Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-10 / 157. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 10. VENDEGKOMMENTAR Leváltani a barátot? Már mindenhonnan azt halljuk: váltsák le Černákot! Mikuláš Dzurinda azonban „derekasan ellenáll", és ezen nincs miért csodálkozni. Ugyanis nemcsak a gazdasági minisztert váltaná le, aki egyszerűen képtelen volt megoldani egy jelentős botrányt, hanem azt az embert, akihez közelebb áll a Szlovák Demokratikus Koalíció, mint anyapártja, a Demokratikus Unió. És egyben leváltaná az SZDK választási kampányának irányítóját is. Alexander Režeš annak idején a kassai vasműből egyszerűen elszippantott milliókkal fedezte a DSZM választási kampányát, az SZDK pedig tehetetlenül vergődött az újságírók lefizetése miatt. Ľudovít Černák kaparta akkor ki az SZDK forró gesztenyéjét. A kampány élére állt, és leginkább ő szólította meg a potenciális szponzorokat. Neki kellett egyezkednie azzal a néhány gazdag és befolyásos emberrel, aki Szlovákiában eldönti, melyik politikai párt kampányol szegénységben, és melyik engedheti meg magának a legjobb reklámügynökségeket, tanácsadókat, imidzsmestereket és médiacsillagokat. Meg kellett őket győznie egy nem egészen biztos befutó támogatásáról. Černák csapata megszerezte a pénzt, a kampány bejött, a választások egészen jól végződtek. Dzurinda ennek köszönhetően miniszterelnök - és most végezzen azzal az emberrel, aki a legnehezebb időszakban segített neki? Kezet a szívre: nem lenne ez Önöknek is kellemeden? Nem éreznék magukat a világ leghálátlanabb alakjának? Csehországban a Klaus-kormány éppen pártja gyanús pénzügyi támogatása miatt bukott meg. Ezután nyilvánosan mosta mindenki a pártszennyest, mert minden pártnak volt egy nem létező Lajos Bácsija, aki „tiszta szerelemből" pár milliót adományozott neki. Szlovákiában erre a témára még nem került sor, nem volt még nagyobb botrány. Miközben a jelenlegi legégetőbb botrányok éppen a választások előtti kötelékek, ígérgetések miatt alakultak ki - ha segítetek, majd ha hatalmon leszünk, megháláljuk egy-két jó hellyel attraktív cégekben. A pártok finanszírozásáról a nyilvános vita még csak most jön. Mindenki számára érdekes lesz. A szerző a Domino fórum munkatársa KOMMENTÁR Őrült forgatókönyv JARÁBIK BALÁZS Régóta hozta lázba Szlovákia lakosságát kisebbségi „ügy" oly módon, mint a Finnországba „menekült" 1069 roma esete. A szlovák polgár ugyanis - igaz, már Nagy-Britannia után, de a mostani kormány idején - először érzi úgy, becsapták. A szlovák polgár pedig nemigen különbözik Közép-Kelet-Európa többi államainak derék polgáraitól vádol, szid és főleg számon kér. Kézenfekvő megoldásként kínálkozik jelen esetben a bűnbak, hiszen Szlovákiában a választások óta van, akin el lehet verni a port kisebbségi ügyekben. A kérdés csupán az, hogy a polgár igazságérzete mennyire helytálló ebben az esetben, de ezzel szinte senki sem foglalkozik. A romahelyzet - a finnországi történések kapcsán - mintha egy őrült forgatókönyv szerint zajlana: a romák egymást, no meg Csákyt szidják, a polgárok meg - naná! - a romákra mutogatnak. A szlovák sajtó, mint a megszállott, keresi a roma csoportok utazását szervezők kilétét, megfeledkezve legelemibb kötelességéről, a tájékoztatásról. Legnagyobb megdöbbenésemre sehol sem láttam több mint egy héten keresztül az ügy súlypontját: vane esélyük a romáknak a finn menedékjog megszerzésére. Mire valaki kiderítette, hogy nincs, addigra még több roma szedte fel a