Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-08 / 105. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. VENDÉG KOMMENTÁR Lapítólc a hatalomban Négy év ellenzékben elegendő volt a jelenlegi kormánykoalíció­nak ahhoz, hogy megismerjék saját embereiket, hogy ellenőriz­zék, ki miért szorgoskodott az adott pártban, s milyen a múltja. A négy kemény ellenzékiségben töltött év alatt kiszűrhették volna az erkölcsi gátlásoktól mentes karrieristákat, a kon­junktúralovagokat, a csalókat. Sajnos, nem ez történt. Érthető, hogy a Polgári Egyetértés Pártjá­ban van néhány érdekes sze­mély, akit egyetlen, politikai párharco­kon edződött párt sem tűrne meg sorai­ban (Dubovská, Rus­ková, Sládeček, Jan­čošek). Érthető, mert ez a párt nemrég jött létre, és csak azért, hogy lehetőséget ad­jon a följebb lépésre olyanoknak, akik a Mečiar-elleni harcba késéssel kapcsolód­tak be, amikor már sejtettük, milyen lesz a végered­mény. Sokkal nehezebb megér­teni, hogyan kerültek a többi ­akkori - ellenzéki pártba kétes alakok. A Demokratikus Unió büszke arra, hogy gyorsan és ele­gánsan megszabadult Ďuračka képviselőtől, de még nem ma­gyarázta meg, hogyan is került ez az ember a képviselői jelöltlis­tára, mit tudtak róla, ellenőriz­ték-e múltját, utánanéztek-e va­gyoni helyzetének. Nem kevésbé furcsa, hogy a Szlovák Demokra­tikus Koalíció mit sem törődött Roman Vavrík múltjával, holott nevét, szerepét a fővárosi ma­gisztrátuson betöltött szerepe ré­vén nem illették dicsérő jelzők­kel. A Magyar Koalíció Pártjának az okozott gondot az elmúlt na­pokban, hogyVladimilPodstrán­sky pénzügyi államtitkárt tör­vénysértéssel gyanúsították. Egyesekről kiderült, a gyanú megalapo­zott, másokról ennek ellenkezője. Négy év kemény ellenzéki munkája után, úgy tűnik, nem tisztultak meg eléggé a politi­kai pártok. Mintha néhány párt megha­jolt volna egyesek gazdagsága előtt, amiből bővebben jut­tathattak a pártkasz­szába, ezért az erköl­csileg tiszták közé kevésbé elfo­gadhatók vegyültek. Nem vált valóra az, hogy senki sem veszi őket észre, elvegyülnek a párttö­megben. Szerencsénkre. De hány Ďuračka, hány Sládeček la­pít még magas beosztásban? A szerző a Domino Fórum munka­társa KOMMENTÁR Kisebbségi csizma TÓTH MIHÁLY A teoretikusok még nem döntötték el, nemzetközi jogi szempontból háború-e az, ami a Balkánon tombol, vagy valami másnak minősíthe­tő. Nem tudjuk, hogyan fejeződik be a konfliktus. A kibontakozás le­hetőségeit latolgatva engem, gyakorló kisebbségiként, nem az érde­kel, hogy még hány repülőgépet és anyahajót vezényelnek a térség­be, és hogy milyen robbanóerejű bombákat alkalmaznak. Amióta megtudtam, hogy Draskovics se tartja magát rosszabb hazafinak Milosevicsnél, az sem érdekel, politikailag mi a különbség kettejük között. Ami engem érdekel, az az, hogy a harci cselekmények beszün­tetése után hány albán és szerb menekültnek lesz mersze és lehetősé­ge visszatérni eredeti otthonába. Ezen tűnődve vettem a hírt, hogy Budapesten van egy politikai párt, amelynek elnöke kerekperec ki­mondta: határrevíziót kellene Jugoszlávia magyaroklakta térségében Budapest javára végrehajtani. Ha olyan politikus enged meg magá­nak a mai helyzetben ilyen nyilatkozatot, akinek pártja csak messzi­ről bámulhatja a parlamentet, akkor is elítélendő az ilyen megnyilvá­nulás. Csurka István, a nyilatkozó azonban belülről „szagolja" a tör­vényhozást. Tény, nem volt párt, amely helyeselte volna a M1ÉP­vezér eszmefuttatását. Aztán eltelt két hét, és valami olyan történt, ami mindenütt törvényszerűen megtörténik, ha egymással versengő politikai erők nem tudják elviselni, hogy a másik hazafiasabbnak pre­zentálja magát. Több kormánypárti politikus is bedobta a köztudat­ba, hogy nem lenne célszerűtlen, ha ismét