Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)
1999-05-31 / 123. szám, hétfő
1727 Tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 29. SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos 19 a.ha SZÍNHÁZ: Ketten 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Figaró házassága 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Palackposta (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Mézeskalács nagyapó (am.) 16, 18 A szerelem hálójában (am.) 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17, 21 Az élet szép (ol.) 17.30 Visszavágó (am.) 17, 18.45 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Canterbury mesék (ol.) 19, 20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Hillary és Jackie (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Palackposta (am.) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: Visszavágó (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Apád-anyád idejöjjön! (am.) 19 LÉVASLOVAN: A szentfazék (am.) 19 GUTA - VMK: A csempész (am.) 19.30 A XXIV. DUNA MENTI TAVASZ MŰSORA JÚNIUS 1 . 11.00 Gyermekrajz-kiállítás megnyitója (Csallóközi Múzeum) - díjak átadása 14.00 Az év bábuja - megnyitó (Kortárs Magyar Galéria) JÚNIUS 2. 9.00 Fesztiválnyitó, a város kulcsának átadása 9.30 A kiskondás - népmese-feldolgozás. Előadja az alistáli alapiskola Kis Csippek színjátszó csoportja. Rendezte: Szikhart Zsuzsa. Pajor András: Szánkó nyáron mesejáték.Előadja a somorjai alapiskola színjátszó együttese. Rendezte: író Erzsébet. 11.30 Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó - irodalmi kisszínpad. Előadja a Csemadok Szenei szervezete és a Városi Könyvtár Kincskereső irodalmi köre. Rendezte: Polák Margit. Dobešová Eva: Mi lenne, ha másképp volna - mesebeli tréfa. Előadja a nyékvárkonyi alapiskola Sziporka színjátszó csoportja. Rendezte: Fulajtár Emília. 14.00 Hófehérke és a hét törpe összeállítás. Előadja a lakszakállasi kultúrház Boncák együttese. Sárospataki diákok feldolgozása, rendezte: Domonkos Zsuzsanna. Kalandra fel! - mesejáték. Előadja a Dunaszerdahelyi VMK Fókusz Gyermekszínjátszó Stúdiója. Rendezte: Jarábik Gabriella, Takács Tímea. JÚNIUS 3. 9.00 Kacor király - mesejáték. Előadja az ipolysági alapiskola Csillagszóró együttese. Népmese alapján feldolgozta és rendezte: Köteles Judit, N. Tóth Anikó. A makrancos menyecske és a gyáva ördög - népmese-feldolgozás. Előadja a királyhelmeci alapiskola és a Petőfi Sándor Művelődési Központ Bodrogközi Aprószínpada. Rendezte: Nádasdi Hilda, Zvolenszky Gabriella. 11.00 Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája - paródiajáték. Előadja a tornaijai alapiskola és a szülői szövetség Kincskeresők együttese. Rendezte: Mészáros Piroska, Okos Zsuzsanna. Nagy László: Álom és szerelem népi játék. Előadja a szepsi alapiskola Iglice kisszínpada. Rendezte: Ráczné Birkók Erzsébet, Benyicky Laura. Z. Németh István: Kártyavári királyság - zenés mesejáték. Előadja a tornai Vadvirág együttes. Rendezte: Balázs Éva, Pápai Katalin. 14.00 A furulyás Palkó - bábjáték. Előadja a nagyszarvai művelődési ház és a községi hivatal Csibészek bábcsoportja. Benedek Elek meséjéből feldolgozta és rendezte: Csépi Zsuzsa. A kisegér - bábjáték. Előadja a felbári alapiskola Amadé László bábcsoportja. Indián népmeséből feldolgozta és rendezte: Csépi Zsuzsa. Frici elindul - szóló-bábjáték. Előadja Szőke Tamás, Kassa. Rendezte: Szőke István. Anyaszív - bábjáték. Előadja a pozsonyeperjesi alapiskola és a kultúrház Ugri-Bugri bábcsoportja: Rendezte: Ágh Erzsébet. 