Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-26 / 145. szám, szombat

KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 26. SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő vasárnap 19 KASS

A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver! sz. 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Briliáns csapda (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 YMCA: Briliáns csapda (am.) sz.,v. 15.30, 18,20.30 TATRA: Taxi (fr.) sz., v. 15.30, 20.30 Három szín: piros (lengy.) sz., v. 18 ISTROPOLIS: Briliáns csapda (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 Az ötödik elem (am.) sz., v. 17.30, 20 OBZOR: Armageddon (am.) sz., v. 16.30, 19.30 MLADOSŤ: Dr. Dolittle (am.) sz., v. 15,17.30 Sztalker (orosz) sz., v. 19.30 CHARLIE CENTRUM: Egy bogár élete (am.) sz., v. 17.30 Üzenet a palackban (am.) sz., v. 18, 20.30 Angyalok városa (am.) sz., v. 19.30 Mifune (dán-svéd) sz., v. 17.30 Brian élete (ang.) sz., v. 20.15 Szerelmes Shakespeare (am.) sz., v. 18 Prágai éjszakák (cseh) sz., v. 20 KASS

A DRUŽBA: Lolita (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 TATRA: Ai no Korrida (jap.-fr.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Briliáns csapda (am.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: Örökkön-örökké (am.) sz., v. 15.45 Nyolc mm (am.) sz., v. 18, 20.15 IMPULZ: Sikoly (am.) sz., v. 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mint a hurrikán (am.) sz., v. 17, 19 VÁGSELLYE - VMK: Lolita (am.) sz., v. 17.30, 20 GALÁNTA SZABADTÉRI MOZI: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) sz., v. 22 LÉVA-JUNIOR: Kundun (am.) sz., v. 16, 18.30 SZABADTÉRI MOZI: Átkozott boszorkák (am.) sz. 21.30 Kundun (am.) v. 21.30 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Star Trek: Űrlázadás (am.) sz., v. 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A remény kikötője (am.) sz. 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Sziki-szökevény (am.) sz. 20 Talán a szövegalkotást kellene a leginkább módosítani, hogy az a versenyzők számára is élvezetesebb legyen Kétszer a szép magyar beszédről Közismert, hogy évente megrendezésre kerül a Szép magyar beszéd országos döntője és a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny. Az egyikre Komáromban, a másikra Rimaszombatban került sor. DR. TANKÓ LÁSZLÓ Szabó István Nápolyban az európai film válságáról Hova tűntek a sztárok? * MTI-INFORMÁCIÓ Nápoly. Európában nincsenek többé sztárok, mert hiányoznak az arcok, akik képviselhetnének bennünket. A mai fiatalok ezért az amerikai filmek szereplőivel azonosulnak - panaszolta Szabó István filmrendező Nápolyban. Az Oscar-díjas rendező szerint egy eszmények nélküli generációról van szó, de a hiba az idősebb nemzedéké, amely nem volt képes megfelelő ideálokat átadni. Az ezekben a napokban zajló nápolyi filmfesztiválon beszélt az európai film válságáról Szabó, aki Mephisto című alkotásával nyerte el 1982-ben a világ legrangosabb filmdíját. A nápolyi filmfesztiválon bemutatják Szabó eddigi teljes életművét, valamint ízelítőt adnak a mai magyar filmgyártásból a spanyol és a francia mellett. A legendás olasz filmrendezőkhöz fűződő viszonyáról is beszélt Nápolyban a világhírű magyar rendező, aki a közelmúltban fejezte be legújabb filmje, A napfény íze forgatását. „Fellini az őrangyalom, már évek óta az íróasztalomon őrzöm fényképét. Soha nem felejtem el a találkozást vele és feleségével, Giulietta Masinával, amikor átvettem a Dávidot (az Oscarnak megfelelő olasz filmdíjat). Mi Magyarországon Fellini, De Sica és Antonioni filmjein nőttünk fel, de mára eltűntek az olasz és az európai filmek a mozikból" - mondta Szabó István. A rendező közölte, hogy karácsony előtt kerül a mozikba új műve, Á napfény íze, amely az ezredvég Európájáról szól három generáció történetén keresztül. A produkció főszereplője a Schindler listájából, a Kvíz show-ból és Az angol betegből ismert Ralph Fiennes, aki három szerepet is alakít. A Szép magyar beszéd ízléses meghívója arról tájékoztat, hogy az országos versenyt a Szlovák Óktatási Minisztérium, a Csemadok Országos Tanácsa, a Szlovákiai Magyar Anyanyelvi Társaság és a Komáromi Selye Gimnázium rendezte meg, jóllehet tudom, hogy a rendezésben oroszlánrésze volt és van mindig a Pozsonyi Módszertani Intézetnek, s hadd írjam ide, név szerint Dulovics Viola szakelőadónak. Magáról a versenyről. A jól megszervezett, jó színvonalú verseny alapjában véve három részből állt, három területen kellett a tanulóknak bizonyítaniuk anyanyelvükben való jártasságukat, a szép beszédet, anyanyelvük szeretetét. Nevezetesen volt egy 10 kérdésből álló nyelvtani írásbeli felmérő, utána felolvasás és szövegalkotás. Egészében véve a három területet vehetjük úgy, hogy a nyelv szempontjából összetartoznak, én mégis úgy gondolom, hogy a nyelvtani ismeretek vizsgálata nem egészen tartozik a szép magyar beszédhez. A verseny súlypontját - gondolom a felolvasás képezheti, mivel ez áll legközelebb magához a beszédhez, a szép magyar beszédhez. Két, a zsűri által választott szövegről tudok beszámolni, Bíró Ágnes Nyelvi illemtan, illetve Bodor Pál Az anyanyelv intézménye című írásának részletét kellett felolvasni, rövid előkészület után. A felolvasások nem hoztak kiemelkedő eredményt, a zsűrinek bizonyára elég nehéz lehetett dönteni, melyik teljesítmény volt a legjobb. (A szöveget a felolvasás szempontjából Kovács László somorjai tanár elemezte az eredményhirdetés előtt.) A Bíró Ágnestől való szöveg, melyet a szakiskolákból érkezett versenyzők olvastak fel, kissé hosszú volt, és elég nehéznek bizonyult tartalmi szempontból is. (Hibátlanul nem is sikerült senkinek felolvasnia.) A szövegalkotáshoz négy témából választhattak ötletet a versenyzők, és adtak elő szabadon, némi írásbeli előkészület alapján. Az előadások alapjában véve elfogadhatóak, de A díjátadás egyik pillanata az idei Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen (Dömötör Ede felvétele) meglehetősen szubjektívek voltak, felhasználva a témában megadott frappáns idézeteket (Szép Ernőtől és Ladányi Mihálytól) és saját emlékeiket, élményeiket. Ezeket hallgatva az jut az ember eszébe: vajon szabad-e, lehet-e a gyerekeket enynyire kitárulkozó, magukat kiadó vallomásra késztetni. A beszédkészség, a szép magyar beszéd itt szinte elsiklott, arra sem a tanuló, de talán a zsűri sem figyelt, figyelhetett oda. (Ezt mutatta a teljesítmény értékelése is.) Talán ezt a versenyszámot kellene a leginkább felLehetne párbeszédet folytatni egymás közt, netán a zsűri egyik tagjával. frissíteni, módosítani oly módon, hogy az a tanulók számára is élvezetesebb legyen, és közelebb álljon a rendezvény célkitűzéséhez. El tudnék képzelni valami semlegesebb és mindenki számára egyenlő lehetőségeket biztosító feladatot, például egy ismert szöveg - akár mese - felelevenítését néhány percben (Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas és egyéb). Ebben az esetben már lenne némi összehasonlítási alap akár a szövegszerkesztés, akár a beszéd (kiejtés, hangsúly stb.) szempontjából. Vagy lehetne párbeszédet folytatni egymás közt, netán a zsűri egyik tagjával. Hogy mennyi ilyen lehetőség van, jutott eszembe éppen a versenyt követően vasárnap délután a tévé adását nézve, ahol Montágh Imre Útravaló című műsorát ismételték. Sok jó ötletet lehetett volna/lehetne ebből meríteni. Megítélésem szerint - ha már a szép magyar beszédről van szó, s a tanulóknak az ebben való jártasságát, készségét és színvonalát akarjuk lemérni - a versenyszámokat is jobban erre kellene irányítani, összpontosítani. Egyéb javaslatom: 1/ Jó lenne, ha a felolvasásra szánt szöveget a verseny után valaki be is mutatná (például egy színész, esetleg bemondó, tehát szakmabeli), akár hangszalagról, de még jobb élőben - ez is színesebbé, érdekesebbé, sőt tanulságosabbá tenné a vetélkedőt. 2/ Régi vágyam és javaslatom valósulna meg, ha a versenyzők (kivétel nélkül mindenki, nem csak a helyezettek) kis Kazinczy-jelvényt kapnának, amely őket erre az eseményre emlékeztetné, de az iskolában is büszkén viselhetnék. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyről már jelentek meg írások az Új Szóban is; ezeknek tartalmával egészében egyet tudok érteni. Én is csak támogatni tudnám a verseny két fordulójának visszaállítását azzal, hogy maga a pontozásos döntő jelentené a verseny kicsúcsosodását, záró részét. (És akkor nem kellene az utolsó napig titkolózni: ki, ill. kik lettek a győztesek.) Itt is néhány rövid javaslatom lenne. 