sátorfáját, és jött a vízumkényszer. Az adok-kapok egyre gerjedő játékának „illatát" beszippantva, sajnos, a kormány alelnöke is beszállt a ringbe, megfeledkezvén eddig oly kitűnően működő - s a médiaviták során kiválóan kamatozó - higgadtságáról. Pedig Csáky Pálnak nem kellene mást tennie, mint felsorolnia eddigi tevékenységét a romakérdést illetően. A két roma kerekasztal-megbeszélés eredményei, a több tucat projektum és az Európai Unióhoz benyújtott nagyszabású program elegendő garancia lehetne a kormány erőfeszítéseire. A romák egymás közt zajló viszályát csak kívülállóként, az egyes roma csoportok közti közvetítéssel lehetne megoldani. Személyeskedésekbe fulladva, hol az egyik, hol a másik oldalra állva egyre kevesebb esély kínálkozik erre. Kari Popper szerint a kisebbségi kérdés több, mint az emberi jogi, mert alapvetően morális jellege van. Nem véletlen, hogy Szlovákia csatlakozásának egyik legfontosabb kritériuma a kisebbségek jogállása. A szlovák kormánynak viszont nem feladata a roma csoportok vitájának eldöntése, hanem a kisebbségi és emberi jogok méltó garantálása. Mindenki számára, egyformán. Főszerkesztő: Grendel Ágola (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince- sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Nem hiszem, hogy ezzel Helsinkiig jut... (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az ukrán maffiafőnökként ismertté vált Ivan Ivanovič M.-nél tartott házkutatás során a rendőrség több személy előállításáról szóló rendőrségi dokumentumok másolatait találta. Az ügyet alaposan ki kell vizsgálni, mivel a szolgálati titoksértés gyanúja merült fel. Hogy a dokumentumok mely személyekről szóltak, az egyelőre titok. A házkutatás során azonban a Markíza-üggyel, pontosabban a Gamatex és a Markíza Slovakia közötti jogi vitával kapcsolatos iratok is előkerültek. Ivan Ivanovič testőre nem más, mint Oleg T., aki a Duckýgyilkosság gyanúsítottja. Elterjedt az a hír, mely szerint Oleg bátyja Ukrajnában az Interpol tagja. Jaroslav Ivornak, a belügyminisztérium vizsgálati főosztálya vezetőjének erről nincsenek információi, azt azonban nem lehet kizárni, hogy a hírszerzés többet tud az ügyről. Oleg T. továbbra sem hajlandó vallomást tenni, a nyomozók ezért tovább gyűjtik az ellene, illetve mellette szóló bizonyítékokat. A Milosevicset követő időszak számára egyetlen számításba jöhető szerbiai politikus sem túl bizalomgerjesztő Csak egy kis balkáni bandita Sokan mondják, hogy a második világháború után Japán és Németország legnagyobb szerencséje az volt, hogy mindkét országot amerikai csapatok szállták meg. Ez az állítás csak részben igaz, már csak azért is, mert Némtország nyugati felének jelentős részét brit és francia, míg keleti részét szovjet csapatok foglalták el. ONDREJCSÁK RÓBERT Mindez azonban semmit sem von le annak a jelentőségéből, hogy a három nyugati hatalom megszállási övezetéből létrejött Német Szövetségi Köztársaság és Japán a világ legdemokratikusabb, legstabilabb országainak sorába lépett, és gazdasági fellendülésük következtében Európa, illetve Ázsia gazdasági nagyhatalmaivá, húzóországaivá váltak. Bár a hitleri politika és a nácizmus bukása utáni Németország és Jugoszlávia jelenlegi helyzete között lényeges eltérések vannak - Németország egész területén külföldi csapatok állomásoztak, míg jelenleg csak Koszovó van a NATO ellenőrzése alatt, és nem egész Jugoszlávia. A háborús pusztítás mértéke jóval nagyobb volt német földön, JugoA Nyugat kénytelen egy