16.30 Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány módszertani könyvének bemutatója (VMK) JÚNIUS 4 . 9.30 A legény, aki megnevettette a királylányt - bábjáték. Előadja a farkasdi alapiskola Bukfenc bábcsoportja. Székely Andrea feldolgozása alapján rendezte: Komlósi Margit. Szélike királykisasszony (Benedek Elek meséje alapján) - bábjáték. Előadja a lévai alapiskola Csirip bábcsoportja. Rendezte: Alt Mónika. Himmler Zsófia: A széttáncolt cipellők - bábjáték. Előadja a párkányi alapiskola Kuckó bábcsoportja. Rendezte: Himmler Zsófia. Tor Age Bringsvaerd: Locspocs és a Bolygó Hollandi - bábjáték. Előadja a kisudvarnoki alapiskola Kabóca bábcsoportja. Rendezte: Makki Márta. 14.00 A Bíborpiros szép rózsa vetélkedő gálaműsora 18.00 Csoportvezetők fogadása JÚNIUS 5 . 9.00 Vendégműsorok, a fesztivál zárása, díjkiosztás Jegyelővétel a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban (tel: 0709/552 57 51) Beszélgetés a Ghymes együttes tagjaival, a Márai Alapítvány Nyitott Európáért Díjának idei kitüntetettjeivel Kulturális kapoccsá váltak Nem world music, amit játszanak, hanem Ghymes-zene - állítják az együttes tagjai (Dömötör Ede felvétele) Ha van a szlovákiai magyar kulturális életben olyanjelenség, amely túlnőtt határainkon, a Ghymes mindenképpen az. A zenekarnak felállva tapsolt a közönség az Egyesült Államokban is. A világzene előtt nyitva áll a világ. A zenészek viszont azt mondják: ez nem world music, ez Ghymes-zene. LAKATOS KRISZTINA Idén az előadóművészet kategóriában ti vehettétek át a Márai Alapítvány Nyitott Európáért Díját. Mit jelent számotokra a nyitott Európa, akár politikai, akár művészi értelemben? Szarka Gyula: A nyitottság, amiről itt szó van, érezhető a mi zenénkben is. Számunkra művészi szabadságot jelent, azt, hogy nem akarunk olyan korlátok között mozogni, ami behatárolna bennünket. És azt is fontosnak tartom, hogy nyissunk az emberek felé, a barátságot, a toleranciát találjuk meg a zenén keresztül. Szarka Tamás: Legkézenfekvőbben abban jelenik meg a nyitott Európa fogalma az életünkben, hogy a zenekar akarva-akaratlanul kapoccsá vált - már ami a kulturális életet illeti - a magyar és a szlovák közösség között. Az országon belül is léteznek határok, pl. a nyelvhatár, s nekünk ezt sikerült átlépnünk. Hívtak minket Turócszentmártonba is koncertezni, és a közönség ott is elfogadta a zenénket, pedig ugyanúgy magyarul énekeltünk. Kezdetben autentikus népzenét játszottatok, most pedig a world musicnek nevezett irányzattal rokon muzsikát hallhatunk tőletek. Új stílusotok hogyan kapcsolódik a hagyományokhoz, mi az, amit a népzenéből megőriztetek? Pukkai Attila: Mi ezt még mindig népzenének tartjuk. A világzene arról szól, hogy nagyon sok nép zenéje megtalálható benne. Sokszor megkérdezik tőlünk, hogy tudatosan akarjuk-e, hogy egy-egy dalunk pl. a bolgár népzenére hasonlítson. A válaszom: nem. Itt élünk Közép-Európában, ahol állandó kölcsönhatásban vannak a kis népek kultúrái, bennünk ez egy bizonyos módon csapódott le. Népzenétjátszunk, de azt valljuk, hogy a 20. század végén igenis lehet azt modernebb, mai módon tálalni. Az a tény azonban, hogy a népzenétől indultunk, alapját jelenti a szakmai tudásunknak. Szarka Tamás: Végigjártuk a táncház erős és nagyon nehéz iskoláját. A mai napig sokszor játszunk autentikus magyar népzenét a színpadokon, pl. a Bennünk van a kutyavér című gyermekműsorunk is erre épül, és az Ifjú Szivek tánckarát kísérve is hagyományos népzenét játszunk. A koncertjeinken viszont földolgozott népzenével Számunkra művésziszabadságot jelent, azt, hogy nem akarunk olyan korlátok között mozogni, ami behatárolna bennünket. _ vagy folklór alapú muzsikával lépünk fel, ami maximálisan megfogja a hallgatóságot. A magyaron kívül foglalkoztatok komolyabban más népek zenéjével is? Szarka Tamás: Behatóbban foglalkoztunk pl. a szlovák népzenével. Néhány évvel ezelőtt felkérték az Ifjú Sziveket, hogy a Szlovák Állami Népi Együttessel vegyen részt egy japán turnén, ahol Szlovákia népzenéjének keresztmetszetét kellett bemutatni, és a műsorban a nemzetiségek zenéje is teret kapott. Ekkor a szlovák népzene csodálatos értékeit fedeztük fel. Folyamatosan találkozunk a francia népzenével, a Balkán és a KözelKelet népzenéjével, hiszen gyakran együtt zenélünk azokkal, akik ezt képviselik. Számomra a ti pályátok egy sikertörténettel ér fel. A szlovákiai magyarság körében nagyon keveseknek sikerült túllépni régiónk határain, ismertté és elismertté válni akár „csak" Magyarországon is, és itt nem csak a zenére gondolok. Mi kellett ahhoz, hogy nektek ez sikerüljön? Szarka Gyula: Mindig komolyan vettük azt, amit csinálunk. Nagyon sok munkát kellett belefektetnünk a zenénkbe mind szakmailag, mind a menedzselés terén. Egyegy lemezünket mindig kemény stúdiómunka előzi meg, hogy színvonalas dolgot adjunk ki a kezünkből, a fellépéseink bonyolult színpadi munkát igényelnek. Buják Andor: Idén 15 éves a Ghymes, ezalatt megjelent hat lemezünk, csináltunk színházi zenéket, pl. a touloni mediterrán színház, a budapesti Nemzeti Színház, a komáromi szabadtéri színház számára. Sok nemzetközi fesztiválon vettünk részt, játszunk egy nemzetközi zenekarban, a Vents d'Estben. Koncerteztünk Európa számos országában, Japánban és az USA-ban is. A sikereink elsősorban a kemény munkának köszönhetők, reméljük, hogy ez továbbra is így fog folytatódni. Pukkai Attila: El kell mondanunk azt is, hogy az Ifjú Szivek tagjai vagyunk. Az, hogy ilyen eredményeket érhettünk el, hogy profi szinten, hivatásosként tudjuk művelni ezt a zenét, és az erőnk csak a zenére összpontosulhat, épp ennek köszönhető. Pozsonyban és Budapesten havonta tartotok Ghymes-klubot. Feltételezem, itt sikerül igazán közvetlen kapcsolatba kerülnötök a közönséggel. Szarka Tamás: Nagy öröm a számunkra, hogy a budapesti közönségünk már nem fér el egy 250 férőhelyes teremben, a legutolsó klubunk egy 500-as teremben volt. Pozsonyban a Magyar Intézet ad otthont a fellépéseinknek, ott is mindig telt ház előtt játszunk. Ezek a klubok azért fontosak a zenekarnak, mert rendszeresen szinte ugyanazon közönség előtt kell föllépnünk, és mindig valami újat kell mutatnunk. Ezt úgy oldottuk meg, hogy vendégeket hívunk. Fellépett nálunk Sebő Ferenc, Halmos Béla, Zuzana Homolová, Écsi Gyöngyi, Montanáro, Hobó, hogy csak néhányukat említsem. Szarka Gyula: Külön öröm számunkra, hogy a szlovák közönség is egyre nagyobb számban jár a pozsonyi klubunkba. Milyen terveitek vannak az elkövetkező néhány hónapra nézve? Mikor készül el a Hobóval közösen tervezett albumotok? Szarka Gyula: Hobó írt egy lemeznyi szöveget, és minket kért fel, hogy szerezzünk hozzá zenét, mert az általunk játszott muzsika nagyon közel áll a szívéhez. Terveink szerint még ebben az évben stúdióba vonulunk az anyaggal. Ezen kívül egy madridi filmes társaság sorozatot készít világhírű focistákról, s minket kerestek meg, hogy a Puskás Öcsiről szóló részhez csináljuk meg a zenét. Buják Andor: Idén 15 éves a Ghymes, szeptember 4-én lesz Galántán a nagy születésnapi koncertünk, mindenkit, akinek örömöt okoz a zenénk, szeretettel várunk. Mindössze másfél évtizedet szentelhetett