Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-10 / 132. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 10. KOMMENTÁR Ne csak négyévenként SZILVÁSSY JÓZSEF Közvéleményünket e napokban elsősorban a nemzetiségi nyelvtör­vény körüli húzd meg - ereszd meg kormánypárti mutatványsorozat, de leginkább a koalíciós tanács ülésének kimenetele érdekli. Ám aki kimozdult Pozsonyból, és nyitott szemmel-füllel jár, az tapasztalhat­ta, hogy az úgynevezett gyalogmagyar egyre inkább megélhetési gondjaival van elfoglalva. Vágtat keményen a munkanélküli arány­szám fölfele egész Dél-Szlovákiában, ahol szinte kártyavárként omla­nak össze, vagy kerülnek csődközeibe szövetkezetek, kisüzemek, kis­vállalkozók. Nem önhibájából, de válságos napokat él át a komáromi hajógyár is. Téved, aki azt hiszi, hogy ugyanoda akarok kilyukadni, ahová Robert Fico, aki a súlyos gazdasági helyzetet meglovagoló de­magóg szólamokkal iparkodik kétségbe vonni a nemzetiségi nyelvtör­vény mielőbbi elfogadásának szükségességét. Európai léptékű jogi normára igenis nagy szükségünk van, hogy anyanyelvünk legalább a lakóhelyünkön hivatalosan is visszakerülhessen a közéletbe. A gazda­ságot is fel kell éleszteni, éspedig szinte a klinikai halál állapotából, s lassanként kirajzolódnak a közigazgatási reform körvonalai is. Jóleső érzéssel szemléljük, hogy az MKP vezetői és kormányilletékesei hetek óta megfeszített erővel munkálkodnak annak érdekében, hogy szá­mukra is elfogadható jogi norma születhessen. És másfele is figyel­nek. A párt népi-keresztény-konzervatív platformja a készülő közgaz­dasági reformról tárgyalt, Harna István a lakásépítés megkönnyítését és támogatását célzó döntéseket készíti elő, Bauer Edit egyebek közt a Philips cég csallóközi leányvállalatának létrehozásáról tárgyal. Foly­tathatnánk a sort, ám akkor is azzal fejezném be, hogy ez még nem elég. A komáromi hajógyárban például csak kormánygaranciával le­het áthidalni a tragikus pénztelenséget. Jólesne a vezetésnek és a zö­mében magyar munkásoknak, ha Bugár Béla, Csáky Pál vagy más magyar politikus ide is ellátogatna, s felkarolná a hajógyár és 2600 al­kalmazottja ügyét. A légi Agrokombinát csődbe jutott, itt is és máshol is, csak akkor lesz az embereknek munkája, ha az újonnan alakult vállalkozások hitelhez jutnak. A pénzintézetekbe került tisztségvi­selők - akik szakértelmükön kívül a hazai magyar választóknak kö­szönhetik jelenlegi beosztásukat - jobban figyelhetnének a segély­kérő hangokra. Tudom, üres az államkassza, hitelre nagyon sírnivaló­an kevés a pénz. De az együttérző szó, a párbeszéd, az eddiginél sok­kal célirányosabb kommunikációs politika alig kerül pénzbe, s mégis nagyon fontos. Senkinek sem tenne jót, ha még inkább elharapódzna az a nézet, melyet manapság egyre több polgármestertől és megkese­redett munkanélkülitől hallani, s mely szerint egyes hazai magyar po­litikusok csak négyévenként, a választások előtt tartják érdemesnek, hogy meghallgassák véleményüket, netán szóba is álljanak velük. Kötvénycserebere TUBA LAJOS Az Értékpapírközpontból kapott számlakivonat a napokban figyel­meztet bennünket arra, hogy a különféle, kétes értékű részvények mellett a Nemzeti Vagyonalap kötvénye is birtokunkban van. Ézzel évekig nem sok mindent kezdhettünk, most azonban érdemes egy ki­csitjobban figyelnünk rá. Egyrészt közeledik a futamidő vége. A kifi­zetések csak 2001-ben kezdődnek, és ma még nem tudni, miként lesz rá pénz, s az is nehezen becsülhető meg, mennyit ér majd akkor a mai 13 700 korona. De mégiscsak pénzről van szó, ezért gondoljuk végig a lehetőségeket. Azért is, mert a kötvényeinkért hamarosan megindu­ló vadászatban újra az információk döntenek. Aki nem akar várni még két évet, hamarosan két lehetőség közül választhat. Beválthatja például részvényekre. A vagyonalapban is tisztában vannak azzal, hogy selejt részvényt hiába kínálnak, számíthatunk tehát a nagy álla­mi monopóliumok értékpapírjaira. Az is nyilvánvaló, hogy a kétmillió kötvénytulajdonos nagy része nem veti rá magát erre a lehetőségre, eleinte nem lesz nagy tolakodás a részvényekért. Pedig a magyar áramszolgáltatók privatizációja során is láthattuk, hogy a kárpótlási jegyek tulajdonosai nem jártak rosszul egy ilyen cserével. A vagyon­alap érdeke viszont, hogy a részvénycsere minél tömegesebb legyen, hiszen a kötvények kifizetésére készpénze legfeljebb hitelből lesz. Ez az oka annak, hogy vidéken újra sok a kötvények után cserkésző bró­ker. A törvény értelmében hivatalosan nem vehetik meg kötvényein­ket , mégis szinte biztosra mennek. A tömeges részvény-kötvény cse­re érdekében a vagyonalap kénytelen lesz őket is bevenni a játszmá­ba. így a brókercég a ma négy-ötezer koronáért megvásárolt kötvé­nyeit 13 ezerért váltja majd át részvényekre, ami mindenképpen na­gyon jó üzlet. Egy megfelelően nagy részvénycsomag pedig még ma­gasabb áron adható tovább, szintén nem megvetendő hasznot hozva. Ne mondjuk azt, hogy megint a kisemberrel szúrnak ki. Ezúttal is ér­vényes, aki tájékozódik, megtalálhatja a számára optimális megol­dást. Most ebben a befektetési alapok hangzatos ígéretei sem fognak zavarni bennünket. Gondoljuk végig tehát: négyezer korona most, inflációs 13 ezer két év múlva, vagy pedig extraprofitot nem hozó, de biztos nagyvállalati részvény valamikor jövő tavasszal. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax; 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztöségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Holnap kinevezem magam államfővé (Peter Gossányi karikatúrája) Az Európai Unióban való tagság elsősorban a kis nemzeteknek kedvez írek: boldog európaiak A cím Thelma Doran, Íror­szág bécsi nagykövete sze­rint automatikusan adódik, ha az ember arra a rendkívü­li hatásra gondol, melyet az európai uniós tagság az ír gazdaságra, a szociális szfé­rára és az írek jólétről alko­tott elképzeléseire gyakorolt. SÓKI TIBOR A zöld sziget lakói huszonhat évnyi uniós tagság után is (vagy egyre in­kább) a páneurópai eszme hívei. A nyugat magyarjai - ahogy az íreket néha nevezik - alaposan kiaknáz­ták az unió előnyeit, de hiszik, hogy maguk is eleget tudtak nyúj­tani az európai közösségnek. A kis szigetország Európa északnyugati peremén helyezkedik el. Mind földrajzilag, mind politikailag. Túl­nyomórészt angol nyelvű, az isko­lákban az ősi, kelta eredetű ír nyel­vet, a gaelt is tanítják. Sőt az utóbbi években ez egyre népszerűbb a fia­talok közt. így előfordulhat, hogy a fiatal írek jobban ismerik majd ősa­páik nyelvét, mint az idősebb nem­zedék. A gael nyelv reneszánsza közvetve akár az uniónak is kö­szönhető. A sziget a majd nyolc év­százados angol uralom alatt vált angol nyelvűvé, s a hatalmas szom­széd hatása olyan erősnek bizo­nyult, hogy az írekben kifejlődött egyfajta kisebbségi komplexus a britekkel szemben. Ezt pedig pont az uniós tagság segítségével sike­rült legyőzniük, hiszen mint Doran nagykövet asszony mondja, az EU egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy benne mindenki egyenlő. Te­kintet nélkül az országok méretére, lakosaik számára, politikai és gaz­dasági súlyára. Énnek köszön­hetően az írek, miután a szervezet tagjaivá váltak, megtapasztalhat­ták, milyen az, ha egyenrangú part­nerekként tárgyalhatnak az ango­lokkal, s ez kétségkívül óriási ha­tással volt az ír nemzeti öntudatra. E rokonszenves nép fiai büszkén bi­zonygatják (és bizonyítják), hogy az uniós tagság nem veszélyezteti a OLVASÓI LEVÉL Ki a jó államfő? A Vasárnapban megjelent egyik karikatúra, de inkább a kísérőszö­veg adta a tollat a kezembe. Kár, hogy nem hamarabb jelent meg, úgy talán nem kellene négy évet várni a 123 köztársaságielnök-je­löltre, akik között lennének váltó­kezelők és fejőgulyások is. Kissé elgondolkodtam a szövegen. Ugyanis akik most elnökjelöltek kis népek kultúráját és nemzeti ön­tudatát. Sőt! Gondoljunk csak arra a zenei ír mániára, amely mostan­ság végigsöpört Európán... A