Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-22 / 142. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 22. KOMMENTÁR Kuporgatok itt és most PÁKOZDI GERTRÚD A kisember számára már-már követhetetlen az a számtenger, amit a kormány és a szlovák korona értékének őrzésére hivatott jegybank zúdít a közvéleményre. Előbb azt olvassa, hallja, hogy a költségvetési hiánynak 16 milliárd korona körül kellene megállapodnia az év vé­gén néhány hétre rá azt, ha a kormány nem lép, ez a hiány elérheti a 40 milliárdot is. Miközben a kormány a várható csillagászati hiány mérséklésének lehetőségeiről vitázik, a korona árfolyama hirtelen zu­hanni kezd, ráébresztve a még mindig tétovázó kabinetet: nem ha­laszthatja tovább a gazdasági megszorító intézkedéseket. És május végén végre lép. Ha számításai beválnak, a lehetséges 40 milliárd hi­ányból „csak" 26 milliárd marad. Ajegybank illetékesei szerint ilyen körülmények között a tiszta infláció (mely figyelmen kívül hagyja a szabályozott árak meg az élelmiszerárak növekedését) feltételezetten 5-7 százalékon állapodik meg. Érthető, hogy a központi bank ehhez a mutatóhoz ragaszkodik jobban, hiszen elemzői szerint, ha az említett áremelkedések is tartósan az infláció szerves részévé válnának, a pénzromlás megállítása és mérséklése jóval költségesebb lenne. Csak­hogy míg a jegybank mérlegelheti a különböző kényszermegoldáso­kat, mérlegelheti (sőt, köteles mérlegelni) a gazdaság élénkítésében is szerepet játszó infláció mértékét, a szegénység határán élő átlagfo­gyasztó kénytelen elfogadni a pénzromlás összes következményét. Kénytelen megfizetni a nagyobb villanyszámlát és fűtési díjat, kényte­len többet fizetni tejért, kenyéréit, mosószerért... Kisebb-nagyobb mértékben minden drágul, és az átlagember számára kevés tételen takarékoskodhat. így az átlagfizetésből, átlagnyugdíjból, átlag-taka­rékbetétből élő átlagfogyasztó számára nem marad más, minthogy­ha van - gyakrabban vegye elő bankkönyvét, és apassza nehezen összekuporgatott biztonsági tartalékát. Miközben ő az a kuporgató kisember, akire az állam mindig számíthatott és számíthat; vele min­dig és minden körülmények között megfizettetik az adót, a társada­lombiztosításijárulékot. Ő az, aki inkább naponta egy kifliivel keve­sebbet eszik meg, átlagskodáján ritkábban autózik el tíz kilométernyi­re élő keresztmamájához, de csak a legvégső esetben folyamodik szo­ciális segélyért. Ő az, aki - ha csak egy mód van rá - pár száz koronát minden hónapban bevisz a bankba. O az, aki az átlagbérek és átlagjö­vedelmek növekedése ellenére még mindig 10 százalékkal alacso­nyabb szinten él, mint tíz éve élt. O az, aki szinte zokszó nélkül tudo­másul veszi a pénztárcáját apasztó megszorításokat, és csak azt nem érti, miért futkoshatnak szabadon még mindig olyanok, akik bizonyí­tottan milliókkal, milliárdokkal károsítottál; meg az országot. TÁRCA Sok lúd disznót győz HOLOP ZSOLT A magyar mondás a Szlovák Nemzeti Párt viszonylataiban nem működik. A Malíková-Slavkovská vezette szárny nem tudta a hétvé­gén legyűrni Ján Slotát. A párt erős emberei, akik úgy gondolják, hogy a nacionalizmust nem lehet szoknyában művelni, kiálltak a bot­rányt botrányra halmozó vezér mellett. Slota pedig csatát nyert azzal, hogy elhalasztotta a háborút. A párt tisztújító közgyűlését átrakatta szeptember végére, teljes hírzárlatot rendelt el, senki sem nyilatkoz­hat a párt „biztonsági tanácsának" jóváhagyása nélkül a belső ügyekről. Aztán bepereli a sajtót, amely még akkor is a nyakában li­heg, amikor állítólag a dolgát végzi. Na és olyat tett, amit még soha. Bocsánatot kért durva kijelentései miatt a két politikus asszonytól. Amikor alkoholgőzösen a hun hordákról, barbár, élősködő