az irodalmi tevékenységnek. Ezalatt azonban rendkívül sokat dolgozott Harmincöt éve halt meg Tóth Tibor DÉNES GYÖRGY Az idősebb pozsonyiak még emlékezhetnek rá, ahogy ballag az utcákon, kissé fáradtan, nehézkesen, de átszellemült és derűs mosollyal. Utolsó éveiben szakállt viselt. Sűrű ősz bozont keretezte arcát, s hasonlóvá tette a napkeleti bölcsekhez. Bár gyötörte a betegség, mégis érdeklődéssel tekintett a világba. Élénk szellemét nem tudta legyűrni a gyöngeség. Jellemző volt rá, hogy szinte minden érdekelte és izgatta. Éppen olyan jártas volt az irodalomban és a történelemben, mint a földrajzban vagy a politikában. Ha a botanika került szóba, órákig mesélt fákról, virágokról, füvekről. Művelt volt és széles látókörű. Minden kérdéshez hozzá tudott adni valamit a sajátjából. Olyan energiával és annyit dolgozott, amennyit csak az erős akaratú, rugalmas szellemű emberek képesek. Az ötvenes évek elején az elsők között kapcsolódott be hazai magyar irodalmunk szervezésébe. Az aránylag rövid életű Magyar Könyvtár Kiadó szerkesztőjeként kezelte pályafutását, s jelentős támasza lett kiadójának. Figyelme elsősorban a műfordításra irányult. Fordított verseket, regényeket, elbeszéléseket. A cseh és szlovák kortárs írók műveit éppen olyan művészi igénnyel, beleérzéssel ültette át, mint a klasszikusokat. Fölismerte és vállalta a szerepet, hogy az irodalom vércseréje majd közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. Ugyanakkor a cseh és szlovák lapokban igyekezett népszerűsíteni zsendülő hazai magyar irodalmunkat. Cikkeket, értékeléseket, összefoglalókat írt. Arra törekedett, hogy a szlovák és cseh olvasók, irodalmi körök fölfigyeljenek íróinkra. Az ötvenes években írta a Fáklyában: „A csehszlovákiai magyar prózairodalom igazán megérdemli, hogy alkotásaival a szlovák olvasó is megismerkedjék... Kölcsönös megismerés, kölcsönös megbecsülés mindannak, amit egymástól tanulhatunk... A csehszlovákiai irodalmat sokszólamú énekkarnak mondanám, és a sokféle hang hatalmas szimfóniában olvad össze. A hazai magyar irodalom szintén a szólamok egyikét énekli, és együttes célunk az legyen, hogy hangját minél többen hallgassák..." Tóth Tibor mindössze másfél évtiArra törekedett, hogy a szlovák és cseh olvasók fölfigyeljenek íróinkra. zednyi időt szentelhetett az irodalmi tevékenységnek. Fiatalon, 43 évesen halt meg. E másfél évtizedben azonban rendkívüli sokat dolgozott. Publicisztikai tevékenysége mellett 30 kötetnyi regényt, elbeszélést, verseskötetet ültetett at magyarra. Fordított Jirásektől, Čapektól, Svätopluk Čechtôl, Otčenášektől, Ján Bottótól, Drdótól, Mináčtól, és Štítnickýtôl. írt esszéket, elő- és utószókat, tanulmányokat. Eközben közéleti feladatokat is végzett, intézte a Szlovák írószövetség magyar csoportjának ügyeit. Tóth Tibor 78 éve, 1921 májusában született Pozsonyban. Alap- és középiskoláit szülővárosában végezte, majd filozófiát hallgatott a Komenský Egyetemen. Már kora ifjúságában eljegyezte magát az irodalommal, de csak az 50-es években kapcsolódhatott be erőteljesen a meginduló hazai irodalomba. Öt esztendeig munkálkodott a Kiadóban, majd a meginduló Irodalmi Szemle szerkesztője lett. A Szemlétől megválva már csak az irodalomnak, leginkább a műfordításnak élt. Mindez nem akadályozta abban, hogy az írószövetségben is tevékenykedjen. Évekig volt a magyar tagozat elnöke. Erős bástyája volt az alapozó nemzedéknek. Nagy vesztesége hazai magyar irodalmunknak, hogy alkotóművészetének kivirágzása idején kellett meghalnia, 35 esztendeje, 1964. május 31-én távozott el közülünk.
