Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-31 / 123. szám, hétfő

1721 TÉvÉ ÉS rÁdió - vasáRnap ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 29. KOMMENTÁR Éljen a király! MOLNÁR NORBERT Sem a rózsaszínű, sem a sötét forgatókönyv nem jött be. Rudolf Schuster nem söpörte le a politikai térképről Vladimír Mečiart, de győzelme sem szabódott olyan szűkre, mint attól sokan féltek, s mint azt az exit poll-felmérések - talán szándékosan - jelezték. Nem tér vissza semmilyen formában a mečiarizmus, de még a szele sem, mégha oly kicsi kompetenciákkal is érkezett volna, mint a szlo­vák elnök minimáljogkörei. A Módszertani Kutatóintézet (MVK) ál­tal közölt felmérések alapján éppen a magyar választók voltak azok, akik a legegyértelműbben elutasították az egykori miniszterelnök visszatérését. Az MKP választóinak 99 százaléka (egy százalék elté­velyedett, de az benne van a pakliban) voksolt, ha nem is Rudolf Schusterra, de a „rém" ellen. Kétségtelen a szlovákiai magyarok szenvedték meg a leginkább a mečiarizmust. Most azonban senki sem apellálhat arra, hogy a magyarok döntötték el a választást, hi­szen nélkülük is Schuster nyert volna, igaz csak egy-két százalékkal. Ami viszont azt jelenti, a szlovák társadalom továbbra is teljesen megosztott, nem veti el egyértelműen a mečiarizmust, hiszen majd­nem fele-fele arányban támogatta a két jelöltet. S ez a kormány szá­mára nem a legjobb jel, ugyanis a halogatott gazdasági és szociális reformok hatása miatt alaposan csökkenhet népszerűsége, amit Mečiar valószínűleg meglovagol. Programja, az „előrehozott válasz­tások 2000-ben" júniustól érvényesülhet igazán. Az a szavazatmeny­nyiség, amelyet szombaton szerzett, semmit nem jelent. Megerősö­désről egyáltalán nem beszélhetünk, hiszen csak hozta a parlamenti választásokon szerzett voksokat, illetve megfűszerezte a nemzetie­kével, a kommunistákéval, no és a DBP amúgy sem meggyőződéses választóinak szavazataival. A DBP és választótábora továbbra is a legnagyobb problémát jelenti a kormánykoalícióban, és ez csak fo­kozódni fog. Vladimír Mečiar igenis vereséget szenvedett, háromne­gyed év alatt a másodikat. Egyszer végre megtarthatná szavát, és bé­kén hagyhatná ezt az országot, amely most igazán megérdemelné. Rudolf Schusterre kemény öt év vár. Nem kell sokat tennie, csak meggyőzni a Nyugatot, hogy Szlovákia életképes, az igazi konku­renciában is megállja a helyét. El kell érnie, hogy a polarizált társa­dalom legalább valamilyen egységet mutasson, no és nagy szerepe lesz abban, hogy három és fél év múlva ne mostani ellenfelét kell­jen megbíznia kormányalakítással. Van rá esély. Nem halt meg senki sem, de éljen a király! JEGYZET Párthuzamos életrajzok HOLOP ZSOLT Tizenöt hónap után végre van köztársasági elnöke Szlovákiá­nak, és nem Vladimír Mečiar az. Végre helyreáll a rend, az ösz­szes közjogi méltóság azokat a jogköröket gyakorolja, amelyek megilletik, és a külföld sem néz ránk úgy, mint egy lehetetlen ál­lamra. A köztársasági elnök, Ru­dolf Schuster méltón képviselhe­ti a polgárokat idehaza és kül­földön, nem fordulhat elő az, ami három hete, hogy a közép­európai államfők találkozóján a szlovák államfő széke üresen marad és csak a hiányzásunkkal tudtuk felhívni magunkra a fi­gyelmet. Alig várom már, hogy Schuster kezet szorítson Göncz Árpád magyar köztársasági el­nökkel, és tolmács nélkül egy jót beszélgessenek. Azt meg nem is bírom kivárni, hogy Václav Havellel találkozzon, így leper­getem magam előtt a majdani cseh-szlovák elnöki találkozót és elképzelem, mi játszódik le Havelben. Amikor Václav Havel a börtönben ült (Göncz is, csak egy másikban), és napi száz ci­garettát szívott, Rudolf Schuster a párt központi bizottságában csücsült. Egy állam, egy párt, egy börtön. Mert az egész keleti blokk börtön volt, éppúgy Havelé, mint Schusteré, mint mindannyiunké. És a börtönben voltak rabok és rabtartók, a kü­lönbség „csak" ennyi. És most ez a két párthuzamos életrajz (mindkettőre huzamosan rá­nyomta bélyegét a párt) egyet­len kézfogásban találkozik. A dolog pikantériája, hogy Havel egyszerűen nem hajlandó tudo­mást venni a kommunistákról, a Cseh-Morva Kommunista Párt képviselői nem tehetik be lábu­kat az elnöki rezidenciába. Igaz, Havelt most jobban foglalkoztat­ja saját hörghurutja, de azt hi­szem, egyenes összefüggés van a hurut, a párt, meg a börtönévek közt. Mindezt csak azért írom, mert néha szeretek azon méláz­ni, mit gondoltam, gondoltunk volna mondjuk tíz évvel ezelőtt, és mit nem. Azt semmiképp, hogy '99-ben a központi bizott­ság volt tagja ül majd a Hra­dzsinban. Nem is ül. Az elnökvá­lasztás második fordulójában a Szlovák Kommunista Párt már elvérzett jelöltje, Juraj Lazarčík választóinak döntő többsége Vladimír Mrečiarra szavazott. Azt tíz éve is gondoltam, hogy a kommunistákban sose kell csa­lódnom. A rendszerváltás nagy nyertesei pedig a reformkom­munisták. Ez már csak így van. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk • A második elnökválasztási forduló már rendben zajlott, Michal Kováč egyetlen szavazatot sem kapott (Peter Gossányi karikatúrája) A választók tudatában voltak, hogy mától megszorító intézkedések lépnek életbe A bizalom kerek egy nehéz esztendeje Az elnökválasztás sikeres le­zárásával elhárult a gazda­sági reform megkezdése elő­li utolsó akadály. Lehet, túl nagy árat fizetünk azért, hogy ezzel május végéig vár­tak, de most valószínűleg nem olyan idők következ­nek, amikor a múlt hibáin le­het töprengeni. TUBA LAJOS Ma este hivatalosan bejelentik a makrogazdasági egyensúly stabili­zálására, más szóval a néhány hó­napon belüli összeomlás megaka­dályozására szolgáló intézkedés­csomagot. A sajtótól is függ, med­dig tart az időszak, amikor a köz­vélemény elsősorban arra össz­pontosít, milyen hatással van a megszorítás életszínvonalunkra. Mert a korábbinál sokkal költsége­sebbé váló hétköznapok ellenére két másik összefüggést sem sza­bad szem elől tévesztenünk. Egy­Fontos, hogy a sajtó ébe­ren kövesse a másik cso­mag megvalósítását is. részt azt, hogy vajon valóban meg­hozza-e a csomag a várt eredmé­nyeket. Ennél is sokkal fontosabb a ma esti bejelentés másik része, amely a gazdaságösztönző intéz­kedéseket tartalmazza. Az eddigi OLVASÓI LEVÉL Törpék győzelme az „óriás" felett „Ha a világon megjelenik egy óri­ás, a törpék sokasága szövetkezik ellene." Ezek a bevezető szavai az egyik ellenzéki, közismerten mér­ges nyáltól fröcsögő napilap kö­zelmúltban megjelent vezércikké­nek. Hogy ki is az óriás, az a ve­zércikk szerint magától értődő. Ki más is lehetne, mint Ő. Ezek sze­rint a törpék nem lehetnek mások, mint mi, a választók. Általában nem szeretem, ha a polgárokat jelzőkkel címkézik. Ebben az esetben viszont egyálta­lán nem tiltakozom a „törpe" jel­információk sok olyan lépésre utalnak, amelyekről eddig sem volt világos, miért is várnak velük. Lehet, hogy az előkészítésük való­ban fél évet igényelt. De az is sokat nyomott a latban, hogy néhány meghatározó politikai tényező csak a koronaárfolyam összeomlá­sakor hitte el, valóban nagy a baj. A megszorításokkal párhuzamo­san tervezett másik csomag fő ér­téke a legiszlatív változások lehet­nek. Csak éppen az államappará­tus hajlamos arra, hogy a sokk utá­ni első felháborodás elmúltával la­zítson. Ezért lesz fontos, hogy a sajtó a megszorítások negatív ha­tásainak bemutatása mellett ébe­ren kövesse a másik csomag meg­valósítását is. Egyébként ez sem lesz feltétlenül kellemes, gondol­junk csak a csődtörvényre, de a szócséplés évei után egyszer való­ban meg kell próbálkoznunk egy valódi gazdaság kialakításával. Er­re ugyanaz érvényes, mint a mak­rogazdasági stabilizációra: minél később fogunk hozzá, annál többe kerül. Mikuláš Dzurinda minden­esetre hetenkénti előrelépést ígért, így őt kell majd a szaván fog­nunk, ha ez nem így lesz. Ma este egyéves türelmi időt, össztársadal­mi megértést fog kérni kormánya számára. Igaz, a megszorító cso­mag vázlatát május 20-án a pénz­piaci pánik letörése érdekében hozták nyilvánosságra, de így a polgárok legalább ennek tudatá­ban szavazhattak. Az elnökválasz­tás tehát egyben népszavazás is ző ellen. Számomra megtisztelte­tés, hogy mint homokszem a si­vatagban, a hozzám hasonlók tíz­és százezreivel gátat emelhettem egy hatalmi ambícióit féken tar­tani képtelen, despota hajlamú diktátor vágyálmai beteljesülésé­nek. Azt, hogy a köztársaság elnöki posztjáért folyó választásokon a koalíció jelöltje győzött, a válasz­tók zömének állhatatossága ered­ményezte. Azoknak a válasz­tóknak a kiállásán múlott, akik ugyan nem voltak meghatódva a jelenlegi kormány eddigi, nem igazán hatékony rendelkezéseitől, amatőr szintű döntéseitől. Azon választók eredménye a választá­sok kimenetele, akik remélik, hogy végre megszűnik a kormány volt, eredményét Mikuláš Dzu­rinda tekintheti a megfelelő társa­dalmi támogatottság bizonyítéká­nak. Juraj Stern, a pozsonyi Köz­gazdaságtudományi Egyetem rek­tora szerint a gazdaság problémái az év végén és a következő év ele­jén csúcsosodnak, ki. A reformok következtében viszont megkez­dődhet a javulás, amit két éven be­lül a lakosság is érzékelhet. Leg­főbb feladatnak annak felszámolá­sát tartotta, hogy a közszféra hiá­nyának finanszírozása miatt a ma­Megkezdődhet a javulás, amit két éven belül a la­kosság is érzékelhet. gánszektor nem jut forrásokhoz. Míg külföldön a köz-, illetve a ma­gánszférába jutó források aránya 30:70, addig nálunk a Mečiar­kormány ezt megfordította. An­nak okát, hogy miért torpant meg annyi ország térségünkben a meg­hirdetett reformok megvalósításá­ban, a közép-európai mentalitás­ban látta. Eszerint ahhoz, hogy vé­get érjen a gazdasági csodák emle­getése, először nagyot kell kop­panni. Ezután következik a lassú felemelkedés, ami fájdalmas fo­lyamat, de eddig még nem buk­kant fel jobb. Az, ami nálunk most következik, már végbement Ma­gyarországon, Lengyelországban, illetve Észtországban, és ott már tapasztalják a kedvező hatását. harca valaki vagy valami ellen és végre egy megfontolt koncepció alapján valamiért fog jó döntése­ket hozni. A parlamenti választá­soktól eltelt nyolc hónap ugyanis egyhelyben topogással telt el. A választók zöme a szeptemberi és a mostani választásokban is kimu­tatta, hogy változást akart. Válto­zást, de a jobb élet és nyugalom felé. A kormánykoalíció eddigi ténykedése, ahányan vannak, annyi felé húzása pedig nem ezt biztosítja. A kormánykoalíció végre értékel­hetné azt a tényt, hogy a választók döntő többsége nadrágszíját összehúzva és fogait összeszorítva kiállt mellette. Ha nagyon gyorsan nem születnek jó, eredményre ve­zető döntések, a mellüket dönge­TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG Vladimír Mečiar, aki 1990-től rö­vid megszakítással egészen 1998­ig Szlovákia miniszterelnöke volt, kormányzásával olyan katasztro­fális benyomást keltett, mintha a szegénység sújtotta ország a meg­testesült kisebbrendűségi érzés lett volna - írja szombati számá­ban a német napilap. Az írás sze­rint megkönnyebbülten állapíthat­juk meg, hogy a Mečiar-féle nacio­nalista hatalomvágy a balkáni megoldástól eltérően erőszak al­kalmazása nélkül valósult meg, de nem feledhető a magyar kisebbség elleni kendőzetlenül barátságtalan politikai magatartás. A mečiari belpolitikát az üldözési mánia, a megrendezett álbalhék, az egye­bek mellett Claudia Schifferrel is megspékelt autópálya-avatók és az államfő fiának a titkosszolgálat ál­tali elrablása jellemezte. Az ország gazdasági potenciálját saját embe­rei jólétének megalapozására használta fel, a külpolitikában pe­dig a sértődöttség volt a bevált munkamódszer. A szomszédos ál­lamok vezető politikusaival ellen­tétben Mečiar vonakodott az euroatlanti integrációtól, sőt, in­kább elmélyítette a Kelettel fenn­tartott barátságot. A cikk rámutat, az exkormányfő a hét végén fél­éves önkéntes száműzetése után visszatért a nagypolitikába, és Szlovákia számára rendkívül ked­vezőtlen lenne, ha elnöknek vá­lasztanák. A polgárokon múlik, milyen irányba halad tovább az or­szág, de az tény, hogy a politikai frontvonalak tisztán kivehetőek: A nyugatellenes, nemzeti populista Mečiarról főleg vidéken él az a kép, hogy kizárólag neki köszön­hető a nemzeti szuverenitás elnye­rése. Pedig éppen ellenkezőleg. Az ország saját szuverenitását csupán a volt miniszterelnök nélkül telje­sítheti ki a szélesebb európai vi­szonylatban. KURIER Több mint négymillió választópol­gár döntött szombaton arról, me­lyik politikai kurzust képviselő je­löltnek szavaz bizalmat: az euró­pai elkötelezettségű Rudolf Schus­ternek, vagy az izolacionizmus képviselőjének, Vladimír Me­čiarnak - írja hét végi számában az osztrák napilap. Az írás szerint az államfőválasztás egyfajta népsza­vazásnak is felfogható, kiderül, mekkora belső szilárdsággal ren­delkezik a kormánykoalíció. Az el­nöki rezidencia már 453 napja kong az ürességtől, és olyan véle­kedések is napvilágot láttak, mi­szerint nincs is szükség a legfőbb közjogi méltóság tisztségének be­töltésére. A napilap úgy véli, az or­szág Európai Uniós tagsága eléré­sének feltételei közé tartozik az el­nöki poszt elfoglalása. Az államfő­nek az ország stabilitását kell su­gároznia, ami Szlovákiába csalo­gathatná a külföldi tőkét is. A Kurier cikke emlékeztet arra, hogy miután lejárt Michal Kováč megbí­zatási ideje, a Vladimír Mečiar ve­zette kormánykoalíció nem tudott - vagy nem is akart - egy, minden­ki számára elfogadható államfője­löltet állítani. tő, populista politikusoknak sike­rül megbontania a változásokért harcolók egységes sorait. A mun­kanélküliség emelkedik, a polgá­rok több mint felének az életszín­vonala süllyed. Amennyiben ezt a folyamatot a kormánynak nem si­kerül megállítania a két választás­ban elért eredmények ellenére, szomorú jövőnek nézünk elébe. Jó döntéseket viszont csak egysége­sen lehet hozni. Élesen meg kell különböztetni a közös jobb jövő­ért, vagy a pártérdekekért hozott döntéseket. Az első, aki ezen dön­tések kihatását a saját bőrén érzi, az egyszerű állampolgár. Az ő ér­dekében pedig érdemes mindent megtenni. Tomanovics Zoltán Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents