természetesen kitűzték az amerikai lobogót, elhelyeztek egy emlékplakettet is, amelyen tudatták, hogy békével érkeztek a Holdra. Sétálgattak, futkároztak, szökdécseltek, azaz megtapasztalták, milyen érzés egy olyan égitesten mozogni, amelyen az ember saját testsúlyának az egyhatodát érzi. Mintegy két óra elteltével, miután egy kilométernyi távolságot jártak be, befejeződött az „ismerkedési est" a Holddal. A két űrhajós visszatért a holdkompba, begyújtották az indítórakétákat és visszacsatlakoztak az égitest körül Collinsszal keringő anyaűrhajóhoz. Három nappal később az Apolló-11 parancsnoki kabinja ejtőernyők fékezésével a Hawai-szigetek közelében a Csendes-óceán vizébe csobbant, ahonnan 17 kilométerre Richard Nixon akkori elnökkel a fedélzetén várt rájuk a Hornet repülőgép-anyahajó. A nagy utazás ezzel véget ért, a három űrhajóst nemzeti hősként ünnepelték. Az Egyesült Államok átvette a vezetést az űrversenyben és az élre állt, Moszkvában pedig keserű szájízzel vették tudomásul, hogy elfogyott az űrelőny. kodtak, akikben a 95-ös tapasztalatok után már nem bízhattunk, mivel akkor jogaink megcsorbítására szavaztak. Hogy a jól ismert viszonyok uralkodnak, a sokéves nacionalista agymosásnak köszönhető. Nem mernek valódi demokrataként fellépni a koalíciós partnerek sem, félve népszerűségük elvesztésétől. A féldemokrata magatartás a nyelvtörvény körüli huzavona kapcsán domborodott ki. Még sok víznek kell lefolynia a Dunán, Vágón és a Kiszucán, míg a kölcsönös megértés, az egymás iránti tisztelet és a nagyvonalú gesztusok fogják Szlovákiátjellemezni. Kelecsényi Imre Pozsony