Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-26 / 145. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 26. JEGYZET Elnöki kaptafa MAUNÁK ISTVÁN Olcsó poénkodás visszaélni az új államfő nevéből fakadó szójáték lehetőségével, egyrészt becsületes német neve van, amely minden tiszteletet megérdemel, másrészt senki sem tehet arról, hogyan hívják (lásd a szerző érthető fogékonyságát a téma iránt). A Schuster és kaptafája inkább politikai minőségként kívánkozik ide, többféle okból. Beiktatása óta túl rövid idő telt el ahhoz, hogy azt mondhatnánk, maradt volna inkább a kaptafánál, vagyis a főpolgármesteri székben. (Ez a kaptafa rosszabbik változata.) Olyan allámfő is lehet belőle, hogy négy év múlva azt mondjuk: maradjon csak a kaptafánál, vagyis még egy megbízatási időszakot töltsön az elnöki palotában. (Ez a kaptafa jobbik változata.) Ne jósolgassunk, maradjunk a tényéknél. Tény az, hogy a kezdeti államfői ténykedésével kapcsolatos tapasztalat csöppet sem kedvező. Azt ígérte, minden parlamenti párttal tárgyalni fog. Ennek teljesítését megkezdte. Azt is ígérte, hogy nyíltan és őszintén fog politizálni. Ezzel adós maradt. Mindenesetre furcsa volt - ami még nem hiba -, hogy a Mečiarral és alvezéreivel megtartott találkozóról sem ő, sem az elnöki iroda nem volt hajlandó érdemben tájékoztatni a közvéleményt. Pedig tudhatná, az érdeklődés középpontjába kerül az, aki Mečiarral egy asztalhoz ül, ő pedig különösen, tekintettel arra, hogy az elnökválasztási kampány során erre még a tévé nyilvánossága előtt sem volt hajlandó. Ami a közhangulatot illeti: aki Mečiarral tárgyal, kissé gyanússá is válik, főleg ha titkolózik. Mindezek ellenére még a hírzárlatot is el lehet fogadni - persze nem túl gyakran -, hiszen a politikában vannak helyzetek, amikor nem lehet mindent a nyilvánosság orrára kötni. A hírzárlatot is lehet többféleképpen csinálni, de Schusternél rosszabbul aligha. Az a néhány bugyuta mondat, amelyet szóvivőjével felolvastatott, még a pártállami közleményeket is alulmúlta, szinte sértő volt mindazokra (az iskolai végzettség szerinti értelmesebb többségre), akik rá szavaztak - meggyőződésből vagy kényszerűségből. És ez már hiba. így aligha győzi meg a kétkedőket. És hogy stílszerű legyen a befejezés: jó lenne, ha a jövőben a közleményei nem egy kaptafára készülnének. TÁRCA Kérjétek meg Malíkovát VRABEC MARIA Egy hétig se tartott a teljes hírzárlat a Szlovák Nemzeti Párt Központi Bizottságának szombati ülése után - már csütörtökön arról tájékoztatta néhány névtelenségbe burkolózó KBtag a hírügynökségeket, hogy a tagság elégedetlen az eredménnyel. Slota maradását, és azt a tényt, hogy még csak nem is került napirendre a párt pozsonyi kerületi szervezetének bizalmatlansági javaslata, sok „igaz szlovák" nehezen nyelte le, lehet, hogy ha egy kis borovičkát isznak rá, sokkal könnyebben ment volna. Bár igaz ami igaz, Slota azóta önmegtartóztató életmódot folytat, és még bocsánatot is kért, vénlánynak meg vén bolseviknek titulált párttársnőitől. Azok pedig szó nélkül elfogadták, kár, hogy az általános csendparancs és az össznemzeti hallgatási fogadalom miatt még azt sem mondhatják meg, mi késztette őket erre. Főleg Malíková hirtelen meghunyászkodása rejtély, hiszen, amint első reakciójából kiderült, ő is „szívesebben foglalkozna a saját családjával és a gyerekeivel, mint a politikával, épp ezért durva sértésnek tartja, ha valaki azt használja fel ellene, amit a sors megtagadott tőle". A durva és faragatlan megnyilvánulás ellenére mégsem perelte be