napirendre tűznék a vajda­sági magyarok autonómiájának kérdését. Nem nehéz kinyomozni, hogy hazafiságban való versengésről van itt szó. Csurkáról azt lehe­tett tudni, hiába riszálja magát a Fidesz előtt, szolgálataira nem tarta­nak igényt. Most azonban felvétetett a MIÉP kesztyűje. Igaz, nem visszacsatolásról van szó, hanem csak autonómiáról. A téma feszege­tése majd aligha kerül be a magyar diplomácia aranykönyvébe. Ugyanis minden diplomatatanonc tisztában van vele, hogy a szakmá­ban nem csak a „mi?" és a „hogyan?" fontos, hanem a „mikor?" is. Több mint 100 éve történt, hogy Deák Ferenc a házastársi hűség dol­gában nyilvánított véleményt, és mindenki nagy csodálkozására eny­hítő körülményeket talált a feleségét megcsaló férj számára, míg a férjét felszarvazó asszonyt mélységesen elítélte. Más az - mondotta ­ha valaki belerondít a csizmámba, és egészen más, ha csizmámmal belelépek a rondaságba. Akik felvették a Csurka által odadobott kesz­tyűt, belerondítanak (nem csak) a vajdasági magyarok „csizmájába". Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - A fele királyságomat és a maradék fogaimat odaadnám a világbajnoki címért (Peter Gossányi karikatúrája) Ha Mečiar bekerülne a második körbe, megingathatná a demokráciát A mérleg nyelve Bár meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy Szlovákiá­ban a magyar pártok a mér­leg nyelve, ez idáig nem így volt. A mérleg nyelve ugyan­is olyan, hogy hol az egyik, hol a másik oldalra hajlik. ONDREJ DOSTÁL Szlovákiában a magyar politikusok a legelvhűbb és legkövetkezetesebb politikusok táborába tartoznak. Mindig nyíltan és minden kétséget kizáróan a demokrácia, a jog és az európaiság mellett álltak. Ennek hála sohasem kóstolták meg, mi­lyen is a mérleg nyelvének lenni, aminek - legalábbis fontosságukat bizonyítandó - megvan az előnye. Most, az államfőválasztás idején azonban úgy tűnik, a magyar vá­lasztók játszhatják a mérleg hírhedt nyelvét. Anélkül, hogy engednének demokratikus és elvhű magatartá­sukból. Sőt ellenkezőleg.A demok­raták táborában Vladimír Mečiar je­lölése félelmet kelt. Ezzel visszatér­het Szlovákiába a mečiarizmus. Nem valószínű ugyan, hogy Mečiar szlovák államfő lehet, de ha beke­rülne a második körbe, ez is megin­gathatná a demokráciát. A nyugat ennek következtében elodázhatná a következő parlamenti választásig Szlovákia - mint teljes jogú partner - integrációjának folyamatát. Ugyanis csak a következő választá­son derülhetne ki, végérvényesen szakított-e az ország a mečiariz­mussal, vagy csak megingott egy rövid időre. A demokraták egyetér­tenek abban, mindent meg kell ten­ni annak érdekében, hogy Mečiar ne kerüljön a második körbe. Arról azonban már másként vélekednek, OLVASÓI LEVEL Álljon meg a menet!!! „Egy mindenkiért mindenki egyért", ez az alapfilozófiája a NATO-nak, az észak-atlanti kato­nai védelmi szövetségnek. Negy­ven éven keresztül a Varsói Szerődés tagállamainak katonai expanzióját igyekezett kordában tartani többé-kevésbé sikeresen. A Varsói Szerződés megszűnése után tulajdonképpen a NATO-nak is megszűnt a létjogosultsága. Az élet (és a hatalmi törekvések) ezt a né­zetet megcáfolták. A boszniai, szerb és horvát nemzetiségi és val­ez hogyan érhető el. A Demokrati­kus Baloldal Pártja a Szlovák De­mokratikus Koalíció anyapártjaira apellál, mondván, Rudolf Schuster támogatásával szavatolnák, hogy a PEP jelöltje már az első fordulóban megnyerje a választást. Ebben az is segíthetne, ha a három polgári je­lölt lemondana Schuster javára. Az SZDK képviselői a Hárman egyért ­Szlovákiáért kezdeményezéssel más receptet javasolnak. Elképzelé­sük szerint az lenne a leghaszno­sabb, ha ketten lemondanának a legerősebb - ez esetben Magda Vášáryová - javára. Amennyiben őt támogatnák Michal Kováč és Juraj Švec szimpatizánsai, esélyt kapna arra, hogy egyenrangú ellenfele le­gyen Vladimír Mečiamak a máso­dik körbe jutásért.Mindkét alterna­tíva azonos célt követ (megakadá­lyozni, hogy Mečiar bejusson a má­sodik körbe), abban azonban lénye­gesen különböznek, mit várhatunk el valójában. Az SZDK kép­viselőinek javaslata legalább vala­melyest csökkenti Mečiar esélyeit, ezzel szemben a DBP alternatívája Mečiar továbbjutását szavatolja. Ahhoz, hogy az első körben lezárul­jon az elnökválasztás, nemcsak az kell, hogy a választásra jogosult polgárok legalább ötven százaléka egy jelöltre adja voksát. És ez irreá­lis. A polgári jelöltek gyengülése, vagy mindnyájuk visszalépése csak megerősítené Mečiar bejutását a második körbe. Rudolf Schuster már biztos továbbjutó. Az első kör ezek szerint Mečiar és Vášáryová párharcát hozza. Ez utóbbi nem­csak a demokratikus és európai ér­tékek képviselője Mečiarral szem­ben, hanem azon választóké is, akik már az elnökválasztás első forduló­jában képesek legyőzni a mečiarizmust. Minden azon múlik, Vášáryovát támogatják-e Kováč és Švec szimpatizánsai, esetleg Schus­ter választói közül azok, akiknek el­vi kérdés az antimečiarizmus. Eb­ből, valamint a közvélemény-kuta­tásokból az derül ki, hogy a magyar választók döntő szerepet játszanak abban, hogyan végződik az első for­duló. Schuster, Vášáryová és Kováč közül választanak. A Magyar Koalí­ció Pártja azt javasolja, voksukat adják a kormánykoalíció jelöltjére. Nyilvánvaló azonban, hogy nem azért teszi ezt, mert a legjobb lehet­séges államfőjelöltnek tarja, hanem azért, mert erre kötelezi a koalíciós szerződés.Az MPK választóinak ke­zét azonban nem kötheti gúzsba a koalíciós szerződés. Szabadon sza­vazhatnak. Mint bárki más. Szaba­don, de felelősséggel, és annak tu­datában, milyen következmények­kel járnak a leadott voksok. Meg­történhet, hogy az ő szavazatuk fog hiányozni Vášáryovának ahhoz, hogy legyőzze Mečiart. És ez való­színűleg gondolkodásra készteti azokat a magyar választókat, akik más demokratikus jelöltre adnák voksukat. Aki ugyanis az első fordu­lóban nem Vášáryovára szavaz, Mečiart választja. A magyar válasz­tók tehát az első menetben valóban a mérleg nyelvének szerepét játsz­szák. Rajtuk múlik, kijut a második körbe. Ha a második fordulóban mind a szlovák, mind a magyar vá­lasztók (első korbeli felelősségteljes magatartásuk következménye­ként) két demokratikus jelölt közül választhatnak, ez olyan eredmény lesz, mint a demokratikus erők győ­zelme a tavalyi parlamenti válasz­táson. A szerző a Charta 99 aláírója lási torzsalkodásokban a JFOR és az ESFOR kéksisakos ENSZ-alaku­latok igyekeztek a küzdő feleket egymástól távol tartani. Az ember­áldozatok száma így is ezrekben számolható. Végül sikerült a küzdő feleket pacifikálni és a Balkán bé­kéjét felújítani. Hogy ez a balkáni béke nem volt hosszú életű, arról egyedül csak Milosevics, „Kisjugoszlávia" elnöke tehet. Az etnikailag tiszta szerb állam és a Nagy Szerbia álomképek elsötétí­tették az agyát. 1980-ban megszün­tette Koszovó Tito uralkodása alatt megszerzett autonómiáját. Ezt a ki­lencvenes évek végén etnikai tiszto­gatásokkal és az albánok elüldözé­sével tetőzte. A világ politikusai nem tudták meggyőzni Szlobodan Milosevicset tetteinek helytelensé­géről. Számtalan tárgyalás ellenére hajthatatlan maradt. És itt lépett közbe a NATO. Védelmi jellegét meghazudtolva légitámadásokkal kezdte meggyőzni Milosevicset tet­tei helytelenségéről. A nemzetközi közvélemény megoszlott. Egészen bizonyos, hogy Milosevics jogtala­nul járt el, amikor megszüntette Koszovó autonómiáját és etnikai tisztogatásokat kezdeményezett, de a NATO is vétkes abban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváha­gyása