Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-25 / 136. szám, péntek

1945 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 16. KOMMENTÁR Miért jöttek el? SÓKI TIBOR Tüntetnek. Tiltakoznak valami ellen. Valami ellen, ami miatt olyan fontos tiltakozni, hogy képesek buszra ülni, és elmenni a kormány épülete elé. A gazdasági csomagokat, a magasabb árakat zokszó nél­kül lenyelték, de ezt az új dolgot... ezt már nem. Tiltakoznak az ellen, hogy az ország nem szlovák nemzetiségű állampolgárai is szabadon használhassák anyanyelvüket. A „nem szlovák nemzetiségű állampol­gárokon" természetesen elsősorban bennünket, magyarokat értenek. De miért? Miért jó nekik, ha mi nem beszélhetünk itthon anyanyel­vünkön? A válasz talán ott rejtőzik egy következő kérdésben. Honnan ered az az irántunk érzett gyűlölet, amelytől annak a liptói szlovák­nak is kinyílik a „magyar" szó hallatán a bicska a zsebében, aki még nem látott élő magyar embert? Mert tanult rólu(n)k az iskolában. Es nem éppen jó dolgokat. Persze nem egyenesen azt mondták neki, hogy a magyarokat gyűlölni kell, de a félszavakból, a megfelelően el­helyezett félmondatokból összeállt egy kép, ami az arra fogékonyak­ban ellenszenvet váltott ki. Néha hallani olyan magyar gyermekekről is, akik szlovák iskolába jártak, s meggyűlölték a magyarokat. Mit vár­hatunk hát attól a szlováktól, aki nem rendelkezik rólunk más infor­mációval, csak azt tudja, amit a tanítók mondtak neki. Merthogy ők ­a történelem- és az irodalomkönyvekhez hasonlóan - nem mesélnek arról, mit értünk el együtt. Csak arról, hogyan szenvedett Štúr a ma­gyar iga alatt. Arról azonban már hallgatnak, hogyan harcolt magyar és szlovák vállvetve a Habsburg elnyomás ellen. Végigmehetnénk így egész közös múltunkon, majd a történelemkönyveken, s látnánk, hogy azok még mindig csak a bennünket elválasztó dolgokról szól­nak. Nem csoda hát, ha az egyszeri szlovák fogékony a soviniszta gondolatokra, s azonnal (be) indul, ha nemzeti vezérei harcba hívják az „idegenek" ellen. Talán még a tankokba is beülnének a Vezér mel­lé, ha arra kémé őket. Pedig mindezen lehetne változtatni. Csak le kellene ülni egyszer, s rendezni végre közös dolgainkat. Mondjuk, el lehetne dönteni, milyen új tankönyvek kerüljenek az iskola 1'ba. Mert­hogy írtak már olyanokat, amelyek nem a gyűlöletről szólnak, csak az előző kormány nemzeti oktatásügyi minisztere elutasította őket. A forró fejek lehűtéséhez talán az is hozzájárulna, ha a kormány keve­sebb huzavonával készítené elő a törvény tervezetét, s ha egyes tagjai tartózkodnának a néha magyarellenes ízű kijelentésektől. Mert mit várhatunk a nemzeti ideológiával preparált agyaktól, ha néha a ma­gukat liberálisoknak és demokratáknak mondó politikusok is meg­eresztenek egy-egy sovén kijelentést... Tartozik és lcövetel(ne) TÓTH MIHÁLY Rég volt olvasmányainkból tudjuk, ha új seri ff érkezett a vadnyugat rossz erkölcseiről hírhedt városába, az ivóban öt perc alatt felbecsül­te, hány évtized börtönt kell rendteremtés apropóján a jelen levő ló­tolvajok, saját zsebre dolgozó cowboyok, hamiskártyások és arany­ásók között „kiosztania". Amerikai tévéfilmekre hivatkozva azt állít­ják némely kárpát-medencei közgazdászok, vannak országok, ahol bármilyen óriásvállalat gazdasági helyzete fél nap alatt felmérhető. Megfelelő ember megfelelő helyen csak betekint a főkönyvbe, és köz­li, mennyi a Tartozik és mennyi a Követel. Amióta jó egy éve arról ér­tesített a miniszterelnök, hogy fogalma sincs, kié lett Szlovákia né­hány csodatyúkja, aranytojásaival együtt, amióta arról értesültem, hogy az értékpapírközpontnak sejtelme sincs arról, ki az aranytojások értékét megtestesítő részvények mlajdonosa, amióta megtudtam, hogy Poór urat, a legnagyobb