Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-29 / 147. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 29. KOMMENTÁR Mitől rossz a hangulat PÁKOZDI GERTRÚD Vállalkozóellenes a hangulat Szlovákiában - hangoztatják előszeretettel a szeptemberi választások eredményeképpen ellenzékbe került képviselők, politikusok. Annak apropóján, hogy a közvélemény úgyszólván naponta értesül a Režeš- és Poór-féle privatizátorokhoz hasonlóak kezébe jutott vállalatok tudatos tönkretételéről, kirablásáról. Közben arról bölcsen hallgatnak, hogy miért zárt több milliárdos veszteséggel a néhány évvel ezelőtt nyereséges óriásvállalat, hogy éppen az általuk agyondicsért vállalati menedzsmentek vittek, visznek csődbe korábban eredményesen működő gyárakat, hogy munkások százai, ezrei miért kénytelenek hónapokat várni fizetésükre. Igaz, az utcára került munkavállalókat, a fizetésükre hónapokig várakozókat a választások után közel egy évvel már nem az érdekli, kinek a hibájából kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, hanem csak az, mikor kerülnek ki belőle. Tény, hogy a Dzurinda-kormány múlt heti esete a Nafta Gbelyvel alaposan elbizonytalanította a potenciális külföldi befektetőket, akik komolyan vették és veszik a külföldi tőke idecsalogatására vonatkozó kormányígéreteket. Csak remélhetjük, hogy a kormánynak sikerül olyan megoldást (és magyarázatot) találnia, hogy az utóbbi hónapokban a Szlovákia iránt erősödni látszó bizalom nem szenved különösebb csorbát, és a szlovákiai cégek iránt komolyan érdeklődő befektetők nem vonulnak vissza. Tragédia lenne ez a kormányra nézve éppúgy, mint azok számára, akiknek léte függ attól, kerül-e valamilyen forrásból pénz az ország gazdaságának talpra állítására. Mert ahogy pénzre várnak a csőd szélén álló vállalatok, éppúgy pénzre várnak a bankok, a kis- és középvállalkozók is. Akiket gyakran vesznek egy kalap alá a Poór-féle kategóriába tartozó nagyvállalkozókkal. Akik bármikor nyugodtan visszavonulhatnak (ahogy azt Vladimír Poór is ígérte), nem kell attól félniük, holnap nem lesz mit a tejbe aprítaniuk. A talpon maradásáért küzdő kisvállalkozó nem teheti le egyik napról a másikra a lantot, hacsak nem akarja ő is a munkanélküliek táborát gyarapítani. A kis- és középvállalkozó fogcsikorgatva ugyan, de várja a helyzet javulását. Arra vár, hogy a kormány végre nemcsak azzal törődik, hogy a kisvállalkozó mindent befizessen a költségvetésbe, hanem azzal is, hogy az újgazdagoktól is következetesen mindent bevasaljanak. így a vállalkozóellenes hangulat is szertefoszlana. De az ellenzék cinikus érvelésének sem lenne táptalaja. JEGYZET Egy zsolnai dilemmái FARKAS OTTÓ A politikában olykor fontos szerepet játszhat minden emberi tulajdonság: a szerénység, az okosság ugyanúgy, mint a hiúság vagy a becsvágy. Abszurd, de Szlovákiában még a gyűlölet is képes „csapatot" összekovácsolni. Sajnos nálunk túlságosan alacsony igényeket támasztunk a politikusokkal szemben. A lakosság nagy része nem a parlamenti munka alapján ítéli meg „saját" képviselőjét, hanem érzéseire hagyatkozik. Szlovákiában nem a szerény, munkabíró politikus a nyerő, hanem az, aki játssza a mindentudót (Mečiar), aki illetlen és műveletlen (Slota). Ez a legenyhébb jelző egy olyan politikusra, aki nem az illemhelyen végzi el sürgős dolgát, hanem a balkonról lepisil az utcára. Bármilyen hihetetlen, egy ilyen embernek vannak támogatói, sőt követői is. Gerő Ervin, a losonci székhelyű Szlovák-Magyar Baráti Társaság elnöke nemrég Ostravára utazott Zsolnán keresztül. Slota városában leült mellé egy ápolatlan külsejű fiatalember. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az sem mindegy, milyen társaság áll a Szlovák Nemzeti Párt elnöke mögött. Beszédbe elegyedtek. Amikor a magyarokra terelődött a szó, kettőjük vitájától hangos lett az autóbusz. Gerő szerint az utasok közül kevesen adtak igazat a józanul is félrebeszélő fiatalembernek, aki egyebek között elmondta, még soha nem látott hús-vér magyart, és talán meg sem értenék egymást - jött a szokásos szöveg, mert a magyarok nem beszélnek szlovákul... (Gerő persze felvilágosította, hogy éppen egy magyarral vitatkozik.) Az SZMBT elnöke megkérdezte, miért éppen Slota nyerte el a tetszését. Erre a fiatalember csak a vállát vonogatta, és azt ismételgette: „Mert nekem tetszik". Ezek után már csak találgatni lehet, hogy Slotának vajon melyik tulajdonságát, illetve „tevékenységét" találja vonzónak Gerő vitapartnere. A pisilős (kis) fiút, az alkoholtól bűzlő vezért, vagy a tankokat Budapest ellen irányító politikust? Nem találok semmit, ami Slota civilizáltságára utalna. Talán éppen ez a vonzó benne? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - Í58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamim a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS F.S-vývoz tlače, Koäická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poäta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Uram, nem sörért állunk sorba, hanem szociális támogatásért (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A Duna menti országokban egyre nagyobb a feszültség, mivel olyan hírek teijengenek, hogy a Dunát csak fél év múlva nyitják meg újra a nemzetközi forgalom előtt. A Duna Bizottság csütörtök óta tárgyal, eredmények azonban nem szivárogtak ki. Egyes információk szerint Jugoszlávia szeretné elérni, hogy területén csak illeték fejében hajózhassanak át a hajók. A féléves hajózási tilalom egzisztenciális problémákat jelentene számos vállalat számára. A hajózás mielőbbi megnyitását elsősorban Ausztria és Ukrajna sürgeti. A szlovákiai vállalatok június közepéig 1,2 milliárd koronás kárt könyvelhettek el. Az összkár ennél jóval több. Ján Figeľ külügyi államtitkár kijelentette, a kár egy részét az állam megtéríti. A jugoszláviai konfliktus következtében a legnagyobb anyagi veszteséget a Slovnaft, a Transpetrol, a komáromi hajógyár és több vegyi, illetve gépgyár könyvelhette el. Egy ismeretlen csecsemő világra jöttével valahol a világban Földünk lakossága immár hatmilliárd Nagylelkűség - kényszerből Az elmúlt napokban két hír irányította a fejlett Észak, Koszovóval, dioxinmérgezéssel, közös európai pénzzel elfoglalt politikusainak, lakosságának figyelmét a fejlődő országok felé. ONDREJCSÁK RÓBERT Az egyik, hogy egy ismeretlen csecsemő világra jöttével valahol a világban Földünk lakossága immár 6 milliárd. A másik, hogy a hét legfejlettebb ország (G7) vezetői megállapodtak a legeladósodottabb szegény országok 70 milliárd dollárnyi adósságának elengedéséről, ami a teljes adósságuk 45 százaléka. Míg az előbbi a legtöbb emberben ösztönös rémületet, de legalábbis rossz előérzetet váltott ki, az utóbbi miatt akár a leggazdagabbak humánusságát is dicsérhetnénk. A 70 milliárdnyi adósság elengedésének egyetlen szépséghibája, hogy eleve behajthatatlan volt. A hitelező Nyugat már rég lemondott róla. Kezdetnek azonban ez sem kevés, sőt talán kiindulópont a legszegényebbek adósságainak teljes eltörlése felé. Ennek ellenzői mondhatnák, hogy aki adós, fizessen, hiszen senki nem kényszerítette őket, hogy kölcsönöket vegyenek fel, nem beszélve arról, hogy a pénz legnagyobb része a hatalmon levő katonai junták és diktátorok zsebében kötött ki. Csakhogy a két probléma - a hatmilliárd ember és az adósságok éppen itt találkozik. Ha a fejlődő országok kénytelenek az általuk kitermelt javak legnagyobb részét adósságaik törlesztésére fordítani, OLVASÓI LEVÉL Önmagunknak adjunk esélyt Az 1998-as győztes választások utáni időszak azon kérdése mellett, hogy „kinek segített Bugár Béla azzal, hogy a kétnyelvű bizonyítványok ügyében az átlagmagyarnál is keményfejűbben viselkedett", további olyan kérdések sorát veti fel, mint például: „Létezik-e Szlovákián kívül a világon a Pék Lászlóéhoz hasonló helyzet?" „Megteszünk-e mindent azok érdekében, akik egzisztenciájukat kockáztatták, amikor nyíltan szembeszálltak a Mečiar-hatalommal?" „Mi lesz az ötösfogatok tagjaival, akik szakembereink százait törvénytelenül menesztették munkahelyükről, s még ma is ott ülnek a Mečiar által adományozott bársonyszékekben?"