magya­rokról, Európa szerencsédenségéről, Budapest lerombolásáról kia­bált, másnap csak annyit fűzött ehhez, igen, valóban nem volt telje­sen tiszta a feje, de ő józanon is így gondolja mindezt. Tényleg így gondolja, és ezt az elkövetkező hetekben megtapasztalhatjuk. A Szlo­vák Nemzeti Párt megpróbálja feledtetni a botrányokat, és ennek leg­egyszerűbb módja a magyarok és a kisebbségi nyelvtörvény ellen in­tézett masszív támadás. Slota pedig azt már nem tilthatja meg, hogy ebben ne tromfolják őt le, kezdődhet a szabad (szájú) verseny. Ne fe­ledjük, Malíková jelentette ki Koszovó kapcsán, hogy a szlovák állam­nak olyan intézkedéseket kellene hoznia, melyek nyomán mestersé­gesen megváltoztatható Dél-Szlovákia etnikai összetétele, hogy tíz év múlva ne legyen itt senki, aki esetleg kiejtheti a száján az autonómia szót. Szóval forró lesz a nyárelő. De ne higgyük, hogy szent a béke a nemzeti párton belül, a tisztújító kongresszusig durva földalatti harc dúl majd. Malíková főként Slota szomjában bízhat, Slota az öntözési tilalomban, meg a hosszú nyári uborkaszezonban, amikor a nagy for­róság felszárítja foltjait. Mindazonáltal nem biztos, hogy Malíková ennyiben hagyja a dolgot. Titokban például megpróbálhat emléktáb­lát elhelyezni a Budúcnosť vendéglő falán, ahogy az egy nemzetéb­resztőnek dukál. Itt könnyített magán Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Pártvezére. Szegény „keménymájú Oľga barátnőjétől" pedig nyilván csak akkor kér elnézést a pártvezér, ha ő is belép az SZNP-be. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - poliüka - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfélvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Bármilyen furcsa is, a vélemények arra utalnak, nem a jobboldal nyert, a bal vesztett Szellem a palackban Húsz évig uralkodhattak „korlátlanul" a baloldaliak az Európa Parlament csak ritkán forrongó padsorai­ban. Azonban a Marx által megfogalmazott „kommu­nista szellemen" jócskán túllépő európai baloldaliak most vereséget szenvedtek az europarlamenti választá­sokon. JARÁBIK BALÁZS Ekképp is summázható a múlt hét meglepetése, amely viszont jócs­kán eltörpül amellett, hogy az orosz katonák bevonultak Koszovó szétlőtt fővárosába, Pristinába. Ám a két esemény között még vé­letlenül sem vonható párhuzam ­sem ideológiai, sem történelmi sí­kon. A választók egyszerűen meg­unták Nyugat-Európában a szoci­áldemokrata fölényt. Sokféleképpen lehet interpretálni az európai szavazók döntésének indokait. Talán a legszerencsétle­nebb magyarázat - amelyet volt szerencsém a szlovák médiában hallani - Ján Čamogurský keresz­ténydemokrata vezér szájából A jobboldal ugyancsak előretört az ötvennel több képviselői helyével. hangzott el, szinte isteni szózat­ként. A szlovák igazságügy-mi­niszter ugyanis ebben ha nem is Is­ten ujját, legalábbis a keresztény­demokrata eszmék világos győzel­mét látta; de csak azt. Ami igaz, az igaz: a jobboldal ugyancsak előre­tört az ötvennel több képviselői helyével. Megfigyelők szerint ez a brit, német és olasz választók át­csoportosulásának volt köszönhe­tő, vagyis főleg Nagy-Britannia és Németország esetében, a „New La­bour" megalapítóinak hazájában. Ám a vélemények inkább arra utal­nak - bármilyen furcsán hangoz­zék is -: nem a jobboldal nyert, ha­nem a baloldal vesztett. A baloldal vereségének kulcsát (de végső soron a jobboldal győzelmét - egykutya) két egymástól alig kü­lönböző tény befolyásolhatta, az Európa-szerte zajló, sőt néhol dü­höngő euro- és gazdasági vita, va­lamint a koszovói háború. A két eseményt az kapcsolja össze, hogy az európai közösség 15 államából 1 l-ben a szocialisták vannak hatal­mon. Jóllehet a mértékadó európai sajtó elsősorban az ismert gazdasá­gi okokat