brit-ír EU-tagság olyan megold­hatatlannak tűnő problémák ke­zelésére is pozitívan hatott, mint Észak-Írország kérdése. Ha a poli­tikusok egyenlő partnerként tár­gyalhatnak, könnyebben megta­lálhatják a közös hangot. Ehhez az angol elmékre és politikai gondol­kodásra gyakorolt európai hatás is kellett. Egy kis nép öntudatát nö­velheti, ha érzi, fontos szerepet játszhat a nemzetközi politikában. Márpedig az EU-tagság révén a korábban perifériára szorult írek közvetlenül beleszólhatnak az öreg kontinens ügyeibe, kivehet­ték részüket a tengeren túli kap­csolatok fejlesztéséből, s olyan tá­volinak tűnő dolgokból is, mint a dél-afrikai apartheid-rendszer el­Az EU legrokonszenve­sebb vonása, hogy ben­ne mindenki egyenlő. leni harc. És éltek is a lehetőség­gel. Az íreket most úgy ismerik a világon, mint kiváló közvetítőket és tárgyalópertnereket. Üzleti partnerként is egyre vonzób­bak. Korábban az ír gazdaság ge­rince a mezőgazdaság volt. Az ipar a belföldi piacra összpontosított, s bár védték, aligha lehetett verseny­képes. Ennek meg is lett az ered­ménye: magas munkanélküliség és tömeges kivándorlás. Az Unióba való belépés hatására az ír gazda­ság ma nyitott és liberális. Az egyik legnyitottabb és legversenyképe­sebb Európában és a világon. A tag­ság hatalmas piacot nyitott az ír ipar számára. Míg korábban vásár­lói köre a köztársaság lakóira kor­látozódott, most 370 milliós piac számára termelnek. Ennek megfe­lelően alaposan megváltozott az ír exportpolitika is. Termékeik nagy része (66%) korábban a hagyomá­nyos üzleti partner, a „nagy test­vér", Anglia piacaira ment. Bár az voltak, mind ismert, sőt közismert személy, emberekkel foglalkoz­nak, sorsokról döntenek. A váltó­kezelő? Ismeretlen ugyan, de szintén emberek sorsáról dönt. Sőt, sok ember - akik pl. a nem­zetközi gyorsvonaton utaznak ­sorsáért a váltókezelő a felelős. Ne adj' Isten rosszul vált, rágondolni is szörnyű, mi lenne akkor. Tehát miért ne lehetne egy váltókezelő jó köztársasági elnök? A fejőgu­lyás? Ö ugyan állatokkal foglalko­zik, sok-sok állattal, melyek nem tudnak beszélni, de annál érzéke­nyebbek, és sok figyelmet igényei­Egyesült Királyság most is fontos szerepet játszik az ír kereskedelmi kapcsolatokban (az export 25 szá­zaléka még mindig odamegy), a külföldre szánt ír termékek 47 szá­zalékát az EU-tagállamok viszik el. A szlovákiai vezetők számára érde­kes lehet a külföldi befektetések hatása az ír gazdaságra. A befek­tetők csak azután kezdtek el igazán érdeklődni a zöld sziget iránt, hogy az az EU részévé vált. Az ér­deklődés azóta sem enyhült. Mind­ezek következtében a mezőgazda­ság elveszítette domináns szerepét a gazdaságban, ám az írek erről sem feledkeztek meg. Az Unió se­gítségével különböző programokat indítottak a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésére, az • ír gazdaság versenyképessé tételé­re. A fejlődés hatására csökkent a munkanélküliség. Ezt egy másik té­nyező is befolyásolta. Az EU-tag­sággal óriási munkaerőpiac nyílt meg az írek előtt. Elsősorban a ka­landvágyóbb fiatalok próbálnak meg Európa más országaiban mun­kát keresni. Ők amellett, hogy biz­tosítják megélhetésüket, elsajátít­ják más népek kultúráját (és elv­iszik más népekhez a jellegzetes ír kultúrát és hagyományokat is). Mindezek után érthető, hogy az írek máig is töretlenül hisznek az uniós tagság előnyeiben. Amikor népszavazáson kellett eldönteni­ük, hogy belépnek-e az Unióba, nyolcvanhárom százalékuk sza­vazott igennel. Ebben az ír sajtó­nak is fontos szerepe van, amely az első, sikertelen csatlakozási kí­sérlet után, a hatvanas években kezdte meg eurokampányát. Ta­lán ennek is köszönhető, hogy a két legerősebb politikai párt és a szakszervezetek nagy része is az uniós politikát támogatja. Sőt a korábbi euroszkeptikusok is kez­dik felismerni a tagság előnyeit. Persze bírálók Írországban is akadnak, de egyre kevesebben hallgatnak ezekre a szkeptikusok­ra. A zöld sziget lakói ugyanis az