Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-26 / 119. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 26. KOMMENTÁR Ki lesz a nemzet rossza? MOLNÁR NORBERT „Nem nézhetjük tétlenül, hogy a szlovák gazdaság hömpölyög lefelé a lejtőn" - mondta Mikuláš Dzurinda kormányfő, elfelejtve hozzá­tenni, hogy az út végén a szakadék, mely bizony már látszik. Végül is a kormány előtt most már csak két út áll: a bolgár minta - óvatos, a polgárokat Jegyezgető intézkedések egészen a totális csődig vagy a magyar - két év abszolút népszerűtlenség és egy bűnbak. Magyarországon találtak egy Bokrost, igaz nem volt makulátlan, sikerült korábban egy bankot a tönk szélére sodornia, de elvállalta, hogy vele riogassák majd a gyermekeket az óvodában, a nyugdíja­sok pedig csak a lakás legkisebb helyiségében legyenek hajlandók nézni a képét, ő legyen a nemzet rossza. A nevével fémjelzett cso­mag pedig a magyar gazdaságtörténet egyik arany betűkkel írott oldalán jelent meg. Az akkori ellenzék - becsületből - védeni pró­bálta a lakosság érdekeit, de oly erőtlenül, hogy érezni lehetett: nincs más út, csak a bokrokkal szegélyezett. Nálunk természetesen a Kozlík inspirálta agyak ordibálni fognak, tiltakozni, tüntetéseket szervezni, és még csak meg sem próbálják csendben eltűrni, hogy egyesek rendbe hozzák azt, amit bűnös módon korábban valakik elfuseráltak. De az is lehetséges, hogy nem rontottak el semmit, csak egyszerűen fogalmuk sem volt, mit kellene csinálni. A Dzurinda-kormány azonban nem követte a magyar példát. Húz­ta az időt, elnökválasztási időponttal védekezett, és vitatkozott. A legtöbbet önmagával. A négymilliárdos költségvetésihiány-jóslatot követte a nyolcmilliárdos, majd a tíz, tizenkettő, húsz, s ma már a negyvennél tartunk. Több mint fél év kellett ahhoz, hogy a kabinet reálisan lássa a hélyzetet, erre mondják: nem semmi. A választások előtt hirdetett határozott lépések ez ideig határozatlanok voltak, s most erre fizetünk rá. Mert nincs Bokrošunk. Mert az ő csomagját sem ő maga találta ki, hanem a mögötte álló baloldali párt. S ezt újra hangsúlyozom: baloldali, ami nálunk a gyakorlatban szociális demagógiát jelent,"helyenként meg vadprivatizációs vágyakat. Amikor Mikuláš Dzurinda azt mondja, nincs szükség kormányátalakí­tásra, akkor valószínűleg téved. Mert bizony nálunk is szükség van valakire, aki, úgymond, elviszi a balhét, hogy aztán csupa nagybetű­vel írhassák nevét, mondjuk, tíz év múlva. Sajnos azonban a DBP által korábban már forszírozott kabinetátalakítás - s ha ők mondják, akkor lesz is - nem ezt a célt követi. Nekik még több kell - vagy legalábbis jobb posztok - mint most van. A Nemzeti Bank leendő elnökét pedig teljesen mindegy, hogy Schmögnerovának (DBP) vagy Miklósnak (SZDK) hívják, mert a megszorítás miatt a legkisebbet okolják majd a partnerek. Azt, aki eddig szinte minden csatát elvesztett a koalíció­ban. Sem Schmögnerovát, sem Miklošt nem ez a párt jelölte. JEGYZET Ivan Lexa és Jaroslav Svéchota jogi képviselői a „szokásjogot" megsértve gyakran feltűnnek a képernyőn, hogy sopánkodja­nak, mennyire sanyarú védence­ik sorsa. Sajtóértekezleteket hív­nak össze, bőszen nyilatkozgat­nak a lapoknak arról, milyen rosszul bánnak a vizsgálati szer­vek az őrizetesekkel. Ha értékel­ni kellene Svéchota jogi képvise­lőjének, Peter Lelkešnek az ala­kítását, ő vinné el a pálmát. Ugyanis legalább háromszor annyit beszél az ügyről, mint Ivan Lexa háromvalahány ügy­védje együttvéve. Pedig