Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-22 / 142. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 22. KOMMENTÁR Kuporgatok itt és most PÁKOZDI GERTRÚD A kisember számára már-már követhetetlen az a számtenger, amit a kormány és a szlovák korona értékének őrzésére hivatott jegybank zúdít a közvéleményre. Előbb azt olvassa, hallja, hogy a költségvetési hiánynak 16 milliárd korona körül kellene megállapodnia az év végén néhány hétre rá azt, ha a kormány nem lép, ez a hiány elérheti a 40 milliárdot is. Miközben a kormány a várható csillagászati hiány mérséklésének lehetőségeiről vitázik, a korona árfolyama hirtelen zuhanni kezd, ráébresztve a még mindig tétovázó kabinetet: nem halaszthatja tovább a gazdasági megszorító intézkedéseket. És május végén végre lép. Ha számításai beválnak, a lehetséges 40 milliárd hiányból „csak" 26 milliárd marad. Ajegybank illetékesei szerint ilyen körülmények között a tiszta infláció (mely figyelmen kívül hagyja a szabályozott árak meg az élelmiszerárak növekedését) feltételezetten 5-7 százalékon állapodik meg. Érthető, hogy a központi bank ehhez a mutatóhoz ragaszkodik jobban, hiszen elemzői szerint, ha az említett áremelkedések is tartósan az infláció szerves részévé válnának, a pénzromlás megállítása és mérséklése jóval költségesebb lenne. Csakhogy míg a jegybank mérlegelheti a különböző kényszermegoldásokat, mérlegelheti (sőt, köteles mérlegelni) a gazdaság élénkítésében is szerepet játszó infláció mértékét, a szegénység határán élő átlagfogyasztó kénytelen elfogadni a pénzromlás összes következményét. Kénytelen megfizetni a nagyobb villanyszámlát és fűtési díjat, kénytelen többet fizetni tejért, kenyéréit, mosószerért... Kisebb-nagyobb mértékben minden drágul, és az átlagember számára kevés tételen takarékoskodhat. így az átlagfizetésből, átlagnyugdíjból, átlag-takarékbetétből élő átlagfogyasztó számára nem marad más, minthogyha van - gyakrabban vegye elő bankkönyvét, és apassza nehezen összekuporgatott biztonsági tartalékát. Miközben ő az a kuporgató kisember, akire az állam mindig számíthatott és számíthat; vele mindig és minden körülmények között megfizettetik az adót, a társadalombiztosításijárulékot. Ő az, aki inkább naponta egy kifliivel kevesebbet eszik meg, átlagskodáján ritkábban autózik el tíz kilométernyire élő keresztmamájához, de csak a legvégső esetben folyamodik szociális segélyért. Ő az, aki - ha csak egy mód van rá - pár száz koronát minden hónapban bevisz a bankba. O az, aki az átlagbérek és átlagjövedelmek növekedése ellenére még mindig 10 százalékkal alacsonyabb szinten él, mint tíz éve élt. O az, aki szinte zokszó nélkül tudomásul veszi a pénztárcáját apasztó megszorításokat, és csak azt nem érti, miért futkoshatnak szabadon még mindig olyanok, akik bizonyítottan milliókkal, milliárdokkal károsítottál; meg az országot. TÁRCA Sok lúd disznót győz HOLOP ZSOLT A magyar mondás a Szlovák Nemzeti Párt viszonylataiban nem működik. A Malíková-Slavkovská vezette szárny nem tudta a hétvégén legyűrni Ján Slotát. A párt erős emberei, akik úgy gondolják, hogy a nacionalizmust nem lehet szoknyában művelni, kiálltak a botrányt botrányra halmozó vezér mellett. Slota pedig csatát nyert azzal, hogy elhalasztotta a háborút. A párt tisztújító közgyűlését átrakatta szeptember végére, teljes hírzárlatot rendelt el, senki sem nyilatkozhat a párt „biztonsági tanácsának" jóváhagyása nélkül a belső ügyekről. Aztán bepereli a sajtót, amely még akkor is a nyakában liheg, amikor állítólag a dolgát végzi. Na és olyat tett, amit még soha. Bocsánatot kért durva kijelentései miatt a két politikus asszonytól. Amikor alkoholgőzösen a hun