Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-21 / 141. szám, hétfő

Hétfő, 1999. június 21. r r >; PO" r r v r Í.Äf 1 ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK, CSÚCSOK 9. oldal Torgyán József: Fontos a klubhoz való kötődés! Mucha József lett a Fradi új vezetőedzője MTI-IN FORMÁCIÓ Budapest. Mucha József lett a Ferencváros labdarúgócsapatának új vezetőedzője, míg munkáját Vépi Péter segíti majd. Áz edzőpárossal egyéves szerződést kötöttek. - Az edző kijelölésénél úgy ítéltük meg, hogy fontos a klubhoz való kötődés és ezért nem nagy nevű, sztáredzőt kívántunk szerződtetni. így esett a választás a Mucha-Vépi kettősre - mondta Torgyán József, az FTC elnöke. A 48 éves Mucha József és az 50 éves Vépi Péter korábban a Ferencváros labdarúgója volt. A szakvezető Marijan Vlakot váltja a kispadon. A horvát edzőtől a Croatia Zagrebbel folytatott tárgyalásai miatt váltak meg. A klub elnöke hangsúlyozta, hogy az FTC-nél elkezdődik egy tudatos, az utánpótlásnevelésre összpontosító munka, amelyben számítanak majd Simon Tibor részvételére is. Az egykori játékostól, Vlak segítőjétől egyébként Torgyán József azt várja, hogy végezze el a kölni edzőiskolát. - A bajnokság megnyerése a cél, úgy, hogy a csapatban leginkább a sajátnevelésű játékosaink játszanak. Pénzügyi lehetőségeink nem olyan jók, mint mondjuk az MTK-nak, ezért kell fiataljainkra építenünk. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb hibájának éppen azt tartom, hogy a csapatok elfeledkeztek saját bázisaikról - mondta a politikus, aki megjegyezte, öt magyar játékost szeretnének igazolni a holtidényhen. Mucha József elmondta, nem lehet garanciákat adni, hogy bajnok lesz a csapat. A frissen kinevezett vezetőedző hozzátette, társával hétfőtől áll munkába, először a programegyeztetés lesz a feladat, majd július l-jétől már az érdemi munka is elkezdődik. Mucha József (jobbról) korábban Novák Dezső (balról) segítője volt az Üllői úton, szombattól viszont már ő a Fradi vezetőedzője! (Archívumi felvétel) Messner: „Legfontosabb a koncentrálás, hogy megfelelő arányban legyen a bátorság és a félelem" Lejátszották a kosárlabda NBA 2. döntő mérkőzését Újra a San Antonio nyert MTI- ÉS TASR-HÍR San Antonio. A San Antonio Spurs hazai pályán másodszor is legyőzte a New York Knicks csapatát az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) döntőjében, így összesítésben már 2:0-ra vezet a négy győzelemig tartó fináléban. SAN ANTONIO-NEW YORK 80:67 (20:15, 19:19, 17:15, 24:18), legjobb dobók: Duncan 25, Robinson 16, Elie 15, illetve Sprewell 26, Houston 19. Az első játékrészben őrületes rohanást mutattak be a csapatok a pályán: mindkét gárda rengeteg labdát adott el és számtalan pontatlan kísérletet mutatott be. A második negyedben némileg lelassult a játék, és a hazai együttes a „félidő" végére megőrizte az előző 12 perc során szerzett 5 pontos előnyét. A második játékrészben is rengeteg hibát követett el mindkét fél, de mivel a vendégektől ezúttal is csak Sprewell nyújtott kiemelkedőt, tovább nőtt a San Antonio előnye. A zárónegyedben ismét Duncan remekelt - az első találkozóhoz hasonlóan - így a Spurs végül ismételten magabiztosan szerezte meg a győzelmet. A párharc következő mérkőzését közép-európai idő szerint - kedden hajnalban játsszák New