Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-24 / 117. szám, hétfő

10 Tévé és RádIó ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 24. Még egyszer sem nyert Stanley Kupát a St. Louis Blues az NHL-ben, pedig több lehetősége is akadt; egy évig a legendás Wayne Gretzky is ebben a klubban játszott Zöldfülűként háromszor is döntőben a Kékek Az idény előtt komoly dilemmában voltak a St. Louis Blues vezetői: kivel pótolják csapatuk addigi .játékmesterét", a Dallashoz igazolt Brett Hullt. Az amerikai válogatottjátékos a klub csúcstartójának számít az egy idényben elért pontok és gólok tekintetében. MAREK SVÁTEK Ráadásul Duchense és Godinyuk is elment, tehát minden ok megvolt az aggodalomra. Joel Quenneville edző nem vesztette el a fejét, a fiatalokban látta a jövőt. Tisztában volt Pavol Demitra képességeivel, és hogy teljes legyen a szlovák kolónia, egy sorba tette Michal Handzušsal és Ľubo Bartečkóval. Ez a csatársor hamar feledtette a. szurkolókkal, hogy valaha Brett Hull is a Kiel Centerben ütötte a korongot - pedig Šťastnýék után ez még csak a második tiszta szlovák támadósor az NHL történetében. A St. Louis-i szlovák trojka legeredményesebb tagja, Pavol Demitra játéka sokakat Peter Šťastnýra emlékeztet. Nemcsak jégkorongtudása, hanem emberi magatartása miatt is. Az alapszakasz utolsó mérkőzése előtt 89 pontja volt, a szerződés értelmében a kilencvenedikkel 500 ezer dollár prémium ütötte volna a markát. Az utolsó találkozón százszázalékos helyzetbe került, szinte üresen tátongott előtte a kapu, de inkább az átadást választotta, mert társának ugyanannyi pontja volt, mint neki. A helyzet kimaradt, így a mesés őszszeg mindkettőjük számára elúszott. Sokan a fejüket fogták, mit tett ez a gyerek. Vajon hányan követték volna a példáját? Közben a St. Louisnak már megvolt a helye a rájátszásban. Az első fordulóban a Phoenix Coyotes ellen mérhette össze erejét. Már 3:l-re vezettek a phoenixiek, de Demitra nem hagyta annyiban, több fontos találattal járult hozzá a St. Louis továbbjutásához. A Konferencia elődöntőjében a Dallas Stars várta a „bluesmeneket" - több kiélezett találkozó után a Dallas 4:2 arányban jobbnak bizonyult. St. Louisban megfordult csaknem minden európai bevándorló , aki Amerikában kívánt letelepedni. A Mississippi jobb partján elterülő városban egycsapásra zöld utat kapott a jégkorong. Az 1934/35-ös idényben a St. Louis Eagles szerepelt az NHL-ben, de fennállása első éve után megszűnt. Harminckét évig tartott, amíg a sportág legszínvonalasabb bajnoksága „visszaköltözött" a városba. A klub 1967. június 5-én kapta meg a hivatalos igazolást arról, hogy indulhat az NHL-ben. Amerikában szeretik a szuperlatívuszokat, nem csoda, hogy az újonnan alakult klubot is az egekig magasztalták. Meg kell hagyni, azzal, amit a Blues („Kékek") az első éveiben produkált, rá is szolgált a dicsőítésre. TiAzzal, amit a Blues az első éveiben produkált, rászolgált a dicsőítésre. zenegy hónappal a klubalapítás után a St. Louis a Stanley Kupadöntőben találta magát. Bár a bajnokság minden idők legeredményesebb tagja, a Montreal 4:0-ás összesítéssel győzött, a döntőbejutás puszta ténye, és hogy a St. Louis valamennyi találkozón csak egy góllal maradt alul a Montreallal szemben, csodának számított. A következő idényben a Blues megint