hordákról, barbár, élősködő magyarokról, Európa szerencsédenségéről, Budapest lerombolásáról kiabált, másnap csak annyit fűzött ehhez, igen, valóban nem volt teljesen tiszta a feje, de ő józanon is így gondolja mindezt. Tényleg így gondolja, és ezt az elkövetkező hetekben megtapasztalhatjuk. A Szlovák Nemzeti Párt megpróbálja feledtetni a botrányokat, és ennek legegyszerűbb módja a magyarok és a kisebbségi nyelvtörvény ellen intézett masszív támadás. Slota pedig azt már nem tilthatja meg, hogy ebben ne tromfolják őt le, kezdődhet a szabad (szájú) verseny. Ne feledjük, Malíková jelentette ki Koszovó kapcsán, hogy a szlovák államnak olyan intézkedéseket kellene hoznia, melyek nyomán mesterségesen megváltoztatható Dél-Szlovákia etnikai összetétele, hogy tíz év múlva ne legyen itt senki, aki esetleg kiejtheti a száján az autonómia szót. Szóval forró lesz a nyárelő. De ne higgyük, hogy szent a béke a nemzeti párton belül, a tisztújító kongresszusig durva földalatti harc dúl majd. Malíková főként Slota szomjában bízhat, Slota az öntözési tilalomban, meg a hosszú nyári uborkaszezonban, amikor a nagy forróság felszárítja foltjait. Mindazonáltal nem biztos, hogy Malíková ennyiben hagyja a dolgot. Titokban például megpróbálhat emléktáblát elhelyezni a Budúcnosť vendéglő falán, ahogy az egy nemzetébresztőnek dukál. Itt könnyített magán Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Pártvezére. Szegény „keménymájú Oľga barátnőjétől" pedig nyilván csak akkor kér elnézést a pártvezér, ha ő is belép az SZNP-be. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - poliüka - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfélvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Bármilyen furcsa is, a vélemények arra utalnak, nem a jobboldal nyert, a bal vesztett Szellem a palackban Húsz évig uralkodhattak „korlátlanul" a baloldaliak az Európa Parlament csak ritkán forrongó padsoraiban. Azonban a Marx által megfogalmazott „kommunista szellemen" jócskán túllépő európai baloldaliak most vereséget szenvedtek az europarlamenti választásokon. JARÁBIK BALÁZS Ekképp is summázható a múlt hét meglepetése, amely viszont jócskán eltörpül amellett, hogy az orosz katonák bevonultak Koszovó szétlőtt fővárosába, Pristinába. Ám a két esemény között még véletlenül sem vonható párhuzam sem ideológiai, sem történelmi síkon. A választók egyszerűen megunták Nyugat-Európában a szociáldemokrata fölényt. Sokféleképpen lehet interpretálni az európai szavazók döntésének indokait. Talán a legszerencsétlenebb magyarázat - amelyet volt szerencsém a szlovák médiában hallani - Ján Čamogurský kereszténydemokrata vezér szájából A jobboldal ugyancsak előretört az ötvennel több képviselői helyével. hangzott el, szinte isteni szózatként. A szlovák igazságügy-miniszter ugyanis ebben ha nem is Isten ujját, legalábbis a kereszténydemokrata eszmék világos győzelmét látta; de csak azt. Ami igaz, az igaz: a jobboldal ugyancsak előretört az ötvennel több képviselői helyével. Megfigyelők szerint ez a brit, német és olasz választók átcsoportosulásának volt köszönhető, vagyis főleg Nagy-Britannia és Németország esetében, a „New Labour" megalapítóinak hazájában. Ám a vélemények inkább arra utalnak - bármilyen furcsán hangozzék is -: nem a jobboldal nyert, hanem a baloldal vesztett. A baloldal vereségének kulcsát (de végső soron a jobboldal győzelmét - egykutya) két egymástól alig különböző tény befolyásolhatta, az Európa-szerte zajló, sőt néhol dühöngő euro- és gazdasági vita, valamint a koszovói háború. A két eseményt az kapcsolja össze, hogy az európai közösség 15 államából 1 l-ben a szocialisták vannak hatalmon. Jóllehet a mértékadó európai