EU-t nem egyszerűen egy szerve­zetnek tekintik, hanem saját jövőjük szerves részének. nek. Ha nem kapják meg a kellő gondoskodást - jó etetés, jó fejés -, nem kerül az asztalra elegendő tej, vaj, sajt, túró stb. Tehát nem há­lálja meg az amúgy sem túlfize­tett munkát. Húsz éve vagyok fe­jőnő, így hát elmondhatom, hogy a fejőgulyás munkanapja hajnali fél négykor kezdődik, télen, nyá­ron, hóban, esőben. Nincs szom­bat, vasárnap, karácsony, húsvét, itt mindig menni kell, naponta kétszer. Van 25 nap évi szabad­ság, ezzel vége. Hát miért ne le­hetne köztársasági elnök egy fejőgulyás? Lehet, hogy nem ért a TALLÓZÓ SME Karol M. a Vadium Group társaság igazgatójaként megszerezte a pös­tyéni gyógyfürdő részvényeinek 51 százalékát, 602 millió koronás kárt okozva ezzel. A hatóságok ugyan csak Karol M. sorsáról döntenek, érdemes viszont szólni azokról is, akik ilyen helyzetbe juttatták őt. 1995 májusában a gyógyfürdő négy vezetője megalapította saját vállalatát, amely a Pöstyéni Gyógy­fürdő Alkalmazottainak Társasága néven vált hírhedtté. A társaság át­vette az akkor még állami gyógy­fürdő tevékenységének jelentős ré­szét, és egy év alatt 100 millió ko­ronás hasznot ért el. A számvevő­széknek ez szemet szúrt, és feljelen­tette a társaságot. Még mielőtt a rendőrség befejezhette volna a vizs­gálatot, a harmadik Mečiar-kor­mány rendelete értelmében 1996 májusában a gyógyfürdő részvé­nyeinek 51 százaléka éppen a szó­ban forgó társaságra szállt. Csak­hogy rövidesen, 1997 februárjában a szerződés egy titokzatos kitétele alapján a részvények többségi tu­lajdonosa a Vadium Group és Karol M. lett. A Nemzeti Vagyonalap 1997 júliusában a részvények újabb 17 százalékát utalta át a Va­dium Group tulajdonába. Mindez abban az időben történt, amikor Blažena Martinková volt Mečiar mindenes tanácsadója. Amikor pár hónappal ezelőtt az exkormányfőt kérdezték a történtekről, ő nem tartotta érdemesnek visszatérni az ügyre. A viszgálótisztek viszont nem így gondolják. PRÁCA A www.privatiz.gov.sk internetes címen bárki hozzáférhet a privati­zált vállalatok listájához, a tulajdo­nosok azonban továbbra is ismeret­lenek maradnak. Az értékpapírtör­vény megszüntette ugyan a bemu­tatóra szóló részvényeket, ennek el lenére tulajdonosuk továbbra ís is­meretlen marad. Mária Machová privatizációs miniszter szerint né­hányjogszabály további apróbb mó­dosításával elérhető lenne, hogy a tulajdonosok neve napvilágra kerül­jön. A változtatásokat azonban nem a privatizációs miniszter kezdemé­nyezi. A tárca kidolgozott egy mód­szert arra, hogyan lehetne feltárni a valódi tulajdonosokat. PRAVDA Három nemrégiben létesített főis­kola, a nagyszombati Cirill és Me­tód Egyetem, a Besztercebányai Művészeti Akadémia és a tren­cséni egyetem sorsáról csak ősszel születik döntés. Az oktatásügyi tárca az idén jelentősen csökken­tette a három felsőoktatási intéz­mény támogatását. Milan Ftáčnik miniszter úgy véli, ésszerűbb azoknak az egyetemeknek, főisko­láknak a támogatása, melyeket idővel egyre több hallgató látogat majd. A tárca ősszel végleges dön­tést hoz a három intézmény továb­bi sorsáról. Több egyetem és főis­kola azzal hidalja át anyagi nehéz­ségeit, hogy tandíjat fizettet, ami ütközik a jogszabályokkal. Ftáčnik ezzel kapcsolatban nem zárta ki a főiskolákról rendelkező törvény módosítását sem. Arra viszont fi­gyelmeztetett, a felvételi illeték törvényes, és lehetséges, hogy a jövőben a vizsgák ismétléséért is fizetni kell majd. politikához, viszont az élet taní­totta meg arra, amit tesz vagy tennie kell az emberekért. Este lemossa magáról az istállószagot, kiöltözik és kulturáltan él, mint a többi felebarátja. Lehet, hogy egy váltókezelőnek vagy egy fejőgu­lyásnak sokkal több, jobb, de fő­leg igazabb barátja, segítőtársa lenne a választási kampányban, mint volt a mostani jelölteknek. Lehet, hogy nem lenne szükség kétfordulós elnökválasztásra, ami nyeli a milliókat. Lévai Józsefné Izsa

Next

/
Thumbnails
Contents