Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-27 / 120. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 27. KOMMENTÁR Három százas TUBA LAJOS Hirtelen újra annyi patrónusa lett a kisembernek, mintha választások előtt állnánk, a politikusi megnyilvánulások kötelező fordulatává vált az életszínvonalunk és megtakarításaink iránti aggódás. Mondják: tudjuk mi, hogy a gazdaság a tönk szélére jutott, az állami költségvetés talán még egyszer sem volt nyereséges, egyre nagyobb a társadalombiztosítási alapok deficitje, többet importálunk, mint exportálunk. Ennek ellenére már hónapok óta megtorpedóznak bármiféle intézkedést, mely a kiút felé vezetne. A teher három százassal jellemezhető: százmilliárdnyi államadósság, százmilliárdnyi hitelgarancia és százmilliárd korona a bankkonszolidációra. Ez a kormány mozgástere, de egyben a társadalomé is, hiszen ha nem találunk megoldást, következményei mindenkit sújtanak majd. Nem kell sokat kutatnunk az egykori KGST-tábor kevésbé sikeres válságmenedzselési példái között, hogy eljussunk a százkoronás dollárárfolyam, a több száz százalékos éves infláció és a harmincszázalékos munkanélküliség rémképéhez. Márpedig ez jellemezte azokat a nem is távoli országokat, amelyek vezetői úgy döntöttek, inkább a zavarosban halászva tömik a zsebüket, mint valamiféle bonyolult reformprogrammal kínlódjanak. A nép, persze, arról hallott, hogy az ő érdeke az állami monopólium, a szabályozott árak, a külföldiek kiszorítása, a szabad verseny korlátozása. A következmények egyetlen esetben sem maradtak el, és számukra hamar nagyon távolinak bizonyultak azok a viták, hogy elviseli-e a lakosság, ha megélhetési költségei, mondjuk, három évre harminc százalékkal emelkednek. Aki évekig nem kap fizetést, feketézésből és lánckereskedelmből él, az nem ilyen kategóriákban gondolkodik. Szlovákia urai az elmúlt években mindent megtettek, hogy ide jussunk. Aztán volt néhány reményt keltő hónap, de úgy február közepe óta újra értetlenül állunk az események előtt. Hétfőn rendkívüli kormányülés lesz, és talán újra beindul valami. Méznyalás biztosan nem lesz, de még mindig jobban járunk, mintha őszre a Bécsben feketén takarító asszonyok lennének az egyetlen perspektívával rendelkező emberek a környezetünkben. JEGYZET niszter csak egyszer is előjött volna valamilyen alkotó és főleg rokonszenves ötlettel (azon kívül, hogy a magyaroknak egy négyzetcentiméternyi földet sem ad de ezt is Slota találta ki). Mondjuk azzal, hogy ő miként oldaná meg a szlovák korona stabilitásának meg a gazdaság helyreállításának problémáját. Ha már egyszer részben az ő pártja halogató politikájának köszönhetjük, hogy itt tartunk, igazán tehetne ennek érdekében valamit. Főleg, ha azt mindenkinél jobban tudja, hogy mit nem kell tenni. De nem, Pavel Koncoš inkább a szavak embere. Mert azokhoz aztán ért. Már ugye, ha nem kell megtartani őket. Az ugyanis már megint nem az erőssége. Főleg ami a koalíciós partnereknek adott szó megtartását illeti. A fájó az, hogy épp akkor tesz keresztbe a kormánynak, amikor a többi miniszter féléves működés után végre valahára megtalált valami összhangféleséget. Bár tulajdonképpen Koncoš is megbízható. Ugyanúgy, mint Piszkos Fred, a kapitány, aki a halhatatlan monológra késztette Jimmyt. Az ő partnerei is biztosak lehetnek abban, hogy nem tart majd be egyetlen megegyezést, egyeden szerződést sem, s esze ágában sincs populista handabandázáson kívül valami mást is tenni. Csakhogy az említett tisztátalan kapitány végül mindig kihúzta barátait a slamasztikából, márpedig ezt a szlovákiai földek uráról aligha tudnám elképzelni. Most már csak az a kérdés, tényleg szükségünk van-e ilyen miniszterekre. S ha nincs, akkor mit keres még mindig ott, ahol van? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310). Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ő nem Piszkos Fred SÓKI TIBOR Már megint kavarja. Ez az ember már megint kavarja - ismételgetem tanácstalanul Fülig Jimmy vissza-visszatérő monológját, amint meghallom, hogy Pavel Koncoš már megint keresztbe akar tenni a... ezúttal nem egyszerűen csak a magyaroknak, mint a földalap ügyében, hanem az egész kormánynak. A földművelésügyi miniszter, aki inkább az ország leghatalmasabb földesuraként viselkedik (magyarok, takarodjatok a földemről), most elővette legjobb demagóg tudományát, és úgy döntött, eljátssza a rettenthetetlen Népérdekvédelmező Szent Koncos szerepét. Már akkor felemelte hangját a hozzáadottérték-adó emelése meg a behozatali illeték bevezetése ellen, amikor a kormány először felvetette mint lehetőségeket. Tény, hogy ezek olyan intézkedések, amelyeknek főként mi, átlagpolgárok isszuk meg a levét, de az is tény, hogy abból még több bajunk származna, ha ezeket a lépéseket most nem tennék meg. Mert ha nem áll talpra a gazdaság, az országnak, és vele együtt nekünk, befellegzett. Ezt már Koncoš és ifjabb társa, Andrassy pártja is belátta, de ez a két régi vágású demagóg csak szajkózza tovább a magáét arról, hogy népérdek, meg hogy ezek a lépések megengedhetetlenek. Azt viszont még egyszer sem láttam, hogy a földművelésügyi mi- Drágám, az elnökválasztás is kétfordulós... (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az Európai Unió nem ajánlja a csehszlovák vámunió fenntartását abban az esetben, ha Csehország előbb csatlakozik az EU-hoz, mint Szlovákia. Ľubica Nejezchlebová, a vámunió állandó titkárságának igazgatója szerint három lehetőség van: „Vagy csak a cseh-szlovák vámunió marad fenn, vagy az Európai Unióval közös vámuniót hozunk létre, vagy teljesen felszámoljuk a vámuniót. Ebben az esetben viszont Szlovákia bizonyos ellenszolgáltatást fog követelni az EU-tól. A közeljövőben mindenesetre a vámtörvényeket és a vámtarifákat összehangoljuk az Európai Unió normáival. Egyelőre azt feltételezzük, hogy a két ország egy időben válik az Unió tagjává, esetleg Szlovákia röviddel Csehország után csatlakozik" mondta Nejezchlebová. A vámunió megszűnése elsősorban a mezőgazdaságot sújtaná. A két ország közötti kereskedelem 10 százalékát ugyanis a mezőgazdasági termények teszik ki, ami kb. két százaléka Szlovákia külkereskedelmi forgalmának. A gondolat, hogy megbüntessék azokat, akik különös kegyetlenségeket követtek el, 1859-ben született meg Nemzetközi jogi hézagok A koszovói népirtással kapcsolatban egyre több nyilatkozat hallható vezető nyugati politikusoktól Szlobodan Milosevics felelősségre vonásával kapcsolatban. ONDREJCSÁK RÓBERT A gondolat, hogy a nemzetközi közösség megbüntesse az olyan egyéneket, akik különös kegyedenségeket követtek el, az 1859-es solferinói csata után született meg. Az első lépés az egyes országok törvénykezésének ilyen irányú módosítása volt, amely ezt lehetővé tette volna. Az 1905-ben elfogadott tengeri háborúval kapcsolatos Hágai Konvenció és az 1906-os háborús sebesültekkel foglalkozó Genfi Egyezmény előírt bizonyos kötelezettségeket ezzel kapcsolatban az aláíró feleknek. A két világháború szörnyűségei világosan megmutatták, hogy mindez távolról sem elégséges. A versailles-i szerződésben már benne foglaltatik a háborús bűnösök kiadatása a győztes félnek. A második világháború alatt bűnöket elkövető katonák, tisztek és náci párttagok sorsát az 1943-ban aláírt Moszkvai Deklaráció pecsételte meg, amely kimondA büntetőjog kizárja a törvények visszamenőleges alkalmazását. ta, hogy minden bűnös felelni fog tetteiért, mégpedig azon ország területén, ahol tetteit elkövette. A legfőbb fasiszta vezetők felelősségre vonására - akiknek bűneit nem lehetett csak egy konkrét országhoz kötni - a háborús bűnösök megbüntetéséről szóló Londoni Megegyezés alapján 1945-ben Nürnbergben megalakult a Nemzetközi Katonai Bíróság. A legfontosabb nemzetközi dokumentumokban fokozatosan kikristályosodtak a bűntények, amelyekért az elkövetőknek a nemzetközi jog alapján felelniük kell. Ezeket a bűntetteket legelőször a már említett nürnbergi bíróság statútuma konkretizálta, és három csoportra oszthatók. Az első, a „béke ellen" elkövetett bűnök, magukban foglalják a háború tervezését, előkészítését vagy a háborúra való felbujtást, valamint támadó és olyan háborúk folytatását, melyek megsértik a nemzetközi szerződéseket, megállapodásokat. A második csoport a háborús bűntettek, amelyek a háborús törvények, szokások megszegésének legdurvább formáit, a gyilkosságokat, a polgári lakossággal való kegyetlen bánásmódot, a deportációkat, a rabszolgamunkára kényszerítést, a foglyok legyilkolását, a köz- és magántulajdon pusztítását, a települések katonailag indokolatlan rombolását tartalmazzák. A harmadik csoportba az emberiség elleni bűntettek tartoznak, mégpedig a gyilkosság, kiéheztetés, rabszolgasorba döntés, deportáció vagy akármilyen más embertelen tett, melyet a polgári lakosság ellen követtek el háború előtt vagy háború alatt. Ide sorolható a politikai, faji vagy vallási okok miatti üldözés, ha az összekapcsolható az előbb felsorolt bűnökkel. A második világháború után mindez tovább bővült. Az 1948-ban a népirtás megakadályozásáról és büntetéséről elfogadott egyezmény büntethetővé tette a nemzetiségek, etnikumok, faji vagy vallási csoportok tagjainak fizikai vagy pszichikai bántalmazását vagy megölését, ha ez részben vagy teljesen az adott csoport megsemmisítéséhez vezet. Az 1949-ben a háború áldozatainak védelmére elfogadott Genfi Konvenció kiegészítette és pontosította a háborús bűnök meghatározását. 1973-ban az apartheid büntetéséről fogadtak el egyezményt, amely betiltotta az olyan tetteket, melyek egy faj uralmát voltak hivatottak biztosítani más fajhoz tartozók kárára. Fontos volt az 1968-as év, amikortól az összes edBüntetés nélkül maradhatnak az utóbbi évek vérengzései. dig felsorolt bűntett elévülhetetlenné vált. A probléma az volt, hogy az elkövetők felelősségrevonása az egyes államok hatáskörébe tartozott. Ennek következtében a hatalom által elkövetett bűntettek többsége válasz nélkül maradt. A polgárháborúk során tapasztalható attrocitások elkövetői közül sokan amnesztiában részesültek a konfliktust lezáró „nemzeti megbékélés" során. Ezenkívül sok bűntett azért nem volt büntetve, mert az egyes országok nem voltak képesek rugalmasan reagálni a nemzetközi jog változásaira, és nem módosították saját jogrendszerüket. Ugyanezen okokból gondot jelentett az elkövetők kiadatása is. E gondok miatt a hidegháború után a nemzetközi közösség „visszatért" a nemzetközi törvényszékekhez. A volt Jugoszlávia területén a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértése miatti felelősségre vonás az 1991-től Hágában működő testület dolga. Ugyanott működik a ruandai polgárháború alatt elkövetett emberiség elleni bűntetteket vizsgáló törvényszék. Tavaly Rómában aláírták a Nemzetközi Büntető Bíróság alapokmányát. A szervezet hatásköre azonban sok tekintetben korlátozott lesz. Nem terjed ki csak az aláíró országok területére, és csak akkor léphet közbe, ha megmutatkozik, hogy az aláíró ország nem akarja vagy nem tudja az adott esetet kivizsgálni. A gyakorlatban mindez komoly időbeli késést okozhat és komplikációk léphetnek fel a bizonyítási eljárásban is. Ezenkívül csak azok a bűntények tartoznak hatáskörébe, melyeket a szervezet működésének megkezdése után követnek el. Ez megfelel a büntetőjog egyik alapszabályának, mely kizárja a törvények visszamenőleges, tehát az életbe lépésük előtti időre való alkalmazását (csak kivételes esetben nem, mint például a második világháború volt) , de egyben azt jelenti, hogy büntetés nélkül maradnak az utóbbi évek vérengzései is. Jugoszlávia esetében is megmutatkozott, hogy komoly problémák merülhetnek fel az elkövetők üldözésekor, elfogásakor. Ameddig nem létezik külön erre a feladatra szakosodott nemzetközi erő, addig a bíróság mindig az adott ország végrehajtó hatalmától fog függeni. Miután ennek nem mindig érdeke a bűnösök kézrekerítése, ezért szabotálhatja az egész folyamatot. A nemzetközi közösség tehát meghatározta azokat a bűntetteket, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik az emberiség számára, és létrehozta a jogi kereteket is, amelyek alapján ezek büntethetők. Mindeddig azonban nem volt képes áthidalni azokat a politikai, szervezési és technikai akadályokat, amelyek meghatározzák az adott jogi normák hatékony alkalmazását. A szerző állandó munkatársunk VISSZHANG A tények tisztázására Úgy gondoltuk, ami eddig a nádszegi alapiskolában Agócs Béla ügyével kapcsolatban történt, az lezártnak tekinthető. Kötelességünknek érezzük azonban, hogy reagáljunk az Új Szó május 20-án és 24én megjeient írásaira. Sajnos, ez ideig mindenki ódzkodott e probléma megoldásától. Most végre a tantestület többségének megelégedésére, és a munkatörvénykönyv értelmében jártak el. Ahogy Mikó Zoltán exigazgató reagál Pomothy László elöljáró egyik gondolatára: „... aki dönteni akar a jelenben, annak jól kell ismernie a múltat." Bizonyára a volt igazgató úr ismeri a múltat, és az események kronológiáját. Mikó Zoltán nagyon jól tudta, hogy ez az állapot már sokáig nem tartható. Ahogy írja: „Minden a bizonyítványügyről szólt, és szól ma is." Ez a kijelentés arról tanúskodik, nem tudja, vagy nem akarja kettéválasztani a történéseket. Elgondol kodtató, hogy miért a felmondólevél kézbesítése után veszi védelmébe volt beosztottját, jelenlegi kollégáját. Ha Mikó Zoltán nyíltan kiállt volna a történések alatt kollégája mellett, másképp tekintenénk rá. így ez alibizmus. Állítása szerint ő huszonheted magával üzent a hatalomnak bizonyítványügyben mint akkori igazgató. Sajnos, a bizonyítványügy kipattanásakor már rég nem volt igazgató. A május 24-én megjelent írásban a pedagógusok hétvégi országos közgyűlésén elnöklő Pék László szerint a Galántai Járási Hivatal új vezetősége hibát követett el, mivel a nádszegi pedagógus azok közé tartozik, akik következetesen kiálltak a kétnyelvű bizonyítványok mellett. Szerinte rossz döntés volt, hogy Agócs akkor kapott felmondást, amikor az MKP kormánytényezővé vált. Sajnos, Pék úr sincs tisztában a nádszegi alapiskolában kialakult helyzettel. Kérdésünk: az SZMPSZ hatáskörébe tartozik-e a hatnapos mulasztás igazolása, nem beszélve arról a sok figyelmeztetésről, amely már rég kimerítette a munkaviszony felmondásához szükséges jogi keretet? Keserű a szájízünk, ha egyes nyilatkozatok arról szólnak, hogyan kényszerítsük törvénysértésre a hivatalvezetőket. Nemrég még arról beszéltünk, hogyan parancsoljunk álljt a törvénysértéseknek. Most, amikor az MKP kormánytényező, nyugodtan megsérthetjük a törvényeket? Ha valaki párhuzamot akar vonni a múlt és a jelenlegi hatalom között, ragaszkodjon az objektivitáshoz. A nádszegi tantestület döntő többsége Agócs kollégával szemben nem kereste a konfliktusokat. Összeférhetetlen magatartásával sok kollégát sértett meg, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hányszor rúgta fel a munkatörvénykönyvben leírt jogszabályokat. Ezek betartása mindenki számára kötelező - s ez alól Agócs úr sem kivétel. Ezért és a munkahelyi körülmények ismeretében Pomothy úr döntése helyes volt. A tiltakozó nádszegi pedagógusok