aranytojás privatizátorát addig ijeszt­gették a bűnüldözők, mígnem elunta, és az évek óta ragozott Nafta Gbelyt lábon eladta egy amerikai érdekeltségnek, azóta azt is kétség­be vonom, hogy élt valaha Buffalo Bill, az igazságosztó seriff, és hogy léteznek könyvvizsgálók, akik csak belepillantanak a főkönyvbe, és legott tisztában vannak vele, hányadán áll a cég. Miközben a jogá­szok azon morfondíroznak, hogy a privatizátorok esetében abszolút és kétségbe vonhatatlan értéknek kell-e tekinteni az adótitkot, miköz­ben arról folyik a vita, jogszerű-e vagy sem az adócsalók és a törlesz­tésről megfeledkezők údevelének bevonása, Pöstyén gyógyfürdőinek privatizálója egy alpesi üdülőben a térképet tanulmányozza. Arra kíváncsi, mely országoknak nincs kiadatási szerződése Szlovákiával. Hogyne lennének bátrak az adócsalók és a privatizálok! Tudják, hogy ez az állam nemcsak azt nem vette nyilvántartásba, kié lett a magá­nosított állami vagyon, hanem arról sem létezik kimutatás, mennyit törlesztettek a privatizálók. Tartoznak az államnak. Ez kijelentő mód­ban konstatálható. Az állam pedig - nagyon feltételes módban - kö­vetelhetne. Ha tudná, kitől és mennyit. Az már valóban csak cse­resznyebefőtt a tejszínhabon, hogy vannak helyzetértékelők - köz­gazdászok és közgazdasággal kacérkodó újságírók -, akiket mintha egy fordított KGST-csúcsértekezletről szalajtottak volna. Fordítottról, mert ezúttal amerikai partnerekről van szó. Ájult csodálattal konsta­tálják, hogy a „naftás" Poór amerikaival szűrte össze a levet. Seriff ke­restetik. Es a tisztánlátás érdekében legalább egy hites könyvvizsgáló. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Iilla - régió- (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poäta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redÄcia@voxnova.sk - Vedd tudomásul, hogy néhány politikushoz képest amatőr vagy (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Bebizonyosodott, hogy egyes ame­rikai politikusok kissé hiányos infor­mációkkal rendelkeznek Közép-Eu­rópa gazdasági és társadalmi felépí­téséről. Erre figyelmeztet a SME el­ső oldalán megjelent rövid „beszél­getés" az egyik ismert amerikai poli­tikussal. Az újságíró azonnal rátért a NATO-tagságra. „Elsőrangú infor­mációim vannak Szlovákiáról" - je­lentette ki a napilapnak George W. Bush, az Egyesült Államok legesé­lyesebb elnökjelöltje. „Értesülései­met egyenesen az Önök külügymi­niszterétől szereztem, aki nemrég Texas államban tett emlékezetes lá­togatást. Tőle tudom, hogy orszá­guk nagyon fejlett, gazdasága virág­zó, jó eséllyel pályázhat a NATO­tagságra" - mondta. Hogy a rejté­lyes külügyminiszteren kit ért, nem sikerült megtudni: „nincsenek ná­lam a jegyzeteim" - szabadkozott Bush. Az utóbbi években Szlovákia egyetlen magas rangú képviselője sem volt Texasban. Néhány hónapja viszont Bush nagyon szívélyesen fo­gadta Janez Drnovšeket, Szlovénia kormányfőjét. Mit tartalmaz a Magyar Koalíció Pártja által kidolgozott önálló nyelvhasználati törvénytervezete? Európa és a szlovák alkotmány A kormány Max van der Stoel EBESZ-főbiztos ajánlá­sainak figyelembevételével a héten elfogadta a kisebb­ségi nyelvhasználati törvény koalíciós tervezetét. KORPÁS ÁRPÁD Ez a június végén kezdődő parla­menti ülésszakon sürgősségi eljá­rással kerül a képviselők elé, hi­szen a kormány az Európai Unió előtt kötelezte magát, hogy a tör­vényhozás július 9-ig jóváhagyja a tervezetet. A parlamenti vita tár­gyát tehát elsősorban ez, a kor­mány által is támogatott javaslat képezi. A kormányülésen az MKP három minisztere tartózkodott a szavazáskor, amivel jelezni kíván­ta, a tervezet a Stoel-ajánlások be­dolgozásával sem fogadható el a szlovákiai kisebbségek számára, mert csak a hivatali nyelvhaszná