Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-07 / 129. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 7. KOMMENTÁR Türelmetlen rikkancs TÓTH MIHÁLY A két világháború között születettek legtöbbjének volt egy-két dé­delgetett karriertörténete. Mese arról, hogyan lett 1908 és 1913 között az eredetileg nincstelen utcai cipőpucoló (újságkihordó, ki­futófiú stb.), mindazonáltal szorgalamas és célratörő európai be­vándorlóból amerikai áruházlánc-tulajdonos (bankár, mosópor­gyáros stb.). Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban nem egészen egy évszázad alatt kihaltak az igazán tehetséges és ambiciózus rik­kancsok és az óriásvállalati vezérigazgatóságról álmodó bolti kül­döncök. A trösztök igazgatótanácsaiban kivétel nélkül negyedik­ötödik generációs tőkések ülnek. Büszkén hivatkoznak felmenőik élniakarására. Talán hírzárlatot kellene elrendelni a postai hírlapszolgálat (PNS) privatizálása ügyében, nehogy némely nosztalgiázó amerikai új­ságárusok megtudják, milyen határtalan lehetőségek kínálkoznak a szakma legjobbjainak Szlovákiában. Ha megtudják, hogy egyik kollégájuk 24 óra alatt csaknem 900 újságárusító helynek vált gaz­dájává, elözönlik kis hazánkat, és 100 amerikai rikkancs közül leg­alább 25 nálunk kíván majd nagytőkéssé válni. A (múlt) századforduló újvilági mikrovállalkozójára még a türelem voltjellemző. John Taylor (korábban Szabó Jancsi) 1903-ban még megelégedett azzal, hogy a tegnapi 150 példány helyett holnap már 250-et adott el. Volt türelme várni az alkalmas pillanatra. Ké­sei utódja, szlovákiai kollégája Ján Krajčír türelem dolgában a poli­tikusoktól vesz példát, azoknak is a legfiatalabbjaitól. Hallatlan do­log - ordítja pl. R. F., a politikus-, hogy már elmúltam 30, lassan tíz éve volt rendszerváltás, és még mindig nem vagyok miniszterel­nök! Ugyanígy érvelt 1998 agusztusában KT. PRJNT „úr" is, aki ­ahogy mondani szokás - lábon és en gros megvásárolta szinte az összes újságárusító kioszkot. Még a megvásárlás napján bérbe adta KT PRINT „úr" az összes árusítóhelyet az eredeti tulajdonosnak, a PNS-nek. Darabonként 9 ezer koronáért történt a megvásárlás, a PNS havonként 1200 korona bérleti díjat fizetett egy-egy árusító­helyért. Tehát 8 hónap alatt a PNS kamatostól visszafizette KT PRINT „úrnak" a vételárat. Közben több ezer újságíró tűnődik Szlo­vákiában azon, miként lehet az újságforgalmazás ráfizetéses, ha egyszer a PNS úgyszólván az újságeladási ár felét megtartja. És a légszomjjal küzdő lapkiadók tucatjai is tűnődnek: vajon mivel ma­gyarázható, hogy a PNS fizetésképtelen. Komoly közgazdászok azon törik a fejüket, hogyan lehetne más nyelvekre lefordítani e szót: „tunelovanie". A kifejezést nem lenne szabad lefordítani, hanem nemzetközivé kell tenni, magyarázatul mellékelve a PNS privatizációjának részletes leírását. A nyomozók eddig annyit tettek közzé, hogy a 861 kioszkot a KT PRINT Kft. vette meg. Ahogy én a hazai viszonyokat ismerem, va­lószínűleg sohasem derül ki, kit tiszteljünk a KT PRINT elnevezés mögött. JEGYZET Boldogulunk vagy sem? KORPÁS ÁRPÁD Boldogfa kisközség nevét kopó és koptató - egyben megújuló ­mindennapi eszközünk, anya­nyelvünk csiszolta rövidebbre a Boldogasszonyfalva névalakból. Mellette békésen megfért a szlovák Matka Božia elnevezés is, mígnem a második világhá­ború utáni proletár forradalom­nak kényelmetlenné vált. így lett a falu szlovákul - sokáig csak ezen a nyelven idvezítve ­Boldog, mondhatnánk, így „Boldogult", még ha a lakosok továbbra is csak boldogfaiak maradtak. Aztán jött a tábla törvény, felvé­setett Szlovákia törvénytáblájá­ra, és az immár boldog boldog­faiak éltek a joggal; a szlovák feliratú Boldog községtábla alá magyarul is odakerült: Boldog­fa. Mondják, hol volt, hol nem volt (hol van?), nem is olyan ré­gen, ereje teljében, hatalma csúcsán Ő is megmártózott a tábla közelében levő falu végi tóban. Nem tudjuk, szellemét megőrizte-e a hely, de úgy tű­nik, genius lociként egyvalakire hatott. Valamilyen sötét kopo­nya ugyanis - örök éjszakájá­nak leple alatt - a magyar fel­iratú táblán lefestette a két utolsó betűt. Képzelem, lopva, sűrűn pillantva körül, ne lássa senki, hogyan dolgozik benne kisebbrendűségi érzése, vagy más furcsa kór. Talán azt hitte, ettől lesz Bol­dog. Talán azt hitte, ettől lesz boldog. A tábláról azóta el­mondható: lelke rajta. Isten ments, hogy a kisebbségi nyelv­használati törvény táblája is ilyenre sikeredjék, mert az ma­ga a kudarc lenne. Csak Ő lubickolna örömében ­az ország tavában. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: I lolop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdelőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Apám mindig mondta, hogy ne kalaposinas legyek, hanem inkább suszter (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák lap azt a kérdést teszi fel azzal kapcsolatban, hogy elbocsá­tották az MTV 1-ből Juszt Lászlót, a Kriminális bűnügyi televíziós-soro­zat felelős szerkesztőjét, veszély­ben van-e a sajtószabadság Magya­rországon. A műsor akkor „avatko­zott be" a magasabb politikai érde­kekbe, amikor Juszt ellenérveket és bizonyítékokat akart szerezni, hogy megdöntse Orbán Viktor miniszter­elnök állítását, miszerint őt és csa­ládját a szocialista kormány alatti időkben állandó megfigyelés alatt tartotta a magyar titkosszolgálat. A hatóságok államtitkok megsértésé­nek vádjával kihallgatták Jusztot. A Kriminális c. lap csütörtökön ugyan még a boltokba kerülhetett, de a bűnügyi televíziós-sorozat sugárzá­sát azonnali hatállyal beszüntette a közszolgálati magyar televízió erő­sen jobboldali szemléletű műsorve­zetősége. Magyar médiakörök az esettel kapcsolatban úgy vélik, hogy az országban lassan eltűnik a sajtószabadság és egyértelműen Juszt mellé álltak. Juszt állítólag számos magyar magántelevíziós társaságtól kapott felkérést arra, hogy folytassa a Kriminálist. Csehországban a több mint hét évtizednyi közös állami együttélés ellenére nem túl nagy az érdeklődés irántunk Prága és a szlovákiai magyarok Bár a szlovákiai magyarság problémái időnként kapnak kisebb vagy nagyobb teret a cseh médiákban, az azonban mégsem mondható el, hogy a cseh közvélemény ismere­tei jelenünkről és múltunk­ról a több mint hét évtized­nyi közös állami együttélés ellenére is az átlagot megha­ladóak lennének. KOKES JÁNOS Akár tetszik, akár nem, a csehek körében nem túl nagy az érdeklő­dés e téma iránt. A szlovákiai ma­gyarság mindennapjait egyetlen prágai médium, a Cseh Távirati Iroda (ČTK) kíséri rendszeres fi­gyelemmel, míg a televízióban, a rádióban és az újságokban általá­ban és inkább a szlovák-magyar államközi viszony kapcsán kapnak problémáink nagyobb teret. A ma­gyar kisebbség helyzetének, élete egy-egy gondjának önálló bemuta­tása aránylag ritka. Sorsunkat a legnagyobb figyelem­mel Prágában a Mladá Fronta Dnes, liberális és a Lidové Noviny, konzervatív napilapok kísérik. Mindkét újság ilyen szempontból még „magyarbarátnak" is nevez­hető, hiszen a rólunk szóló íráso­kat - Ľuboš Palata, Karol Wolf, vagy Peter Schutz tollából - az ob­jektivitás és a megértés jellemzi. Mindkét lapban, főként a Lidové Novinyben az utóbbi hónapokban számos írás jelent meg a beneši dekrétumokról is, amelyek a hiva­talos állásponttól eltérően figyel­meztetik a politikusokat és a köz­véleményt: ideje lenne átértékelni az akkori német- és magyarellenes intézkedéseket, s legalább erkölcsi OLVASÓI LEVÉL Ez lenne a megoldás? Elbocsátják Agócs Bélát, olvasom az Új Szóban. A hír szomorú, hi­szen olyan emberről van szó, aki­re egykor még jelenlegi főnökei is büszkék voltak. A rendszerváltást követő hét hónap alatt rendezni kellett volna rendezetlen dolgain­kat, de ez nem történt meg, vagy egyszerűen csak kicsúsztak fel­jebbvalóink az időből? Egyre megy: a hibákért nem Agócs a fe­lelős. Jól emlékszem a választáso­kat megelőző időszakra, képvise­elégtételben részesíteni a megká­rosítottakat. Mint tudjuk, a hivata­los álláspont e tekintetben tovább­ra is merev. Aránylag rendszere­sen ismerteti a szlovákiai magyar­ság problémáit, de inkább csak a hírek szintjén a baloldali Právo is. Csehországban két olyan lap van, amelyben a szlovákiai magyarság­gal összefüggésben eléggé gyakori a „szélsőséges", „nacionalista", és a „revizionista" jelző. Az egyik a kommunista párt szócsövének szá­mító Haló Noviny, amely a szlová­kiai valóságot általában Vladimír Mečiar mozgalmának prizmáján keresztül látja, elsősorban Ján Risko cikkeiben. Ennél mérsékel­tebb, de ugyancsak magyarellenes hangot üt meg kommentárjaiban Mečiarék egy másik híve, Oldrich Zábojník, a tekintélyes Hospo­dárské Noviny pozsonyi tudósító­ja. Ez az újság egyébként az egyet­len Prágában, amely naponta egy teljes oldalt szentel Szlovákiának. A szlovákiai magyar politikusok nem túl ismertek Csehországban. A leggyakrabban Bugár Béla, Duka Zólyomi Árpád, illetve Csáky Pál neve merül fel a lapokban. Duray A szlovákiai magyar poli­tikusok nem túl ismertek Csehországban. Miklós, aki korábban gyakran sze­repelt a cseh újságok hasábjain, az utóbbi időben „kiveszett" a sajtó­ból. Csáky Pál miniszterelnök-helyet­tes múlt heti hivatalos prágai tár­gyalásai sem kaptak nagy nyilvá­nosságot az újságokban. A mérv­adó lapok szombati kiadásaikban rövid hírben csak azt jelentették, lőink fűt-fát ígértek, biztattak bennünket, hogy bírjuk ki, ha megnyerik a választásokat, vissza­állítják az eredeti állapotokat, s jogállamhoz méltóan rendezik a problémákat. Mi hittünk nekik, és ők lettek a választások győztesei. Reméltük, hogy felelősségre von­ják a Slavkovská- meg Nemčok­féléket (a lista nem teljes, ezek az emberek továbbra is fontos funk­ciókat töltenek bejárási, kerületi szinten). Biztosak voltunk benne, hogy a rendszerváltás után a két­nyelvű bizonyítványokat mi adjuk ki, azok, akik a legtöbbet tettek érte, vállalva a megaláztatást és félreállítást, az elbocsátást és munkanélküliséget, az anyagi cső­Miloš Zeman és Csáky Pál hogy Prága és Pozsony közösen kí­vánnak fellépni a roma-kérdés­ben, illetve hogy a felek megvitat­ták a kettős állampolgárság ügyét. A Mladá Fronta Dnes fényképet is közölt Miloš Zeman és Csáky talál­kozásáról, s idézte a cseh kor­mányfő megfontolásra érdemes szavait: „Úgy gondolom, hogy a ki­sebbségek helyzetén mindig van mit javítani." Vezető cseh politikusok ugyanak­kor nem látnak semmi különöset abban, hanem természetesnek tartják, hogy a szlovák kormány­nak magyar tagjai is vannak. „Úgy gondolom, hogy ez a szlovákiai vá­lasztók ügye. Ezen a téren nincse­nek semmiféle előítéleteim. Jó­nak, természetesnek tartom, hogy­ha valaki felkészültsége alapján ér­döt és a család széthullását. Ez az áldozat nem volt elégséges. A for­gatókönyv közben változott, s képviselőink is csak részmegoldá­sokig jutottak el (visszakerült posztjára a búcsi és bátorkeszi igazgató, feszített tempóban visz­szaállítottuk a kétnyelvű bizonyít­ványokat). Mindez szép gesztus volt, csak ne követték voina elha­markodott nyilatkozatok, melyek szerint a leváltott igazgatók kér­dése megoldódott. A legtöbb le­váltott igazgató még ma sem dol­gozik abban az iskolában, ahol egykor a pofonokat kapta, így sé­rült emberként inkább visszavo­nultak, pedig nagy szükség lenne szakmai ismeretükre, gerincessé­(ČTK-felvétel) vényesül egy politikai csoportosu­lásban, legyen az akár nemzeti ki­sebbségi is, akkor felelős tisztséget viselhessen egy nem nemzeti, ha­nem országos szervben is" - nyilat­kozta lapunknak Libuše Benešová, a cseh szenátus elnöke, aki az al­kotmány szerint Václav Havel ál­lamfő után az ország második fő­méltósága. Petr Uhl, ismert polgárjogi harcos, a cseh kormány emberi jogi bizto­sa pedig ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy nem a politi­kusok nemzeti hovatartozása, ha­nem felkészültségük kell hogy el­döntse, viselhetnek-e valamilyen felelős tisztséget vagy sem. A szerző állandó prágai munka­társunk gükre. Agócs Béla ezért küzd ma­kacsul tovább. Egy személyben tüntet, éhségsztrájkot folytat, egyezkedik politikusainkkal. Az egyik nap megegyeznek, a mási­kon megkapja az elbocsátást. „A mór megtette kötelességét, hát me­het" alapon tudom csak felfogni a galántai járási vezetés nevetséges indoklását, mely szerint megsértet­te a munkafegyelmet. Az olvasó pedig eltöprenghet azon, miért nem az okozatot kiváltó okot szün­tetik meg, s nem lenne többé Agócs-kérdés. Lehet, hogy idők múltával ezt is megtudjuk. Ma csak egyet tudok: Agócsnak igaza van! Mészáros László Szene

Next

/
Thumbnails
Contents