... A kérdéseket sorolhatnánk tovább nem tudják biztosítani gyorsan növekvő népességük számára az alapvető létfeltételeket. Ördögi körbe kerülnek, mivel a nyomorgó, szakképzetlen tömegek produktivitása alacsonyabb lesz. A helyzeten javítani csak újabb kölcsönökkel lennének képesek, így aztán a mókuskerék forog tovább. A mind gyorsabban növekvő lakosság és a rendelkezésre álló csekély források közötti ellentét szociális robbanással fenyeget. A jövőben akár egy Délről Északra irányuló XXI. századi népvándorlás is elképzelhető. Ennek első jele lehet például a Mexikóból USA-ba tartó illegális vándorlók serege. Valóra válhat az a 200 éves vízió, mely szerint a mezőgazdasági termelés nem lesz képes lépést tartani a népesség növeA fejlődő országok felzárkózása kihívást jelent az egész világ számára. kedésével. Bár a fejlett Észak mezőgazdasága túltermeléssel küzd, Délen évente milliók halnak éhen. Mindez általánosan is érvényes: a Föld 6 milliárdnyi lakosságából csak 1,4 miliárd él a fejlett országokban, de az összes jövedelem négyötödével rendelkezik, míg a 4,6 milliárd „fejlődő" osztozik a többin. A népesség ugrásszerű növekedésének mérséklésével enyhíteni lehetne a gondokon. Az európai országok múlt századi gyarmatosítása a túlnyomó többségben levő negatívumok mellett néhány pozitívummal is járt. Ezek közé tartozik a korszerű orvosi ellátás elterjedése, aminek segítségével sikepolitikai, gazdasági, szociális és társadalmi életünk egyéb területein. Történelmünk folyamán azok az emberek, akik előrelátók voltak, nyíltan kiálltak az igazság mellett, szavukat emelték a hatalom, a törvénytelenség és az önkényesség ellen, állandó zaklatásoknak és meghurcolásoknak voltak kitéve. Ezeket az embereket az idő, az igazság törvénye értékeli s osztja be oda, ahova tartoznak. Ók szenvedtek és szenvednek, az ő hátukon csattan az ostor, kiállnak másokért, nem szeretik a köpönyegforgatást, s ha tudatában vannak annak, hogy az igazságért harcolnak, képesek az ügy érdekében mindent elkövetni. Ezekre az emberekre csak büszkék lehetünk. Ők az új, a jövő, a haladás megtestesítői. Büszkék lehetünk arra, hogy vannak Pék Lászlók, akik tetteikkel bizonyították hovatartozásukat, szembeszálltak a hatalommal, védték közösségünk érdekeit, elutasították az ún. alterrült visszaszorítani, néhol teljesen megszüntetni a legveszélyesebb fertőző betegségeket, melyek rendszeresen megtizedelték a lakosságot. Jó példa erre Algéria esete, amelynek lakossága az 1830-tól kezdődő francia gyarmatosítás előtt 1,5 millió fő volt, és csökkent. A katonák mögött azonban jöttek az orvosok, így a bennszülött lakosság lélekszáma emelkedni kezdett, ami végső soron a francia uralom végét jelentette. Mára a fejlett országok lakosságnövekedése nagyon alacsony, sőt néhol már csökken is a népesség. A bibliai felszólítást, mely szerint „szaporodjatok és sokasodjatok" viszont olyan jól teljesítette az emberiség, hogy József Attila 1937ben leírhatta „Már kétmilliárd", mára megszületett a hatodik milliárd, és becslések szerint a Föld lakossága 2050-re 10 milliárd lesz. A növekedés túlnyomó része a fejlődő országok „számlájára írható". Mexikóváros lakossága néhány éven belül eléri a 30 milliót, a brazíliai Sao Paulónak 26 millió lakosa lesz. Az egykor magasan vezető New York „csupán" 22 millió fővel büszkélkedhet majd. A bajt csak tetézi, hogy nincsenek tervek és programok arra, hogyan lehetne bebiztosítani a földtekén élő emberek nagy tömegeinek elemi szükségleteit. Bolygónk elméletileg akár 15 milliárd embert is képes eltartani. A megoldás a legszegényebb országok gazdasági felemelkedése lenne, amihez ismételten a gazdag Észak segítségére van szükség. Biztató jel lehet a kistigrisek fejlődése vagy Brazília gazdasági növekedése (800 milliárdnyi nemzeti termékével 8. a világon). Bár natív oktatást. Róluk nem szabad megfeledkeznünk, példaképül szolgálnak a szlovákiai magyarság előtt, őket támogatja az a tömeg, mely jelen volt az akkori tiltakozó nagygyűléseken. De arról sem, hogy az előző választási időszakban a szlovákiai magyarság döntő többsége a pártjaik, képviselőik kérésére az alternatív oktatás bevezetése ellen tiltakozott, és szorgalmazta a kétnyelvű bizonyítványok kiadását. Ma már mindannyian tudjuk, hogy Pék László esete, és az ehhez hasonlók, szinte egyedülállóak a világon. Az övé röviden a következő: a galántai gimnázium igazgatója szembeszáll a volt hatalom önkényuralmával és törvénytelenségével, elutasítja az alternatív oktatást, mire leváltják, de ő mint törvénytisztelő polgár továbbra is becsületesen végzi munkáját pedagógusként, vár arra a pillanatra, amikor bekövetkezik a kormányváltás, hogy elégtételt kapjon. Áz az utóbbi évek gazdasági válságai mérsékelték a túlzott optimizmust, és a riói utcagyerekek ezreinek szomorú sorsa sem erre utal, mégis ezek példája azt mutatja, hogy a fejlődő országok sorsa sem teljesen reménytelen. Adél-koreaiak vagy a tajvaniak legfiatalabb generációja már sokkal színvonalasabb orvosi ellátásban és iskoláztatásban részesül, mint az egy emberöltővel ezelőtti korosztály. A legnagyobb talány Afrika sorsa. Ma a fekete földrész az összes közül a legszegényebb, pedig bőséges ásványi kincsekkel rendelkezik. Afrika egyedüli gazdag állama a Dél-afrikai Köztársaság, a többi ország lehetőségeinek kibontakozását meggátolják az állandó törzsi villongások, katonai puccsok, polgárháborúk, sőt gyakran az egymás közötti konfliktusok is. Példaként említhető az etióperitreai marakodás, a Föld 172. és 175. legszegényebb országának összecsapása. Csak remélni lehet, hogy valóra válik az új dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki álma, aki szerint a XXI. század Afrika reneszánsza lesz, és ugyanazt jelenti majd a fekete kontinensnek, mint a XX. század második fele az ázsiai kistigriseknek. A fejlődő országok felzárkózása kihívást jelent az egész világ számára, ennek egyik legfontosabb feltétele a népességrobbanás megfékezése, valamint az adóterhek mérséklése. A világ 7 legfejlettebb országának vezetői kölni csúcstalálkozójukon megtették az első jó irányba vezető lépést. Minél hamarabb lesz megtéve a következő, annál hatékonyabb lesz a Föld legszegényebb lakói számára. 1998-as parlamenti választások meghozzák a várva várt pillanatot, jön a kiírt pályázat, melyet megnyer, de erre egy Pado basa (Nagyszombati Kerületi Hivatal elöljárója) a mai napig nem nevezi ki. Szinte hihetetlen! Elképzelhetetlen, hogy egy demokratikus államban ilyesmi megtörténhessen! Ezek a tettek a nacionalizmus és a sovinizmus burkolt formái, azt az időszakot idézik, amikor csak papíron volt egyenjogúság. Végtelenül örülnék, ha minél több olyan szavahihető és ütőképes politikusunk volna, mint Csáky Pál, és minél több olyan pedagógusunk, igazgatónk, mint Pék László. Mert ne feledjük: ha mi olyan egységesen felléptünk az alternatív oktatás bevezetése ellen, és a kétnyelvű bizonyítványok érdekében, mint a választásokon, akkor Slavkovskáéknak nincs esélyük... Gál Miklós Nagymácséd