Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-19 / 140. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 19. GA ZD A SÁ G ÉS FOG YA S ZTÓK H Pozsonyban nagyon sok híres muzsikus járt, de emléktábla csak keveseknek jutott Valaha híresség volt, fejedelmek kedvence, mára szülővárosában sem ismerik a nevét Zenetörténeti morzsák Lully barátja Pozsonyban született ÖSSZEÁLLÍTÁS A népes Erkel-család három tagja működött a városban Három magyar zenész Az óvárosháza melletti saroképület a jezsuiták szép barokk temploma. A pozsonyi születésű Johann Sigmund Kusser (Cousser) (1660­1727) apja itt kántorkodott, jómaga mellette leste el az orgonajátszás tit­kait. A nyughatatlan természetű, vi­lágjáró muzsikust Johann Mattheson, a 18. századi német ze­netörténet egyik legsokoldalúbb alakja, Hándel és Bach barátja olyan nagyra becsülte, hogy „Der vollkommenne Kapellmeister" c. munkájában a karmesterek elé őt ál­lította mintaképül. Számos operát írt és formailag megújította a szvit­muzsikát. Párizsban a rettegett Lully is elismerte és barátságával tüntette ki. Főleg német városokban működött, különösen a hamburgi operában kifejtett munkássága vál­tott ki nagy elismerést. Élete végén az írországi alkirály udvari muzsi­kusa volt, Dublinban halt meg. Hírességnek számított a maga ko­rában Anton Zimmermann is, a breitenaui születésű karnagy és komponista, aki az 1770-es évek elejétől 1781-ben bekövetkezett haláláig működött a városban. Őt az a megtiszteltetés érte, hogy több szimfóniáját sokáig tévesen Haydnnak tulajdonították. Jiŕí Antonín Benda után őt tartják kora egyik legjelentősebb melodráma­szerzőjének. Daljátékait Pozsony­ban adták elő, ahol Batthyány Jó­zsef hercegprímás háziszerzője, zenekarának vezetője, majd a dóm orgonistája volt. Inkább kuriozitásként említhető meg Praun Zsigmond Ottó báró (1811-1830) neve, aki csodagyer­mekként tűnt fel. A nagyszombati A jezsuiták temploma, ahol a gyermek Kusser az orgonával ismerkedett. születésű hegedűművész nem egé­szen négyévesen lépett fel Bécsben, s egy évvel később, 1816. szeptem­ber 28-án Pozsonyban egy Rhode­kvartett előadásában működött közre. 1817-től a neves bécsi hege­dűvirtuóznál, Maysedernél tanult, de többször ellátogatott Pozsonyba. 1819-ben római koncertje után a pápa aranysarkantyús lovaggá ne­vezte ki, 1825-ben Párizsban aratott sikert. 1829-ben Berlinbe utazott, hogy ott Paganinivel mérkőzzön meg. Oroszországi turnéjára indul­va Krakkóban tüdőgyulladást ka­pott, és 19 évesen meghalt. Június 21. világszerte a zene ünnepe. Ebből az alkalom­ból rövid zenetörténeti sétá­ra invitáljuk kedves olvasó­inkat Pozsony belvárosába, ahol templomok, patinás pa­loták és régi polgárházak őr­zik az egykori koronázó vá­ros rendkívül gazdag zenei múltjának emlékét. BEVEZETŐ Haydn, Mozart, Hummel, Liszt, Rubinstein és Bartók pozsonyi tar­tózkodásáról emléktábla tanúsko­dik. Beethoven 1796. november 23-i pozsonyi koncertjének érthe­tetlen módon nem állítottak emlé­ket, s nincs jele Brahms látogatása­inak sem. Hosszan sorolhatnánk azokat, akiknek nem jutott emlék­tábla, pedig megérdemelnék. Igaz, hogy a felsoroltak közül Haydn emléktáblájáról is már csak múlt időben beszélhetünk. Évtize­deken át díszítette a Grassalkovich palota falát, de amióta az épület elnöki palotává avanzsált, eltűnt a helyéről. Az elnök kiszorította a fe­jedelmet, a zene fejedelmét. Pedig nem valószínű, hogy az elnöki pa­lota jelenlegi és majdani lakói is olyan állandó előkelő helyet kap­nak a történelemben, mint Haydn papa az egyetemes zenetörténet­ben. Andrej Ďurkovský, az óvárosrész polgármestere az Új Szó kérdésé­re, mi lesz a Haydn-emléktábla sorsa, viszontlátjuk-e még valaha a régi helyén, közölte: hivatalát sen­ki sem figyelmeztette a tábla eltű­Az elnöki palota falán már hűlt helye sincs Haydn emléktáblájának. nésére, senki sem kérelmezte visz­szaállítását. Jó lenne, ha Pozsony zenekedvelő polgárai a Liszt Tár­saság és a Hummel Társaság haté­kony támogatásával pótolnák ezt a mulasztást. Aki Pozsony zenei múltjára kíváncsi, olvassa el az egykori városi levéltáros, ifjabb Batka János levelezését Főurak és polgárok a zene bűvöletében ÖSSZEÁLLÍTÁS A Mihály kapuhoz baloldalt egy emeletes polgárház tapad. Itt lakott Batka János zeneszerző (1795­1874), gordonkaművész és zeneta­nár, régi cseh muzsikus család sar­ja, aki sok városban megfordult ­Bécsben Beethovennel is közelebbi kapcsolatba került -, mielőtt 1843­ban letelepedett Pozsonyban. Fia, ifj. Batka János (1845-1917) városi levéltáros volt, de hatalmas zenei műveltséggel és rendkívüli szerve­zőkészséggel rendelkezett. Híressé­gek sorát hívta meg vendégszerep­lésre, állandó levelezésben állt Liszttel, Mogyeszt Csajkovszkijjal (a zeneszerző Csajkovszkij testvé­rével), Rimszkij-Korszakowal, Glazunowal és más híres muzsiku­sokkal. Addig soha nem tapasztalt pezsgést hozott a város zenei életé­be, vendégszerető háza a kor neves művészeinek találkozóhelyévé vált, Liszt is gyakran megfordult nála. Pozsony zenetörténeti múltjának kutatói ma is az ő levelezéséből és a Pressburger Zeitungban megjelent nívós kritikáiból, beszámolóiból merítenek. A Mihály-kapu utcát folytató Ventúr utca 9 sz. alatt található az impozáns Zichy-palota. A tősgyö­keres pozsonyiak közül is kevesen tudják, hogy ebben a főúri lakban adott zeneórákat Zichy János gróf gyermekeinek Heinrich August Marschner (1795-1861), akinek operái közvetlen példaképül szol­gáltak Wagner Lohengrinjéhez és A bolygó hollandihoz, s akinek életműve összekötő kapcsot alkot Weber és Wagner között. A zittaui születésű német komponista me­cénása egy magyar arisztokrata, a pozsonyi születésű Amadé Tádé gróf vol t, aki maga is komponálga­tott és remekül zongorázott. Az ő közvetítésével került Marschner először Bécsbe, ahol pártfogója Beethovennek is bemutatta, majd 1817-ben Pozsonyba, a Zichy-csa­lád zenetanáraként. Itt írta első operáit, amelyek megnyitották előtte a nagy német operaházak „M i 1 i! smmj i a a Az Erdődy palota és szemben vele Babette von Keglevich egyemeletes palotája. (Dömötör Ede felvételei) kapuit, s lehetővé tették, hogy né­hány évi szolgálat után megváljon pozsonyi állásától és Németor­szágba települjön. Nincs zenei le­xikon, amely Marschner nevét ne említené. Kár, hogy mi megfeled­kezünk róla. A Zichy-palota gyakori lakója volt Liszt tanítványa, a híres félkarú zongoraművész és zeneszerző, Zichy Géza gróf (1849-1924). Egy szerencsétlen vadászat következ­tében 14 évesen elvesztette jobb karját, megmaradt fél kezével mégis bámulatos virtuozitással ját­szott. Első zenetanára a pozsonyi Mayrberger Károly volt. Pianista­ként szinte egész Európát bejárta, hangversenyezett közösen Liszttel is (többek között Pozsonyban, 1881-ben, a felállítandó Hummel­szobor javára). Több hangszeres művet, operát komponált. Egy bal­ladáját Liszt írta át zenekarra, ő írt előszavat balkézre írt etűdjeinek kiadásához is. A Ventúr utca és az Úri utca ke­reszteződésénél egy egyemeletes saroképület áll, Ódescalchi Ince herceg egykori palotája. A herceg Beethoven kedvenc tanítványát, Keglevich Babette grófnőt vette fe­leségül. A Keglevich-család rendkí­vül muzikális volt, több tagja kom­ponálással is foglalkozott. Babette 15 éves korában lett Bécsben Bee­thoven növendéke, aki a feljegyzé­sek szerint reggelente papucsban és hálóköntösben szokott szem­közti lakásából átballagni Keglevichékhez. A mester annyira elégedett volt tanítványával, hogy neki ajánlotta „Szerelmes"-nek ne­vezett Esz-dúr zongoraszonátáját (op.7) és op. 34-es variációsoroza­tát. Babette Pozsonyban tartott es­küvője alkalmával nászajándékul kapta Beethoventől annak C-dúr zongoraversenyét. Kapcsolatuk a grófnő házasságkötése után is megmaradt. Babette valóságos Beethoven-kultuszt teremtett Po­zsonyban, és a főúri családok köré­ben rendszeresen előfizetőket gyűjtött a zeneszerző bécsi hang­versenyeire. A sok kiváló muzsikus koncertjének színhelyéül szolgáló zeneszalon a palota első emeletén ÖSSZEÁLLÍTÁS A nemzeti színházzal szemben, a Jesenský utca sarokháza mögött, árnyas fák között bújik meg a kis Notre Dame templom, amelynek neve Erkel Ferencéhez kötődik. Er­kel Ferencnek már a dédapja és a nagyapja is életének egy részét Po­zsonyban töltötte; az egyik mint zárdai zenemester, a másik zene­tanár- és templomi orgonistaként. A Himnusz zeneszerzője 12 éves korában, 1822-ben került a koro­názó városba, ahol 1825-ig a ben­cés gimnázium diákja volt. Első kompozíciója, az azóta elveszett Litánia is ebben az időszakban ke­letkezett, s itt volt része ifjúkora legnagyobb zenei élményében, amikor 1823-ban először hallgatta zongorázni Liszt Ferencet. Nagy hatással volt rá Bihari Jánosnak, a kor híres cigányprímásának hege­dűjátéka, s a gyakori hangverse­nyek, operaelőadások is jelentősen hozzájárultak zenei fejlődéséhez. Erkel egyik nénje a Notre Dame zárdában apácáskodott, ennek kö­szönhetően gyakorolhatott a templom orgonáján, és csakhamar a miséken is játszott. Erkel Ferenc harmadik fiának, Lászlónak is Pozsonyhoz kötődött az élete. 1871-től 1896-ban bekö­vetkezett haláláig a Pozsonyi Ma­gyar Dalkör karnagya- és zongaratanárként működött. Ó ta­nította zongorázni Bartók Bélát. Mosonyi Mihály (1814-1870), aki Liszt és Erkel mellett a romanti­kus magyar műzene legjelentő­sebb alakja, ugyancsak Pozsony­ban végezte tanulmányait. Tizen­hét évesen, 1832-ben érkezett, és a tanítóképző növendékeként Turányi Károly zongora- és zene­elméleti óráit látogatta. Három évig élt itt, de tanulmányai befe­jezése után is, egészen Pestre köl­tözéséig, 1842-ig gyakran vissza­visszajárt Pozsonyba, amelynek színes zenei élete mindig ösztön­zően hatott rá. tíz éve még megvolt, ám az épületet a rendszerváltás után birtokba vevő cégeknek nem volt rá szükségük, ezért likvidálták. Ugyancsak egy főúri Beethoven­rajongó hölgy lakott az Odescal­chi-palotával szemközt, az Erdődy-palotában. Erdődy grófné, szül. Niczky Mária grófnő, noha szinte egykorú volt Beethovennel, anyai módon gondoskodott róla. Gyakran látta őt vendégül a család bécsi palotájában, és ő szervezte meg, hogy Beethoven évjáradékot kapjon gazdag arisztokrata tiszte­lőitől. Beethoven neki ajánlotta op. 62-es trióit. A muzikális Erdődyek pozsonyi palotájukban gyakran rendeztek hangversenye­ket és operaelőadásokat, és nem sajnálták a pénzt szegény sorsú muzsikusok támogatására. Erdődy János taníttatta például Ignaz Joseph Pleyelt, a 18. és a 19. szá­zad fordulójának egyik legfelka­pottabb osztrák zeneszerzőjét öt éven át Joseph Haydnnál, s ő vállalta olaszországi tanulmányút­jának költségeit is. A kis Notre Dame templom orgonáján Erkel Ferenc játszott pozsonyi diákévei alatt. Az egykori katolikus gimnázium, ahol Erkel László leghíresebb tanítványa, Bartók Béla tanult.

Next

/
Thumbnails
Contents