újabb balkáni Marshall-tervet kidolgozni. szlávia távolról sem fenyegette olyan mértékben Európa biztonságát, mint az 1945 előtti Németország, és Brzezinski után szabadon: Milosevics „csak" egy kis balkáni bandita Hitlerhez képest. VISSZHANG Szezon és fazon Kovács János - Pozsony, azon füstölög egy július 9-i Indiszkrét nyelwédés című olvasói levelében, hogy köldöknéző szlovák nacionalisták aláírásgyűjtést szerveztek a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény ellen. Legalábbis az általa több ízben használt „nyelvtörvény-ellenes" kifejezés erre utalna. Olvasói leveléből az is kiderül, a buta szlovák nacionalistáknál Az 1945 utáni Németországban már bevált módszerek jelentős részének, de legalább főbb elemeinek alkalmazásával Jugoszláviában is el lehetne érni hasonló eredményeket, mint akkor ott. Először is szükség van egy demokratikus, az emberi (beleértve a kisebbségi) jogok betartását természetesnek tartó vezetésre, amelytől távol áll a nacionalizmus és a nagyszerb törekvések. Példaként az 1945 utáni németországi politikai elit említhető Konrád Adenauerrel az élen, aki még az ősellenségnek számító franciákkal is képes volt kibékülni (az 1963-ban megkötött szerződéstől számítható szoros francia-német együttműködés az európai integráció magjává vált). A demokrácia egyik legfontosabb feltétele egy demokratikus alapokon nyugvó alkotmány elfogadása, amely ráadásul a belső politikai stabilitást is elősegítené. Példaként ismételten a német alkotmány említhető, amely szakértők szerint az egyik legjobb a világon, vagy a MacArthur által a japánokra szinte rákényszerített alkotmány. A francia V. köztársaság Charles de Gaulle által szorgalmazott alkotmánya például elfogadása után szintén stabilizálta az addig állandó kormányválságokkal küszködő ország politikai életét. Tudatosítani kell viszont azt, hogy hiába van (Jugoszlávia esetében remélhetőleg lesz) egy országnak kitűnő alkotmánya, demokratikus politikai rendszere, ha a gazdasági helyzet nem lesz rendezett, ha az emberek állandó egzisztenciális problémákkal kénytelenek harcolni. Ebben az esetben a társadalmi béke nagyon ingatag lábakon fog állni, és ez a szélsőséges, negatív érzelmekre építő erők malmára hajtja a vizet. Ez volt Hitler hatalomra kerülésének (1933) egyik fő csak a „béketűrő, birka magyarokat" rühelli jobban, egy olyan öncélú feltételezés alapján, mely szerint a „béketűrő birka magyarok meghatódottságukban Komáromban" is aláírnák a szlovák nacionalisták petícióját. Kovács János - Pozsony olyannyira fölcukkolódik önnön maga fantáziálásán, hogy dr. Bordás Sándort és dr. Hunčík Pétert a szlovákiai magyarok „önvédelmi reflextelenítőinek" állítja be... Indoklás, érvelés, bizonyítás nélkül, ahogy a „régi szép" időkben volt szokás... E sorok írójaként nyugodtan állíthatom, van, volt és lesz bennem kellő önvédelmi refoka, és a második világháború után Nyugat-Európában ebből merítettek erőt a kommunista pártok is. Ennek elkerülésére valósult meg a Marshall-terv, amely a háborúban lerombolt Európa gazdaság talpra állításában játszott döntő szerepet, ami végső soron a társadalmi stabilitás megszilárdításához vezetett. Éppen ezért, ha a Nyugat elő akarja segíteni az oly sokszor emlegetett demokratizálódási folyamatot Jugoszláviában, kénytelen egy ú jabb balkáni Marshall-tervet kidolgozni nemcsak Belgrád, hanem az egész régió számára. Ezzel jelentős lökést adhatnának a demokráciának a többi inA legkétségbeesettebb kérdés: „Szerb Adenauer