Slotát, mint például azt az újságíró kollégát, aki a parlamenti erkélyről szólt le, mi is hiányozhat a képviselőkisasszonynak. Úgy tűnik, a nemzeti öntudat még a női büszkeségnél is többet ér, Slota pedig a háromhavi haladékon túl még egy tippet is kapott: elég, ha szeptember 25ig sikerül férjhez adnia Malíkovát és megszabadul legnagyobb riválisától. Furcsamód ebben az egy dologban még akár közösek is lehetnek az érdekeink, nekünk aztán tényleg semmi kifogásunk az ellen, ha a zsolnai polgármester addig támolyog a Szlovák Nemzeti Párt élén, amíg ő marad az egyetlen tag is. Násznagynak meg biztosan szívesen elmenne, elvégre egy lakodalomban szinte kötelező a részegség. A Szlovák Statisztikai Hivatal tavalyi évkönyve szerint Szlovákiában több mint 300 ezer 35 éven felüli, tehát agglegénynek számító nőtlen férfi él. Ez még akkor is szép szám, ha a magyarokat leszámítjuk ha másért nem, nemzeti érdekből valamelyikük igazán megkérhetné Malíková kezét. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk . , i-ľ/fiw. mwmmmmmmm - Hagyjad már ezeket a földhözragadt nézeteidetl (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE A közelgő érzékeny témák, például a külföldiek földvásárlása vagy a környezetvédelem kérdése miatt fennáll a kockázata, hogy ősztől látványosan lelassulnak a csatlakozási tárgyalások a hat élenjáró tagjelölt ország és az Európai Unió között - írta tegnapi számában a kizárólag EU-ügyekkel foglalkozó hetilap. Az írás brüsszeli diplomatákra hivatkozik, akik szerint a finn elnökség alatt megnyitandó nyolc tárgyalási témakör súlyos kihívást jelent mind az EU, mind a hat ország - Ciprus, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Észtország és Szlovénia számára. Az Unió oldaláról is egyre nehezebb kialakítani a kezdő tárgyalási álláspontot - véli a lap. A kulcsfontosságú tárgyalási fázis csak jövőre indul, amikor már minden témakörben megkezdték a vitát. Az uniós kormányok csak akkor tudnak komolyan foglalkozni a tárgyalási alku kérdéseivel, ha a tagjelöltek valamennyi kedvezménykérését ismerik. Egyes szakirodalmak szerint 1945 óta csak huszonhat olyan nap volt, amikor sehol sem dúlt háború Fegyvert s vitézt éneklek Bármennyi időt és energiát fordítottak már államférfiak, diplomaták, elméleti szakemberek a háború kiiktatására, a konfliktusok megakadályozására, eddig mindez nagyon csekély eredménnyel járt. ONDREJCSÁK RÓBERT Bizonyítja ezt a stockholmi székhelyű Nemzetközi Békekutató Intézet tavalyi évre vonatkozó jelentése is, amely szerint 1998-ban 27 olyan fegyveres konfliktus folyt Földünkön, amelyekben az áldozatok száma meghaladta az ezret, ami a háború minősítésére használt általános kritérium. A huszadik században körülbelül 250 konfliktus robbant ki, ennek jóval több mint a fele a második világháború után. Az első világégésben 33 ország 74 millió katonája harcolt, 10 millió volt a halottak száma. A második világháborúban már 72 ország és 110 millió katona vett részt, a halottak számáról eltérőek az adatok, a legvalószínűbb a 60 millió áldozat. Egyes szakirodalmak szerint 1945 óta csak 26 olyan nap volt, amikor sehol nem dúlt háború, de lehetséges, hogy nem telt el olyan nap, amikor ne harcoltak volna Földűnk valamely pontján. Jellemző, hogy az azóta eltelt időszak minden egyes napján átlagban 10 különböző helyen Európa a 90-es évek kezdetéig viszonylag békés terület volt. folyt kisebb-nagyobb intenzitású hadművelet. Európa a 90-es évek kezdetéig - a többi földrésszel öszszehasonlítva - viszonylag békés terület volt. Bár