nélkül bombák és rakéták százait dobja Jugoszlávia városaira. Ártatlan polgárok százainak életét ontja ki. Kit is büntet ezzel a NA­TO? Milosevicset vagy a szerb pol­gárokat? Iskolák, kórházak, autó­TALLOZO PRÁVO Tizennégy cseh történész közös nyilatkozatban szólította fel az or­szág politikusait, hogy utasítsanak vissza minden olyan javaslatot, amely az 1945. augusztusi Beneš­dekrétumok hatályon kívül helye­zésére irányul. E történészcsoport szerint súlyos következményekkel járna, ha Prága elfogadná azt az áp­rilisban született európai parla­menti határozatot, amely felszólí­totta a cseheket és a szlovákokat a Szudéta-vidéki németek és a felvi­déki magyarok kitelepítését előidé­ző dekrétumok hatályon kívül he­lyezésére. A történészek úgy vélik, hogy az akkor elkobzott német va­gyonért most kárpótlást követelő körök azonosak azokkal, amelyek 1990 előtt a lengyel-német határ­kérdést feszegették, és nyitott kér­désnek tüntették fel. A történészek azon a véleményen vannak, hogy „ezek a politikai körök az Európai Parlamentet kihasználva akarják megmásítani a második világhábo­rú utáni helyzet egyes realitásait". A történészek olyan politikai állás­pont kialakítását javasolják a cseh politikusoknak, amely „a cseh nem­zeti érdekek és a közép-európai tér­ség stabilitásának megvédését szol­gálja". Figyelmeztetnek arra a „ve­szélyre", hogy a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezése „új etnikai viszályokat idézhetne elő". THE INDEPENDENT Milo Djukanovics montenegrói el­nök szerint elkerülhetetlen a mara­dék Jugoszlávia végső széthullása, ha Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök hatalmon marad a koszovói válság rendezése után. A monte­negrói vezető kijelentette: „Ha Szerbia és Montenegro nézetei az ország jövőjét illetően olyan ellen­tétesek maradnak, mint amilyenek jelenleg, akkor tovább nem képzel­hető el az egy (közös) állam. A montenegróiak nem fogják felál­dozni jövőjüket, demokráciájukat, vágyaikat" - hangoztatta Djukano­vics. Montenegro esetleges elszaka­dásának következményeit fejteget­ve Djukanovics újabb háború lehe­tőségére utal. Mint mondta, „a montenegróiak készek harcolni." Egy ilyen háború Milosevics ötödik háborúja lenne az elmúlt nyolc év­ben. Minden egyes háború - Szlo­véniában, Horvátországban, Bosz­niában és most Koszovóban - az előzőnél sokkal véresebb volt. „Milosevics hatalma arra épült, hogy egyik konfliktust a másik után idézte elő, és konfliktusba került a nemzetközi közösséggel is" - állapí­totta meg a montenegrói elnök. IZVESZTYIJA A május 9-i győzelem napja a szov­jet történelem talán egyetlen olyan napja, amelyet nem érintett a múlt átértékelése, s megmaradt szent ünnepnek. A győzelem napi kato­nai parádé egészen rövid volt a Vö­rös téren: ez már nem az az ország, nem az a hadsereg, hogy mint egy­koron, a katonai erőt demonstrálja a világnak. A baloldal az ünnepet politikai céljaira használja ki, száz­ezres menetet szervezett Jelcin el­nök lemondatásának támogatásá­ra, szinte privatizálva az ünnepet. buszok, civil gépjárművek is voltak célpontok. Még ha tévedésből is. A kínai nagykövetség épületét is talá­latok érték. Szintén tévedésből. Mintha egy kicsit sok volna a téve­dés. Ha valaki valamit nem tud tö­kéletesen csinálni, hát azt ne csinál­ja. Vonatkozik ez a NATO-ra is. A nyugati politikusok nem ismerik a szerb nép lelkét, nacionalizmusát. Minél többet sanyargatják őket, an­nál jobban összekovácsolódnak. A Wehrmachtnak is beletörött a foga második világháborús megszállási kísérleteibe. Így hát,Álljon meg a menet!". Érdemes volna abbahagy­ni az erőpolitikát és tárgyalóasztal­hoz kell ülni. Érvekkel kell győzni. Tomanovics Zoltán, Pozsony Eva Čobejová

Next

/
Thumbnails
Contents