sajtó elsősorban az ismert gazdasági okokat hozza „No 1" vereségi okként, az angolok euro-utálatát, a német munkanélküliség arányának árhullámokat megszégyenítő magasságát, az olasz költségvetési hiányt, s mélyen hallgat a koszovói háború lehetséges hatásáról. Márpedig nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európára nehezedő - s főleg szintén gazdasági nyomást -, egy Marshall-tervhez hasonló mértékű újjáépítés költségeit. Blair, Schroder, de Prodi is, a New Labour hátán kerültek vezetői székekbe, így érthető, hogy a szociáldemokrácia csaknem bukása kellemetlenül érinti őket. Ráadásul a jobbra tolódott Európa Parlament valamelyest egyensúlyt jelenthet a jövőben a túlnyomórészt baloldali nemzeti kormányokkal szemben. Mert a jobboldal győzelmének igazi értékét éppen az a „harc" adja meg, amely várhatóan kibontakozódik a jelenleg korlátozott hatalommal rendelkező EP és a hatalmukat - legalább otthon - most már juszt is megőrizni igyekvő nemzeti kormányok miatt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a néppártok sikere tulajdonképpen nem is olyan nagy meglepetés. A szociáldemokrácia nemzeti sikerei az elmúlt években sokkal jobban megdöbbentették a politikai elemzőket. Ennek fényében A néppártok sikere tulajdonképpen nem is olyan nagy meglepetés. a kereszténydemokrácia csupán felemelte a sorozatos nemzeti vereségektől megroggyant derekát. Éppen ezért kár lenne „leírni" a szociáldemokráciát. Blair és Schroder olyan személyiségek, amilyeneket a kerszténydemokrácia egyelőre nem tud még kiszenvedni sem. Politikusok nélkül a New Labourt sem lehetett volna megvalósítani, a konzervatívok sikere egy vezéregyéniség nélkül nem lehet állandó. Pontosan ezért főhet a KDM és Ján Čamogurský feje is. Mert addig bajosan fejezheti be kedvenc - s néha úgy tűnik, rögeszmévé váló - tevékenységét: visszagyömöszölni a (baloldali) szellemet a palackba. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A DSZM több munkatársa felmondott. A mozgalom fennállása óta először nem fizette ki az alkalmazottak bérét. Marián Kardoš szóvivő elismerte, gond van a fizetéssel. A probléma technikai jellegű és nem tudni, mikor hárítják el. Kardoš elmondta, hogy Mečiar kormányzása idején a mozgalmat a leggazdagabb politikai szubjektumként tartották nyilván. Amióta ellenzékbe vonult, szűkíteni kényszerül apparátusát. Az illetékesek szerint a napokban a mozgalom 40-50 alkalmazottjától válnak meg. Az emberek többsége önként távozik. Mivel bérük alacsonyabb volt, mint az államigazgatásban, új, jövedelmezőbb munkahelyet keresnek. A szóvivő azt sem zárta ki, hogy járási, illetve kerületi szinten is lesz létszámcsökkentés. Mint ismeretes, a DSZM a Jégé utcai luxusvillájából kénytelen volt viszszaköltözni eredeti, szerényebb központjába. PRÁCA A lap a tolmácsi energetikai gépgyár (SES Tlmače) illetékesét kérdezte arról, mekkora kárt okozott a vállalatnak a jugoszláviai konfliktus. A SES 20-25 éve működik együtt Jugoszláviával. A jugoszláv piac ígéretesnek tűnt, a gépgyár több millió dolláros üzleteket kötött jugoszláv vállalatokkal. A válság okozta kár eléri a több tízmillió koronát. Az idei évre tervezett néhány száz millió koronás megrendelések elmaradását a gyár 4300 alkalmazottja is megérzi. A SES termékeinek 60-80 százalékát külföldön értékesítette, ennek felét Jugoszláviában. Az exportkiesést valamelyest ellensúlyozzák a vajáni hőerőmű megrendelései - jelentette ki Róbert Žiak, a gépgyár kereskedelmi osztályának vezetője. PRAVDA Jozef Mudrík, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke a lapnak elmondta: a jegybank már kidolgozta a bankok szerkezetváltásának koncepcióját, meghatározta, müyen jogi feltételekkel kerülhet'rá sor, illetve azt, hogy az átalakítás költségeit, milyen forrásokból lehetne fedezni. A kormányon múlik, hogy ezt a pénzt a jelenlegi összetett gazdasági helyzetben is befekteti-e a bankszektorba, és tovább halmozza adósságát. Azt azonban be kell látnia, hogy a bankok fellendítése a szlovák gazdaság felélesztésének alapja. A bankok szerkezetváltásán elsősorban a portfolió átalakítása értendő. A szlovák gazdaságban jelenleg 350 milliárd koronát tesznek ki az adósságok, ebből 140 milliárd a bankszektorra esik. A megoldás az lenne, ha a bankok rendelkezésére bocsátanák a szükséges anyagi keretet, melyből képesek lennének fedezni veszteségeiket. A szükséges pénzügyi keret egy részét külföldi befektetésekből lehetne előteremteni, ami az állami tulajdonban levő bankok privatizálásátjelenti. A helyzet mindenesetre komoly, tehát a megoldást nem lehet tobább halogatni - jelentette ki a Nemzeti Bank alelnöke. OLVASÓI LEVÉL Ismét a régi nóta Nehézkesen halad a kisebbségi nyelvtörvény ügye. A koalíciós pártelnökök május 27-i találkozóján az eredeti programmal ellentétben nem tárgyaltak a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvényről. Állítólag az égető gazdasági problémák megoldásának sürgőssége miatt változtatták meg a programot. A napnál világosabb, hogy az új kormány sem kisebbségbarát. Igencsak ódzkodik jogos igényeink kielégítésétől. A sablonos érveket épp oly előszeretettel húzza elő, mint az előző kormányok. A gazdasági érvek mindenkor alkalmazhatók, ilyen problémák mindig lesznek, ezzel a megközelítéssel örökké kitérhetnek a probléma rendezése elől. Számunkra az is nyilvánvaló, hogy a gazdasági nehézségek elhárításának nem akadálya a kisebbségi problémák megoldására irányuló törekvés, sőt a két terület párhuzamos rendezése nélkül nem beszélhetünk igazi demokráciáról. A gazdasági húrok pengetésére nagyon érzékenyen reagál a lakosság. Könnyen ránk süthető, hogy mi, magyarok csak a saját nemzetiségi érdekeinkkel törődünk. Vajon mikor jön el az ideje, amikor annak tudatában, hogy politikai partnereink őszintén törekednek létproblémáink megoldására, nyíltan megfogalmazhatjuk igényeinket? Amennyiben ez továbbra is csak a szlovák félen múlik, sohasem. Ehhez nekünk következetesen elvi síkon kell politizálnunk, és sokkal kitartóbbnak kell lennünk. Legfőbb ideje, hogy hasznunkra fordítsuk a számunkra kedvezőnek mondható nemzetközi feltételeket, és mi próbáljunk helyzetet teremteni a kisebbségpolitika porondján. Véget kell vetnünk annak a gyakorlatnak, hogy politikai partnereink hajlandóságának mértéke szabjon határt céljainknak. Képlékeny stratégiával bármilyen eredmény pozitívan értékelhető. Iskolapéldája ennek a földművelésügyi tárcával kapcsolatos vereségünk. Sorozatosan engedtünk követeléseinkből, mégsem kaptuk meg még az általunk igényelt legkisebb posztot sem. A Dzurindakormány eddigi tevékenységével azt igazolta, hogy nem szándékozik olyen nyelvtörvényt alkotni, amelyik kielégítené igényeinket. Amennyiben az aránylag erős külföldi nyomás nem késztetné őket erre, ígéretükkel ellentétben nem alkotnák meg a kisebbségi nyelvtörvényt. Jelenleg minden igyekezetük arra irányul, hogy a mi hozzájárulásunkkal hozzanak meg egy olyan jogszabályt, amelyik nem felel meg elvárásainknak. Vigyázzanak tisztelt politikusaink, nehogy nevüket adják egy rossz nyelvtörvényhez! Nem járulhatunk hozzá, hogy jogállásunk a számunkra elfogadható szint alatt rögzítődjön. Ebben a vonatkozásban rendkívül nagy jelentőséggel bír a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény, ugyanis ez az egyik legmeghatározóbb tényezőjejogállásunk szintjének. Együd László Feled