Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-06 / 103. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 6. KOMMENTÁR Nem minden a pénz V. KRASZNICA MELITTA A résztvevők szerint sikeresnek mondható a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara képviselőinek Ivan Mikloš miniszterelnök­helyettessel és a kormány további tagjaival folytatott megbeszélése, amelyen az agrárágazatot érintő problémákról esett szó. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a Dzurinda-kormány kiemelt területként tüntette fel programnyilatkozatában a mezőgazdaságot, akkor ebben nincs semmi különös. Hiszen a tanácskozáson lényegében azok a dol­gok hangzottak el, amelyek a programnyilatkozatban is szerepelnek. Ennek ellenére egy tiltakozó megmozdulásnak kellett úgymond ki­kényszerítenie a találkozót, de a tárgyalásokat követő optimista nyi­latkozatok szerint a mezőgaszdászok ennek is örülnek. A termelők ki­látástalan helyzetét jól tükrözi, hogy már azt is kénytelenek nagyra értékelni: a kormány tagjai meghallgatták őket, felvázolhatták előt­tük, milyen gondokkal találják szembe magukat. Arról már nem is be­szélve, hogy még ígéretet is kaptak a problémák kezelésére. Ám en­nek a lehető leggyorsabban kell érkeznie, mert lehet, hogy fél év múl­va már nem lesz kin segíteni. A mezőgazdasági önkormányzattal való szorosabb együttműködésre is ígéretet kaptak az Agrárkamara képvi­selői. Ennek egyik konkrétuma lehet a licenckérelmek elbírásába való bevonásuk és a minisztériumokon belül működő szakbizottságok ülé­sein való aktív részvételük. Azt a gazdák is tudatosítják, hogy az álla­mi költségvetés szűkös keretei miatt nem számíthatnak lényeges anyagi támogatásra. Sokszor azonban nem kizárólag pénzkérdés egy­egy probléma megoldása. A liberalizált kivitel, a hatékony vámvédel­mi intézkedések bevezetése is ebbe a kategóriába tartozik. Ne is be­szélve a fizetési fegyelem visszaállításáról, a többhónapos fizetési csú­szások ugyanis - sajnálatos módon - lassan természetessé válnak. A kormánynak végre el kellene jutnia a kereskedelmi szféra megregulá­zásához, talán ezzel tehetne legtöbbet az őstermelőkért. Addig is re­ménykedjünk, hogy a hétfői tanácskozás egy folyamat kezdete volt, és az elhangzott ígéretek nem maradnak az ígéretek szintjén. Az ugyanis nagyban aláásná a termelők kormányba vetett bizalmát. A legutolsó szócsata SZILVÁSSV JÓZSEF Néhány hete vérmérsékletünk szerint azon bosszankodtunk vagy szórakoztunk, hogy Ivan Mikloš és Brigita Schmögnerová vajon még hány médiumban lesz képes védelmezni önmaga igazát, s kemény szavakkal ostorozni kormánykoalíciós partnerének szerinte vaskos melléfogását. A vita részben érthető volt, hiszen a szakemberek több­sége, sőt a kormány máig nem jutott közös nevezőre abban a kérdés­ben, hogy súlyos gazdasági gondjaink enyhítésére melyik a jobb meg­oldás: a behozatali vámpótlék ideiglenes kivetése, vagy a hozzáadott­érték-adó alsó határának emelése, s vajon melyik jelent viszonylag ki­sebb terhet a lakosság számára. Azt viszont a legtöbben érthetetlen­nek tartották, hogy a koalíciós kormány két tagja miért nem a kor­mányülésen vagy egy fehér asztal melletti kötetlen beszélgetésen folytat eszmecserét erről a dilemmáról, miért a sajtón keresztül üzen­getnek egymásnak, ráadásul korántsem hízelgő szavakkal. Az állan­dó békéltető fórumon, vagyis a Koalíciós Tanácsban aztán rájöttek ­vagy a fejükre olvasták hogy ilyen szabálytalan pengeváltásokkal politikai öngólokat lőnek, ezekkel sem önmagukat, sem pedig a kor­mánykoalíciót nem erősítik. Kisvártatva heves fogadkozások árasz­tották el a médiát, hogy ez a nyilvános szócsata valóban a legutolsó volt. Mindössze néhány nap telt el, s újabb szócsatától zengett a kor­mánykoalíció és a belpolitikai élet. Ezúttal Csáky Pál és Ľubomír Fogaš bizonygatta