Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-17 / 138. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 17. KOMMENTÁR Kicsi, de valós TUBA LAJOS A gyógyulás első lépcsőfoka az önámításról való lemondás, (gy van ez a statisztika esetében is. A makroökonómiai mutatókban Szlovákia éveken keresztül a térség élvonalába tartozott. Hiába tudtuk, hogy a hosszabb távú javuláshoz szükséges folyamatok késnek, az állam által felügyelt területek manipulálásával két-három évig bármilyen statisztikai eredményt kihozhattak. Ennek, persze hamar meglett a böjtje. Nem tudni, most mit tenne a korábbi garnitúra, ha hatalmon marad. Az új kormány szimpatikus vonása, hogy véget vetett a valóság kendőzésének. Ennek következményeként a tavalyi utolsó negyedév eredményei sokakat megdöbbentettek. Kedden melléjük tehettük az első negyedév statisztikáját is, és nem lettünk boldogabbak. Az 1,8 százalékos gazdasági növekedés nagyon messze van a kormány által kitűzött és sok minden számára kiindulási alapként szolgáló 3 százaléktól. Vannak azért olyan jelek is, amelyek a továbbiakban jó alapot jelenthetnek. Elmaradtak a statisztikajavító, de külföldi eladósodással fedezett állami presztízsberuházások. Nem csökkent a bruttó hazai össztermék (GDP) - ez ellenzéki jóslat volt -, sőt amit a legmagasabbra értékelnek, a szerény növekedés is a kivitel bővülésének köszönhető. Nagyon ne örüljünk, a külkereskedelmi deficit még mindig meghaladta a 10 milliárd koronát, de a GDP-re gyakorolt hatása hetven százalékkal elmaradt a tavalyitól. Csökkent az államigazgatás fogyasztása is. Minden negatív jel ellenére nem csökkent a magánfogyasztás, bár a kormány megszorító csomagja miatt ez valószínűleg egy ideig nem ismétlődik. Óriási elmaradások vannak az ÁFA és a fogyasztói adók terén, ami szintén kedvezőtlenül befolyásolja a statisztikát. Szakértők szerint örvendetes, hogy javul a gazdaság szerkezete, legalábbis a hazai össztermék képződésében egyre nagyobb szerepe van a külföldi keresletnek, vagyis a kivitelnek. Az első értékelések az idei első negyedéves statisztikai eredményeket nem tartják túl kedvezőnek, de megjegyzik, hogy legalább véget ért az eladósodás árán fenntartott nagyobb növekedés időszaka. Idén várhatóan nem is számíthatunk jobbra, inkább azt kellene figyelnünk, mi történik azokban az ágazatokban, amelyek jövőre vagy két év múlva felfelé lendíthetik az alapvető statisztikai mutatókat. Egy valós növekedés mindenkinek jó lenne, így a politikusoknak sem kellene azzal hitegetniük a választóikat, hogy legyenek türelemmel, a makroeredményeket egyszer majd a saját pénztárcájukon is megérzik. JEGYZET Csoda három nap alatt JARÁBIK BALÁZS Ismét elkövettem azt a hibát, hogy - mindennemű gondjaimat-bajaimat elintézve vagy félretéve - magam mögött hagytam székesfővárosunkat, azt remélvén, külföldi távollétem alatt nem történik semmi meglepő. Nos, míg otthon a virágaim nem pusztultak ki ez idő alatt, az általam felvetett fenti axióma megdőlt. Mint mindig. Kicsi, s bizony néha eléggé vízfejű társadalmunkban három nap alatt is lehet világot váltani, úgy, hogy ezt szinte senki sem veszi észre. Annak, aki külföldről érkezik - ráadásul ott künn európai közeg vette körül -, bizony eléggé megdöbbentő a szlovákiai magyar közvélemény egy-két reakciója. Egyes fejekben meglehetős zavar lehet. Elég, ha az utóbbi hetek két legnagyobb horderejű eseményére gondolok: a Koszovó okozta „új" szélsőjobb gondolatra és a nyelvtörvény körüli bonyodalmakra. Arra, hogy a múlt héten - egyesek szerint - a szlovákiai magyarság egyik „atyja" (mert több is van) nyíltan buzdított: „a magyarok használják ki az új világrendet" kies hazánkban. Itt az idő - gondolhatta -, most vagy soha. Az ötlet nem új, az „atya" sem, az ember mégis legalább valami reakciót vár el, de nem. Három napra rá az MKP nyilvánosságra hozza