hozza „No 1" vereségi ok­ként, az angolok euro-utálatát, a német munkanélküliség arányá­nak árhullámokat megszégyenítő magasságát, az olasz költségvetési hiányt, s mélyen hallgat a koszovói háború lehetséges hatásáról. Már­pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európára nehezedő - s főleg szintén gazdasági nyomást -, egy Marshall-tervhez hasonló mér­tékű újjáépítés költségeit. Blair, Schroder, de Prodi is, a New La­bour hátán kerültek vezetői szé­kekbe, így érthető, hogy a szociál­demokrácia csaknem bukása kelle­metlenül érinti őket. Ráadásul a jobbra tolódott Európa Parlament valamelyest egyensúlyt jelenthet a jövőben a túlnyomórészt baloldali nemzeti kormányokkal szemben. Mert a jobboldal győzelmének iga­zi értékét éppen az a „harc" adja meg, amely várhatóan kibontako­zódik a jelenleg korlátozott hata­lommal rendelkező EP és a hatal­mukat - legalább otthon - most már juszt is megőrizni igyekvő nemzeti kormányok miatt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a néppártok sikere tulajdon­képpen nem is olyan nagy megle­petés. A szociáldemokrácia nem­zeti sikerei az elmúlt években sok­kal jobban megdöbbentették a po­litikai elemzőket. Ennek fényében A néppártok sikere tulajdonképpen nem is olyan nagy meglepetés. a kereszténydemokrácia csupán felemelte a sorozatos nemzeti ve­reségektől megroggyant derekát. Éppen ezért kár lenne „leírni" a szociáldemokráciát. Blair és Schroder olyan személyiségek, amilyeneket a kerszténydemokrá­cia egyelőre nem tud még kiszen­vedni sem. Politikusok nélkül a New Labourt sem lehetett volna megvalósítani, a konzervatívok si­kere egy vezéregyéniség nélkül nem lehet állandó. Pontosan ezért főhet a KDM és Ján Čamogurský feje is. Mert addig bajosan fejezhe­ti be kedvenc - s néha úgy tűnik, rögeszmévé váló - tevékenységét: visszagyömöszölni a (baloldali) szellemet a palackba. A szerző a Márai Sándor Alapít­vány munkatársa TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A DSZM több munkatársa felmon­dott. A mozgalom fennállása óta először nem fizette ki az alkalma­zottak bérét. Marián Kardoš szóvi­vő elismerte, gond van a fizetéssel. A probléma technikai jellegű és nem tudni, mikor hárítják el. Kardoš el­mondta, hogy Mečiar kormányzása idején a mozgalmat a leggazdagabb politikai szubjektumként tartották nyilván. Amióta ellenzékbe vonult, szűkíteni kényszerül apparátusát. Az illetékesek szerint a napokban a mozgalom 40-50 alkalmazottjától válnak meg. Az emberek többsége önként távozik. Mivel bérük alacso­nyabb volt, mint az államigazgatás­ban, új, jövedelmezőbb munkahe­lyet keresnek. A szóvivő azt sem zár­ta ki, hogy járási, illetve kerületi szinten is lesz létszámcsökkentés. Mint ismeretes, a DSZM a Jégé utcai luxusvillájából kénytelen volt visz­szaköltözni eredeti, szerényebb központjába. PRÁCA A lap a tolmácsi energetikai gép­gyár (SES Tlmače) illetékesét kér­dezte arról, mekkora kárt okozott a vállalatnak a jugoszláviai konflik­tus. A SES 20-25 éve működik együtt Jugoszláviával. A jugoszláv piac ígéretesnek tűnt, a gépgyár több millió dolláros üzleteket kö­tött jugoszláv vállalatokkal. A vál­ság okozta kár eléri a több tízmillió koronát. Az idei évre tervezett né­hány száz millió koronás megren­delések elmaradását a gyár 4300 al­kalmazottja is megérzi. A SES ter­mékeinek 60-80 százalékát kül­földön értékesítette, ennek felét Ju­goszláviában. Az exportkiesést va­lamelyest ellensúlyozzák a vajáni hőerőmű megrendelései - jelentet­te ki Róbert Žiak, a gépgyár keres­kedelmi osztályának vezetője. PRAVDA Jozef Mudrík, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke a lapnak elmondta: a jegybank már kidolgozta a bankok szerkezetváltásának koncepcióját, meghatározta, müyen jogi