a közvélemény előtt, éspedig szinte minimális szájzár nélkül, hogy miért az ő kisebbségi nyelvtörvény-tervezete a jobb, sőt a legjobb. A váratíanul Pozsonyba betoppanó Max van der Stoel szerencsére megnyugtatta a kedélyeket, és egyfajta eligazítást is adott azzal, hogy Csáky Pál tervezetét minősítette kiérleltebbnek. A holland diplomata azonban ezt a véleményét sem kürtölte világgá, pontosan tudta, hol érdemes úgy elmondania, hogy az használjon, és ne ártson az ügynek. Kormánytagjaink többsége sajnos, még mindig nem rendelkezik ilyen diplomáciai érzékkel, s a kötelező tájékozta­tást összetéveszti az önigazoló locsogással. A közvélemény-kutatások a kormánykoalíció népszerűségének vészes csökkenését jelzik. Ebben nyilván szerepet játszik az a súlyos gazdasági helyzet, amelyen Mečiarék négyesztendős garázdálkodása miatt csak nagyon lassan és sok fájdalmas intézkedéssel lehet enyhíteni. Ám a bizalomvesztés oka egyre inkább az is, hogy ezeket a közvélemény előtt zajló csetepaté­kat mind többen egyszerűen csak a pártok és személyek közötti ma­rakodásnak, sőt újabban ismét vályúharcnak tartják, amely nehezíti vagy lehetetlenné teszi súlyosbodó gondjaink tényleges és tervszerű orvoslását. A bizalom helyreállításának egyik módja ezért csak az le­het, ha a két kormányelnök-helyettes nyilvános összecsapása a Dzurinda-kabinet.gyakorlatában valóban a legeslegutolsó lesz. A szerző állandó munkatársunk Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ez bagatell ügy. Gondoljon Jugoszláviára! (Peter Gossányi karikatúrája) Szlobodan Milosevics elnök hatalmának legfontosabb eleme a sajtó Elmulasztott lehetőség A NATO hadereje hat hete bombázza Jugoszláviát, de eddig nem sikerült meghát­rálásra késztetnie Szlo­bodan Milosevicset, és leál­lítania a koszovói etnikai tisztogatást. KIRÁLY ISTVÁN Ilyen helyzetben a Nyugat vezető politikusait egy alapvető kérdés foglalkoztatja: hogyan tovább? Egyelőre mindenki szeretné elke­rülni a szárazföldi csapatok beve­tését, mert az kétségtelenül több ezer katona életét követelné, és megnövelné a polgári áldozatok számát is. A NATO tábornokai az­zal is tisztában vannak, hogy a ju­goszláv hegyekben nehezen tud­nák biztosítani a légi háborúban elért egyértelmű fölényt a szerb csapatokkal szemben. Jelenleg a Nyugat két utat igyekszik követni. Először egy olyan béketer­vet kidolgozni, amely magába fog­lalja a NATO által elengedhetetlen­nek nevezett feltételek teljesítését, de amely legalább részben elfogad­ható lenne az oroszok és természe­tesen a jugoszlávok számára is. Másodszor pedig a légi csapások fokozásával minél nagyobb káro­kat okozni a belgrádi hadigépezet­ben, és minél közelebb hozni a milosevicsi rendszer óhajtott, de hivatalos célként nem kitűzött összeomlását. A NATO stratégái túl későn jöttek rá, hogy ennek érdekében kulcsfon­tosságú jelentősége van a belgrádi propagandagépezet megbénításá­nak. Szlobodan Milosevics hatal­mának legfontosabb eleme a sajtó, elsősorban az állami felügyelet alatt álló rádió- és televízióállomás­ok. Ezek segítségével sikerült az el­múlt tizenkét év alatt elhitetnie az emberek többségével, hogy a hiva­talos politika a nemzet érdekeit szolgálja, hogy hamarosan eljön az OLVASÓI LEVELEK Szobrok kultusza Egy újabb bronzszobor avatásról tudósít az Új Szó április 24-i szá­ma. A bronzszobor alatti írás sze­rint: Zsirinovszkij-szobor az orosz Duma épületében, a szélső­séges orosz nacionalista politikus maga avatta fel saját szobrát a törvényhozás épületének egyik halljában Hallatlan, miféle sze­mélyi kultusz van már megint ki­alakulóban! Annak idején, ami­kor az iskolában a tanár a világ­történelem vagy az irodalomtör­a pillanat, amikor az egész világ fe­jet hajt majd a szerb igazság előtt. A bombázások megkezdése után az állami hírszolgálatok azt sugallták, hogy a támadások hamarosan vé­get érnek, hogy a Nagy Testvér, Oroszország, a szerbek segítségére siet, hogy a jugoszláv hadsereg ké­pes megvédeni a lakosságot, hogy a NATO hamarosan szétesik, hogy Koszovóban nem folyik etnikai tisz­togatás, hogy az albánok az ameri­kai bombák elől menekülnek. Brüsszelben alábecsülték a szerb hagyományokra, a szerb „lélekre" épülő belgrádi propagandagépe­zet befolyását. Talán ezzel magya­rázható, hogy túl későn kezdtek el komolyan gondolkodni valamilyen „ellenszer" bevetésén. Már javában bombáztak, amikor teljes gőzzel el­indultak a szerb nyelvű rádióadá­sok, és amikor Jugoszlávia területé­re lehullottak az első röpcédulák. Brüsszelben alábecsülték a szerb „lélekre" épülő propagandagépezetet. Mindebből azonban kevés jutott el azokhoz, akiknek szánták. Pedig ha a Nyugat hónapokkal (netán évek­kel) a katonai beavatkozás előtt jobban odafigyelt volna a szerbiai tömegtájékoztató eszközökre, ha legalább részben megpróbálta vol­na semlegesíteni a belgrádi propa­ganda hatását (például a független és ellenzéki sajtó hatékonyabb tá­mogatásával, a milosevicsi rend­szer számára sokszor mentőövet jelentő politikai gesztusok mellő­zésével, az ellenzéki hátterű ma­gánvállalkozások erősítésével), ak­kor most sokkal kevesebb rakétára lenne szükség. Ha egyáltalán el kellett volna őket indítani. De saj­nos nem így történt. Valószínűleg az elmulasztott lehetőségek tuda­tában született meg Brüsszelben a szerbiai tévéközpontok és adótor­ténet óráján magyarázott elhunyt nagyjainkról, természetesen mindegyiknek ott volt a könyv­ben a képmása vagy szobrának fotója. Az előadó tanár azt is megmagyarázta, hogy íratlan szabály, miszerint élő emberről semmilyen szobrot, emlékművet nem szabad készíteni, sem pedig helységeket elnevezni, de még utcanevet sem, mert az kimeríte­né a személyi kultusz fogalmát. Az ilyen és hasonló bronzfejek, amelyekről az utóbbi időben hall­hattunk, a kő- és vaskor után, a bronzkorba valók, de nem a má­sodik évezred végére, özv. Petőcz Kálmánné, Komárom nyok lerombolásáról szóló döntés. Több átjátszóállomás után (ezek egyébként egyértelműen katonai célokat is szolgáltak) először a belgrádi, majd kedd éjszaka az új­vidéki televízió-központot érte ra­kétatalálat. Míg az előző csak rész­ben semmisült meg (több mint tíz alkalmazott holtteste maradt a ro­mok alatt), az utóbbi majdnem tel­jesen kiégett (viszont nem követelt emberáldozatot). Az épületet ugyanis már hetekkel korábban ki­ürítették. Annyit érdemes elmon­dani, hogy az Újvidéki Televíziót 1973-ban alapították, és 17 évig a többnyelvű, állandó vajdasági tájé­koztatás legjelentősebb intézmé­nyeként működött. Folyamatosan, több mint ezer alkalmazottja volt, ezek 30-35 százaléka pedig ma­gyar nemzetiségű. Számtalan ma­gyar, szerb, román, szlovák és ru­szin nyelvű dokumentumfilm, is­meretterjesztő és művelődési mű­sor, dráma és sorozatfilm készült itt, így is gazdagítva a tartomány kulturális örökségét. Az Újvidéki Televíziót, a szerb nacionalista mozgalom hullámain 1990-ben be­olvasztották a Szerb Rádió és Tele­vízió rendszerébe. Többek között mintegy 130 újságíró kényszerült ekkor arra, hogy elhagyja munka­helyét. A jugoszláviai viszonyok jó ismerői tudják, hogy ennek az in­tézménynek, különösen egyes szerkesztőknek, milyen nagy szere­pük volt a háborús uszításban, a nacionalizmus térhódításában. A bombák azonban nem tesznek kü­lönbséget jó és rossz emberek, ár­tatlanok és bűnösök között. Egyelőre nem tudni, hogy az Újvi­déki Televízió archívumában őrzött több tízezer filmtekercs és video­szalag túlélte-e a támadást. Óriási kár lenne értük, mert a történelem egy olyan korszakáról tanúskod­nak, amelyre építeni lehetne, ha majd egyszer beköszönt a béke. A szerző délszláv szakértő TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A