nyelvtörvénytervezetét (legfőbb ideje!), nehogy később szó étje a ház elejét, nehogy ránk süssék, többet akarunk. A kérdés csak az, minél akartunk többet. Fontos kérdés, mert már most megjósolható, hogy az utóbbi évek két legnagyobb lehetőségét nem hagyják kihasználatlanul azok, akiknek lételeme a zavaros. Azok, akik már - egy kis idő óta legalábbis ezt hallani - szinte bármilyen kulturális, társadalmi (ne adj isten), politikai esemény, gondolat megvalósításában „az MPP feltámasztását" látják. S azok, akiknek - már most megjósolható eszük ágában sincs a nyelvtörvény semmilyen formájára szavazni. Ami csak azon szlovák kebeldemokratákat fogja csodálkozásra késztetni, akik tényleg elhiszik, hogy a kicsit bürokrata, de cseppet sem hülye európaiak csont nélkül beveszik, hogy a magyarok - és a többi kisebbség - a parlamentben esetleg elutasítják a törvénytervezetet, s akik Slota mester legodaadóbb követőinek látszanak néha. Hiszen pontosan lemásolják a legderekabb polgármester vízióját, mely szerint a magyar párt az egyetlen, amely állandóan nyer... Biztosan velem van gond. Magára vessen, aki külföldi útja után otthon mindig rémképeket lát. A szerző a hét végén részt vett az ET kisebbségi konferenciáján Zágrábban Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán (58238311),-kulnira- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma- (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, ľ. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., (ax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLKR Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Uram, ön súlyos beteg! Megengedheti ezt magának anyagilag? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ národná obroda Milan Kňažko kulturális miniszter a lap kérdésére elmondta: az EBESZ, az Európa Tanács és az Európai Unió megértéssel fogadta a három koalíciós párt által támogatott kisebbségi nyelvhasználati tötvény tervezetét. Ez a verzió teljes mértékben teljesíti az Európai Bizottság, az ET és az EBESZ követeléseit. Az MKP-val folytatjuk a tárgyalásokat. Mindannyiunk számára az volna jó, ha a jogszabályt az MKP is támogatná. A törvénytervezet nem ütközik az államnyelvről rendelkező jogszabállyal, tiszteletben tartja az alkotmányt és a nemzetközi normákat. Az európai szakértők elsősorban a törvény technikai feldolgozását kifogásolták. Szükség lesz azon paragrafus pontosítására, amely meghatározza, hol a határ a kisebbségi nyelvtörvény, illetve a nyelvtörvény között. Amennyiben a jogszabályt a parlament jóváhagyja, mindenképpen elősegíti Szlovákia integrációját. Függetlenül attól, hogy azt az MKP képviselői támogatják vagy sem - nyilatkozta Milan Kňažko. A valamikor viszonylag gazdag ország, Jugoszlávia egyes osztrák szakértők szerint legalább száz évet esett vissza Rendet a koszovói fejekben Megkezdődött a Koszovóban állomásozó szerb hadsereg kivonulása, a NATO korábban felfüggesztette a légihadműveleteket és a szövetséges katonák, valamint Oroszország első egységei vonultak a valamikor (2-3 hónapja) túlnyomórészt albánok lakta tatományba. ONDREJCSÁK RÓBERT Valóban úgy tűnik, kitört a béke a Balkánon, bár Szlobodan Milosevics elnök kiszámíthatatlanságát figyelembe véve még mindig van mitől tartanunk. Ideillenek Jamie Shea NATO-szóvivő szavai, aki szerint a béke ígérete még nem béke. Tehát csak óvatos optimizmust. A NATO megnyerte történelmének első háborúját, de ez a győzelem a légi csapások alatt nem volt ennyire egyértelmű. A szövetség egységét sikerült megtartani, és nem jött be Milosevics taktikája, aki a demokráciák háborúellenségére építve arra számított, a NATO néhány hét elteltével a közvélemény nyomására abbahagyja a bombázást, akkor még a szerbek veszteségei viszonylag elviselhetőek voltak. Igaz, a tagállamok egysége sem volt sziklaszilárd, tehát valóságalapja mégiscsak volt a jugoszláv elnök elképzeléseinek. Az A NATO megnyerte történelmének első háborúját. olasz, görög, de a cseh különvélemény sem tett jót az elrettentő erő szavahihetőségének. Sajnos a prágai politikai elit nem állt helyzete magaslatán a válság alatt, s ennek még lehetnek negatív következményei a további NATO-bővítés során. OLVASÓI LEVÉL Ami bántja a nyugdíjasokat Az a szociális ellehetetlenülés, melyet a nemzetet tönkretevő politikusok hagytak a nyakunkon, egyformán érinti többségünket. Különbség csak abban van, hogy az aktívak még tehetnek a sorsuk alakulásáért. A nyugdíjasok sajátos helyzetéből adódnak problémák, amelyek most csak őket bántják. Ilyen a nyugdíjtörvény sorozatos megsértése. A törvény előírja, hogy a nyugdíj az átlagkeresetek 67 százalékát teszi ki. Mivel változnak az Ha már szóltunk Milosevics elképzeléseinek meghiúsulásáról, feltétlenül említést érdemel a NATO kezdeti taktikájának kudarca is. Brüszszelben ugyanis valószínűleg azzal számoltak, hogy a jugoszláv elnök egy-két rakétakilövés és néhány napos bombázás után megadja magát. Nem így történt, a légihadjárat elhúzódott és a szárazföldi hadműveletek a priori kizárása sem volt a legtaktikusabb lépés. Milosevics és miatta Jugoszlávia is rengeteget vesztett: hadserege és katonai potenciálja jelentős része megsemmisült, különösen ami a légierőt, a légvédelmet és a rakétaegységeket illeti. Infrastruktúrája, a hidak, utak, távközlés, gyárak, finomítók nagyobb része romokban hever, egyes osztrák szakértők szerint Szerbia legalább 100 évet esett vissza. A valamikor viszonylag gazdag ország az embargó és a 79 napos légiháború következtében ma még a többéves polgárháború pusztításaitól szenvedő Bosznia-Hercegovinától is sokkal roszszabb állapotban van. Míg a daytoni békeszerződés megkötése után Milosevics a béketeremtő szerepében tetszeleghetett, most egyetlen komoly kormány sem hajlandó tárgyalni vele. Mindezek tetejében Hágában háborús bűnök elkövetése miatt vádat emeltek ellene, aminek következtében elméletileg bármely ENSZ-tagállamnak kötelessége lenne kiadni őt, amennyiben a területén tartózkodik. A jugoszláv elnök tehát „ki sem mozdulhat" országából mert a felelősségrevonás Damoklész kardjaként függ feje fölött. Ezen kívül megromlott a viszony a másik jugoszláv tagköztársasággal, Montenegróval is, amelynek reformbarát vezetése a Nyugat támogatását élvezi és soha nem látott mértékben távolodik Belgrádtól. Milosevics tehát engedett a Nyugat követeléseinek, hiszen ha Koszovóban nem tarthatja meg hatalmát, életfeltételek, az államnak a nyugdíjtörvény, a nyugdíjak szintentartására valorizációs kötelességet ír elő, mely függ az infláció nagyságától. Az egyes emelések között minimálisan 3 hónapnak kell eltelnie. Ez viszont azt jelenti, hogy egy évben akár többször is ki kell egészíteni a nyugdíjakat. A mindenkori kormányok az éves kiegészítést választották, és az emelésnél nem a szintentartást célozták. A július elsejétől esedékes emelésnél a nyugdíjakat 167 koronával és 4 százalékkal egészítik ki. A 167 korona az inflációt hivatott kompenzálni, de ha valaki utánaszámol, kiderül, hogy ez az infláció egyharmada, ami hivatalosan most 10 legalább Szerbiában szeretné megtartani. A háború után azonban már ez sem egyértelmű. A csapások előtt senki sem vonta kétségbe, hogy Koszovó Szerbia része. Nyíltan ezt még most sem teszi senki, de elképzelhetetlen, hogyan tudnak együttélni az albánok az őket ért atrocitások után a szerbekkel. A menekülttáborokban nyilatkozók szinte mindegyike kizárta ennek a lehetőségét. Körvonalazódik az új európai biztonsági rendszer, amelynek központi fogalmát a európai értékek védelme jelenti. A balkáni konfliktus Európa jelentősebb szerephez jutott mint a boszniai háború idején. precedens értékű: az emberi jogokat az állam szuverenitása fölé helyezték. Ezentúl egyeden potencionális európai diktátor sem érezheti magát teljes biztonságban. A koszovói példa megmutatta, senki, még egy szuverén állam választott vezetője sem teheti azt az állam polgáraival, amit szeretne. A légi háború hatékonyságának kérdése továbbra is nyitott marad. Egyrészt a NATO rákényszerítette Milosevicset a nemzetközi közösség feltételeinek elfogadására. Figyelembe kell viszont venni azt is, hogy az egész légi háború a koszovói albánok elűzésének és legyilkolásának megakadályozására indult, amit nem sikerült elérni. Gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy a NATO légiereje minden téren a haditechnikai csúcsot jelenti. A szövetség két és fél hónapos intenzív légi tevékenység alatt mindössze egy gépet vesztett, ami még a szintén alacsony Öböl-háborús veszteségekhez (37) képest is kevés. Figyelembe véve ezeket a tényeket, a NATO légiereje minden kétséget kizáróan hatalmas lehetőszázalék körül mozog, és akkor még hátra van az a növekedés, melyet a július 1-től bevezetendő kormányintézkedések okoznak. Ma már a nyugdíjak csak az átlagkeresetek 35-38 százalékát teszik ki. Mindehhez a törvényhozók, akiknek tisztük a kormány ellenőrzése, lelkifurdalás nélkül asszisztáltak. Mit tehet ilyen helyzetben a nyugdíjas? Tartalékait, hogyha voltak is, már felélte, dolgozni, még ha tudna is, nem mehet, mert nincs munka. Előveheti a lét alapszükségleteinek listáját: reggeli, ebéd, vacsora, a tisztálkodás szükségletei, villany- és gázszámlák, gyógyszerek. S ami megalázó a nyugdíjasoknak, hogy úgy beszélnek róluk, ségekkel rendelkezik, de nem mindenható. Ami a nemzetközi nagyhatalmi viszonyokat illeti, Oroszország kénytelen volt belátni, hogy jelenleg képtelen érvényesíteni akaratát Európában. A konfliktus elején harcias hangok hallatszottak Moszkvából. Sok minden szóba került, de csakhamar kiderült, semmire sincs pénze. Rájött, sokkal többet érhet el a NATO-val való együttműködéssel, mint az ellenségeskedéssel. Ennek megfelelően bekapcsolódott a tárgyalásokba, hogy legalább a látszatát megtartsa nagyhatalmi helyzetének. Kérdés persze milyen nagyhatalom az, amely békefentartó csapatainak Koszovóba küldését a folyton bírált Nyugat pénzén akarja megvalósítani. Európa a jelenlegi válságban jelentősebb szerephez jutott mint a boszniai háború idején. Érvényes ez az erőfeszítésekre is, hiszen az egyik „fő békecsináló" a finn EU-megbízott Ahtisaari volt, de a KFOR csapatok többségét is az európai NATO tagállamok állítják ki. Megmutatkozott az is, minden európai erőfeszítés ellenére a NATOban még mindig Amerikáé a főszerep. Bizonyára a németországi EUcsúcson ezért helyeztek olyan nagy hangsúlyt a jövőbeni autonóm európai biztonságpolitikára. A Koszovói válság lezárása még messze van, a neheze még csak most jön. Az elűzött albánoknak vissza kell térniük otthonaikba, amelyeket előtte újból fel kell építeni, garantálni kell a tartomány teljes demilitarizálását, beleértve a szerb szabadcsapatokat és az UCK-t is, kiépíteni a koszovói intézményrendszert, újjáépíteni egész Jugoszláviát. Ami a legfontosabb: rendet kell tenni az emberek fejében, ki kell iktatni a nemzetek közötti gyűlölködést. Ebben rejlik az igazi megoldás. Hosszú folyamat lessz, de hinni kell benne, mert csak így lesz béke a Balkánon és Európában. mint eltartottakról. Eltartottak azok, akik nem teremtettek értéket. A mai nyugdíjasok többsége negyven évig keményen dolgozott. Ha összeadjuk a több mint 40 év alatt általuk befizetett összeget, még a legalacsonyabb fizetésűeknél is úgy egymillió korona. Az állam volt az, aki a nyugdíjasok pénzét és a többi járandóságot nem a személyi számlájukra vezette el, hanem a költségvetésbe. Ha jogállamban élünk, akkor a felelősségvállalásban is van jogfolytonosság. A mindenkori kormány felelős azért, hogy ez a jogfolytonosság a nyugdíjaknál is érvényre jusson. Benkovics József, Nagyfödémes