ők sem játsszák a „néma gyereket". Szó­val Lelkeš úr lelkesen nyilatkoz­gat, a börtönből kicsempészi azt a levelet, amelyben védence visszavonta beismerő vallomá­sát, sőt be is számol csínytevésé­ről. Kockáztatva, hogy az ügyvé­di kamara fegyelmi vagy etikai bizottsága előtt végzi. Ha a bű­vészmutatványairól hírhedtté vált Petrocelli vagy Perry Mason még „élne", a tapasztalt sorozat­nézők a megmondhatói, hogy ez egyiküket sem fenyegetné. Mert ők ügyvédként viselkednének, azaz nem kötnék senkinek az or­rára, hogyan nem szeretnének elveszteni egy „vesztett" ügyet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Lelkes nem Petrocelli MADI GÉZA Az agilis-joviális Petrocelli vagy Perry Mason korszakában a té­véképernyők előtt azok is ügy­véddé váltak, akik addig csak kí­vülről láttak jogásztanodát. Ke­mény volt az otthonülős „esti is­kola", mert a népszerű amerikai bűnügyi filmsorozatok főszerep­lőinek rendszerint „elvesztett" ügyeket kellett megoldaniuk. Ki­vétel nélkül sikerült is nekik, az­az a bírónak minden áldott ügy­ben ejtenie kellett a vádat. Petrocelli vagy Perry Mason vé­dencének legnagyobb örömére. De a nézők sem könnyezték meg az ügyészt, amiért lógó orral kel­lett távoznia. Elsősorban azért nem, mert a szigorú „esti egyete­men" azt is megtanulták, hogy a forgatókönyv szerint csak az ügyvédeknek szabad nyerniük. Az utóbbi időben ismét egyre több ügyvéd kezdett szerepelni a televízióban. Ám nem bűnügyi történetekben, hanem az esti híradóban. Az ismert gyanúper miatt vizsgálati fogságban őrzött » > A ľ " " vU 'V^vYnf . -'ÍV"}.­• Vissza a múltba (Agócs Ernő karikatúrája) A legtöbb koszovói menekült csak arra vágyik, hogy egyszer hazatérhessen Már csak macskák lakják a falvakat A vöröskeresztes önkénte­sek a sátrakba is benéznek, mert vannak olyan idős em­berek, akiknek arra sincs erejük, hogy élelemért menjenek, de már kedvük sincs hozzá. Inkább a halált választják. GAÁL LÁSZLÓ Ezt a macedóniai menekülttábo­rokban tett látogatása után mond­ta František Šebej. A nemzeti ta­nács európai integrációért felelős bizottságának elnöke parlamenti küldöttség tagjaként látta, milyen körülmények közt él a csaknem negyedmillió koszovói albán me­nekült. Megrendítette a látvány a blacei határátkelő melletti völgy­ben, ahol egyik napról a másikra 30 ezer menekült zsúfolódott ösz­sze. A szerencsétleneket minde­nüktől megfosztották - vagyonuk­tól, személyazonosságuktól, még A legtöbb menekült falu­si, aki nem tud más tár­sadalomba beilleszkedni. az életfeltételeiktől is, emberi méltóságukat mégsem veszítették el. A szerb fegyverek elől menekü­lő albánok előtt Macedónia nem nyitotta meg határait, hiszen nem volt felkészülve - melyik állam lenne? - ekkora tömeg befogadá­sára. A földönfutók - köztük kis­gyerekek, idős emberek - napokig rostokoltak itt esőben, bokáig érő sárban, elképesztő szennyben. Többen meghaltak. Végül ameri­kai katonák hoztak élelmet a me­nekülteknek, akik még ekkor sem vetették rá magukat az ételre, az első sorokban állók a fejük felett adogatták hátra. Az emberi méltóság megtartásával is találkoztak a képviselők. Amint megérkeztek az egyik táborba, kö­rülvették őket az ott lakók, és ami­kor a tolmácsnőtől megtudták, hogy külföldi vendégek jöttek, az egyik férfi, akin csak egy póló volt, néhány percre eltűnt, majd tiszta ingben jelent meg. Mert még akkor és ott is úgy tartotta méltónak, hogy megadja a tiszteletet az ide­geneknek. A szlovák küldöttek egyetlen olyan