lattal foglalkozik, azzal sem kielé­gítő módon. A párt képviselői bíz­A párt bízik abban, hogy a parlamenti vitá­ban bővíthető a javaslat. nak abban, hogy a parlamenti vitá­ban bővíthető a javaslat. Az MKP ugyanakkor benyújtotta saját tervezetét is, Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes szerint el­sősorban azért, hogy a párt tisz­tázza elvi alapállását, és a doku­mentumra hivatkozva előzhesse OLVASÓI LEVELEK Először, de reméljük, nem utoljára Verőfényes napra ébredt a múlt vasárnap a dercsikaiak apraja­nagyja. Délelőtt a hazai tűzoltó­csapat és a csallóköznádasdi ificsapat tűztámadási gyakorlatot hajtott végre. Az igazi buli kora délutántól késő estig tartott. Soha ennyi ember nem volt még a dercsikai futballpályán. Az óvó­nők és tanítónők ontották a jobb­nál jobb ötleteket, mókákat: volt családi lovacskázás, talicskázás, kötélhúzás. A szponzorok - Feke­te Erzsébet, Fekete Lipót, a közsé­gi hivatal, a dunazerdahelyi Csa­ládi könyvklub, a CSÍK espresso, Somogyi Tibor, Vida Ferenc, Végh Jenő, Soós Zoltán és Fekete István - bőséges támogatásából minden gyereknek jutott ajándék. Aki meg az esetleges támadásokat. A javaslat indoklása tételesen kifej­ti, milyen törvényre van szükség és miért. Az MKP önálló kisebbségi nyelv­használati törvénytervezete a szlovák alkotmányra és az európai jogi normákra hivatkozik. A kor­mány által is elfogadott koalíciós tervezethez hasonlóan a szlovák alkotmány két cikkelyére is hivat­kozik. A 6. cikkely 2. bekezdése szerint a kisebbségi nyelvek hiva­tali használatát külön törvény ren­dezi. A tervezet második alkot­mányjogi alappilllére az alaptör­vény 34. cikkelyének 2. bekezdé­se, amely a nemzetiségi kisebbsé­gekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampolgároknak a tör­vény által meghatározott feltéte­lek mellett - az államnyelv elsajá­tításának jogán kívül - anyanyel­vük hivatali használatának jogát is garantálja. Az MKP-tervezet álta­lános indoklása figyelmeztet, hogy ilyen törvényt mindeddig nem adtak ki, ugyanakkor az al­kotmányra való hivatkozás nélkül szentesítették az államnyelvről szóló 270/1995. számú törvényt. Az államnyelvtörvény nem ren­delkezik a nemzetiségi kisebbsé­gek és az etnikai csoportok nyelv­használatáról. A szovák kormány már többször megígérte, lefekteti a nyelvhasználati törvényt, ám a jogszabály mindmáig hiányzik. A törvény szlovák jogrendbe illesz­tése már 1993-ban előfeltétele volt Szlovákia Európa Tanácsba való felvételének. A Mečiar-kor­mány az Európai Unióhoz intézett megéhezett, gulyást, sült halat, kuglófot ehetett, és bőségesen fo­gyott a limonádé is. Az est fény­pontja a hatalmas tábortűz meg­gyújtása volt és egy újabb élmény: virslit sütöttek a parázsnál. A seb­tében megalakult ifjúsági csapat a nádasdi ificsapattal futballozott. Gratulálok a szervezőknek: a köz­ségi hivatalnak, a sportszervezet­nek, az óvoda és iskola szülői szö­vetségének és a pedagógusoknak. Remélem, a siker újabb tervek szövésére öztönzi Dercsika lakos­ságát. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd Tisztességes nyelvtörvényt! Az Új Szó június 17-i számában megjelent Csoda három nap alatt c. cikkét többször is el kellett ol­vasnom, hogy valamit kihámoz­tagfelvételi kérelméhez csatolt emlékeztetőben is kötelezte ma­gát a törvény elfogadására. A kö­telezettségről az Unió és a szlovák törvényhozás közös parlamenti bizottságának 1997-es, tavalyi és idei közös határozata is megemlé­kezik, legutóbb pedig az Unió Bi zottsága is, a Szlovákia csatlako­zási felkészültségét elemző állás­foglalásában. Az MKP-tervezet indoklása meg­A Vladimír Mečiar vezette kormány kerülte a kérdés rendezését. jegyzi, hogy a vállalás alapos és tárgyilagos teljesítése helyett az előző kormány kerülte a kérdés rendezését, arra hivatkozva, hogy a nyelvhasználati jogot a Büntető­törvénykönyv és a Polgári Per­rendtartás több jogszabálya is tag­lalja. Az MKP szerint ezek nem je­lentik a kérdés lényegi megoldá­sát, mert az állampolgárságtól füg­getlenül szabályozzák az anya­nyelv használatának jogát, arra vi­szont nem adnak feleletet, milyen feltételek mellett használhatják anyanyelvüket az ország kisebb­séghez tartozó állampolgárai. Az indoklás megállapítja, hogy az ál­lamnyelvről szóló törvény elfoga­dása előtt a parlament ugyan jóvá­hagyott néhány jogszabályt a nyelvhasználatról (név- és tábla­törvény, a Szlovák Televízióról szóló törvény), ezek azonban csak részleges megoldásnak tekinthe­zak belőle. Gondolom, valamilyen kulisszatitkokat is kellene ismer­nie az olvasónak ahhoz, hogy az írást teljes mértékben megfejthes­se. Hajói értelmeztem, a szöve­get, valamilyen rózsaszínű szem­üvegen keresztül való látást - ta­lán egy kis naivitást is - lehetett mögötte sejteni. Az itteni magyar­ság „atyjaihoz" hasonlóan én sem háromnapos tapasztalatok alap­ján ítélem meg a helyzetet. Tudni kell, hogy a többségi nemzet ve­zetőinek nyolcvan éven át köve­tett stratégiája nem változott, bár nevezzük őket Masaryknak, Be­nešnek, Husáknak vagy bárki másnak. Csak az eszközök cse­rélődtek (nagyjából ebben a sor­rendben: telepesek idehozatala, állampolgárság megvonása, isko­lák általános megszüntetése, nyel­vi elnyomás, politikai perek, va­gyonelkobzás, lakosságcsere, de­portálás, reszlovakizálási akció, a lakosság etnikai felhiígítása mun­tők. Az indoklás a továbbiakban azzal érvel, hogy a törvény megal­kotásának szükségességét a szlovák-magyar alapszerződés is leszögezi, márpedig ez a szerződés parlamenti ratifikációja és a tör­vénytárban való megjelentetése után a szlovákiai jogrend részévé is vált. A szerződéssel Szlovákia azt is elismerte, hogy kisebbségi állampolgárai jogosultak anya­nyelvűk korlátozások nélküli hasz­nálatára a hivatali érintkezésben. Az ország a felsorolt dokumentu­mokon kívül több olyan nemzetkö­zi jogi norma érvényesítésére is ígéretet tett, amelyek a nyelvhasz­nálat kérdését is érintik. Ezek a kö­vetkezők: Az Európa Tanács kisebbségvédel­mi keretegyezménye(1995. 2. 1.). Ez a szlovák jogrend része, az MKP-tervezet elsősorban erre épül. Az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet koppenhágai dokumentuma (1990. 6. 29.). Az ENSZ Közgyűlés 47/135, szá­mú nyilatkozata a nemzeti, etni­kai, felekezeti és nyelvi kisebbsé­gekhez tartozó egyének jogairól. Az Európa Tanács Parlamenti Köz­gyűlésének 1201. számú ajánlása (1993). A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (1992). Ez még nem része a szlovák jogrendnek. Az MKP tervezet hangsúlyozza, ha elfogadnák a törvényt, ez a jelenle­gi állapottal egybevetve nem ter­helné jobban sem az állam, sem az önkormányzatok költségvetését. kahelyek és lakások juttatásával, nyelvtörvények, alternatív iskolák erőltetése, magyar iskolák és pe­dagógusok ellehetetlenítése, sze­lektív privatizáció stb.), de a cél megmaradt: a nemzetiségi viszo­nyok megváltoztatása. Sajnos, az utóbbi események - nem csak a három nap eseményei - megerősí­tik, hogy a pár valóban demokrata szlovákot kivéve a gondolkodás e téren a múlt évi választások után sem nagyon módosult. A jövőre nézve egyedül a Nyugat nyolcvan év utáni megváltozott hozzáállása jelenthetett egy kis reményt és esélyt, amit mindenáron ki kell használni. Egy tisztességes kisebb­ségi nyelvtörvényre van szüksé­günk, nem pedig fércmunkára. Ez a szlovákiai magyarság létkérdése. Ezért ebben a kérdésben frakció­harcoknak és felelőtlen politizálás­nak, de még tréfának sincs helye. Kelecsényi Imre Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents