Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-04 / 127. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 4 KOMMENTÁR Bratyizó szakszervezet TÓTH MIHÁLY Közeledik az 1989-es fordulat 10. évfordulója. Stílszerű lenne, ha a szakszervezeti konföderáció székházában kijelölnének egy termet az érdekvédelemtől a hatalom ölébe bitangolt vezető funkcionáriusok arcképcsarnokának elhelyezésére. Az ország minden zugából úgy járnának ide a szakik továbbképzésre, mint teszem azt az észak-szlovákiai hazafiak és honleányok a bősi erőmű megtekintésére. Már-már munkásmozgalmi zarándokhellyé tehetné a vállalkozást, ha miniszterré, miniszterelnök-helyettessé avanzsált egykori munkásvezérek kalauzolnák a látogatókat. Szakszervezeti vonalon egyelőre az a helyzet, hogy Ivan Saktor és Mikuláš Dzurinda úgy csináltatott a sajtó számára közös fényképet, mintha mindkettőjüket fogkrémgyár fizetné a reklámkeretből. Rendben van, Saktor szaki fényképeztesse magát a miniszterelnökkel. A fotográfustól azonban haladéktalanul kérje el az öszszes kópiát a negatívval együtt, és a fotókat legott ragassza be a családi albumba. Nem olyan kor a mai, hogy egy szakszervezeti csúcsvezető közös fényképen hahotázhat a miniszterelnökkel. Bármiben fogadni mernék, hogy voltak néhány ezren az országban, akik az újságokban megjelent „fogpasztareklám" láttán gyanakodni kezdtek: Csak nem akarja Saktor is lekoppintani a szintén szakszervezetekből származó Kalman, (Roman) Kováč, Engliš és a többiek karrierbravúrját? Vannak helyzetek, amikor kötelező a derű, sőt a röhögés is. Temetésen modortalanság a jókedv kinyilvánítása. Még akkor is, ha a megboldogult reánk testálta tetemes vagyonát. A sajtófotó készültekor egyáltalán nem arról szerzett tudomást a mi szakszervezeti vezetőnk, hogy vagyont örökölt, hanem éppenséggel arról, hogy kisemmizték, az érdekegyeztetésben 5. keréknek tekintették. Azt követően készült, hogy a miniszterelnök közölte, a kormány gazdasági mentőcsomagja kész tény. Ivan Saktor csak nagyon óvatosan - nehogy valaki megsértődjék - közölte Mikuláš Dzurindával, hogy azért illő lett volna a szakszervezetek véleményét is kikérni. Arra a szervilis beosztottra emlékeztetett, aki máriásozás közben bocsánatért esdekelve mondja be a rekontrát. Lehet, hogy a miniszterelnök közben azt gondolta: Milyen stramm miniszterelnökhelyettest lehetne ebből a Saktorból csinálni! Ezernyi árnyalata van a nevetésnek. Itt az ideje, hogy Saktor is megtanulja decensebben kifejezésre juttatni mindent elsöprő jókedvét. Ne legyünk mindenáron illúziórombolók; még vannak, akik szívesen hinnének abban, hogy léteznek önzetlen érdekvédelmi vezetők. JEGYZET Csirkevész, struccpolitika GAGYOR ALIZ Belgiumban egy héttel ezelőtt robbant ki a csirkebotrány. Az Európai Unió tagországaiban a hét elejére már majdhogynem pánikhangulat alakult ki, miután kiderült: mérgező (rákkeltő) anyagokat tartalmazó táppal etették a csirkéket, helyenként a sertéseket, s nemcsak Belgiumba jutott dioxinos táp, hanem esetleg Hollandiába, Franciaországba, s ki tudja még, hova. Két belga miniszter lemondott, az EU részleges exporttilalmat vezetett be a belga csirkére, az uniós országban pedig megkezdték a gyanúsnak vélt termékek kivonását a forgalomból. Ilyen hírek hallatán a hazai közvélemény is jogosan elvárná a hazai illetékesektől a rugalmas reagálást, azaz hogy maguktól - nem napokkal később, hanem azonnal - közzéteszik: került-e a hazai üzletláncba belga csirke(táp), importáltunk-e mi is az inkriminált időszakban sertéshúst, esetleg tojást vagy tésztaféléket és majonézt az adott térségből. Az illetékesek rugalmatlansága láttán az újságírónak fel kell vennie a telefont, hogy választ próbáljon kapni a tucatnyi kérdésre. Több órán át kitartóan tárcsáztam. Hivatalt hivatal után, de mindegyik a másikat tartotta a legilletékesebbnek arra, hogy e témában nyilatkozzék. Aki meg tájékoztathatott volna, éppenséggel vagy nem volt telefonközelben, vagy tárgyalt, vagy elérhetetlen volt. Egy alkalommal a telefonközpontos kisasszony (!) tagadta meg a hívás kapcsolását, mondván, a főnök úr épp most tette le a telefont, adjak neki legalább levegővételnyi időt. Már majdnem nyomdában az oldal, amikor az illetékes „megkegyelmez" - a többszöri sürgetésre visszahív, és beolvassa a szűkszavú közleményt, ám a kérdések zöme mégis válasz nélkül maradt. Nem ez (volt) az egyetlen hivatal, „illetékes", vagy sajtószóvivő, akiből harapófogóval kell kihúzni (a kormányváltás után is) a közérdekűnek tartott információt. A tollforgatóknak néha már az az érzésük, hogy nem is a tájékoztatás a feladatuk, hanem az, hogy elhárítsák a kérdéseket. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadia a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://viiww.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Meglátod, még magasabbra is tudják tenni az árakat (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Most, amikor a kormány gazdaságélénkítő intézkedéseket javasol, a parlament gyakran határozatképtelen. Eduard Kukán külügyminiszter szerint a képviselőknek úgy kellene dolgozniuk, hogy kiérdemeljék fizetésüket. A társadalom égető problémáit csak úgy lehet megoldani, ha mindenki dolgozik. A képviselőket pénzbírsággal lehet sújtani, ha igazolatlanul távol maradnak. Kukán szerint itt az ideje, hogy a gyakran hiányzó képviselők esetében a gyakorlatban is alkalmazzák a házszabály ezen pontját. Nem lenne szabad az alkotmányos többséggel bíró kormánykoalíció képviselőinek fegyelmezetlenül viselkedniük, hiszen a parlamentben olyan törvényeket kell elfogadni, melyek jóváhagyása a koalíció érdeke - vélekedett Eduard Kukán. A kínaiak körében úgy tűnik, feledésbe borult 1989 véres júniusa, az emlékezést „jobb" időkre tartogatják Tienanmen tér tíz esztendő után Kínában 1989 nyarának lelkes idealizmusát, a párt egyeduralma elleni lázadás szellemét a józanság, a realitásokkal való kiegyezés váltotta fel - ez tükröződik a megmozdulás egykori résztvevőinek szavaiból. MTI „Ha nem tudok az országon változtatni, legalább a saját sorsomat javítsam, népszerű manapság ez a vélekedés az emberek körében" - vélekedett Szang To-ven, a Pekingi Egyetem politikai tudományok tanszékének professzora. Pekingben és más városokban, ahol ríz éve tüntetők árasztották el az utakat, a tömegek ma igyekeznek kihasználni a „kínai típusú szocializmus", a kvázi kapitalizmus nyújotta lehetőséget, magánvállalkozásokba fogni, kijutni Amerikába tanulni, vagy csak engedély nélkül házasságot kötni. Azok a kevesek, akik nem békélnek meg a politikai rendszer változatlanságával, állandó zaklatásoknak vannak kitéve. A széles kínai tömegek körében úgy tűnik, feledésbe borult 1989. Akkor áprilisban diáktüntetők emlékeztek meg a követeléseiket felkaroló, népszerű Hu Jao-pang főtitkár haláláról. Hu-t Teng Hsziao-ping menesztette korábban a párt éléről, ám a szimpátiatüntetés hamarosan a korrupció-elleni határozott fellépést, demokratikus reformokat, sőt Teng lemondását követelő népmozgalommá terebélyesedett. Másfél hónap után, június 4-re virradóra vonultatták fel a tankokat a Tienanmen téren és a néphadsereg katonái tüzet nyitottak: a halottak számáról ma is vita folyik, több száz vagy több ezer volt-e az áldozatok száma. A megmozdulás vezetői közül sokan külföldre menekültek, egyesek most is börtönben sínylődnek. Nem forró vitatéma többé Tienanmen, az emberek mintha nem is szíOLVASOI LEVEL Vivát Rudolf Schuster! Általában azokban az országokban választ a nép elnököt, ahol annak komoly végrehajtói hatalma van. Ahol viszont az elnök csak szimbolikus hatalommal bír, s legfontosabb feladata a reprezentálás, olyan elnököt szokott választani az ország parlamentje, akit a külföld is elfogad, s aki az ország belpolitikai harcain is felül tud emelkedni. Érdekes módon tavaly, amikor esély sem volt arra, hogy a parlament elnököt válasszon, több ilyen jelölt is akadt mindkét oldalon. Az akkori vesen emlékeznének azokra a napokra, tudatuk mélyére süllyesztik, hogy majd valamikor, ha lehetővé válik, újra előhozzák és újragondolják a történteket - mondja egy Kínaelemző, hozzátéve, hogy legfőképp a Kommunista Pártot foglalkoztatja ma az akkori megmozdulás. Az akkor történteket is figyelembe véve folytatott a párt az elmúlt évtizedben pragmatikus politikát, vonta ki lassanként magát a magánélet szféráiból, olyan mértékben persze, hogy visszavonulása ne kérdőjelezze