Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-26 / 145. szám, szombat

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 26. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ Hegyet emelhet a folyó A legalapvetőbb geomorfológiai ismeretek közé tartozik, hogy a folyók lepusztítják a hegységet. A pennsylvaniai Betlehem Egyetem geológusai és geofizikusai viszont azzal az igen érdekes elmélettel álltak elő, hogy bizonyos esetekben a folyóvízi erózió éppen hogy hozzájárul a hegyek kiemelkedéséhez. Példájukat a Himalája legnyugatabbi óriási hegycsúcsának, a 8125 méter magas Nanga Parbatnak a vizsgálatából merítik. Ez a hegy ugyanis intenzíven emelkedik. A tőle mindössze 25 kmes távolságban hömpölygő Indus-folyó a Tibeti-platóról dél felé haladva, különösen tavaszi olvadáskor, rendkívül erősen erodálja a felszínt. A kutatók szerint az Indus e tevékenységével olyan gyenge pontot hoz létre a földkéregben, melynek nyomán a mélybeli forró kőzetek felfelé emelkedhetnek és emelik magukkal a Nanga Parbatot. A hegy az utóbbi 3 millió évben évente mintegy 3-6 milliméterrel magasodott, ami az óvatosabb becslés szerint is 9 kilométeres emelkedést jelent. Persze, a dolgok normális menete szerint a hegyet pusztította is az erózió. Megalitok a sivatagban Nemrégiben Egyiptomban óriási kőoszlopokat találtak. A 6000-6500 éves megalitok a világon a legrégebbiek-állapították meg a felfedező amerikai régészek. A megalitokra DélEgyiptom sivatagjában, Nabtában, a Nílustól nyugatra leltek rá, s a kőoszlopok legalább ezer évvel idősebbek, mint a nevezetes nagy-britanniai Stonehenge. Nabta a legősibb csillagászati megfigyelőhely az amerikai kutatók szerint. Egyúttal kultuszszertartásokra is szolgált, s a köveket bonyolultan szervezett munkával kellett felállítani. Az oszlopok elhelyezése olyan geometriai formára emlékeztet, amely a halál, a víz és a nap jelképe. A köveket úgy helyezték el, hogy soha ne vessenek árnyékot egymásra. A kutatók szerint a nabtai köveket annak a népességnek az előfutárai emelhették, amely később a Nílus mentén az első piramisokat építette körülbelül 4700 évvel ezelőtt. Ókori kohászat az Andokban Már ezer évvel korábban is létezett metallurgia az Andokban, mint ahogyan a történelem arról hivatalosan eddig tudott. Erre a következtetésre a Yale Egyetem Peruban ásatásokat végző kutatói jutottak. A feltárások során talált furcsa, igen vékony rézlapok, illetve még vékonyabb aranyréteggel bevont rézlapok képezik a bizonyítékokat. A leletek Limától 25 km-re délre, és az óceántól 8 km-re lévő Mína Perdida nevű helyről származnak. A 0,1 mm és 0,05 mm közti lemezvastagságú leleteket a természetes ércből hidegen, majd felmelegítve, kőkalapáccsal állították elő. A természetes érc széntartalmára alapozva elvégzett C-14-es radiokarbon-kormeghatározás a leletek korát 3400 és 3100 évvel ezelőttinek adta. Tudni kell, hogy az olvasztásos kinyerési technika csak kb. 200 évvel ezután jelent meg. A Mina Perdidában végzett korábbi ásatások eddig is azt mutatták, hogy kb. 5000-3500 évvel ezelőtt, vagyis nagyjából az egyiptomi piramisépítés és a mezopotámiai városállamok megjelenése idején Dél-Amerikában is magas kultúra volt megszületőben. Az Y2K-hibák máris jelentkeznek A Gartner Group neves egyesült államokbeli piackutató cég úgy véli, hogy a Y2K-vel (a 2000. év okozta számítógépgondok) kapcsolatos problémáknak mindössze 8-10 százaléka jelentkezik majd 2000 januárjának első két hetében. A gondok és hibák öt százaléka már 1998 előtt jelentkezett, és idén kell szembesüljünk a Y2Kproblémák mintegy 25 százalékával. 