emberrel sem talál­koztak, aki a NATO-gépek bombái elől menekült volna. Mindannyian a szerb katonák, vagy inkább a fél­katonai szervezetek miatt hagyták ott szülőföldjüket, aki pedig nem tudott eljutni Macedóniába, az az erdőkben bujdosik. A falvakat pe­dig már csak kutyák és macskák lakják. A Macedóniában levő me­nekültek legnagyobb része nem akar tovább menni, minél közelebb akarnak maradni hazájukhoz, hogy amint lehetséges lesz, azon­nal hazatérhessenek. Peter Weiss szerint az, hogy a koszovói mene­kültek nem szálltak fel egy Szlová­kiába induló menekültszállító re­pülőgépre, nem azt jelenti, hogy Szlovákiának rossz híre lenne Ko­szovóban. Szlovákiáról semmit nem tudnak, ezért mennének szí­vesebben - már aki tovább akar menni - az USA-ba vagy Németor­szágba, hiszen ott sokuknak roko­na, ismerőse él. A legtöbb mene­Le kell küzdeni a tör­ténelmi és a nemzeti­ségi ellentéteket. kült falusi ember, aki az albánon kívül nem ért más nyelvet, aki nem akar és nem is tudna más társada­lomba beilleszkedni. Ők csak arra vágynak, hogy hazamehessenek. Tíz közül azonban alig akadt egy, aki el tudná képzelni, hogy ha vég­re béke lesz, együtt tud élni rendes, becsületes szerbekkel. Weiss sze­rint ahhoz, hogy Koszovó soknem­zetiségű lehessen, a fejlett álla­moknak megfontoltan és nagyvo­nalúan kell beruházniuk a balkáni államok gazdasági és társadalmi fejlesztésébe. Mert le kell küzdeni a történelmi és a nemzetiségi ellen­téteket. Ehhez pedig szükség van a jó gazdasági feltételekre is, hiszen sokkal könnyebb lesz leküzdeni az ellentéteket, ha lesz mit s főleg mi­ből közösen építeni. TALLÓZÓ PRAVDA Elkészült a megszorító intézkedése­ket tartalmazó csomag - nyilatkozta Mikuláš Dzurinda. „Mind a négy ko­alíciós párt közös nyilatkozatot fo­gadott el a kormány újjáépítő politi­kájának támogatásáról, így - várha­tóan - néhány napon belül magát a programot is aláírja a négy pártel­nök. A miniszterelnök egyelőre nem kívánt részletekbe merülni, de meg­ígérte: a tervezet elfogadása után annak szövegét rögtön nyilvános­ságra hozzák. Elárulta: „Három részből áll: az első a makrööko­nómiai helyzet megszilárdítását, a második az adózást, a harmadik a bankszektor és az ipar meggyógyí­tását tűzte ki célul". Számos adásvé­teli szerződés felülvizsgálására is sor kerül, néhány peres ügy pedig végképp lezárul. „Már pár héten be­lül érezhető lesz a javulás" - mond­ta, de a polgároktól legalább egy­éves türelmi időt és összefogást kér. A kormányalakítás utáni intézkedé­sek nem voltak elég erélyesek. „Elis­merem: a csomag elkészítését ép­pen a korona mélyrepülése sietteti." NOVÝ ČAS .Amikor ismét szlovák földre lép­tem, úgy éreztem magam, mint akit hátrányosan megkülönböztetnek" ­siránkozott a volt külügyminiszter, és nagykövet. Zdenka Kramplová ­önkényesen meghosszabbított ka­nadai kirándulása mindössze 300 ezer koronájába került az államnak - mindenkihez felhívással fordult: érdekvédelmi klubot szeretne alapí­tani, jelentkezőket vár. „Támogatni kell az ügyességük, okosságuk és fantáziájuk miatt saját országukban nemkívánatos nőket!" - mondta. A kérdésre, hogy miből él, egyszerűen válaszolt: „Csakis vegetáriánus éte­leket eszem. De amúgy sehol nem dolgozom" - bizonygatta. Hazaér­kezése után ajándékot is kapott egy cíferi anyókától: II. János Pál pápa és Vladimír Mečiar után ő is átvehet­te a jellegzetes kettőskereszttel dí­szített mézeskalácsot. MLADÁ FRONTA DNES Eljött az ideje annak, hogy tudato­sítsuk: a