Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-07 / 129. szám, hétfő

10 tévé éS rádió ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 7. Tanulságok a német labdarúgó Bundesliga és az exbajnok Kaiserslautern számára: kulcsfontosságú mérkőzésekről nem hiányozhatnak kulcsemberek A Császár csapata foglalta el a trónt re, aminnek köszönhetően a Dortmund a BL-előselejtezőjében szerepelhet. A fazontalan játék miatt a szurkolók új edzőre számítanak, a vezetőség azonban nem hajlik az ötletre. Ottó Rehhagel (Ottó Királynak is becézik) védencei alaposan elszúrták az idény végét. A címvédő Kaiserslautern az utolsó fordulóban megalázó vereséget szenvedett Frankfurtban, és rosszabb gólaránya miatt a táblázaton a Dortmund mögé került, így nem indulhat a Bajnokok Ligájában; jobb híján be kell érnie az UEFA Kupával. Sérülés miatt kulcsfontosságú meccsekről maradt le Olaf Marschall, a dán Michael Schjönberg, Martin Wagner. Mirosav Kadlec helyére nem akadt megfelelő söprögető, a két egyiptomi „fáraó", Ramzy és Kamuona csődöt mondott, így lett tavasszal az együttes liberója a svájci Ciriaco Sforza, a csapatkapitány. A Mönchengladbach 1965 óta először kényszerült búcsút mondani a Bundesligának. A Bayernnel együtt a hetvenes évek német sikercsapata. Ötszörös bajnok, kétszeres UEFA Kupa-győztes (1975, 1979). Idén hetvenkilenc gólt kapott, egy hét alatt két csúcsvereséget szenvedett (Leverkusen 2:8, Wolfsbuurg 1:7), Friedl Rausch edző leváltása sem segített. Rainer Bonhof sem tudott csodát tenni. Hazai vereségeivel „sikerült kiharcolnia" a kiesést a Bochumnak, 16 döntetlenje miatt hasonló sorsra jutott az újonc Nürnberg. Az Eintracht Frankfurton viszont segített a trénercsere, Jörg Berger az utolsó fordulóban megmentette a csapatot. Különösebb meglepetés nélkül ért véget a bajnoki címért vívott versenyfutás, a Bayern elejétől kezve dominált. Ottmar Hitzfeld , a kemény alapelveke edzője alaposan gatyába rázta a botrányokat kedvelő sztárokat, Dream Teamet, Álomcsapatot kovácsolt belőlük. Tizenötödször lettek bajnokok a bajorok; csak a BL döntőjében pihentek meg két percre. Balszerencséjükre. Évzáró előtti visszatekintés a spanyol labdarúgó-bajnokságra; Hispániában a szlovák futball is kezd gyökeret verni, Dubovský és Slovák után Karhan is ott folytatja Irigykedhet a „fehér balett", a Barca lett a legjobb táncos A spanyol bajnokságban is meg kell küzdeni minden labdáért MAREK SVÁTEK Az öreg kontinens nagy részén véget értek az élvonalbeli labdarúgóbajnokságok. Az egyetlen, „szigorúan" figyelemmel kísért bajnokság, amelyben még folytatódnak a küzdelmek a spanyol Primera Division, bár a győztes neve már itt sem ismeretlen. A balul sikerült őszi kezdés ellenére az FC Barcelona már a zsebében tudhatja a bajnoki címét. A Pireneusi-félsziget pontvadászata azért is érdekes, mert két volt Slovan-játékos, Peter Dubovský és Sámuel Slovák is itt keresi a bétevőre valót. Idén a sors akarata szerint az idősebbik, a 27 esztendős Dubovský lehet elégedettebb. Végre megmutatta, mi rejlik a lábában, és miért adott érte a Slovannak hat éve 80 millió koronát a Real Madrid. Négy esztendővel ezelőtt került Oviedoba, de sérülés miatt több mérkőzést ki kellett hagynia. A kezdő tizenegyben még sokáig nem kapott helyet, csak most engedték kibontakozni. Samuel Slovák szintén gyengélkedett. A 24 éves játékos az első