Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-25 / 118. szám, kedd

10 tévé és rádió ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 25. El kell fogadni a művészeti világ törvényeit. Akik erre nem képesek vagy nem hajlandóak, azok kimaradnak. Nehéz műfaj, sztárkultusszal Ezen a héten: Lengyel Zenei Napok Pozsony. Ma kezdődik és május 28-ig tart a Lengyel Zenei Napok rendezvénysorozata, melynek szervezője a pozsonyi Lengyel Klub, védnökei pedig Milan Kňažko kulturális miniszter és Jan Komornicky, Lengyelország szlovákiai nagykövete. A koncerteken lengyel és szlovák művészeket hallhat a közönség. Ma este Bohdan Warchal vezényletével a Szlovák Kamarazenekar lép fel a Szlovák Filharmonikusok Moyzes-termében. Holnap a Várban Hanna Holeksyová és Zbigniew Raub zongoraestje lesz. Ján V. Michálek orgonahangversenyére, melyen Zuzana Ferienčíková és Nao Higano szopránénekesnő is közreműködik, csütörtökön várják az érdeklődőket. Pénteken a lengyel népzenéből kapunk ízelítőt. Valamennyi hangversenyre a belépés díjtalan. (TA SR) Udvari színház Békéscsabán Kilenc színházi előadás, 4 társas rendezvény, 3 hangverseny, 2-2 táncos és gyermek-, továbbá kabaréműsor szerepel a békéscsabai nyári „Városházi esték" programjában. Valamennyinek a megyeszékhely „udvari színháza", a városháza patinás épületének középső, erre a célra átalakított és berendezett udvara ad helyet. A június 16-án kezdődő, s 19 estén át tartó rendezvénysorozat a Katona József Színház és Bozsik Yvette balettársulata Kabaré című előadásával kezdődik. A program további érdekessége, hogy június 19-én a békési megyeszékhely szlovák polgárai anyanyelvű színházi előadást élvezhetnek majd. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Otelló 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia 19 KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Visszavágó (am.) 18,20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17, 21 Az élet szép (ol.) 17.30 Négy szoba (am.) 18.45 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) 18, 20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBÁ: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Star Trek: Űrlázadás (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Hillary és Jackie (am.) 15.30, 18, 20.15 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Játsz/Ma (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: Csodás álmok jönnek (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Knock Off (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Az őrület határán (am-) 16.30,19.45 GÚTA-VMK: Egy bogár élete (am.) 17.30,19.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Rush Hour (am.) 19 Évfordulós anyagok, szépirodalom, állandó rovatok Megjelent az Irodalmi Szemle 1-2. száma A Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum, Budapest előcsarnoka (Dömötör Ede felvételei) LAPAJÁNLÓ Késéssel jelent meg az Irodalmi Szemle 1-2. száma. A késés oka, éppúgy, mint a múlt évben elmaradt számoké, az anyagiak hiánya. Tekintettel arra, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma az idén biztosította a támogatást a folyórat számára, nem lesz akadálya annak, hogy a szerkesztőség behozza a késést. Az 1-2. számban az évfordulós anyagok dominálnak. A folyóirat közli a Monoszlóy Dezső születésnapja alkalmából elhangzott előadásokat, továbbá a Fábry Napok három előadását, melyek a könykiXL11. fcVF T

12 SZAM/IW. JAN.-FKDK. -IARA .1, SK rv IRODALMI ^^ J m S/.KMI I IKlUtAl.l'M n KRITIKA ~1 rÁRSA]IAl 'lMT)l|X>M/NY adás ötven évével (Fónod Zoltán), a kortárs magyar irodalom helyzetével (Grendel Lajos), és az írószervezet tevékenységével (Hodossy Gyula) foglalkoznak. Közli a lap az Irodalmi szemle fennállása 40. évfordulóján elhangzott előadásokat (Filep Tamás Gusztáv, Szeberényi Zoltán, Elek Tibor, Pénzes Tímea), valamint a jubileumra érkezett két üdvözlő levelet (Hámori József miniszter és Csáky Pál miniszterelnök-helyettes). A szépirodalmi anyagok közül megemlítjük Duba Gyula regényrészletét, Rácz Vince verseit, valamint a Mács József közeljövőben megjelenő regényéből közölt részletet. A Műhely rovatban Tóthpál Gyula beszélgetett Bogoly Jánossal, a FelsőBodrogköz helytörténeti kérdéseinek avatott ismerőjével. A Könyvről könyvre rovatban Németh Zoltán új kötetéről Tőzsér Árpád írt, a közelmúltban elhunyt Talamon Alfonz kötetéről pedig Duba Gyula mondja el benyomásait, vallomásait. Az Arcok és művek rovat Alabán Ferenc tanulmányát közli a valóságirodalom és a népi motívumok előfordulásáról a szlovákiai magyar lírában. Kegyelettel emlékezik meg a folyóirat Czine Mihály, Dobossy László és Görcsös Mihály munkásságáról. A Csemadok ötven éve is szerepel a folyóiratban. Máté László írt azokról az új kihívásokról, melyek a Csemadok előtt állnak, (dz) Hegyi Dóra, a budapesti Ludwig Múzeum munkatársa segített annak a kiállításnak a megszervezésében, amelynek kurátora, Katarína Rusnáková Németh Ilona és Rónai Péter munkáit „adta össze", s melyet 1 + 1=3 címmel láthatott a magyar főváros közönsége. TALLÓSI BÉLA A budapesti művészettörténésszel ennek a kiállításnak a létrejöttéről és a kortárs művészet „nagy kérdéseiről" beszélgettünk. Hogy jutott el ez a hármas a Budavári Palota A épületében lévő galériába, illetve hogyan kapott a kiállítás átmeneti otthont az intézményben? A Kortárs Művészeti Múzeum, Ludwig Múzeum nem csak nagynevű nemzetközi művészeket állít ki, hanem a közép-kelet-európai régióra is odafigyel. Németh Ilonával nem új keletű a kapcsolatunk, gyűjteményünkben is vannak alkotásai. Művei egyáltalán nem ismeretlenek a magyar közönség számára. Rónai Pétert talán a művésztársai ismerik inkább, vagyis annak a generációnak a tagjai, akikkel együtt végzett itt a budapesti képzőművészeti főiskolán. Ez a kiállítás jó alkalom volt, hogy ő is bemutatkozzon nálunk. Az 1 + 1 = 3 beleillett a múzeum profiljába? Teljesen mértékben, hiszen fiatal, új médiummal dolgozó művészeket, installációt és helyspecifikus műveket is be szoktunk mutatni. Hegyi Dóra: „A piacigény nyilvánvalóan befolyásolja a művészetet". MTI-HÍR Az immár 52. alkalommal megrendezett, idei cannes-i filmfesztivál díjazottjai: A fesztivál fődíja, az Arany Pálma egy belga rendezőpárosnak, Luc és Jean-Pierre Dardenne-nek jutott „Rosetta" című filmjükért. A legjobb férfi szereplőnek járó díjat Emmanuel Schotté kapta, Bruno Dumont „L'Humanité" (Az emberiség) című filmjében nyújtott alakításásért. A legjobb női szereplőnek járó díj megosztva Emílie Dequenne-nek és Séverine Caneele-nek jutott. Előbbinek az Arany Pálmát elnyert filmben, utóbbinak pedig Bruno Dumont filmjében nyújtott alakításáért ítélték oda a díjat. A legjobb rendezőnek járó díj: Pedro Almodóvarnak, „Minden az anyámról" című munkájáért. Arany Kamera: az indiai Marali Nairnak a „Marana Simhasanam" (A halál trónusa) című film fényképezéséért. Nagydíj: ugyancsak Bruno Dumont Németh Ilona olyan munkát hozott el hozzánk, amely a néző aktivitására épúl. Nálunk ez a „vonjuk be a nézőt a műbe" aspektus hatott újdonságként, hiszen mi jobbára nehéz konceptuális műveket vagy elmélyedésre késztető fotókat szoktunk bemutatni. Ritkábbak az olyan kiállítások, amelyek a néző aktív részvételét követelik meg. Milyen a múzeum látogatói köre? Volt néhány sikeres kiállításunk az utóbbi időben, mint például az Annie Leibovitz fotóiból készült bemutató, amelyekkel olyan érdeklődőket is ide tudtunk csalogatni, akik egyébként nem látogatták múzeumunkat. Olyan magyar vagy külföldi művész alkotásaira, akit nem ismer a közönség, a szakmán kívüliek nem jönnek el. A számunkra szakmailag fontos és érdekes kiállításokat szűk réteg látogatja. Ebből arra következtetek, hogy a kortárs képzőművészetben is van sztárkultusz. Vagyis hogy a név vonzza a közönséget. Abszolút így van. Magyarországon szerepelt számos olyan művész, aki a nemzetközi művészeti életben sztárnak számít, de mert a hazai közönség még nem ismeri őket, nem látogatta a kiállításokat. Ebben az is közrejátszik, hogy nálunk nagyon alacsony a képzőművészet iránti érdeklődés. Az értelmiségnek sem mindegyik rétege figyel oda erre a területre. Vannak divatműfajok? A fotó még mindig nagyon sikeres, főleg, ha olyan világhírű művésztői állítunk ki, mint Annie Leibovitz. Az „L'Humanité" című filmjének. A zsűri díja: Manoel de Oliviera portugál rendező „A levél" című filmjéért. A technikai főbizottság nagydíját a kínai Tu Csü-ha kapta Chen Kaige ,A császár és a gyilkos" című filmjében végzett látványtervezői munkájáért. installáció nagyon nehéz a laikus látogatónak. Egyáltalán, a kortárs művészet a magyar múzeum-, illetve galérialátogatónak nehéz műfaj. A közelmúltban egy középkorú alkotó a Műcsarnok előtt műégetéssel tiltakozott egyebek között az ellen, hogy magyar művészek nem kapnak teret a bemutatkozásra magyarországi kiállítótermekben. Erről mi a véleménye? Mindegyik intézmény képvisel egyfajta vonalat, és az mindig attól függ, hogy kik dolgoznak ott. Ezért aztán mindig vannak, akik innen vagy onnan kimaradnak. Úgy gondolom azonban, hogy azok, akik ilyen intézmények élén állnak, felelősséggel dolgoznak. Tehát nem érzem indokoltnak, hogy valaki egy személyben, azt állítva, hogy ő képviseli a művésztársadalmat, ilyen lázadásnak adjon teret. Igen, ma nem rendeznek nagy szalonkiállításokot, de azok valóban nem korszerűek. Miért legyen joga mindenkinek, aki képzőművész és tagja a Képzőművészeti Alapnak, hogy évente egyszer részt vegyen egy kiállításon, ha műveinek a minősége ezt nem indokolja? Sokkal jobb, ha valamilyen szakmai szempontból történik a válogatás, ha bizonyos koncepció vagy tematika alapján rendeznek kiállításokat. De a jó művésznek mindenképpen helye van a magyarországi galériákban. Mindig vannak, akik jók, és mégis kimaradnak. Valamiféle konszenzus létezik. El kell fogadni a művészeti világ törvényeit, akár a galériák, akár a piac szabályait. Akik A legjobb forgatókönyv díját Jurij Arabov és Marina Korenyeva kapta Alekszander Szokurov „Moloch" című filmjének forgatókönyvéért. A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát egy kanadai rendezőpáros, Wendy Tilby és Aamanda Forbis erre nem képesek vagy nem hajlandóak, azok kimaradnak. A művészet törvényei vagy a piac mennyire szól bele ma az alkotásba, vagyis milyen mértékben szabad, illetve szabad-e a kortárs művészet? A piacigény nyilvánvalóan befolyásolja a művészeket. Nem tudom, volt-e valaha szabad a művészet, hiszen - menjünk vissza régebbi korokba - mindig is megrendelésre készültek az alkotások. Úgy gondolom, az az ideális, ha a művész azt csinálja, amit csinálnia kell, amire késztetést érez, amit az agya, a szíve, az intellektusa diktál, és ez érdeklődésre talál a művészeti világban. A Ludwig Múzeum gyűjti és bemutatja a kortárs műveket. Képesek vagyunk-e teljességében megőrizni a kortárs anyagot a jövő számára? Jogos a kérdés, hiszen az alkalmi vagy helyspecifikus művekkel, például, ha valaki a falra rajzol valamit, aztán azt lefesti, a mű el is tűnik. Csakhogy ezek a munkák ilyen indíttatással is készülnek. Nem azzal, hogy majd valaki, valamilyen intézmény megőrzi őket. Minden művész alkot azonban olyat is, amit meg lehet őrizni, mert egyrészt a legtöbb alkotó kötődik a tárgyhoz, az objekthez, másrészt az az igény azért megvan mindenkiben, hogy legyen valamilyen megőrizhető munkája is. És nem is biztos, hogy mindent meg kell őrizni. Osztom a véleményét. kapta „Amikor a hajnal hasad" című alkotásáért. A zsűri díja a legjobb rövidfilmnek, megosztva: a francia Rodolphe Marconi „Állj" és a dél-koreai Song Ilgon „So-Poong" (A piknik) című munkáiért. Emmanuel Schotté (TA SR/AP) A fődíjas Dardenne fivérek és Emílie Dequenne (TA SR/AP) Kritikusok és nézők számára egyaránt sok meglepetést tartogatott a David Cronenberg vezette zsűri döntése Kiosztották a cannes-i filmfesztivál díjait