Yorkban. Ártatlanok a Francia Kerékpáros Szövetség vezetői? Még nincs bizonyíték TASR-HIR Párizs. A francia város főügyésze a büntetőeljárás megszüntetését indítványozza Patrick Keil vizsgálóbírónál Daniel Baallal, a Francia Kerékpáros Szövetség elnökével, valamint Roger Legeay elnökhelyettessel szemben. A sportvezetőket a Tour de France kerékpáros körversenyen tavaly kitört doppingbotrány kapcsán azzal gyanúsították, hogy tudtak a Festina-csapat visszaéléseiről. Az ügyészség azért kérte az eljárás megszüntetését, mert nem sikerült bebizonyítani, hogy aktív részesei voltak a botránynak. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy nem kellő határozottsággal léptek fel a visszaélések elkerülése érdekében, ez azonban nem minősül bűncselekménynek. Mindig a hegy lelke érdekelte KUBÁNY ÉVA Már ötéves korában elbűvölte a hegymászás - ekkor jutott fel először az édesapjával egy 3000 m-es csúcsra. Huszonöt esztendős koráig az Alpok mindegyik, a hegymászók számára kihívást jelentő csúcsára feljutott, majd az elkövetkezendő tíz évben, egyedüli hegymászóként a világon, feljutott a Himalája összes, 14 nyolcezresének a legtetejére. Ezután a horizontáis világ keltette fel az érdeklődését többek között gyalog kelt át az Északi-és a Déli-sarkon, valamint több sivatagon. Ez az időszaka is mintegy tíz évig tartott. Az utóbbi tíz esztenbdőben pedig a figyelme elsősorban a szent hegyek, illetve Tibet és a Himalája kultúrája felé fordult. A világ legnagyszerűbb és legismertebb hegymászója, Reinhold Messner a prágai nemzetközi könywásáron bemutatta a nagyközönségnek a „Yetti. Legenda és valóság" című, cseh nyelvű könyvét, amely a Mladá fronta dnes gondozásában jelent meg. Az említett kiadó dobta tavaly piacra Messner „Már soha" című, lenyűgöző alkotását is, amelyben az 54 éves olasz hegymászó nemcsak a legjelentősebb expedícióról számol be, hanem a tájékoztatja az olvasókat a Himalája, valamint az Északi -és a Déli-sark meghódításának történetéről is. Messner úr, ön már a világ mindegyik nehezen elérhető pontjára eljutott. Mi jelenti számára a kihívást? Elsősorban az, hogy a különböző expedícióim során eljussak az emberi teljesítőképesség határára úgy, hogy túléljem a veszélyes helyzetek. Sosem volt az a célom, hogy mindenáron feljussak valamelyik hegycsúcsra. A „Már soha" című könyvemben is írok arról, hogy engem az egyes expedíciókon való olykori meghátrálás mindig jobban vitt előre, mint a sikerek. Az ilyen sikertelenségekkel jól meg tudtam birkózni, ha mindig a holnapra gondoltam. Arra, hogy milyen célok megvalósítása vár rám. Én mindig előre nézek, nem a múltba. Ha sikerült feljutnom valamelyik csúcsra, mindig érdekelt, mi minden van ezen túl, mögötte. Hogy megismerjem a hegy lelkét. Reinhold Messner civilben, egy sajtóértekezleten Nagyon sokszor volt életveszélyes helyzetben. Minek alapján dönt ilyenkor, hogy meddig lehet még folytatni az utat és mikor van az a pillanat, amikor érdemesebb visszavonulni? Az ilyen esetekben a legfontosabb a megfelelő koncentrálás. Hogy megfelelő arányban legyen a bátorság és a félelem. Meggyőződésem, ha egy hegymászó különösen, amikor veszélyes helyzetbe kerül, ha jól összpontosít, akkor helyesen tud dönteni. Legyen szó akár az út folytatásáról, akár a visszafordulásról. Ahogy azt már említettem, számomra