2000-ben mutatkozik majd meg a Y2K-hibák 55 százaléka. A dioxin erős mérgező hatására először 1976-ban, a sevesói katasztrófa során figyelt fel a világ közvéleménye Egyes kockázati tényezők jelentőségét még csak sejtik A krónikus köhögés és a szívinfarktus HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatók első hallásra meghökkentő megállapítása szerint a hosszú ideje fennálló, krónikus köhögés és a szívinfarktuskockázat között összefüggés áll fenn. E jelenség okát vizsgálva kimutatták, hogy a háttérben nagy valószínűség szerint krónikus gyulladásos folyamatok állhatnak. A kutatóorvosok már egy ideje gyanítják, hogy az érelmeszesedésért és az infarktusért nem kizárólag a kövérség, a stressz, a magas koleszterinszint és a mozgásszegény életmód tehető felelőssé, hanem vannak olyan kockázati tényezők is, melyeknek jelenleg még csak sejteni lehet jelentőségűket. Ezek közé tartoznak a bakteriális és vírusos eredetű krónikus gyulladások is. Azt még nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy a krónikus fertőzések és gyulladások, valamint a koszorúér-betegségek közötti öszszefüggés ok-okozati-e, vagy csak párhuzamosan alakulnak ki valamely káros, illetve kóros folyamat következtében. El lehetne képzelni például, hogy a dohányzás krónikus gyulladással járó hörghurutot okoz, emellett a nikotin érszűkítő hatása még inkább „rásegít" az infarktus kialakulására. A kutatók arra kerestek választ, hogy a krónikus köhögés mint a tüdőfertőzések és a gyulladások jelzője összefüggésbe hozható-e a koszorúér-betegséggel. Vizsgálatuk anyagát az 1948-ban elindult híres Framingham-tanulmány adta, mely a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását és lefolyását több ezer ember körében kíséri figyelemmel, kétévenként alapos orvosi kivizsgálásnak vetve alá őket. A Framingham-tanulmány készítői és kivitelezői kezdettől fogva nyilvántartották a résztvevők korát, nemét, magasságát, szív- és érrendszeri állapotát, életmódbeli adatait (egyik kulcsfontosságú kérdésük éppen arra irányult, vajon a megkérdezett például dohányozott-e?) stb. Eredményeik szerint a krónikus száraz, illetve nem száraz, úgynevezett produktív köhögés gyakrabban fordul elő férfiak és dohányosok, mint a nők és nem dohányzók körében. A köhögés és az infarktus közötti kapcsolat erősségét nem befolyásolta lényegesen a nem, a dohányzás, továbbá bizonyos szívbetegségek megléte sem. Felborítja a hormonháztartást Idősebb az emberi faj, mint gondoltuk HÍRÖSSZEFOGLALÓ Aligha betegszenek meg rákban mindazok a belga fogyasztók, akik ettek a dioxinnal fertőzött baromfieledellel táplált csirkék húsából vagy a mérgezett tojásból, vélekedig a New Scientist tudományos magazin. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Homo sapiens a genetikai vizsgáltok eredményei szerint már 400 ezer évvel ezelőtt kialakult Kétszer olyan idős az emberi faj, mint azt eddig feltételezték a kutatók - állítják amerikai és brit genetikusok. A tudósok - akik szerint a mai, modern emberi faj már 400 ezer éve kialakult -, molekuláris biológiai vizsgálataikra alapozzák megállapításukat. A rendhagyó adattal előálló genetikusok kutatásainak fókuszában egy olyan sejtszervecske áll, amely minden emberi sejtben, sőt minden egysejtű vagy többsejtű élőlényben előfordul. Ez a sejtszervecske a mitokondrium, aniely- akár a sejtmag saját örökítőanyaggal, azaz DNS-sel rendelkezik. A mitokondrium valóságos kincs a fajunk eredetével foglalkozó kutatók számára: ez a sejtszervecske ugyanis egyfajta molekuláris óránként arról árulkodik, mennyi idős is valóban az emberi faj. Mivel a benne levő gének rendkívül lassan változnak, a ma élő emberi rasszok mitokondriális DNSének összevetésével megbecsülhető az az időpont, amikor a rasszok szétválása megkezdődött. Az eredmények szerint ez valamikor 100 és 200 ezer évvel ezelőtt, Afrikában történhetett. A génkutatók szerint a modern ember a fekete kontinensről 150-160 ezer évvel ezelőtt indult el a világ más rézeire. Külön érdekesség, hogy a sejttani vizsgálatok alapján tudni lehetett, hogy a mitokondrium csak az anyáról száll az utódokra - a megtermékenyítés során a hímivarsejtek mitokondriumai elpusztulnak -, a kutatók ezért a fentebb leírt időpontban élt ősünket ősanyának, vagy egyszerűen Évának nevezik. Vannak azonban, akik szerint Éva Közvetlen ősünk, a felegyenesedett ember (Homo erectus) munka közben, valahol az észak-afrikai Atlasz-hegységben (Zdenék Burian festménye) jóval idősebb, mint azt eddig hittük. Ősanyánk korának megállapítása ugyanis a DNS-változások, a mutációk sebességén alapul, ez pedig nem olyan ütemben történik, mint azt a kutatók eddig gondolták. Erika Hagelberg, a cambridgei egyetem evolúciógenetikusa nemrég kiderítette, hogy az anyai eredetű mitonkondriális DNS-ben lezajló változások nemcsak véletlenszerű mutációval jöhetnek létre, hanem a hímivarsejt mitokondriumainak DNS-e is létrehozhatja azokat. A tudóst ritka és máshol elő em forduló mitokondriális mutációk vezették erre a feltételezésre. A tudósok eddig úgy tudják, hogy a mitokondrium DNS-ének mutációi véletlenszerűen, spontán keletkeznek, ennek pedig a világon mindenhol egyforma gyakorisággal kellene előrodulnia. Mivel mégsem ez a helyzet, Erika Hagelberg feltételezi, hogy a mutáció a hímivarsejtek mitokondriumának DNS-éből származik, azaz a két genetikai anyag időnként kicserélhető egymással. Ha pedig ez megtörténhet, akkor az anyai eredetű mitokondrális gének mutációja még lassabb, mint azt eddig feltételezték, vagyis Éva is jóval idősebbb. John Maynard Smith, neves evolúciógenetikus megerősítette ezt az elméletet. Szerinte a körülhatárolható földrajzi térségekben előforduló különleges mutációk rendkívül ritkán, spontán módon keletkeznek, aztán a hímivarsejtek segítségével, lokálisan terejdnek el. Maynard Smith feltételezései szerint mitokondriális ősanyánk nem kevesebb, mint 400 ezer éves; véleménye valószínűleg még sok vitát fog kiváltani az evolúció rejtélyeit kutatók körében. (NSZ) A dioxon okozta fertőzés miatt csak Belgiumban 1600 tonna csirketápot vontak ki a forgalomból, amiből 16 millió csirke lakhatna jól. Hogy emberi szervezetbe mi és mennyi került - már nem egykönynyen kiszámítható. Vagy kevés ember kapott nagy dózist, vagy sokan fogyasztottak keveset. A mérték kétséges. Mindenesetre folyamatosan mérni fogják az immunrendszerre és a hormonháztartásra gyakorolt hatást, mindazok esetében, akik fogyaszhattak fertőzött tojást vagy húst. Az egészségkárosodás csak hosszú távon mérhető. Nem vehető pontosan számba, vajon a lakosság mekkora hányada részesült a toxikus táp közvetett vagy közvetlen hatásából. Ezek hosszú távon mindenesetre veszélyeztetettnek tekinthetők, olvashatjuk a New Scientist brit folyóiratjúniusi számában. Vajon milyen típusú, szerkezetű méregről van szó? A dioxinok többszörösen kondenzált aromás vegyületek, azaz olyan szerves anyagok, amelyekben több benzolgyűrű csatlakozik. A középső benzolgyűrű két „csücskén" oxigének ülnek. A többi benzolgyűrű hidrogénjainak egy részét klóratomok helyettesítik. Ezek az anyagok szerkezetüktől, összetételüktől, molekulasúlyuktól függően, különbözőképpen viselkednek, mostanában viszont azokra a dioxinféleségekre irányult a figyelem, amelyek rákkeltő hatásúak. A természetben keletkezett dioxinok létrejötte is drámai: kiKezünkben a megoldás. Szigorúbb és rendszeres ellenőrzéssel megelőzhető, hogy a baromfik tápszerébe ne kerüljön dioxin. (Archívumi felvétel) termelhet egy villámcsapás is dioxint, ami a fa égése közben keletkezik. Az ilyen eset azonban nem veszélyes, hiszen az igen csekély mennyiségben keletkező dioxin hamarosan eloszlik a levegőben. Az ember dioxint termelhet, szándékán kívül, mégpedig klórt is tartalmazó szerves anyag égetése közben. Nagy mennyiségű dioxin keletkezik például a hulladékégetőkben, különösen ha nem szelektíven gyűjtött hulladékot Az egészségkárosodás csak hosszú távon mérhető. égetnek, hiszen szerves anyagokon kívül bőven található klór is a masszában. A veszélyes anyagok képződése ellen egyrészt az égetés céltudatos tervezett irányításával védekeznek, másrészt az égetéskor keletkező füstgázokat a célnak megfelelő technológiai módszerekkel különféle vegyszerekkel tisztítják, s végül elérik, hogy a távozó füstgáz valóban csak szén-dioxidot és vízgőzt tartalmazzon. A három benzolgyűrűből álló vegyületnek 75 izomerje létezik, ebből az egyiket nevezik dioxinnak. A mostani dioxinos ételmérgezések voltaképpen nem meglepőek, hiszen már a környezetvédelmi lexikon is jelzi, a lakosságot leginkább a dioxintartalmú élelmiszerek veszélyeztetik. Azok a munkások, akik ilyen típusú vegyületeket előállítanak, be is lélegezhetnek dioxint, vagy pedig bőrükön átjut szervetetükbe az anyag. A dioxin erős mérgező hatására először 1976-ban figyelt fel a világ közvéleménye, amikor Olaszországban felrobbant egy triklórfenolgyár, és a környezetbe kijutott dioxin közel 200 embert mérgezett meg Sevesóban. Ez az anyag megtalálható a Vietnamban lombtalanításra használt Agent Orange nevű vegyszerben is, amelybe szennyezőanyagként került dioxin. A rágcsálókísérletek alapján azt állapították meg, hogy a dioxin felezési ideje e kisállatok szervezetében 12-94 nap, rhesus majmokban viszont körülbelül egy év körül van. Elsősorban a zsírszövetekben raktározódnak el a dioxinok, de kiválasztódnak a tejjel is, és a méhlepényen keresztül átjutnak az embrióba. A mérések szerint az emberi szervezetben a dioxin az évek teltével - bizonyára a környezetszennyezés miatt egyre inkább halmozódik, felezési idejét 2-6 évre becsülik. A dioxinmérgezés főbb tünetei: testsúlycsökkenés, májbetegség, bőrelváltozás, gyomor- és nyálkahártya-károsodás, az immunrendszer sérülése, a reprodukciós készség csökkenése. A mérések egyelőre nem bizonyítják ugyan egyértelműen, hogy az emberi szervezetben daganatot okoz a dioxin, ellenben az állatkísérletek során már sikerült kimutatni és bizonyítani a dioxin daganatos hatását.