idényében szinte állandó kezdőember volt, de a tavasz folyamán alig-alig lépett pályára. A bajnokság favoritjait a két örök vetélytárs, ellenfél, sőt ellenség, az FC Barcelona és a Real Madrid között kellett keresni. A játékospiacon történt bevásárlás alapján hárman szoríthatták meg őket: a Valencia, az Atletico Madrid és a Betis Sevilla. Manuel Ruiz de Lopera, az andalúziai klub (Betis) elnöke 35 millió dollárt fektetett a brazil Denilson de Oliveirába. Ekkora összeget még egyetlen futballistáért sem adtak ki a földön. Méltán várták volna a csodát a bolygó legdrágább játékosától, de hiába. Négy nappal a 68. Primera Division beindítása előtt menesztették Antonio Oliveira edzőt, helyére a chilei Vicente Cantarorét nevezték ki. A csapat úgy folytatta a bajnokságban, ahogy az eiőészületi mecscseken: rosszul. Hét forduló elteltével az utolsó helyen téblábolt. A sevillaiaknak kapóra jött a spanyol válogatott ciprusi botlása. Javier elemente leköszönt szövetségi kapitány habozás nélkül elfogadta a Betis ajánlatát. A „kis baszk" nem sokat törődött azzal, kiért mennyit fizetett a klub, még Denilsonnak is meg kellett szoknia a kispadot. Bevált Clemente kemény módszere, a csapat megkönnyebbülten lavírozik a középmezőnyben, Denilson is magához tért, s a hőn áhított csodára akár már a következő idényben sor kerülhet. A Real Európa legjobb csapataként szállt be az elsőségért kezdődő bajnoki versenyfutásba. A rajt előtt a „fehér balett" a hollannd Guus Hiddink személyében szintén új edzőt szerződtetett, előtte a német Jupp Heynckes ült a kispadon. Csak a hatodik fordulóig tartott a lelkesedés, a Real szerette volna megszerezni 28. bajnoki címét, vezette a mezőnyt, de aztán süllyedni kezdett, egészen a nyolcadik helyig. Ez a tény megrendítette a klubot. A La Corunától elszenvedett 4:0 arányú vereségtől kezdve Hiddink napjai meg voltak számlálva, nem segítettek rajta a sajtóban tett kijelentései, melyekkel a klub hedonikus életmódjára mutatott rá. Többek közt azt kifogásolta, hogy a játékosok inkább a milliós sportkocsijaikkal furikáznak városszerte, semmint az edzésre összpontosítanának. Az edzőt, amint az várható volt, elbocsátották. Kéthónapos huzavona után (ezalatt a vezetőség próbálta elkerülni, hogy kifizesse Hiddinknek a mintegy 3 millió dolláros lelépőt) a walesi John Toshackot bízták meg az irányítással. A többi között kijelentette: Raúlon kívül mindenki eladó! Újra lehetőséget adott Morientesnek, aki anynyira belelendült, hogy ismét válogatott lett. A szájhősködésnek is gátat szabott, amit a tavalyi világbajnokság gólkirálya, Davor Suker a saját bőrén tapasztalt: Toshack kizárta a csapatból. Clarence Seedorfot, a holland Fekete Tulipánt a játékosokkal és a szurkolókkal szemben tanúsított otromba magatartásáért büntette meg. A jugoszláv Predrag Mijatovicsnak 35 ezer dollárt kellett letennie az asztalra, mert a NATObombázások ellen úgy próbált tiltakozni, hogy nem volt hajlandó játszani. Mindez megtette a hatását: a Real Madrid fokozatosan felküzdötte magát a második helyre, s ha ezt megtartja, biztosan ott lesz a Bajnokok Ligájában. Annyi szent, ha nincs a 22 éves Raúl Gonzáles és az ő 23 gólja, a madridi „Fehér Balett" ma máshol táncolnak. Királyi gárda ide, királyi gárda oda, Spanyolország és Európa történetének legsikeresebb futballklubja sárgulhat az irigységtől, az FC Barcelona lett a spanyol futballkirály. Nem volt könnyű kiharcolnia a 16. bajnoki címet, mert a katalánok számításait főleg a vidéki klubok igyekeztek keresztülhúzni. Elsősorban az idei KEK-döntős Real Mallorca, a Celta Vigo és a La Coruna tört sok borsot a Barca orra alá. A holland Luis van Gaal edző másodszor szerzett bajnoki címet. Bár egy időben neki is össze volt csomagolva a bőröndje. Decemberben, miután hazai pályán csapata kikapott a Villarealtól, 70 ezer dühös szurkoló szerette volna búcsúztatni, mutatta is neki az irány, merre fusson. A vereséggel a tizedik helyre kerültek a vörös-kékek, tizenkilenc év óta ez volt legrosszabb helyezésük. Ráadásul a Bajnokok Ligájából is kiestek. Van Gaal sorsáról a klub háromórás rendkívüli ülésén döntöttek: csodával határos módon nem rúgták ki. A tréner kijelentette, nincs elveszve a bajnoki cím, és tizenkilenc mérkőzésig tartó veretlenségi sorozat következett! Van Gaal kis híján ráfizetett a keményfejűségére, ugyanis többnyire holland focistákat szerepeltetett. Összesen nyolc volt belőlük a katalán klubban, közülük öt (Cocu, Zenden, Kluivert és a De Boer fivérek) stabil tagja a válogatottnak. Nem feledkezhetünk meg a Figo-Enrique-Rivaldo trióról, a vendégmunkások mellett ők hárman vitték a prímet. A brazil Rivaldo egyik legcsodálatosabb idényét zárhalja. Igazolta, hogy a La Corunának fizetett 24 millió dollár nem volt ablakon kidobott pénz. A Primera Division valamelyest háttérbe szorul az olasz Serie A és az angol Premier League mögött, de ha figyelembe vesszük, hány spanyol klub szerepelt sikeresen az európai kupákban, nincs mit kétségbe vonni. És hogy a szlovák foci is kezd gyökeret verni a Pireneusi-félszigeten, azt az is igazolja, hogy a következő idényben a nagyszombati Miroslav Karhan is ott folytalja. dezettje) a szomszédos TSV-ből érkezett, Stefan Effenberg (pályafutása során másodszor) a Borussia Mönchengladbachból. A „Császár" alias Franz Beckenbauer elnökösködése alatt a müncheniek egyhangúan uralták a terepet a Bundesligában. Megnyerték az első hét mérkőzésüket, tavasszal Oliver Kahn kapus új csúcsot állított fel: 7 találkozón nem kapott gólt. Két karmester vezényelte a csapatot: LotharMatthäus (szerződése jövő júniusban jár le) és Stefan Effenberg, akit Hitzfeld nemcsak Németország, hanem a földkerekség legjobb labdarúgójának tart. Babbei, Kuffour, Strunz, Linke, Tarnat mind elsőosztályú hátvéd; a csatársort Elber, Jancker (mindketten 13 gólt szereztek), Szalihamidzsics (a Hamburgtól igazolták le), Ali Daei (iráni, a kieső Bielefeldtől mentette meg a Bayern) és a szezon végére felgyógyult Scholl erősíti. A müncheniek elsőségét illetően csak egy pillanatra merült fel kétség. Ősszel ugyanis a Bayer Leverkusen csúcsformában játszott, tízennégy mérkőzésig őrizte veretlenségét, egy forduló erejéig vezette a táblázatot. Christoph Daum csapata - melyet már három éve épít a német megfontoltsággal ellentétben látványos, kreatív játékot produkált. Daum hátul a válogatott söprögető Jens Nowotnyra, a középpályán a brazil Emersonra és a német válogatott legfrissebb tagjára, Carsten Rameíowra, elöl a Bundesliga kétszeres gólkirályára, Ulf Kirstenrre építette a taktikát. Legnagyobb fogása a brazil Ze Roberto volt. Tizenkét millió márkával, amit a Flamengo Rio de Janeiro kapott érte, a tavalyi nyár legdrágább zsákmánya volt. Ebből is látszik, a Leverkusen jelentette a legnagyobb veszélyt a Bayern számára. Ugyanez volt a helyzet egy évvel korábban, amikor a 31. fordulóban a bajorok tízpontos, behozhatatlan előnyre tettek szert. A „gyógyszergyári" Leverkusen még soha nem Az utolsó betűig beigazolódtak a Bundesliga 1998/1999es idényére vonatkozó korábbi esélylatolgatások. Aránylag rövid idő alatt bajnok lett a Bayern München. Egy évvel korábban kénytelen volt beérni az ezüstéremmel, mert a pálmát - óriási meglepetésre - az újonc Kaiserslautern vitte el. MAREK SVÁTEK Ekkor a bajorok minden poszton bekeményítettek. Giovanni Trapattonit Németország egyik legelismertebb trénere, Ottmar Hitzfeld váltotta fel a kispadon. 1997-től, miután két bajnoki címet szerzett a Dortmunddal és Bajnokok Ligáját nyert, technikai igazgatóként dolgozott a vesztfáliai klubban. A Bayern, illetve Uli Hoeness menedzser csábításának nem tudott ellenállni. A keretben is történtek változások: Jens Jeremies (a német labdarúgás utóbbi éveinek legnagyoobb felfeMinden csapat igyekezett meggyötörni a Bayern Münchent, de a bajorok leküzdötték az akadályokat nyerte meg a Bundesligát, de csalódását biztosan csökkenti a tudat, hogy szeptemberben másodszor szállhat versenybe a Bajnokok Ligájában. (Tavaly a negyeddöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Real Madrid bizonyult jobbnak.) Az idény legkelemesebb meglepetése kétségtelenül a berlini Hertha és a Wolfsburg. A Herthát mindig telt ház, 70 ezer néző fogadja az Olimpiai stadionban; hazai pályán 14 mérkőzést nyert és csak kétszer kapott ki. Valószínűleg ez lehet a harmadik hely titka - egy pont és rosszaabb gólarány választotta el az ezüstéremtől. Jürgen Röber edző alaposan kitett magáért, ha belegondolunk, hogy hosszú kihagyás után a Hertha csa második idényét tölti az élvonalban. Michael Preetz, a 31 éves csodacsatár szintén csak második éve szerepel a Bundesligában, mégis ő lett a gólkirály (23).A Wolfgang Wolf vezette wolfsburgi „Farkasok" kilenc forduló után az utolsó helyen tanyáztak. Már mindenki leírta őket, de hirtelen fordult a kocka: a hatodik hellyel biztosították részvételüket az UEFA Kupában. Ha az utolsó mérkőzésen nem szenved 1:6 arányú verreséget a Duisburgtól, még a BL-ben is indulhatott volna. Akkor pedig a legkisebb stadionban játszó élvonalbeli együttes szurkolói kiugrottakk volna a bőrükből. Katasztrofális évet zárt a Stuttgart. Gyorsan menesztettékk Winnie Schäfer edzőt, tizenegyedikként az utóbbi évek legrosszabb eredményét érte el. Két pont választotta el a kieső helytől. A szezon előtt nagy terveket szövő csapat csatárai csődöt mondtak. Elfogadható teljesítményt egyedül Akpoborie nyújtott - Frédi Bobic távozóban van. A Dortmund hol így, hol úgy szerepelt. Michael Skibbe edző 32 éves fejjel a bajnokság legfiatalabb szakvezetője nem tudott kitérni Andreas Möllerrel vagy Thomas Hásslerrel való konfrontáció elöl, többször akadt nézeteltérésük. Mivel Hässler jobbára a kispadot koptatta, nem utasíthatta vissza a TSV München ajánlatát. A Dortmund csak hazai pályán volt képes tisztességesen helytállni. Idegenben két mérkőzést nyert, ezek közül az utolsónak örülhettek legjobban a szurkolók: a Mönchengladbach legyőzése viszszahozta a csapatot a negyedik helyFerenc Császár alias Franz Beckenbauer, a Bayern elnöke. A holland F. de Boer (sötét szerelésben), a Barcelona erőssége