meg az egypárti rendszert, a párt uralmát és a társadalmi békét. Ezt, a „kádárizmushoz" hasonlatos politikát, amely a hűtőszekrényre, kocsira, internet-csatlakozásra szert tett, Kínában első ízben kialakuló középréteg „együttműködésére" épít, nem az utcai tüntetések teszik, tették kérdőjelessé az elmúlt években, hanem a párton belüli irányzatok időről-időre felerősödő csatája. Bár Teng Hsziao-ping 1997-ben bekövetkezett halála óta a párt rendre a Csiang Cö-ming elnök mögött felsorakozó, „stabil, kollektív" vezetés képét alakítja ki magáról, a konzervatív szárny gyakran indít támadást a régi elvek védelmében. Nemrégiben ez a szárny a piacnyitás ütemét kifogásolta, erőteljesebb fellépést sürgetett a „Kína feletti uralomra törekvő ellenséggel, a hegemonista Amerikával" a kémkedési ügy, vagy a kínai nagykövetséget ért NATObombatalálat kapcsán. Tanulságos ebből a szempontból a múlt havi pekingi Amerika-ellenes dühkitörés. A pártvezetésnek sikerült „mederben tartania" az emberek nemzeti érzelmeit, azokat meglovagolva elkerülnie, hogy a tüntetés egy Tienanmen téri évfordulóra való emlékezéssé, rendszerellenes megmozdulássá váljék. Sikerült elkerülnie azt is, hogy az esemény alkalmat nyújtson a nyitás, a piacgazdasági reformok miatt frusztrált konzervatív vezetőknek a revansra. Tienanmen terén jelenleg lázas építkezés folyik. A magas acélkerítésekkel körülvett területre bajos kívülállónak bejutnia, (gy nagyon kevés az esélye bárkinek is, hogy a hatóságok szigorú tilalmával dacolva és súlyos büntetést kockáztatva megemlékezzen a tragikus eseményekről, a diáktüntetések vérbe fojtásáról. A történelmi emlékekben gazdag téren folyó munkálatok célja, hogy október elején méltó módon ünnepeljék itt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját. Az építkezés várhatólag 12 millió dollárt emészt fel. Nem kerülte el az átépítés Mao Ce-tungnak, a kommunista Kína első elnökének nyughelyét sem; a bebalzsamozott holttestet rejtő kristályszarkofág köré épített mauzóleumot cementeszsákok és pallók veszik körül. Mao nyugalmát csak a betonkeverő gépek dübörgése, és a teherautók zaja háboríthatja, tüntetők aligha. Átgázolt rajtuk a rendszer. Tienanmen tér, 1989. június 4 ellenzék félve attól, hogy Mečiar teljes győzelmet arat, kitalálta a referendumot a közvetlen elnökválasztásról. Ezt a próbálkozást Mečiar meghiúsította. Ügyesebb húzást választott Rudolf Schuster, aki pártot alapított, hogy így nagyobb eséllyel induljon egy közvetlen, de akár egy parlamenti elnökválasztáson is. Ez tökéletesen bejött. Schuster pártja, amely a kezdetektől fogva szimbiózisban él Migaš baloldali pártjával (s nem kizárt gyors összeolvadásuk sem), a parlamenti választásokon csak a negyedik helyet érte el. Schuster érdekes módon csak az elnöki poszt után érdeklődött, s miután egyes csalódott partnerek zsarolással vádolták, beleegyezett abba, hogy törvényt hozzanak a közveden elnökválasztásról, amely az igen sze gény szlovák gazdaságtól sok százmillió koronát vesz el, s mellesleg kockáztatta azt is, hogy Mečiar esetleg visszatér. A DBP, amely a koalíció második legerősebb pártja, megelégedett a parlament elnöki tisztével, és a harmadik legerősebb, az MKP nem is próbálkozott azzal, hogy valamelyik tisztséget megszerezze. De ahhoz feltétlenül ragaszkodnia kellett volna, hogy olyan elnöke legyen Szlovákiának, aki tett azért valamit, hogy ez az ország közelebb kerüljön a Nyugathoz, s nem kompromittálta magát sem az előző rendszerben, sem az azt követő nyolc esztendő során. Ha megnézzük a legközvetlenebb szomszéda(TA SR-archívum) inkát, Václav Havel s különösen Göncz Árpád azért tudott népszerű maradni, mert egy országot képviseltek pártállástól függetlenül. A mi jelöltjeink közt egy-két ilyen akadt, de meg se merem említeni azokat, akik közül tavaly többen is feláldozták magukat (Štefan Markuš), s nem szóltam Rudolf Chmel vagy Miroslav Kusý professzorról, akik szintén méltón képviselték volna az országot. Magda Vášáryovának esélye sem lehetett, hiszen az ország ismét két táborra szakadt. De ha belegondolok abba, hogy Göncz Árpádot Torgyán József köven majd a magyar elnöki székben, akkor vivát Rudolf Schuster! Pusztai Péter Rimaszombat