Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-19 / 140. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 19. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ A rovarirtótól az agydaganatig Bizonyos rovarirtó szerek növelik a gyermekkori agydaganatok kialakulásának veszélyét - állítják amerikai orvosok. Négyszázötven anya bevonásával végzett statisztikai felméréssel kimutatták, hogy azok közül, akik terhességük idején bolha-, atka- vagy kullancsirtó szereket használtak, kétszer több anyának született agydaganatos gyermeke. Ha háziállata is van a terhes mamának, jobb, ha a tisztán tartását, féregtelenítését más végzi el. Aláíráshitelesítő toll Az intemethálózaton folytatott kereskedelmet leginkább hátráltató tényező a biztonság: például nem könnyű egy hitelkártyaszámot levédeni, ha egyszer már ráadták a hálózatra. Hogy a problémát áthidalják, a holland LCI számítástechnikai csoport és a több egyetem ez irányú munkáját összefogó belgiumi Mikroelektronikai Központ közös munkával kifejlesztették az „okos tollat" (SMART-pen). Ez olyan, mint egy közönséges toll, de processzort, elemet és inéróátalakítót tartalmaz, és hitelesíteni tudja az aláírás valódiságát. A berendezés méri a papírt szántó toll szögét és gyorsulását, és az információt kódolt formában, rádiójelek útján egy fölérendelt számítógéphez továbbítja. Amikor az ilyen toll gazdája aláír valamit, a teljes jelkészletet összehasonlítják az eredetivel. Még ha valaki meg is szerezné egy aláírás másolatát, a hamisítás során nem tudná ugyanolyan dinamikával leírni, és a számítógép jelezné az eltérést. Világegyetemünk új látóhatára A hawaii 10-méteres átmérőjű Keck II, a világ legnagyobb optikai és infravörös távcsöve segítségével a csillagászok egy olyan fiatal galaxisra bukkantak, amely a Világegyetem eddig ismert legtávolabbi objektuma. Az efféle megfigyelések különösen az asztrofizikusok számára becsesek, hiszen a mai napig nem tisztázódott egyértelműen, hogy hogyan és mikor keletkeztek a galaxisok. A köztünk levő nagy távolság miatt a csillagászok most abban az állapotában látják a galaxist, amilyenben^ mintegy 820 millió éwel az Ősrobbanást követően lehetett. A Világegyetem pontos életkora ugyan még ma is vitatott, de a becslések átlagát, azaz 13 milliárd évet alapul véve, az RD1nek elkeresztelt galaxisból ma hozzánk érkező fényt akkor bocsátotta ki a galaxis, amikor az Univerzum még csak 820 millió éves volt. Ez 90 millió éwel kevesebb, mint az eddig ismert legtávolabbi objektumnál volt. Éheznek a koraszülöttek A koraszülötteknek más összetételű táplálékra van szükségük, mint az érett újszülötteknek állítják amerikai orvosok. Az anyatej a jól fejlett babáknak biztosít ideális táplálékot, a koraszülötteknek energiadúsabb, nagyobb vitamin- és ásványianyag-tartalmú élelmiszerre van szükségük, hiszen folytatniuk kell az anyaméhben megkezdett fantasztikus ütemű növekedést. Míg egy idejében született gyermek számára a literenként 2800 kilojoule energiatartalmú tej az ideális, a koraszülöttnek 3380 kilojoule körülire van szüksége, s több vasat, foszfort, kalciumot, A- és D-vitamint ajánlatos fogyasztaniuk. A legjobb megoldás valószínűleg az, ha az anyatej mellett - vagy abba keverve - kiegészítőket is kap a baba. Jelenleg még sem az Egyesült Államokban, sem Kanadában, sem az Európai Unióban nincs szabályozva a koraszülöttek táplálása. Erszényes ördögből tasmán tigrist Nemrégiben a sydneyi Ausztráliai Múzeumban ráakadtak a raktárban egy üvegben spirituszban őrzött erszényes farkas a helyiek szóhasználata szerint tasmán tigris kölyökre. Mint kiderült, az 1866-ban született állatot az alkohol 133 éven át rendkívül jó állapotban őrizte meg. Az erszényes például olyan jó állapotban maradt meg, hogy a tudós vezetésével most az állat DNS-ének felhasználásával kiónozni szeretnék a kihalt fajt. Ha a kölyökben találnak ép DNS-t, egy ma élő rokonfaj, az erszényes ördög petesejtjébe ültetnék be, Dolly klónozásához hasonló eljárással. A tasmán tigris egyébként eredetileg Ausztrália partvidékén volt honos, de lassanként kiszorult Tasmániába. Számos tudós azonban nagyon is kételkedik a kísérlet sikerében. Szerintük egy nem élő élőlény klónozása egy másik faj segítségével nem lehet eredményes. Egyébként is kérdéses egy olyan állat „felélesztése", amely a korai brit telepesek beszámolói szerint annyira kegyetlenül vad volt, mint az elhíresült dingó. Befolyásolható a születendő utód értelmi teljesítménye Anyaméhek zseniknek A rejtélyes és többször megújuló influenza az emberiség történetében számos borzalmas pusztítást végzett Újabb járvány előtt állunk? HÍRÖSSZEFOGLALÓ A petesejt megtermékenyítése után az embrió fejlődésnek indul az anyaméhben. Már ilyenkor sok minden eldől, a ,jobb" méhekben okosabb embriók fejlődnek. Egy meghökkentő, ugyanakkor nagyon szellemes kísérletet végeztek az Egyesült Államokban. Örökletesen teljesen megegyező egérembriókat különböző mamákba ültettek be. Az embriók mindegyike egy autoimmun betegséget hordozott. Az ember bórfarkas (lupus) nevű betegségére emlékeztető kór hatására az egyik agyfélteke enyhén deformálódik és működési eltérések is kimutathatók. Az egyforma egérembriók harmadrészét olyan egerekbe ültették, amelyek ugyanebben az autoimmun betegségben szenvedtek. A második harmad olyan egérmamákba került, amelyek másféle autoimmun betegséget hordoztak. A harmadik Miért okozott oly nagy világriadalmat a Hongkongban 1997 végén támadó „csirkenátha" puszta híre is? Az egyik lehetséges magyarázat: az orvosok, sőt a köz emlékezetében máig él az e század eleji rettenetes előd, a 81 éve pusztító, úgynevezett spanyolnátha emléke. HLRFELDOLGOZÁS Akkor rövid négy hónap alatt legalább háromszor annyian haltak meg, mint a négy évig tartó és több mint 8 millió áldozatot követelő első világháborúban. A legutóbbi időkig igen keveset lehetett kideríteni a legalább 25 millió áldozatot követelő 1918-as világjárvány okainak felderítésében. Mostanáig ugyanis nem állt rendelkezésre olyan módszer, amellyel a hajdani áldozatok testéből azonosítani lehetett volna az egykori kórokozókat. Most Alaszkában és a Spitzbergákon eltemetett tetemekből szeretnének mintákat vetni. Az influenzavírus bármily ellentmondásosan hangzik - igen sérülékeny „szerkezet". Éppen ezért nehéz „hibádan" állapotban rátalálni akár egy évtizedekkel ezelőtt gondosan tartósított emberi testrészben is. Az eddig kudarcot vallott vállalkozásoknak azonban nemrég új lendületet adott egy, a főként a genetikai örökítőanyag, a DNS reprodukálására kifejlesztett eljárás, az úgynevezett polimeráz láncreakció - írja a HVG. Á módszer ígéretesnek látszott az influenzavírust alkotó, nyolc darab, egyszálú genetikai anyagának újraalkotásához, másolásához, sokszorosításához is. Jeffrey K. Taubenberger professzor két éve éppen ezen a nyomon indult el, és a formaiinban megőrzött szövetmintákat vizsgálva, egy 1918. szeptember 26-án elhunyt 21 éves fiatalember tüdejében viszonylag ép állapotban végül megtalálta a halálos vírust. „A tüdő teljesen tele volt valamiféle folyadékkal, mint amikor valaki vízbe fullad. Ilyet még soha nem láttam. A patológia egészen egyedülálló esete volt ez" - mesélte később a professzor. A folyadékból nyert szövetmintában azután két év megfeszített munkájával, a már említett sokszorosítási eljárás segítségével, sikerült a kórokozót alkotó nyolc fehérjéből ötöt azonosítani, és megállapítani, hogy az 1918-as járványért egyáltalán melyik influenzavírus-törzs lehetett a felelős. Mindez azonban továbbra sem nyújt magyarázatot arra, mitől lett éppen ez az influenzavírus ilyen veszedelmes. De arra sem, miként történhetett, hogy 1918-ban az egyébként főleg öregeket és legfiatalabbakat támadó betegségtípus éppen a 20-40 közötti korosztályból szedte elsősorban áldozatait. Az influenzavírussal kapcsolatban persze mindig is sok a bizonytalanság. Egyebek mellett azért mert a kórokozó A és B változata folyamatosan mutálódik, vagyis változtatja antigénszerkezetét. Ezért „szezonról szezonra" valamelyest mindig módosult formában támad, becsapva az előző vírusgenerációra felkészült - vagy felkészített - immunrendszert. Ez például azt is jelenti, hogy az éppen aktuális kórokozóra kidolgozott oltóanyag a következő évben már nem nyújt teljes védelmet. Arról nem is szólva, hogy egykét évtized elteltével a sok mutálódás végül már annyira megváltoztathatja a vírus szerkezetét, hogy szaknyelven shift, afféle ugrás következik be: vagyis egy teljesen új altípus jelenik meg. Ami ellen aztán semmiféle korábbi vakcina nem nyújthat még csak részleges védelmet sem. Ezek azok az évek, amikor különösen megnövekszik az influAz influenza valószínűsíthető epicentruma Kína déli részén van enzafertőzés okozta halálesetek száma. Ezek a változások egyébként - a dolog gyógyászati problémáin túl - már-már kriminalisztikai feladványt is jelenthetnek. Az influenzajárványok történetét rögzítő könyvek ugyanis feljegyezték, hogy az úgynevezett H1N1 altörzs hoszszú egyeduralmát - mint Taubenbergerék tavalyi eredményei alapján kiderült, ennek különösen gyilkos változata volt az 1918-as spanyolnátha is - 1957ben váltotta fel az úgynevezett ázsiai influenza (H2N2), majd 1968ban támadt a következő, a hongkonginak elnevezett altípus (H3N2). Előbbinek világszerte 1 millió, utóbbinak 700 ezer áldozata volt. Amikor viszont 1977-ben kitört a század negyedik nagy influenza-világjárványa, a tudósok legnagyobb megrökönyödésére újra a már rég lefutottnak vélt, divatjamúlt H1N1 törzs okozott tömeges megbetegedéseket. A példa nélküli esetre máig nincs magyarázat. Vannak, akik szerint a kínai-szovjet határ körzetéből induló fertőzés mögött egy laboratóriumi baleset lehetett, mások a biológiai fegyverekkel akkoriban kísérletezni kezdő kínaiak egyik ilyen fegyverének véletlen vagy tudatos elszabadulását feltételezik - vetnek fel két elméletet a szakértők. így vagy úgy, a Föld így influenzaszempontból végül is kétpólusúvá vált. Hol a még különféle variációit élő „unoka", a H3N2, hol a poraiból rejtélyes módon feltámadt „nagypapa", a H1N1 különféle változatai okoznak évről évre megbetegedéseket. Kérdezhetnénk persze, hogy hol bujkálnak két járvány között a viszonylag gyorsan, néhány hét leforgása alatt érkező és távozó vírusok. Egy tudományos hipotézis szerint elképzelhető, hogy a kórokozók három-hat hónapig is elélnek lappangó fertőzés formájában (vagyis továbbfertózésre képtelen állapotban) az emberi torokban. Igaz, ezt a feltételezést ez idáig nem sikerült bizonyítani. „Az eddigi járványok tapasztalatai alapján az influenza valószínűsíthető epicentruma Kína déli részén van, ahol a vízimadarakban, a háziszárnyasokban a változékonysága miatt különösen veszélyes A típusú influenzavírus összes, ma ismert altípusa előfordul" - említ egy lehetséges másik búvó- és erőgyűjtó helyet Bíró László, a Szent László Kórház kutatóorvosa a Kórház című folyóiratban. Ezt látszik alátámasztani, hogy az eddigi járványok - a sok minden más alól is kivétel 1918-as spanyolnáthától eltérően - mindig keletről érkeztek Európába és Amerikába. A kutatókat manapság azonban más is izgalomban tartja. Ez részben magyarázza a legutóbb kitört hongkongi „csirkenáthával" kapcsolatos széles körű nemzetközi riadalmat is. Nem kevesen ugyanis állítják, hogy a harminc éve forgalomban lévő H3N2 vírustörzs nagyjából ki is merítette variációs lehetőségét, így küszöbönállhat egy újabb vírusugrás, ami eddig mindannyiszor újabb - ha nem is spanyolnáthaméretű, igen sok halálos áldozatot követelő járványhoz vezetett. Ez magyarázza a „hongkongi csirkeinfluenzával" szemben tanúsított drákói szigort is. Annál is inkább, mivel a Kínához nemrég visszatért városállamban minden jel szerint valóban egy újabb - ezúttal a H5N1 jelű - törzs bukkant fel. A törzs új ugyan, de nem ismereden. A madarakban korábban már azonosított altípus egy vonatkozásban mégiscsak meghökkentette az ezzel foglalkozókat: az influenzahistóriában most fordult elő első ízben, hogy a kórokozó közvetítő emlős - például sertés - kihagyásával volt képes embereket megfertőzni. Épp ezért látszik most minden eddiginél sürgetőbbnek a spanyolnáthavírus rejtélyének megoldása, azaz teljes genetikai állományának leírása. A tudósok ugyanis ebből remélik meg-, tudni, mi eredményezte 1918-ban azt a nagyfokú virulenciát és „gyilkos erőt", ami milliók halálához vezetett. Ennek ismeretében pedig még az is könnyen elképzelhető, hogy egy ma támadó vírusról még járványszerű elterjedése előtt meg tudnánk állapítani feltételezhető veszélyességét, így a védekezés is hatékonyabb lehetne. harmadot egészséges egerekbe ültették. Megszületésük után rendszeresen ellenőrizték a kisegerek tanulási képességeit. Tízhetes korukban labirintusban kellett kiigazodniuk, 11 hetesen víz alatt úszva kellett megtalálniuk a levegővételre alkalmas helyeket, 12 hetesen pedig meg kellett találniuk, hogyan védhetik ki az áramütéseket. Összesen öt ilyen jellegű feladatsor volt. Négyet azok az egerek oldottak meg legjobban, amelyek egészséges anyák méhében fejlődtek, vagyis bebizonyosodott, hogy az anyaméhbeli körülmények hatással vannak a születendő utód későbbi értelmi teljesítményére. Az anyaméh különböző biokémiai folyamatai tehát meghatározók. Lehet, hogy ezek ismeretében a távoli jövőben az egészséges utódok érdekében felkészíthetjük, befolyásolhatjuk az anyák méhét úgy, hogy a lehető legjobban fejlődjenek benne a magzatok? (É. T.) Francia paleontológusok a valaha élt legnagyobb szárazföldi emlősök egyikének csontvázára bukkantak Egy óriás Pakisztánból ABC NEWS A valaha élt legnagyobb szárazföldi emlősök egyikének, a Baluchitheriumnak (más néven Paraceratheriumnak) az eddig előkerült legnagyobb, szinte teljesen ép csontvázára akadtak francia paleontológusok Pakisztánban. A Baluchitherium egy régen kihalt rinocéroszszerű állat volt, amely az oligocénkorban, körülbelül 20-30 millió éve élt. „Családja az orrszarvú családjával rokon, mondhatni a rinocérosz ősének az unokatestvére volt a faj" - mondta a francia csoport vezetője, Jean Loup Welcomme. Hosszú nyakával és lábszárával olyan magas volt, hogy a fák leveleivel táplálkozott. A ma élő orrszarvúval ellentétben azonban nem volt szarva. Leginkább egy kissé különös, vaskos, hatalmas lóhoz hasonlítható. Welcomme szerint a több mint 5 méter magas, 7 méter hosszú példány 15-20 tonna súlyú volt. Áz a tény, hogy a Baluchitherium maradványait Balukhisztán tartomány sivatagi részén találták meg, arra utal, hogy a terület évmilliókkal ezelőtt csapadékos és növényekben igen gazdag lehetett. A több tonna súlyú állatnak ugyanis a kutatók szerint naponta legalább 2 tonna növényi táplálékra volt szüksége. A lelőhelyen a Baluchitherium mellett egy pálma 9 méter hosszú törzse és két krokodilféle maradványa került elő. A mai rinocérosz 20-30 millió éwel ezelőtt élt öse mintegy 15-20 tonnát nyomott, vélik a tudósok (É. T.-felvétel) A halálos vírusokat tanulmányozó tudósok a legszigorúbb előírásoknak megfelelő P4-es biztonságú szkafanderben dolgoznak. (Archívumi felvétel)