kassai Komag Rt. 11 bányásza úgy döntött, hogy a társaság rész­vényeseinek rendkívüli közgyűlé­séig a bánya mélyén marad. így akarja elérni az elmaradt bérek ki­fizetését - nyilatkozta a lapnak Ondrej Tkáč, a Komag vezetője. A bányászok még hétfőn reggel szálltak le a mélybe, hogy folytas­sák a biztonsági munkálatokat, de végül is úgy döntöttek, hogy fize­tésük befagyasztása ellen a tiltako­zás e formáját választják. Az időzí­tés sem véletlenszerű. A tegnapi közgyűlésen a főrészvényesek - az Általános Hitelbank és a Kelet­szlovákiai Vasmű - valószínűleg a vállalat jövőjéről döntöttek. A bá­nya már öt hónapja beszüntette a kitermelést és a magnezit feldol­gozását. További működéséhez ugyanis több mint 100 milliós hi­telre volna szükség, melyet 11 bank elutasított. Alternatívát je­lent a társaság felszámolása, ez azonban 450 család exisztenciáját sodorná veszélybe. NOVÝ ČAS Ján Králik, Besztercebánya főpol­gármestere szerint a rendőrség­nek az előző polgármester, Igor Presperín által kiállított váltó ügyében meg kellene várnia a bí­rósági határozatot. A vizsgálatot csak abban az esetben kell megin­dítani, ha bebizonyosodik, hogy csalásról és jogköri visszaélésről van szó. Králik úgy véli: az, hogy Presperín éppen az ő javára lépett vissza a választáson, semmit nem jelent. Presperín valószínűleg at­tól tartott, hogy olyanok kerülné­nek be a képviselő-testületbe, akikkel nehezen tudna együttmű­ködni. Králik azt is cáfolta, hogy besztercebányai látogatása során Ralpf Johnson, az USA szlovákiai nagykövete a Polgári Egyetértés Pártja és Igor Presperín érdeké­ben lobbyzott volna. PRÁCA Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke úgy véli, a költségvetés­ről rendelkező törvénynek önálló fejezetben kellene foglalkoznia a legfelsőbb bírósággal. A döntésho­zatal folyamata független, objektív és pártatlan. A pénzügyi eszközök elosztásába azonban nincs bele­szólása, ezért a bíróság nem telje­sen önálló. Ján Čamogurský, igaz­ságügy-miniszter egyetért a javas­lattal, hogy a Legfelsőbb Bíróság saját költségvetéssel rendelkez­zék, ezért azt eljuttatja a pénzügy­miniszterhez is, aki a jövő évi költ­ségvetési tervezet kidolgozásánál már figyelembe veszi. SME Megnőtt az érdeklődés a szlovák hadsereg utászai iránt. Az Albá­niába küldendő szakasz jelenleg kiképzésen vesz részt. A tervek szerint a Golán-fennsíkon szolgá­latot teljesítő utászok számát is növelni fogják. Tavaly 35 katona utazott Izraelbe, ahol az osztrák UNDOF békefenntartó csapatok­kal működnek együtt. Pavol Vit­ko, a védelmi minisztérium szóvi­vője szerint létszámukat a közel­jövőben 93-ra növelik. Segíthet a konfliktus Míg Londonban a „COMBAT 18" aktívan, durva módszerekkel fejezi ki „nézeteit", Amerikából a meg­számlálhatatlanul sokadik iskolai mészárlásról értesültünk, s a balká­ni konfliktus már nem előre, ha­nem hátrahalad. Egyre több város­ban rombol le a NATO hidakat. Az Észak-atlantai Szövetség nem iga­zán készül szárazföldi akcióra, hi­szen az még a légi csapásokénál is több polgári áldozatot követelne. Sőt miután a szerbek beléptek az Orosz-Fehérorosz Unióba, és ezzel megrősítették „rokoni kapcsolatai­kat", majd Oroszország egyik nap minden téren támogatni akarja testvéreit, a másik nap ígéreteit visszavonja, a NATO-nak a kiszá­míthatatlan orosz álláspontok mi­att számolnia kell azzal is, hogy az esedeges szárazföldi támadásokra atomfegyvereikkel kontráznak. És minél több ország veszi ki részét a háborúból, az annál jobban kiszéle­sedik, mígnem elérünk a jósok által is megjövendölt, rettegett harma­dik világháborúhoz. A balkáni konfliktus a jelenlegi szlovák kor­mánynak sokat segített, hisz így le­hetőségei szerint mindenben segít­heti a NATO-t, amiért azok cserébe, 2002-re talán minket is fölvesznek. Czene Tamás, Gesztete

Next

/
Thumbnails
Contents