merre vagy?" stabil országban (Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina), sőt minimálisra csökkenthetnék az extrém erők hatalomra jutásának veszélyét Bulgáriában és Romániában is. Ezzel meg lehetne gátolni azt is, hogy az utóbbi két ország újból az orosz befolyási övezetbe kerüljön. Meg kell akadályozni, hogy a jövőben valakiből csak azért váljon áldozat, mert más nyelven beszél, vagy a többségtől eltérő módon végzi vallási szertartásait. Auschwitz, Dachau vagy Buchenwald örök elrettentő példa, milyen következményekkel járhat, ha a népek vagy vallások elvakult diktátorok által értékesekre, kevésbé értékesekre, esetleg értéktelenekre vannak felosztva. Európa nem tanult a holocaustból, hatmillió zsidó halálából sem, ezért újra szembe kell néznie a népirtással, a koncentrációs táborokkal. Bár az albán áldozalex, amit egyébként nem szoktam transzparensre írni, mert természetes emberi tulajdonságnak tartom. Csak Kovács János Pozsonynak írom ide, hogy annak idején én vágtam ki a Csallóköz szerkesztőségéből azt a Milan Ferko nevű szegényt, aki anno Dunaszerdahelyen akart érvényt szerezni az államnyelvről szóló parlamenti förmedvénynek. Miközben folyamatosan, Ferko előtt és azóta is szoros baráti és szakmai kapcsolatot ápolok a Kovács János - Pozsony áital „elmarasztalt" két úriemberrel - és mégsem vagyok önvédelmileg „reflextelenítve"! Kotok száma nem hasonlítható a nácizmus áldozatainak számához, a módszerek hasonlóak. A szerb társadalom jellemzője, hogy többségében támogatta Milosevics politikáját, csakúgy mint a németek jelentős része is azonosult a nemzeti szocializmus eszméivel. A második világháború utáni Németország mintájára a társadalom önreflexiójára van szükség Szerbiában is. A szerb népnek szembe kell néznie (közel)múltjával, hogy fel tudja építeni jövőjét. A nemzeti büszkeség pozitív jellemvonás, de vannak határai; soha nem mehet más nemzet rovására, nem vezethet más nemzet iránti gyűlölethez. Le kell számolni a mítoszokkal, a szerb felsőbbrendűség érzésével. Mindez nem realizálható, amíg Szlobodan Milosevics a helyén van, hiszen ő ezek segítségével tartja fenn hatalmát. A probléma az, hogy a Milosevicset követő időszak számára egyetlen jelenleg számításba jöhető szerbiai politikus sem túl bizalomgerjesztő. A szélsőséges Seselj vajda hatalomra jutása, ha lehetséges, még rosszabb állapotokat teremtene, mint a jelenlegiek. A hol ellenzéki, hol kormánypárti Vuk Draskovics azon kijelentése, mely szerint ha a szerb vezetés nem tudja megakadályozni Koszovó függetlenségét, szerbek ezrei élén maga megy a tartományba, szintén nem sok jóval kecsegtet. Úgy tűnik, a jelenlegi szerbiai ellenzék csak egyvalamivel tudja fölülmúlni Milosevicset, mégpedig a nacionalizmusával. Sajnos, ez kevés jóval kecsegtet a jövőre nézve. Napjaink Szerbiájának, Jugoszláviának, sőt az egész Balkánnak legnagyobb és egyben legkétségbeesettebb kérdése: „Szerb Adenauer merre vagy?" vács János - Pozsony, ha netán Bordás és Hunčík a napokban megjelent FER című, európai rangú munkájának kapcsán tetszett elveszíteni józan ítélőképességét, akkor a következő a teendője: Miután Bordás és Hunčík viszonylag tisztességesen megtanultak írni, Önnek rövid időn belül meg kellene tanulnia olvasni. Pusztán csak azért, hogy a konfliktus-előrejelzést és konfliktuskezelést soha többé ne tessen összetéveszteni az „önvédelmi reflextelenítéssel", mint az egyszeri ember a szezont a fazonnal... Barak László, Dunaszerdahely Eva Čobejová