1/ A versenyzők mikrofon előtt mondják el produkciójukat, úgy, ahogyan azt a díjkiosztáskor tették és teszik. Egy: a mikrofon használatát nem tiltja semmiféle szabály, sem rendelet. Kettő: ekkora teremben legalább hallani lehetne az előadott művet a hátsóbb sorokban is. Három: a tanulók nem ilyen nagy teremben készülnek a versenyre; először itt kerülnek ilyen - számukra váratlan és megoldhatatlan helyzetbe. Négy: miért szerepelnek/szerepeltek a zenészek mikrofon előtt és hangerősítővel? 2/ Itt is csak melegen javasolni tudnám, hogy minden versenyző kis Tompajelvényt kapjon (lásd a korábbi érveket); ennek költségét - gondolom - még kibírná a rendezőség. 3/ Milyen Tompa-szava lóverseny az, ahol egyetlen költemény sem hangzik el Tompa Mihálytól? Minden szavalóverseny Tompa-verssel kezdődhetne egy színész előadásában. Ezzel nemcsak Tompát tisztelnénk meg, hanem magunkat is, és a tanulók is látnák, hogyan is kell „valójában" egy verset, irodalmi alkotást előadni. A szerző az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa Egészségi állapota miatt kétséges volt, ellátogat-e a világhírű olasz díva, Sophia Loren a trencsénteplici ArtFilm fesztiválra, tegnap azonban sokak örömére szerencsésen megérkezett a szemlére. (TA SR-felvétel) VISSZHANG: Ad Bennük van a kutyavér, Új Szó, 1999. június 18. „Irigyeink sokan vannak, mint a kutyák, úgy ugatnak..." A Ghymes együttes válasza a Bennük van a kutyavér című cikkre, a benne olvasható szemérmetlenül alaptalan vádakra. Mint ismeretes, a mečiari korszak bevett szokása volt, hogy mindennemű szaktudás és képzettségre való tekintet nélkül, hidegvérrel ültette be saját embereit a fontosabb székekbe. Hatványozottan vonatkozott ez a magyar intézményekre. Pályázati kiírás, magyarázat, indoklás nem tartoztak e korszak stílusjegyei közé. így kaphatta meg Takács András is az Ifjú Szivek igazgatói székét. Választási lehetőségünk nem volt, vagyis pályázat kiírásáról szó sem lehetett. Kinevezte őt Ivan Hudec akkori kulturális miniszter. Tiltakozásképpen valóban petíciót fogalmaztunk Takács ellen, amit ma is megtennénk, ha a közeljövőben is így kapná ajándékba valaki az igazgatói posztot. Felhívtuk a minisztérium figyelmét Takács alkalmatlanságára, tehetetlenségére és e poszt betöltéséhez méltatlanul gyér szakirányú tájékozottságára. Á petíciót tizenketten, vagyis az Ifjú Szivek alkalmazottainak 2/3-a aláírta. Kérelmünk természetesen nem nyert meghallgatást, hiszen Takács intelmegkérdőjelezésére is, hiszen ha ezek a vádak kis részben is igazak lennének, a Márai Alapítvány egy totálisan félreinformált, és súlyos ízlésficamban szenvedő gittegylet, s így a többiek, akik velünk együtt és előttünk - megkapták a díjat, ugyanolyan osztályozás alá esnek, mint mi. Továbbá az a sok ezer ember, aki a koncertjeinket látogatja mivel „múló divatzenéről" van szó - szintén primitív tömeg csupán. Márpedig ezeket az embereket mi szeretjük, és ők is szeretnek minket. így megalázni sok ezer felvidéki magyart és szlovákot tiszteletlenség és szeretetlenség. A pletyka viszont öl, s Takács ezt tudja. Szerencsére a hitelrontás és rémhírterjesztés ma már jogi úton valamennyire kezelhető. A Ghymes együttes munkájához nem méltó az efféle alantas levelezgetés, ezért mi ez ügyben többé nem kívánunk megszólalni. A Takács által felsorolt vádakért pedig bírósági úton veszünk elégtételt. Reménykedünk, hogy az Új Szó hasábjain ezentúl a zenei munkásságunkkal foglalkozó kritikák kerülnek túlsúlyba, nem pedig az ilyen és ehhez hasonló hangulatkeltő, populista megnyilvánulások. lektusa tökéletesen megfelelt a hatalom törekvéseinek. Ez is azt bizonyítja, hogy nem mi voltunk a hatalom szekértolói! Takács rövid, de „bravúros" igazgatói pályafutásának köszönhetően az Ifjú Szivek elvesztette székházát, önállóságát, vagyis jogilag megszűnt létezni. E sikersorozat után Takács fogta a kalapját, és mártírságot színlelve kilépett a képből. Az ezt követő keserves időszakból már nem kívánt részt vállalni. Most, amikor július elsejével az együttes visszanyeri jogalanyiságát, ismét igazgató szeretne lenni, saját bevallása szerint ismét pályázat nélkül. Szégyenletesnek és szánalmasnak tartjuk továbbá, hogy oly sok „fontos pozícióban" eltöltött éve ellenére Takács mondataiban nyoma sincs az idős emberekre jellemző bölcsességnek és megfontoltságnak, annál inkább hangot ad a gyűlöletnek, a felületességnek, hamis vádaknak. Megvetésünkre méltán számíthat. Vonatkozik ez a „bölcsesség" a Nyitott Európáért-díj A Ghymes együttes és Csikmák Mónika menedzser (Archív felvétel)