feltéte­lekkel kerülhet'rá sor, illetve azt, hogy az átalakítás költségeit, milyen forrásokból lehetne fedezni. A kor­mányon múlik, hogy ezt a pénzt a jelenlegi összetett gazdasági hely­zetben is befekteti-e a bankszektor­ba, és tovább halmozza adósságát. Azt azonban be kell látnia, hogy a bankok fellendítése a szlovák gazda­ság felélesztésének alapja. A bankok szerkezetváltásán elsősorban a port­folió átalakítása értendő. A szlovák gazdaságban jelenleg 350 milliárd koronát tesznek ki az adósságok, ebből 140 milliárd a bankszektorra esik. A megoldás az lenne, ha a ban­kok rendelkezésére bocsátanák a szükséges anyagi keretet, melyből képesek lennének fedezni vesztesé­geiket. A szükséges pénzügyi keret egy részét külföldi befektetésekből lehetne előteremteni, ami az állami tulajdonban levő bankok privatizá­lásátjelenti. A helyzet mindenesetre komoly, tehát a megoldást nem le­het tobább halogatni - jelentette ki a Nemzeti Bank alelnöke. OLVASÓI LEVÉL Ismét a régi nóta Nehézkesen halad a kisebbségi nyelvtörvény ügye. A koalíciós pártelnökök május 27-i találkozó­ján az eredeti programmal ellen­tétben nem tárgyaltak a kisebbsé­gek nyelvhasználatát szabályozó törvényről. Állítólag az égető gaz­dasági problémák megoldásának sürgőssége miatt változtatták meg a programot. A napnál világosabb, hogy az új kormány sem kisebb­ségbarát. Igencsak ódzkodik jogos igényeink kielégítésétől. A sablo­nos érveket épp oly előszeretettel húzza elő, mint az előző kormá­nyok. A gazdasági érvek minden­kor alkalmazhatók, ilyen problé­mák mindig lesznek, ezzel a meg­közelítéssel örökké kitérhetnek a probléma rendezése elől. Szá­munkra az is nyilvánvaló, hogy a gazdasági nehézségek elhárításá­nak nem akadálya a kisebbségi problémák megoldására irányuló törekvés, sőt a két terület párhu­zamos rendezése nélkül nem be­szélhetünk igazi demokráciáról. A gazdasági húrok pengetésére nagyon érzékenyen reagál a la­kosság. Könnyen ránk süthető, hogy mi, magyarok csak a saját nemzetiségi érdekeinkkel törő­dünk. Vajon mikor jön el az ideje, amikor annak tudatában, hogy politikai partnereink őszintén tö­rekednek létproblémáink megol­dására, nyíltan megfogalmazhat­juk igényeinket? Amennyiben ez továbbra is csak a szlovák félen múlik, sohasem. Ehhez nekünk következetesen elvi síkon kell po­litizálnunk, és sokkal kitartóbb­nak kell lennünk. Legfőbb ideje, hogy hasznunkra fordítsuk a szá­munkra kedvezőnek mondható nemzetközi feltételeket, és mi próbáljunk helyzetet teremteni a kisebbségpolitika porondján. Véget kell vetnünk annak a gya­korlatnak, hogy politikai partne­reink hajlandóságának mértéke szabjon határt céljainknak. Képlé­keny stratégiával bármilyen ered­mény pozitívan értékelhető. Isko­lapéldája ennek a földművelésü­gyi tárcával kapcsolatos veresé­günk. Sorozatosan engedtünk kö­veteléseinkből, mégsem kaptuk meg még az általunk igényelt leg­kisebb posztot sem. A Dzurinda­kormány eddigi tevékenységével azt igazolta, hogy nem szándéko­zik olyen nyelvtörvényt alkotni, amelyik kielégítené igényeinket. Amennyiben az aránylag erős kül­földi nyomás nem késztetné őket erre, ígéretükkel ellentétben nem alkotnák meg a kisebbségi nyelv­törvényt. Jelenleg minden igyeke­zetük arra irányul, hogy a mi hoz­zájárulásunkkal hozzanak meg egy olyan jogszabályt, amelyik nem felel meg elvárásainknak. Vigyázzanak tisztelt politikusaink, nehogy nevüket adják egy rossz nyelvtörvényhez! Nem járulha­tunk hozzá, hogy jogállásunk a számunkra elfogadható szint alatt rögzítődjön. Ebben a vonatkozás­ban rendkívül nagy jelentőséggel bír a kisebbségek nyelvhasznála­tát szabályozó törvény, ugyanis ez az egyik legmeghatározóbb té­nyezőjejogállásunk szintjének. Együd László Feled

Next

/
Thumbnails
Contents