a görög polgárháború, a berlini válság, a magyarorOLVASÓI LEVÉL Nincs lehetetlen, csak akarni kell Nem tartozom a gyakran tollat ragadó emberek közé, most mégis kísértést éreztem, hogy másokkal is megosszam a június 20-i bősi Csemadok-ünnepséggel kapcsolatos gondolataimat. Nem akarok ódákat zengeni a meseszép időről, aminél álmodni sem lehetett szebbet, a jó szervezésről, a színvonalas műsorról, a jó hangulatról, a szépszámú közönségről, szági forradalom, a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása Csehszlovákiába, és a ciprusi polgárháború komoly veszélyt jelentettek Európa békéjére, a nagy veszteséggel járó konfliktusok mindegyike a többi földrészen zajlott le. Az 1949-ig tartó kínai polgárháború áldozatainak száma milliós nagyságrendű, az USA 34 ezer embert vesztett Koreában (a kínaiak ottani veszteségeit 90 000 főre becsülik) és majdnem 50 ezret Vietnamban. A franciák Indokínában 21 ezret, Algériában 17 500 főt veszítettek. A délkelet-ázsiai harcokban több mint 1 millió vietnami vesztette életét. A második világháborútól az 1980-ig terjedő időszak háborúit három szakaszra oszthatjuk. Az első,- a háborúk számának lassú emelkedése 1960-ig. Ebben a szakaszban, amely nagyjából egybeesik a hidegháborúval, a legnagyobb veszélyt a nyugati és a keleti tábor közötti potenciális háború jelentette. Az akkori háborúk főleg Ázsiában folytak, többségében a kolonializmus utóvédharcaiként, francia és brit részvétellel (Indokína, Malájföld). A következő szakaszaban, a 60-as években, ugrásszerűen megnőtt a fegyveres konfliktusok száma. Erre az időszakra jellemző a függetlenségi harcok átterjedése Afrikába, valamint az USA szerepének és befolyásának növekedése a helyi háborúkban, gyakran fegyvers intervenció útján. A harmadik szakaszban, a 70es évek kezdetétől újra csökkent a háborúk száma. A második világháború után Európa megszűnt a háborúk gócpontja lenni. Annak ellenére, vagy tán éppen azért, mert Európában halmozódott fel a legtöbb és legpusztítóbb fegyver, az öreg kontinens szenvedte el a legkevesebb háborút egészen a kilencvenes évekig. A kölcsönös elrettentés megtette a magáét; az esetleges háborús pusztítás kockázata olyan fokú stabiliamely velem együtt nagyon jól szórakozott. Azokról szeretnék beszélni, akiket hiányoltam az előadáson. Mivel nagyon sok pedagógust, könyvtárost, volt népművelőt ismerek, a tömegben kerestem az ismerős arcokat. Sajnos, elvétve fedeztem fel egyetegyet. Igaz, a környék polgármesterei is, tisztelet a kivételnek, más elfoglaltságot találtak ezen a szép napon. A fiam megszokta, hogy két taps között odasúgom neki: nézd, ott ül az Új Szó főszerkesztője, az ott ez és ez az író, ott megy az egyik, másik, harmadik magyar párt elnötást idézett elő Európában, amelyre sohasem volt példa addigi történelmében. A háborúk színtere áttevődött a „harmadik világba" - Afrikába, Ázsiába, de Közép- és DélAmerikába is. Az ezt megelőző történelmi korokban az országok közötti háborúk voltak a leggyakoribbak, ezzel szemben a legújabb korban a polgáháborúk kerültek többségbe. Nemzetközi jellegük azonban részben megmaradt, a többségükben ugyanis idegen országok is aktívan részt vettek. Eleinte a legaktívabb külföldi résztvevők Nagy-Britannia és FranciaorAz USA és a Szovjetunió gyakorlatilag minden háborúban érintett volt. szág voltak, a későbbiekben az amerikaiaké lett a vezető szerep. Újdonságot jelentett a fejlődő, túlnyomó részt frissen függetlenné vált országok növekvő részvétele a külföldi konfliktusokban. A „harmadik világbeli" országok katonai potenciálja és fegyverkészleteik nagysága egyre inkább emelkedett, különösen a Közel-Kelet államaiban. A 80-as évek fegyveres konfliktusai is szinte kizárólag (kivétel Észak-Írország) a fejlődő országokban robbantak ki és majdnem mindegyikük polgárháború volt. Jellemző vonásuk, hogy ritkán fejeződtek be egyértelműen. A harcok hónapokig, sőt néha évekig szüneteltek, hogy aztán még hevesebben folytatódjanak. Az elesettek száma alapján a 80-as évek legjelentősebb háborúja az irak-iráni, a libanoni, az afganisztáni, az etiópiai és a kambodzsai voltak. Ebben az időszakban a háborús feszültségek az egész világban újra terjedőben voltak, de a harcokban részt vevő erők növekedése még feltűnőbb volt mint a konfliktusok nagy száma. Az afganisztáni szovjet inke, képviselője. Az elmúlt években nagy változások történtek, egyszerűsödött a helyzet, már csak egy magyar párt van, de illusztris képviselőit nem találtam a tömegben. Úgyhogy idén elmaradt a két taps közötti suttogás. Tudom, hogy rohanó világban élünk, hisz én is hajnalban keltem, hogy eljuthassak az ünnepségre, de az SZTV magyar adásának szerkesztői valahogy nem érkeztek meg. Nyugodjék, nagyapám mindig azt mondta, nincs lehetetlen, csak akarni kell. Azoknak üzenem, akik önhibájukból, vagy más elfoglaltságuk tervencióban több mint 100 ezer katona vett részt, csakúgy mint Izrael libanoni hadműveleteiben. Irak és Irán háborúja a második világháború utáni legvéresebb konfliktussá terebélyesedett, amelyben vegyi fegyvereket is bevetettek. Az elesettek száma több volt, mint az összes arab-izraeli háborúban együttesen. Jellemző, hogy az USA és a Szovjetunió gyakorlatilag minden háborúban érintett volt, leggyakrabban múlt a háborús felek ideológiai támasza és fő fegyverszállítója. A háborúk számának és a modern fegyverrendszerek romboló erejének ugrásszerű növekedése következtében a polgári áldozatok száma is jelentősen növekedett. A Szovjetunió széthullása, Nyugat és Kelet antagonizmusának megszűnése a 90-es évek elején egy új világrend kezdetétjelentette. A Kuvait Irak általi lerohanását (1990) követő Öböl-háborúban megmutatkozott a Nyugat egyértelmű haditechnikai fölénye és az USA vezető szerepe a világban. A horvátországi, a boszniai és a koszovói események viszont viszszahozták Európába a háborút. A délszláv konfliktus könnyen a jövő háborújává válhat: a nemzetiségek közötti összecsapás során évszázados nyelvi, vallási és területi sérelmek törnek felszínre, megkeserítve az elkövetkező generációk jövőjét is. Ehhez hasonló konfliktusok a világ számtalan pontján léteznek, közös vonásuk a másság iránti mély gyűlölet és a mások feletti uralkodás vágya. Az új világrend tehát az optimizmus ellenére nem hozta magával a háborúk megszűnését. A béke minél hatékonyabb védelme érdekében a legfontosabb az etnikai és vallási konfliktusok kezelése, valamint a tömegpusztító (nukleáris, vegyi, biológiai) fegyverek elterjedésének megakadályozása. A józan demokráciák összefogása ezért talán soha nem volt fontosabb mint jelenleg. miatt nem tudtak részt venni az ünnepségen, hogy szép volt. Jómagam csak azt sajnáltam, hogy Bősi Szabó László előadását nem tudtam végignézni. Isten bizony, ha nem lennék annyira lábfájós, vállaltam volna az utolsó busz elszalasztását, és a hat kilométeres gyalogutat is, hiszen megérte volna. Mi, akik ott voltunkjúnius 20-án Bősön, csordultig teltünk a kultúra, a zene szeretetével, feltöltődtünk, s így talán könnyebb lesz elviselnünk a nehéz hétköznapokat. Ecsedi Sámuelné, Baka