szudétanémet kultúra ré­sze a csehországi kultúrának, és ezért támogatni kell, nem pedig megvárni, amíg kiveszik. Közeleg az idő, amikor a szudétanémet napo­kon fel kellene lépnie a cseh kor­mányfőnek, amikor Nürnbergben fel kell lépnie a Cseh Filharmóniá­nak, és fel kellene ajánlani, hogy a szudétanémet kulturális napok színhelye Prága legyen - írja a cseh lap. Ezt meg kell tenni annak ellené­re is, hogy a koszovói párhuzamok fényében nem látszik reálisnak. Hi­szen nem a jövőbe néztek, hanem megerősítették magukat a múlt bás­tyái közt azok a szudétanémetek, akik hét végi nürnbergi találkozóju­kon a volt Csehszlovákiából való ki­űzetésük és a koszovói albánok sor­sa közti párhuzamokat tűzték zász­lajukra. A Mladá fronta szerint a párhuzam hamis. Bár a szudétané­metek befolyása így is rohamosan gyengül, ez nem azt jelenti, hogy Prágának nem kell figyelnie rájuk. Épp ellenkezőleg. Most jött el az ideje annak, hogy kezet nyújtsunk azoknak, akik ezt akarják. VISSZHANG A kölcsönös megértés hiánya Az Új Szó május 24-i számában az SZMPSZ országos közgyűléséről tudósítva egy nekem tulajdonított vélemény jelent meg Agócs Béla nádszegi pedagógus elbocsátásá­val kapcsolatban. Rendkívül sze­rencsétlennek és helytelennek tar­tom, hogy vélekedésem e problé­máról az újságíró vagy szerkesztő értelmezésében ilyen sommás vé­leménnyé, szalagcímmé kereke­dett, s így további személyes konf­liktus elindítójává válhat. Mivel a közgyűlésen több felszóla­lás érintette az elbocsátás ügyét, az SZMPSZ járási elnökeként rea­gáltam a témával kapcsolatban. Agócs Béla eddigi helytállását, nyelvhasználati jogaink durva megsértése elleni tiltakozását min­dig pozitívan értékeltem. Ebben a járási hivatal vezetőjének is hason­ló a véleménye. Döntését, mely az oktatásról több napot is igazolatla­nul hiányzó pedagógus elbocsátá­sávaljárt, a történések ismereté­ben csak jogi lépésként tudom el­fogadni. Én magának a probléma rendezésének a késlekedését, több szempontú megközelítésének hiá­nyát és a járási hivatal döntését mint megnyugtató megoldást kér­dőjeleztem meg. Agócs Béla sérel­mezi, hogy kiállásáért semmilyen méltányos elbírálásban nem része­sült. Mindenki gyorsan elfelejtette az ő következetes magatartását, míg azok, akik a jogkorlátozó tör­vényeket vakon tiszteletben tartot­ták, továbbra is kedvező megíté­lésben részesülnek. Fokozott érzé­kenységéből adódóan, és türel­metlensége miatt szélsőséges meg­nyilvánulásokkal hívta fel a figyel­met mára feleslegesnek tűnő múlt­beli küszködéseire, melyek szám­talan mindennapi konfliktust okoztak közte és a környezete kö­zött. A JH vezetője és az oktatási osztály vezetője igyekezett a kér­dést a konfliktusban érintettek szempontjából megnyugtatóan rendezni, kikérve az én vélemé­nyemet is. Pályázat kiírását java­soltam az igazgatói posztra, mely az iskolán belül talán egy, a meg­oldás irányába mutató új helyzetet teremthetett volna. Véleményem szerint a probléma elbocsátással történő lezárása nem jelenthet végleges megoldást. Megnyugtató rendezése csupán jogi, hatalmi, politikai, de akár a helytállás érde­meit figyelembe véve sem oldható meg. Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy a konfliktus közvetlen nádszegi érintettei - Agócs Bélát is beleértve - nem vonták le az ügy eddigi gyűrűzéséből a kellő ta­pasztalatokat, és nem érett meg bennük egy elsősorban emberi méltányosságra épülő megoldás. Pék László, az SZMPSZ JV elnöke, Galánta

Next

/
Thumbnails
Contents