Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-29 / 122. szám, szombat

1710 Tévé ÉS rádIó - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 29. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ A szép nők jó illata A bécsi Anja Rikowski és Kurt Grammer, a Városi Etológiai In­tézet munkatársai szerint: „A szép nőknek jó illata van. Ugyanez nem mondható el a nagyszerű férfiakról." A kutatók huszonkét férfit kértek fel, hogy osztályozzák tizenhét önkéntes női jelentkező arcának, illetőleg egy-egy általuk viselt ruhadarab illatának a vonzerejét. Az ered­mény: a vonzó(bb)nak ítélt nőknek az illata is erotikusabb­nak bizonyult. Ez megerősíti azt a vélekedést, amely szerint a szaglásnak szerepe lehet a pár­választásban. Ugyanakkor a fér­fiakkal megismételt kísérlet azt mutatja, hogy a nők számára fontosabb a rokonszenves arc, mint az illat. Rikowski szerint, aki egy nemrég megrendezett nemzetközi etológiai konferen­cián ismertette az eredménye­ket, ez világosan szemlélteti a férfiak és a nők párválasztása közötti érdekes különbséget. Epilepsziás függőség A kábítószerek hatására kialaku­ló függőség megszüntetésében vagy legalábbis enyhítésében se­gíthet egy, az epilepszia kezelé­sében már bevált gyógyszer. New Yorkban páviánokon vizs­gálták, hogyan viselkednek a ko­kainfüggő állatok, ha megvonják tőlük a drogot. A PET-tel (pozitronemisszós tomográffal) végzett vizsgálatok eredménye szerint az elvonási tünetek ugyanúgy megjelentek, mint az emberek esetében, az agy nukleus acumbensnek nevezett része, amely fontos szerepet ját­szik a függőség fenntartásában, aktív volt. Ennek az agyterület­nek az aktivitását egy ideginge­rület-átvivő anyag, a dopamin koncentrációjával jellemezték. Ha az epilepszia kezelésében be­vált gyógyszert, gamma vinyl­GABA-t adtak az állatoknak, ak­kor a dopaminszint 40 százalék­kal csökkent, vagyis a „függőség­központ" működése csökkent. Az állatok a kokainadagoló he­lyek állandó látogatását is abba­hagyták. A kutatók reményei szerint más drogok, például a heroin vagy a nikotín függőségé­nek felszámolásában is segítsé­get nyújthat a régi, jól bevált gyógyszer. Ugyanakkor arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a lelki ba­jok megoldásában az emberiség nem számíthat a gyógyszerre. Intelligens antenna A jövő mobiltelefonjai nemcsak tetszetősebbek és hosszabb élet­tartamúak lesznek, mint a mai­ak, hanem tizedannyi (vagy még kevesebb) sugárzást bocsátanak majd ki. Ez azért jó hír, mert vi­lágszerte egyre több kísérlet jel­zi, hogy a mobilok károsan befo­lyásolják az agyműködést. A guilfordi Surrey Egyetem Táv­közlési Kutatóközpontjában olyan intelligens antennát készí­tettek, amely már 2002-ben for­galomba kerülhet. Ez valójában négy, egymás körül csavarvonal­ban feltekert antennából és egy ügyes áramkörből áll, amely a kapott jeleket úgy állítja össze, hogy az eredmény a lehető leg­tökéletesebb legyen. A kikísérle­tezett antenna földi és műholdas telepítésű mobilrendszerekhez egyaránt csatlakozhat majd. A modern digitális jelkezelő tech­nológiát a hagyományos anten­nák működésével kombinálva si­került növelni a mobiltelefonok használhatóságát, például olyan épületekben is lehet telefonálni, ahol a régebbi antennák számá­ra túl gyenge volt a jel. A környe­zettől függően így a megfelelő jelátvitelhez átlagosan tized­akkora teljesítmény is elegendő. Az önfeláldozó öreg hajtás Az amerikai nyárfák és a rajtuk élősködő levéltetvek között fur­csa kapcsolatok alakultak ki. Ari­zonában végzett megfigyelések szerint a nyárfák valamilyen mó­don kijelölik a levéltetvek élőhe­lyét, mégpedig úgy, hogy a fiatal hajtásoknak kelljen a legkeve­sebb kárt elszenvedniük. A mé­rések szerint az öregebb ágakon a tetvek 80 százalékkal jobban fejlődnek és szaporodnak, mint a fiatalabbakon. A fák tehát - ta­lán mondhatjuk így - feláldoz­zák az öregeket a fiatalokért. Ugyanakkor a nagy egyedsűrű­ség miatt az öregebb leveleken a levéltetvek könnyű prédává vál­nak természetes ellenségeik szá­mára, így a gazdanövény közvet­ve elősegíti élősködői pusztulá­sát. A nagy tömeg visszahat a tetvek szaporodására is, mivel a táplálékért folyó harc miatt ke­vesebb energia marad a repro­dukcióra. (mind É. T.) A szervátültetések súlyos etikai kérdéseket is felvetnek Új kebel, orca, gégefő HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A sebészek az utóbbi időben sike­resen ültetnek át szervrendszere­ket és szöveteket. Miután szemé­lyiségidentifikációs problémákról vitáztak az orvosetika tudósai ko­rábban, most a műtéttel összefüg­gő gyógyszeres kezelés mellékha­tásai kerültek előtérbe. A transz­plantációs sebészek körében az­előtt elsősorban a szív, a vese és a máj átültetése jelentette az orvosi transzplantáció tudományának és művészetének csúcsát, nemrég vi­szont valóságos csodaként kezelt az orvosi szakirodalom két végtag­műtétet: a transzplantációs sebé­szek kezeket cseréltek ki. Sikerült már térdet, gégefőt, légcsövet, combcsontot átültetni. A sebészek jelenleg arc-, mell-, méh- és pé­niszátültetést készítenek elő. Az új transzplantációs technikát eddig gyógyíthatatlan betegségek keze­lésére is megpróbálják felhasznál­ni. Kísérleteznek csecsemőmirigy­átültetéssel is, amivel esetleg hely­reállítható az AIDS által roncsolt immunrendszer. Az ilyen mérvű szövetátültetések után azonban az eddigiektől eltérő súlyos etikai kérdések keletkez­nek. A beültetett új szövetek és A világóceán megújuló képessége ugyan óriási, ám napjainkban már nem bír az ember okozta szennyezéssel Veszélyben utolsó tartalékunk Nem öt óceán van, hanem egyetlen öszefüggő vízfelü­let, amely a földgolyó 71 százalékát borítja. Meg akar­juk győzni a világ közvéle­ményét, hogy az emberiség létkérdése, meg tudja-e be­csülni a Föld vízkészletét. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Ez a fő üzenete az Óceánok Függet­len Világbizottsága által Az óceán ­a jövőnk címmel Lisszabonban köz­zétett jelentésnek, mely 43 nemzet­közi szakértő háromévi munkájá­nak eredményeit foglalja össze.Fe­lejtsük el azt a meghatározást, amit az iskolában az óceánokról tanul­tunk. Az óceánok világának idézett felfogása ugyanis már arra figyel­meztet, hogy a víz az emberiség kö­zös kincse, de közös gondja és fele­lőssége is. Megőrzéséhez pedig nemzetközi összefogásra van szük­ség. Az 1995-ben megalakított, kor­mányoktól és nemzetközi intézmé­nyektől független Tokiói Világbi­zottságot Mario Soares, Portugália egykori államelnöke bízta meg, hogy „röntgenképet" készítsen a tengerek állapotáról. A bizottság az óceánok témájának szentelt lisszaboni világkiállításon ismertette a „kék planétáról" felál­lított diagnózist. Nem újdonság, hogy az óceánok romlásáért első­sorban az ember a felelős, a beszá­moló azonban arra figyelmeztet, hogy az emberiség annyira tönkre­tette a vizek világát, hogy a károk orvosolhatatlanok. Federico Mayor, az UNESCO elnöke szerint „ma kell cselekedni, mert holnap már késő lehet". Olyan felfogás uralkodott sokáig, hogy a tenger végtelen, korlát nél­kül bármi kivehető belőle, és bár­miféle hulladék beleszórható. Az óceánok regenerációs képessége valóban hatalmas, azonban nem Földünket a világóceán végtelen területének köszönhetően kék bolygónak is hívják. Am a tengerek mértékte­len szennyezése és kiaknázása következtében létezésünk utolsó nagy tartaléka élettelen sivataggá válhat. (Archívumi felvétel) határtalan, ahogy sokan hiszik. A más környezeti problémák felé for­duló közvélemény érdektelensége, az információ hiánya, a meglévő intézmények működőképtelensé­ge, a nemzetközi egyezmények be nem tartása mind hozzájárult a je­lenlegi állapot kialakulásához. „Nem túlzás az óceánok kríziséről beszélni", állapítják meg szakér­tők. A helyzet kialakulásához hoz­zájárultak a békét és a biztonságot veszélyeztető területi viták, az ille­gális kereskedelem, a hajózási út­vonalak túlterheltsége, a kalózte­vékenység vagy a terrorizmus, a túlzott mértékben űzött halászat meg a környezetszennyezés. Ez utóbbi klimatikus változásokhoz, tengeri állatok és növények vízi hajlékainak tönkretételéhez, fajok kihalásához vezetett. Az elszenve­dett károk ellenére még mindig van­nak kihasználatlan élelmiszer-, ás­ványi és energetikai tartalékai az óceánoknak. Éppen ezért a jövő ge­nerációk érdekében, szükség van „a hatodik kontinens" védelméért és kezeléséért felelős világszerveze­tekre. A bizottság javasolja, szervez­zék meg az Óceánok Obszervatóriu­mát - egy tengeri Amnesty Inter­national - , amely egyszersmind a tengerekkel kapcsolatos ismerete­ket terjesztené. Megalakulhat a nemzetközileg elismert személyisé­gekből álló Óceánok Független Vi­lágfóruma, mely véleményt nyil­vánítana a tudományos és környe­zetvédelmi problémákról és a vár­ható intézkedésekről. Végül pedig egy operatív óceánőrségre is szük­ség lesz. Ez a nemzetközi egyezmé­nyek betartását ellenőrizné, s kivizs­gálná a panaszokat. A világbizottság összefoglalta az óceánok védelméhez elengedhe­tetlen feladatokat. Az óceán közva­gyon - figyelmeztetnek a tengervé­dők. Éppen ezért kell védelmezni a vizek békéjét és biztonságát. Érté­kesebbé kell tenni az óceánokat, ezért a jövőben a használatért fi­zetni kell, a szennyezést, a víz és a tengeri élővilág rongálását pedig bírságolni. Fel kell ébreszteni a tár­sadalom érdeklődését és felelős­ségtudatát, aminek a sokoldalú és tisztes tájékoztatás a feltétele. Vé­gül pedig, a már említett nemzet­közi tengervédő intézmények se­gítségével meg kell valósítani az óceánok „kormányzását". (MH) A klónozás segíthet a kihalóban lévő élőlényeken Órákig tartó agresszív párbaj a nemi szereposztásért Pandák követik Dollyt? Laposférgek péniszharca szervek kilökődésének megakadá­lyozása végett ugyanis életük vé­géig speciális gyógyszereket kell szedniük a pácienseknek. Számol­ni kell mellékhatásokkal, amelyek miatt megnő a cukor-, a rák- és más súlyos betegségek kockázata. Ki dönti el, hogy megéri-e a kocká­zatot a műtét? Ki fizesse a költsé­geket, ha elfogadottá válik e be­cses szervek átültetése? Még kísér­leti jellegűek az ilyen műtétek, és orvosetikai bizottság engedélyezi őket. Az életfontosságú szervek átülte­tésénél jogosult a gyógyszeres ke­zeléssel járó kockázat vállalása, mivel a műtét alternatívája a páci­ens halála. Gégefő, mell nélkül le­het élni - érvelnek az eljárás ellen­zői. Várni kellene szerintük, hogy a transzplantációs utókezelés biz­tonságosabbá váljék. A kockázatok ellenére sokan vállalnák önként például a végtag- vagy gégefő-át­ültetést. De a beteg véleményének nagyobb súlyt kell adni a kísérleti jellegű műtétekkel kapcsolatos döntés során, érvel Thomas Starzl, aki 1963-ban a világon először ül­tetett át májat: „Jelenleg ugyanis az orvos-beteg viszony fegyőr és a rab viszonyára emlékeztet" - ér­velt a sebész. (IHT) ÚJ SZÓ-HlR Dolly, a világ első, felnőtt juh testi sejtjéből kiónozott báránya különfé­le reményeket is életre keltett. Kínai tudósok szerint például a klónozás lehet az egyedüli kiút, amely meg­mentheti az óriáspandákat a kiha­lástól. Ezekből ma már ezernél is ke­vesebb szabadon élő példányt tarta­nak számon Kínában, és a természe­tes élőhelyek további szűkülése mi­att ez a szám is vészesen csökken. A pandák fogságban csak elvétve, de szabadon is csak ritkán szaporod­nak, a mesterséges megtermékenyí­téssel világra jövő kölykök pedig gyakran gyengék, életképtelenek. A Kínai Tudományos Akadémia most hivatalosan is bejelenetette, hogy programot indít az óriáspandák klónozására. A program irányításá­val Chen Dayuan professzort bízták meg. Ó a kimunkálója annak az új eljárásnak, amellyel felnőtt pandák sejtjeit ültetik be egy másik állat pe­tesejtjének eltávolított magja he­lyett. Chen professzor úgy tervezi, hogy pandák helyett más „anyuká­kat" keres a kiónozott pandaköly­kök számára. E célból nyilván olyan fajok jöhetnek számításba, ame­lyeknek a kihordási ideje megköze­lítőleg megegyezik az óriáspandá­kéval. Eddig kutya vagy feketemed­ve került szóba, a professzor szerint az elképzelés 3-5 éven belül megva­lósítható. ÚJ SZÓ-HlR Az ausztrál tengerpart vizeiben élő la­posférgek párosodásuk során agresz­szív támadásokkal küzdenek egy­mással. A hímnős állatok közül az a győztes, amelyik a küzdelem végén partnere testébe tudja lökni a sper­máit. Páljának a jutalma a sok-sok utód. Az agresszív párbaj tehát a sze­reposztásért folyik, vagyis azért, hogy a hímnős állatok közül melyikük le­gyen a férfi a párkapcsolatban - fi­gyelte meg két biológus. A német és az amerikai kutató azt ta­lálta, hogy a tengerben élő laposfér­gek közül a Pseudoceros bifurcus ne­vű faj tagjai az utódlás érdekében akár egy óra hosszat tartó párbajt is vívhatnak egymással. Mindkét félnek a pénisze a harci eszköze: a küzdelem során egyre-másra megpróbálják a másik testébe döfni. Amelyiknek vé­gül ez sikerül a másik sok-sok elhárító mozdulata közepette, az a spermáját egyszerűen belelövelli partnere test­szöveteibe. Ott az szétoszlik, majd el­jut a petefészekbe, s megtermékenyí­ti a petesejteket. A győzelem díja: a nyertesnek (a spermát adónak) nem kell az utódok kihordásával fáradoz­nia. A teste nem lesz olyan a küzde­lem végére, mint egy szita, így sebei­nek begyógyítására is kevesebb ener­giát kell fordítania az aktus után. Ez­által szervezete több spermát tud ter­melni, s ezekkel újabb nőstényeket termékenyít meg. Egyes baktériumok szívóssága egyenesen elképesztő, károsodás nélkül akár a világűrben is évekig élhetnek „Holdlakók" a Földön HlRFELDOLGOZÁS Nem az Apollo-program űrhajósai az egyedüli élőlények, akik megjár­ták a Holdat, s épségben visszatér­tek a Földre. Egy közönséges bakté­riumfaj, a Streptococcus mitis telje­sítménye messze túlszárnyalja az űrhajósokét: mindenfajta védőbu­rok nélkül csaknem 3 évig élt a zord holdi körülmények közt. Bár maga a tény 1969 óta ismeretes, mégis közel 30 évnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy a biológusok komolyan foglalkozzanak azzal, milyen gene­tikai alapjai lehetnek annak, hogy ezek a baktériumok átvészelhették a holdutazást és a hosszas ott-tar­tózkodást. A Surveyor szondák az első olyan amerikai űreszközök vol­tak, amelyek sikeresen leszálltak a Holdra. Közülük a Surveyor 3 volt az egyetlen, amelyet utóbb űrhajós­ok is felkerestek: az Apollo 12 le­génysége leszerelte, majd steril kö­rülmények között visszahozta a Földre a szonda kameráját. Ezt kö­vetően 1969 novemberében a ka­merát szigetelő poliuretánhabban felfedezték a még mindig élő mikro­organizmusokat. Megvizsgálták, s kiderült, az emberi szervezetben gyakori sztreptokokkuszokról van szó, amelyek csaknem három évig éltek szinte tökéletes vákuumban, átlagosan -250 fok hőmérsékleten, erős sugárzásnak kitéve, oxigén, víz és táplálék nélkül. Az utóbbi időben egyre-másra találnak szinte hihetet­len körülmények között élő mikro­organizmusokat: óceánok mélyén, négyzetcentiméterenként 10 ton­nás nyomáson, forró hévforrások­ban, az antarktiszi jégbe fagyva, sőt, működő atomreaktor belsejében is bukkantak élő baktériumokra. 3H9 I P — i Mf T ' • . "* Aö f sr* " V Az amerikai Yellowstone nemzeti parban található tűzforró tavacskák­ban hőtürő képességű kénbaktériumok élnek. Ez egyenesen idilli környe­zet a Holdon töltött három évhez képest. (Archívumi felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents