Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-29 / 122. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 29. JEGYZET Rendszertől független PÉTERFI SZONYA Már a szociban is ismerte a dörgést, állami patikusként kiválóan halászott a zavarosban. Mindig tudta, kinek kell kedveskednie, kinek milyen orvosságot szereznie. A rendszerváltás után sem volt ügyetlen, noha többen pályáztak rá, övé lett a patika. Talán azért is, mert Vágújhelyen a helyi DSZM-vezetők kegyeit kereste. És meg is találta! Elkezdte építeni birodalmát, nekifogott a terjeszkedésnek: gyógyszertárakat vásárolt, sőt, gyógyszerforgalamzó kft.-t alapított. S míg a többi patikus nagy nehézségek árán, óriási kamatokkal tudott bankhitelhezjutni, számára ez sem jelentett különösebb gondot. Olyannyira ott volt a vályúnál, hogy PHARE-hitelt kapott köztudottan nem „tiszta" vállalkozásához. Nem filléreket, hanem kereken 50 milliót. A vállalkozó életszínvonala ezután láthatóan megugrott, a „buliba" bevonta családját, orvos és gyógyszerész fiait is, akik aranyifjak módjára élik világukat. Áz apuci pedig tovább ügyeskedett, intézkedett, és bár a gyógyszerküldeményeket a külföldi Vadászat Martinkára MADI GÉZA Hazarendelik Karol M.-t, a pöstyéni gyógyfürdő volt tulajdonosát. De nem azért, mert lejárt volna ausztriai nagyköveti megbízatása. Nem. Jóval prózaibb és ismertebb ok miatt kell visszatérnie a tékozló fiúnak. Mindössze azért, mert gyanúba keveredett. Milliós csalás miatt. A volt miniszterelnök elhasznált és kidobott mindenes tanácsadójának, Blažena Martinkovának egyetlen férje bizonyára ámult-bámult, amikor értesült róla: az ügyével foglalkozó vizsgálótiszt már egyetlen napot sem kíván elfecsérelni idézések fogalmazásával, hanem úgy döntött, nemzetközi elfogatóparancs kiadását kéri ellene ha nem hajlandó önként hazatérni, hozza vissza az Interpol. Nincs is messze, csak itt, a szomszédban. Azért néhány hétnek el kellett telnie, mire a szlovákiai hatóságok meggondolták magukat, és az „illetékes" bíróhoz fordultak. Talán eddig azt hitték, ha sokáig érlelik a nemzetközi elfogatóparancsot, akkor a bilincs magától kattan a pórul járt fürdőtulaj arany karperecekkel ékesített kezén? De ez most már mindegy. A vizsgálótiszt már lépett, s most az a lényeg, hogyan lép Karol M. Ha „le", akkor az Interpolnak egy gyógyszergyártóknak jóval a határidőn túl sem fizette ki, azok mégsem szüntették be a folyamatos szállítást. Különféle mesékkel „etette" partnereit, akik futva a pénzük után, türelmetlenül bár, de várakoztak. A patikus, amióta megszűnt a DSZM-barátok védelme, már nem volt ennyire türelmes, tartani kezdett a PHARE-pénz elszámoltatásától, a meg nem térített gyógyszerszámlák miatti adósságoktól. Vágújhelyen azt beszélik, hogy a gyógyszertárhálózatához tartozó patikákban egyre kevesebb az orvosság Azért, mert a napi bevételeket nem fordíthatják gyógyszervásárlásra, számlarendezésre, furcsa alkatú, testes figurák viszik el a pénzt. Az ügyeskedő vállalkozó gyógyszerforgalmazó cége egyesek szerint háromszázötven, mások szerint hétszáz milliós tartozást halmozott fel. S mit tesz ilyenkor a zavarosban halászni tudó nagymenő? A vágújhelyi vállalkozó kiszállt a kft.-ből, és új társaságot, ún. holdingot létesített. Persze úgy, hogy adósságait a régi cégére testálva, tiszta lappal indult! A külföldi gyógyszergyártók meg vagy futhatnak a pénzük után, vagy perelhetnek, esetleg kivonulhatnak az itteni piacról. A beteg pedig sorsára marad. Mint mindig. kicsit meg kell erőltetnie magát, hogy megtalálja. Mert emberünk nem azért szökött külföldre, hogy az első hívó szónak engedelmeskedve azonnal visszatérjen az országba. Nem indult el az osztrákszlovák határ felé akkor sem, amikor kihallgatásra idézték be, és most sem rohan majd fejvesztve a vizsgálótiszt irodájába. Egyesek szerint Karol M. már nem is Bécsben, hanem Dél-Afrikában tartózkodik, hogy „lőtávolon" kívül legyen. Az Interpol körözését pedig lehetséges, hogy csak két hét múlva adják ki, ami éppen elég idő arra, hogy egérutat nyerjen a valamikori fürdőtulajdonos. Hiszen M.-nek sem érdeke, hogy szégyenszemre kalodában hozzák vissza az országba, amelyet a vádak szerint 602 millió koronával rövidített meg. Ugyanis ügyvédje már felvilágosította: a csalás csalás maradt, hiába szolgáltatta viszsza a pöstyéni gyógyfürdő részvényeit. Szerencse, hogy ilyen a törvény. És még nagyobb áldás, hogy az előző kormánynak nem sikerült megváltoztatnia. A jelek szerint senki sem gondolt arra az elmúlt négy évben, hogy a vad privatizált, fillérekért odaajándékozott vagyont az állam egyszer visszakérheti, a milliós számlákat pedig zárolhatja. Esetleg Karol M.-t és a hozzá hasonlóakat be is zárhatja. Begyűjtésük mindenesetre megkezdődött. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A P- O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDI.ER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Olyan országban landoljon, ahol még van mit privatizálni! (Peter Gossányi karikatúrája) Egy értelmiségi találkozó a szlovákiai magyarság asszimilálódásáról Elsők a peremkerületek Idestova tíz éve, hogy járni tanulunk, lépéseink mégis meglehetősen bizonytalanok, továbbra is görcsösen ragaszkodunk a kapaszkodókhoz. A kapaszkodók, korlátok, támaszok, mankók - mindegy, minek nevezzük őket - egyike az állami támogatás. GRENDEL ÁGOTA Alapjában véve helyes, hogy számítunk rá, elvégre tisztességes adófizető polgárok vagyunk, s nem mindegy, hogy az állam hova teszi, mibe fekteti azt a jövedelmet, amely tőlünk is származik, s az sem, milyen mértékben juttat belőle nekünk - esetenként nem mint „közönséges", hanem mint kisebbségben élő állampolgároknak. Ez a kérdés legjobban azokat a szervezeteket érinti, amelyek költségvetésből él(degél)nek, s általuk a szlovákiai nemzeti kisebbség minden egyes tagját. (Egy profán példa, hogy mindenki számára világos legyen a kép, és senkit se sértsünk meg: adott egy színház, bevétele csak a jegyárakból szárA szlovákiai magyar értelmiség aránya egyre csökken. mazik, de ez nem fedezi a működés költségeit. A színház igazgatójának egyre több pénzt kell szereznie, ha színvonalas műsort akar kínálni a nézőknek. A nézőt viszont OLVASÓI LEVELEK Köszönjük, Károly Atya! Érdeklődve olvastam az Új Szó május 15-i számában megjelent cikket. Az írást Horváth János írta, témája pedig a X. Komáromi Imanap volt. Egyetértek a szerzővel. Én is vártam egy objektív híradást az eseményről. Sajnos, az Új Szó hétfői számában megjelent pár soros írás minden volt, csak nem egy átfogó tudósítás. Én is tanúsíthatom, hogy a püspök atya beszéde alatt többen elhagyták a helyszínt. Én is azt gondoltam magamban, hogy jövőre a fele hívő sem lesz az imanapon. De aztán történt valami, ami Horváth János cikkéből sem derül ki. Lénár Károly, tárcsák az érdekli, hogy a pénzéért tisztességes előadást lásson.) E pillanatban - amióta az MKP a kormánykoalíció tagja - a szlovákiai magyar kultúra nincs kifejezetten rossz helyzetben. Intézményrendszere nagyjából kialakult, a legfontosabbak már létrejöttek. Megváltozott a civil intézményrendszer és az államigazgatás kapcsolata. A választás utáni időszakban is fontos szerepe van az értelmiségnek, különböző tanácsadó testületek tagjaként is. Csakhogy a szlovákiai magyar értelmiség aránya egyre csökken. Adódik ez abból is, hogy a peremkerületekben vészes gyorsasággal asszimilálódik a magyarság. Tehát bezárják az óvodákat, iskolákat, nincs szükség a pedagógusokra, akiknek pedig mint értelmiségnek fontos szerepük van, volt, lehet egy közösségben. Azon az értelmiségi találkozón, melyet Csáky Pál miniszterelnökhelyettes hívott össze, Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója meglehetősen sötét képet festett arról, hogy a humán kapacitás csökkenése - egyelőre a peremkerületeken, de ez a perem, ugye, egyre közelebb kerül a középponthoz, statisztikusok és matematikusok bizonyára ki tudják számítani, mikor jő el a sötétség ideje - milyen nagy mértékben befolyásolja és nehezíti az intézmények fenntartását. Egy-egy intézmény - mondjuk iskola eltűnésének következtében pedig asszimilálódik a magyarság. Ahhoz, hogy ez ne történjék meg, vagy legalább lassuljon a folyamat, bizonyára nem elegendő, ha doskeddi esperes plébános atya átvette a mikrofont. Akik ott voltak és hallották a beszédet, azt hiszem, egyetértenek velem, ha azt mondom: Károly atya megmentette a X. imanap becsületét. Mondanivalója tulajdonképpen válasz volt a püspök úr beszédére. Erőt öntött belénk, és útmutatást adott. Köszönjük, Károly atya! Dél-Szlovákiában bárcsak minden magyar plébánián ilyen pap volna, mint Ön! Akkor nem kellene aggódnunk a felvidéki magyarok sorsáért. Beszédének egy része kissé panaszosra sikeredett. Erre csak azt tudom üzenni, nem kell törődni a kétkedőkkel, a hitetlenekkel. Mert bőven van olyan nézet, mely szerint minek oda menni, úgyse lesz abból semmi, hogy magyar főpásztorunk legyen. Jobb nem bolygatni a dolgokat, minden egyes ilyen létesítmény az állami támogatásra szorítkozik. Egyéb forrásokból is kell meríteni. Ha - mint azt Tóth Károly felvetette - közösségi házak jönnének létre a peremkerületeken is, azok létező közösségként foghatnák össze az értelmiséget. A szlovákiai magyar civil terület mindenképpen erősítést igényel, hogy négy év múlva, amikor újra választások lesznek, ne legyen kiszolgáltatva a kormány kényéGondoskodnunk kell a szellemi bástyák felépítéséről. nek-kedvének. Azonban az is hasznos lenne, ha az állami adminisztrációtól független állami támogatást kaphatnának a magyar intézmények, a Pro Slovakia Alapítvány mintájára, s ezt törvénybe is iktatnák, hogy egy számunkra kedvezőtlen kormány ne tudjon megfosztani bennünket jogos pénzeinktől. Az értelmiség szerepével többnyire tisztában vagyunk, részben felelősségével is. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy ha nyugodtan szeretnénk tükörbe, és az utánunk következő nemzedék szemébe nézni, nemcsak azzal kell foglalkoznunk, ami saját személyünket érinti. Gondoskodnunk kell arról, hogy a szellemi élet bástyái felépüljenek a peremvidékeken, s hogy részt vállaljunk olyan törvényalkotásban, amely a kisebbségi kultúra és civil intézményrendszer stabilizálásához vezet. mert sose lehet tudni... És ehhez hasonlók. Tisztelt Plébános Úr! Biztos vagyok benne, hogy jó ügyet szolgálunk azzal, hogy évente egyszer összejövünk Komáromban, az imanapon. És míg lesznek olyan papok, mint Ön, aki egyértelmű beszédével ki is áll az ügyünk mellett, addig érdemes lesz elmenni. Ehhez kívánok mindannyiunknak erőt és egészséget. Viszontlátásra a XI. imanapon. Jalsovszky Vilmos Marcelháza Koldus világ Eddig még csak a nagy városokban találkoztam koldusokkal, ahogy az utcán ácsorogva kéreTALLÓZÓ NOVÝ ČAS A szlovák lapok komoly terjedelemben foglalkoznak Robert Ficónak a Práca napilap szerdai számában megjelent MKP-ellenes írásával. A Nový Čas kommentárírója határozottan elmarasztalja a baloldali politikus magyarellenes kirohanását, és reagál a DBP alelnökének, Peter Weissnek kijelentésére, mely szerint „Fico időzítése és egyoldalú hangneme nincs összhangban intellektusával és politikai adottságaival". A cikk megállapítja: döbbenetes, hogy a „hungarofób" DBP-s képviselő vízióival melyik államfőjelölt malmára hajtja a vizet. Az írás nem ért egyet a párt alelnökének kijelentésével sem, mely Fico kimagasló képességeit méltatja. „A fiatal honatya születésétől fogva semmiféle értékelhetőt nem nyújtott a szlovákiai politikai életben, hiszen ízléstelen öntetszelgésével és arroganciájával túltett számos DSZM-es aggastyánon is." Fico jelenlegi magatartása is ellentmond állítólagos kimagasló intellektusának, mivel az MKP-bírálat hibáját már a kormányátalakításkor is elkövette. A cikkíró szerint a DBP-nek tudatosítania kellene, hova vezethet politikusának minősíthetetlen viselkedése: Fico előbb vagy utóbb a kamerák kereszttüzében förmed rá magyarokkal „kollaboráló" pártjára, és bejelenti a DBP-ből való kilépését. Egy politikában jártas pártnak még ezt megelőzően kellene lépnie, tehát mielőtt Fico szemen köpné a DBP-t. PRAVDA Robert Fico legújabb publicisztikai etűdjének tartalma a baloldali napilap kommentárja szerint nem meglepő, hiszen a képviselő hasonló nézeteket hangoztatott a tavalyi parlamenti választásokat követően is. A DBP-s honatya rendíthetetlen meggyőződését az MKP szakszerűtlenségének újabb bizonyítékaival próbálta alátámasztani. Az írás leszögezi, a magyar párt - modern regionális pártként - valóban Szlovákia déli területeinek fejlesztésében érdekelt, amely jelenség a politológiai szakirodalom szerint teljesen szokványos, és számos demokratikus országban működnek hasonló profilú tömörülések. Hozzáteszi, az MKP képviselői a kormányalakítás óta obstrukciójukkal egyetlen egyszer ütöttek meg a kelleténél erősebb hangnemet, amikor a kisebbségi kultúra finanszírozására kevés pénzt előirányzó költségvetési törvénytervezet ellen tiltakoztak. Azonban akkor is csupán a korábban megkötött politikai egyezség betartását szorgalmazták. Egy koalíciós partnert érintő kritika abban az esetben fontolandó meg, ha az valóban őszinte. De ez alkalommal inkább stratégiai célokat követő időzített lépésről van szó, mely a politikai erővonalak megváltoztatására irányul. Fico megmozdulását nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, ez a baloldal belügye. Hiszen a kabinettag DBP stabilitásán múlik az egész kormánykoalíció szilárdsága. getnek a járókelőktől. Ilyenkor az ember elérzékenyül, főleg ha idős vagy mozgássérült személyt lát. Akarva-akaratlanul megsajnálja őt, és kisegíti egy kis aprópénzzel. Ennél oneghatóbb látvány tárult elém, amikor a minap Romániában jártam. Nagyváradon kis koldusgyerekek vettek körül, és könyörögve nyújtották kezüket. Ahogy saccoltam, a legfiatalabb csak három-négy éves lehetett. Megtudtam, hogy Romániában nagyon kevés a családi pótlék, az árak magasak, és egy bizonyos társadalmi réteg kiküldi gyermekeit az utcára, hogy koldulják össze a napi élelemre valót a család részére is. Szomorú látvány volt ez számomra. Ilyet eddig csak filmen láttam. Hostina Irén Komárom