bejutott a Stanley Kupa fináléjába, ismét a Montreal Canadiens volt az ellenfél. Bowman „fiai" nem tanultak a korábbiakból: egy mérkőzést sem nyertek. A St. Louis előtt harmadszor is nyitva állt az aranykapu, de a Boston Bruins szintén 4:0-át mért a Kékekre. A vereségek ellenére mindenki óriási szenzációnak könyvelte el a három döntőbeli szereplést. Scotty Bowman csapatában több elsőrangú játékos szerepelt. Köztük Glenn Hall kapus, vagy az észak-amerikai hokicsiilaga, Jacques Plante. A hátvédek közül Al Arbour, Doug Harvey, Jean-Guy Talbot és Jim Roberts nevét kell Eddie Irvine és Michael Schumacher csapata ötmillió márkával többet fektetett az autók fejlesztésébe, mint a címvédő McLaren Mercedes, s ez az eredményeken is látszik Jó úton halad a Ferrarri, öt hónappal a vébé vége előtt Egy tucat nagydíj múlva dől el, Schumacher lesz-e a világbajnok (TA SR) JÁN HUDOK Miután tavaly Szuzukában megkoronázták Mika Hákkinent, mindenki esélylatolgatásba kezdett, ki lehetne a következő Forma-l-es világbajnok. A világ leglátványosabb autóversenyének idei felvonása március 7-én Melbourne-ben kezdődött, az Albert Parkban. Szurkolók ezreiben merült fel a kérdés: sikerül-e végre a Ferrarival világbajnoki címet szerezni Michael Schumachernek. Az olasz csapat 1996-ban kétszeres világbajnokként szerződtette a német versenyzőt, ám 1996-ban és 97-ben a Williams, tavaly a McLaren állta útját. .Annyi kudarc után tudatosul az emberben, hogy megérett az idő. Idén fel tudjuk venni a versenyt a McLarennel, most már nem előzhetnek meg" - jelentette ki az önbizalomtól fűtött Schumacher. Amit mondott, nem volt megalapozatlan; a Ferrari 400 millió márkát fektetett az autók fejlesztésébe, a McLaren Mercedes 50 millióval kevesebbet. Már a két istálló gumiabroncsai között sincs különbség, mindketten a japán Bridgestone cégre bízták magukat. Schumacher mellett Eddie Irvine-on múlik, sikerül-e húsz év után az első helyen végeznie az itáliai táltosoknak. Az „őrült ír" korábban nemegyszer féken tartotta az első számú Ferraripilóta riválisait. Kényelmetlen feladat, annak idején egy ilyen manőver után a megboldogult Ayrton Senna is szájon vágta Eddie-t. Az első futam után minden a feje tetejére állt. Bár a McLaren az edzésen és a versenyen is a legjobb úton haladt a győzelem felé, mindkét tábor autói kiestek. Ausztráliában Schumachertől pártolt el a szerencse, így Eddie Irvine élete első győzelmét ünnepelhette. Egy hónapra rá Brazíliába költözött a Forma-1 „vándorcirkusza". Az Interlagos nevű pályán sok a bal kanyar, azt tartják, aki a Brazil Nagydíjon elsőnek ér célba, a világbajnokságot is megnyeri. A 72 kört Mika Häkkinen teljesítette leggyorsabban, ha tehát igaz a hiedelem, nem kell azon gondolkodni, ki nevet a végén. A verseny után maga Häkkinen is vígan hangoztatta, csapata megvédi elsőségét, méghozzá sokkal hamarabb, mint tavaly. Társa, David Coulthard Brazíliában megint kiesett. Eközben a Ferrarinál szomorú hangulat uralkodott. Hiába győzött Irvine az első nagydíjon, az új Ferrari F99-es továbbra sem volt az igazi. Schumacher optimizmusa is köddé vált. ,A McLaren és a Ferrari között óriási különbség. Brazíliában még a Stewartban versenyző Barrichello is egyenrangú ellenfelem tudott lenni. Pontosabban, jobb volt nálam. Hogy mi a gond? Boldog lennék, ha tudnám. Az biztos, ha versenyképes autóval akartunk kiállni, nem értük el célunkat." Az első európai fellépés Eközben a Ferrarinál szomorú hangulat uralkodott. előtt fokozódott a feszütség az olasz táborban. Pedig a konstruktőrök versenyét a Ferrari vezette. Az imolai futam előtt a La Gazetta dello Sport című rangos olasz napilap közzétette azt az információt, mely szerint szétválik Eddie Irvine és a Ferrari útja. Az újságíróknak mindezt Jean Todt, a Ferrari francia származású sportigazgatója árulta el. Az üresen maradt poszttal kapcsolatban állítólag már David Coulthardot, Jarno Trullit, Pedro Dinizt és Jean Alesit is megszólította. Az is lehet, hogy az ügy hátterében Eddie Irvine egyik nyilatkozata áll: „Michaelnek is megvannak a maga gyengéi. Néhány mutatóban még jobb is vagyok, mint ő." Aztán minden jóra fordult. Bár az időmérő edzésen harmadszor is Häkkinen győzött, mögötte Coulthard bizonyult a leggyorsabbnak. A finn eleinte nem engedett a rajtpozíciójából, lassan kezdte maga mögött hagyni a többieket, de. a 17. körben rosszul vette a kanyart, váratlanul kiesett. Ekkor Schumacher és Coulthard között kellett eldőlnie a versenynek.Tavaly a McLaren pilótája nyert. Minden a boxutcán múlott. A német azt a taktikát vetette be, amelyet tavaly a Hungaroringen sikeresen alkalmazott. Kétszer állt meg gumikat és üzemanyagot cserélni Coulthard csak egyszer. Schuminak lett igaza. Négy másodperces előnyre tett szert Daviddel szemben, ami elég volt ahhoz, hogy 120. versenyén elsőként érjen célba. Kétszáz ezer ember tombolt a lelátón olasz zászlóval a kezében. Utoljára 1983-ban nyert Imolában Ferrari-pilóta, a francia Patrick Tambay. Schumachernek ez volt a 34. futamgyőzelme, a tizenötödik a Ferrarival. Ezzel kiegyenlítette Niki Lauda rekordját, aki kétszer volt világbajnok a Ferrarival, a 15. futamgyőzelme után a tévé kamerái előtt levette siltes sapkáját, amellyel az 1976-os baleset utáni plasztikai műtét nyomait takarta. „Nem vakíthat el a mai siker. Csak végre kiderült: most már jobb autónk van, mint a McLarennek" mondta Schumacher az imolai diadal után. Három nagydíj után a német pilóta áll összetettben az első helyen. San Marinóban nemcsak a Ferrari, a Sauber is ünnepelt. Bár nem szerzett pontot, századik alkalommal idított autót. A legutóbbi, negyedik futamot a Monacói Hercegségben rendezték. Ez volt a 70. Monacói Nagydíj, a Forma-l-es világbajnokság sorozatában az 57. futam. A kezdetekhez képest alig változott a pálya. Továbbra is a Square Massinet, a Place du Casino, a Virage de Mirabeau, a Mirage du Löws, a Tabac kanyarokban és a híres alagútban száguldoznak a versenyzők. Több Forma-les pilótának éppen itt, a Földközitenger partján van az állandó lakhelye, nehogy túl sok adót kelljen fizetniük a díjakból. Ezért aztán civilben is nap mint nap kipróbálhatják a járást. A 3367 méteres pályán abszolút Ferrari-siker született. Idén először duplázott a csapat, összesen 44. alkalommal. „Sokat akartam, most meg szinte semmim sincs. Harmadik lettem Monte-Carlóban, 3. vagyok az összetettben is" - nyugtázta csalódottan Häkkinen. Schumachert Olaszországban már világbajnokként emlegetik. Még 12 futam van hátra. A következő versenyt vasárnap rendezik Spanyolországban. A szerencse Monacóban sem pártolt el a Ferraritől. Ez a pálya főleg jó technikai képzettséget igényel, a legfontosabb pillanat a rajt. Ezúttal a Ferrarinak jött ki a lépés, két dobogós helyet szerzett. A McLaren Ezüstnyilai az első futamtól kezdve csak vergődnek a mezőnyben. Coulthard kocsiját műszaki gondok gyötrik, Monacóban megint nem ért célba. megemlíteni. A csatárok közül pedig Ab McDonaldét, Camille Henryét, Phill Goyettét, Dickie Moore-ét vagy a brit triót: Barclay, Bili és Bob Pragert. A szurkolók hamar a szívükbe zárták a csapatot, a lelátó szinte minden alkalommal megtelt. A klubvezetők csak arra vártak, milyen lesz folytatás. Gyatra lett. Leglábbis, ami a hetvenes éveket illeti. A gyönge játék miatt természetesen kevesebb pénz folyt be a szponzoroktól, a válságnak már nem lehetett gátat szabni. Bowman szedte a sátorfáját, mielőtt azonban végleg elment volna, véghezvitt néhány hasznos cserét. Red Berensont és Tim Ecclestont Detroitba küldte, helyettük Wayne Connelyt és Garry Ungert kapta. Utóbbi egyedülálló csúccsal büszkélkedhet: 1968. február 24. és 1979. február 21. között egy mérkőzésről sem hiányzott, zsinórban 914 találkozón játszott. A klub mégis tovább csúszott lefelé a lejtőn, a stadion szinte kongott az ürességtől. Scotty Bowman 1971ben a Montrealhoz szegődött, megüresedett helyét Al Arbour vette át, aki időközben szögre akasztotta korcsolyáját. Előbb Sid Ábellel és Bili McCrearyvel próbálta összerázni a társaságot, majd Jean-Guy Talbottal, de hiába. A csapat már nem volt a régi; hol a Konferencia negyeddöntőjében, hol az elődöntőben esett ki. Sőt, 1974-ben, 78-ban és 79-ben még a playoffba sem jutott. Az 1976-os draftoláson a Kékeknek sikerült becserkészniük Bernie Ftoreket, aki 13 idényre a csapat meghatározó egyénisége lett. Al Arbour a hiábavaló próbákozások után New Yorkba indult szerencsét próbálni: az Islandersszel négy Stanley Kupát szerzett. Lassan a St. Louis is magához tért; 1986-ban bejutott a Konferencia-döntőbe. Két évvel később fontos pillanat köveztkezett a klub történetében. A Calgarytól leigazolta Brett Hullt, aki első idényében csak 13 mérkőzésen lépett pályára a kék mezben, ezek során 6 gólt és 8 gólpasszt adott. Igazán a rájátszásban bizonyította be, hogy jó vásárt csináltak vele: 10 találkozón hét A St. Louis hokisai ma már nyári szünetüket töltik, a Főcsoport elődöntőjéből a Dallas jutott tovább (TA SR) gólt ütött. Mindenki számára világos volt, a St. Louis megtalálta mesterlövészét. Az 1989/1990-es idényben 72 gólal zárta az alapszakaszt, egy évvel később megkapta a leghasznosabb játékosnak járó Hart Trophyt. Az NHL történetében ő volt a harmadik játékos, aki 50 mérkőzésen 50 gólt ütött, az alapszakasz után összesen 86-ot. (Egy szezonban csak Wayne Gretzky volt képes többre, 1982-ben 92t szerzett.) Hull egy ideig egy csapatban játszott a legendás Gretzkyvel, akit Keenan edző 1996-ban csábított St. Louisba. Egy év elteltével Gretzky a NY Rangershez igazolt. Gretzky érkezése előtt Peter Šťastný is a Bluesban játszott, de ekkor már túl volt a hőskorán. Visszvonult, azóta játékosmegfigyelőként dolgozik a klubban. Nem is rosszul. Ő szemelte ki a mostani szlovák hármast, sőt, a St. Louis fiókcsapatában nevelkedő Nagyot és Podkonickýt is. Az együttes egykor csehszlovák legendákat is vendégül látott, gondoljunk csak Václav Nedomanskýra vagy Jaroslav Jin'kre. A medve bőrére?