a túlélés mindig elsődleges volt. Hogyan készül fel az expedícióira? Ez mindig attól függ, milyen nehéz útról van szó. A legnehezebb expedíciókra egy évig készülök, a kevésbé nehezekre fél évig, a könnyű utakra elég egy hónap. A fizikai kondícióm javítása érdekében futok, mégpedig hegyre fel. A dél-tiroli Juvalban lakom, és ennek közelében a hegyekben speciális útszakaszaim vannak, ahol tréningezem. Egy-egy edzésen mintegy 500-1000 méteres távot teszek meg, elég nagy a szintkülönbség a rajt és a cél között. Ez utóbbi távot eddig leggyorsabban 35 perc alatt futottam le. De véleményem szerint a hegymászásban a jó kondíció és a siker nem az izmoknál kezdődik, hanem a pszichikai felkészülésnél, amire nagy hangsúlyt helyezek. Amint kitűzök magam elé valamilyen célt, szinte csak ennek élek. Sokat szoktam álmodozni az útjaimról, és a legapróbb részleteket, megoldásokat is kidolgozom. Azután eljön a pillanat, amikor elkezdem szervezni az expedíciót, beleértve az ehhez szükséges pénzösszeg beszerezését is. Ameddig el nem érem a célomat, megszállottként lótok-futok. Elejétől kezdve hisz a az expedíciók sikerében vagy fontosabbnak tartja a hegyek iránti tiszteletet? Mindennemű optimizmus mellett egy-egy út során a legfontosabbnak tartom a hegyek tiszteletben tartását. (A szerző felvételei) Mi vezette arra az elhatározásra, hogy jelöltette megát az Európai Parlamentbe? A barátaim már korábban is mondták, hogy nekem a politikában kellene tevékenykednem, hiszen a természetvédelem nagy híve vagyok. Az Európai Parlamentben is az olasz Zöldek pártját fogom képviselni. Elsősorban az Alpokban és a Himalájában való expedícióim során láttam, hogy a tömeges turizmus mekkora károkat okoz a természetben, és elhatároztam, ez ellen tenni kell valamit. Arról álmodozom, az a vágyam, hogy megmentsem az Alpokat a turisták inváziójától, hogy ne tűnjenek el innen teljesen a csodálatos rétek. Nagyon ellenzem, hogy úgy jussanak fel emberek ezrei az egyébként nehezen elérhető hegycsúcsokra, hogy jó pénzért egy bizonyos magasságig helikopterrel felvitetik magukat, például a Mont Blancra vagy a Mount Everestre, és azután „felsétálnak" a csúcsra... Miközben szatelitfax segítségével és mobiltelefonokkal állandóan kapcsolatban vannak a világgal. Szerintem ennek semmi köze az igazi hegymászáshoz, hiszen kivész belőle az ember és a vadon kapcsolata, valamint az, hogy az embernek egyedül kell megbirkóznia a természettel. Sajnos, ez a tömeges hegymászás, amelyet különböző utazási irodák szerveznek például az Alpokban és a Himalájába, már eléggé tönkretette a természetet. Éppen ideje, hogy az illetékes szervek felfigyeljenek rá, és megfelelő óvóintézkedéseket dolgozzanak ki. Szeretném segíteni a munkájukat. Sokat ér egy autogram a világ legjobb hegymászójától Az új expedíciókkal kapcsolatban milyen tervek foglalkoztatják? Az utóbbi időszakban a többi között a szent hegyek keltették fel az érdeklődésemet. Nem hegymászói szempontból, hiszen a magasságuk általában nem több öt-hétezer méternél, hanem azért, mert érdekel az itt élő emberek kultúrája és az, hogy mi célt szolgál az adott hegy. Vonzanak a sivatagok is, amelyeket még nem sikerült megismernem. Most, hogy beválasztottak az Európai Parlamentbe, ezekre az expedíciókra csak öt év múlva lesz időm.