Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-24 / 117. szám, hétfő

8 Tévé és Rádió ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 24. A legnagyobb elismerés mindig a nézők tapsa volt. Ez adott erőt ahhoz, hogy újból és újból felálljanak a színpadra A Kármán József Színkör tíz éve Alternatív filmfesztivál Bazinban Május 29-30-án kerül sor a Pozsony melletti Bazinban az I. alterna tív filmfesztiválra. A szervezők fórumot szeretnének biztosítani azoknak az alkotásoknak (játék-, illetve dokumentumfilmeknek), amelyek az utóbbi időben kiszorultak a mozikból, s amelyek történelmi szemszögből mutatják a világot. így a fesztivál első évfolyama a „XX. század - történelem és emberek" mottó jegyében zajlik majd. (TASR) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ladislav Chudík 75. születésnapjára 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: (vendégjáték Nyitrán) Utazás az éjszakába 16 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Visszavágó (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17,21 Az élet szép (ol.) 17.30 Négy szoba (am.) 18.45 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) 18, 20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Star Trek: Űrlázadás (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Hillary és Jackie (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Knock Off (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: Csodás álmok jönnek (am.) 19 GÚTA-VMK: Egy bogár élete (am.) 19.30 Tom Waits új dalai a kilencvenes évek végét idézik Variációk öszvérre Strindberg Kísértetszonátáját Vladimír Sadílek állította színpadra (Archívumi felvétel) JUHÁSZ KATALIN Tom Waits hat év várakoztatás után örvendeztette meg nagyszámú rajongótáborát új lemezzel, ám ez sem elsősorban neki, hanem feleségének és állandó noszogatójának, Kathleen Brennannek köszönhető. „Néha úgy érzem, nem egy férfihez, hanem egy keményfejű öszvérhez mentem feleségül" - mondogatja gyakran az asszonyka, és így meg is lett a lemez címe: Mule Variations, azaz Variációk öszvérre. Aki először találkozik Tom Waits dalaival, beleborzong az élménybe, ahogy ez a smirglihangú, közismerten józan életű amerikai sanzon-rocker kifordítja a első hallásra ártalmatlan dalocskákat, és szürrealista lidércnyomást csinál belőlük. Csak akkor megy stúdióba, ha nagyon muszáj, csak akkor koncertezik, ha menedzsere egy hatlövetűvel kényszeríti, éveken át nincs se híre, se hamva, de ha egyszer rászánja magát az alkotásra, olyan kaliberű dolgok születnek, mint ez a sorrendben tizenhatodik lemez. Tom Waits hallhatóan visszatért a Rain Dogs-album hangvételéhez, ezért van egy kis deja vu jellege az új lemeznek, de a dalok abszolút a kilencvenes évek végét idézik. A szikár, csörömpölő hanszerelést néhol kimondottan mai megoldások ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Május 21-én kezdetét vette a nyitrai Andrej Bagar Színházban a hazai társulatok seregszemléje, a Májusi Színházi Nyitra. A következő napokban, május 29-ig összesen 11 hazai színház mutatkozik be azzal az előadással, amelyet jelenlegi repertoárjában a legsikeresebbnek, illetve a leginkább figyelemre méltónak tart. Annak ellenére, hogy a fesztivál az idén már nem kapott állami támogatást, minden társulat elfogadta a megváltják fel, a blues, gospell, folk és bálzenei ihletés gyakrabban keveredik a rock and rollal, mint eddig bármikor. Waits úgy lett kultuszhős Amerikában, hogy egyáltalán nem akart azzá válni, csak csinálta a saját zenéjét, ami jobb híján „rozsdazenének", vagy „darabos sanzonnak" nevezhető. A lemezt indító Big In Japan-ban a Primus zenészei is közreműködnek, a dal felejthetetlen, és legalább hat hasonló található az új korongon, a többi a megszokott zseniális Tom Waits-es hangzást és dallamvilágot hozza. Néhol a hallgatónak az az érzése támad, mintha nagyon részeg hajléktalanok szemétből guberált hangszereken előadott recsegését hallaná, aztán lassan rájön, hogy így csak a legkiválóbb zenészek tudnak hangulatot teremteni. hívást, hiszen mint a nyitrai színház igazgatója, František Javorský a pénteki nyitóelőadás előtt elmondta: ez a rendezvény az egyetlen lehetőség a kölcsönös megmérettetésre, a tapasztalatcserére és az összehasonlításra. A kilencnapos fesztivál programjában ma 15 órakor kerúl sor a Komáromi Jókai Színház előadására (Utazás az éjszakába), este 19 órakor pedig maga a kulturális miniszter, Milan Kňažko lép színpadra Milan Lasicával és Július Satinskýval a Kumst című szatírában, (vm) A losonci Kármán József Színkör tíz éwel ezelőtt, 1989 tavaszán mutatta be Szabó Magda-Kármán József: Fanni hagyományai című művét Horváth Lajos rendezésében. A darab közönségsiker lett, s kialakított egy kis közösséget, amely mind a mai napig aktívan dolgozik. PUNTIGÁN JÓZSEF A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a csoport magja valójában már 1988 nyarán-őszén létrejött, életre keltője Duray Éva volt, ő kezdeményezte a színjátszó csoport létrehozását. Meggyőzte és bevonta a munkába azokat az embereket, akik kedvet éreztek ahhoz, hogy színpadra, közönség elé lépjenek. A történelemben tíz év nem hosszú idő, de egy színkör életében már tisztes időszakot jelent. Főleg akkor, ha tudatosítjuk, hogy Losoncot egyre inkább a szórványmagyarság kategóriájába sorolják. A Színkör így is talpon tudott maradni, s mindig kereste és megtalálta az együttműködési lehetőségeket a hivatalokkal, a társadalmi és kulturális intézményekkel, színjátszó csoportokkal mind helyi, regionális, mind a határokon átnyúló szinteken. Előadásain gyakran tapsoltak szlovákok és magyarok közösen. Rendezői közül Horváth Lajos robbanékonyságával, hevületével a színpad szeretetére tanította meg a csoportot; Szabó Árpád arra, hogy még a legkritikusabb helyzetből is van kiút, csupán akarat és kellő mennyiségű humor kell hozzá; Jankovits Jenő arra, hogy a színpad mindig és mindenkor a nézőnek szól, a színésznek - legyen az profi vagy amatőr - őket kell szolgálnia; Vladimír Sadílek pedig egy varázslatos színházi világba juttatta el a csoport tagjait, egy olyan világba, amelyet olykor sem ők, sem a nézők nem értettek teljesen, de együtt élvezték a látványt, a megkövetelt pontos munkát, a kitartást. Nem is biztos, hogy a véletlen hozta úgy: a rendezők valamennyien losonci származásúak, losonciak. Példaképül szogált a salgótarjáni Pataki házaspár is, arra, hogy hogyan lehet és kell önzetlenül segíteni, támogatni a jót és szépet. A csoport a tíz év alatt belekóstolhatott a színházi világ sokféleségébe. A kritikusok által nagyon nem, TRUGLY SÁNDOR A nagysikerű Avar Corpus Füzetek V. köteteként jelent meg a közelmúltban Török Gyulának (a közelmúltban 86 éves korában elhunyt régészkollégának) a halimbai avar kori temetőt feldolgozó könyve. Halimba község a Bakony hegység nyugati lankáin fekszik, a Balatontól északi irányban található. Már az őskorban ismert lelőhely volt, nem is beszélve a kora középkor évszázadairól, hiszen itt került elő a szerzőnk által már korábban közzétett Halimba-cseresi honfoglalóés kora Árpád-kori temető is. A halimbai avar temetőt első lakosai valamikor a 7. század elején nyitották, s utána fokozatosan temetkeztek bele. Mintegy kétszáz éves fennállásának során sírjainak száma 486-ra emelkedett. A sírok egy részét az avar hatalom Kárpátmedencei megszűnte után kirabolták, ennek ellenére gazdagnak mondható a leletanyaga. A sírok egy részében fegyvereikkel eltemetett harcosokat találunk (ezek közé tartoznak az íjak csontborításai és a vas nyílhegyek), akik mellett vide a közönség által igen szeretett romantikus Fannitól az elefántember drámáján keresztül egészen a Kisértetszonáta elvont világáig. A Fanni hagyományaival a színházat szerették meg, a Szaltó Mortále a kesernyés humor világába vezetett el, az Elefántember az emberi sorstragédiát idézte fel, a Charley nénje az első nagy zenés sikert hozta meg. Míg a Biedermann és a gyújtogatók tanulság nélküli misztériumjátékban volt tűz, víz és sok tanulság, addig a maguk rendezte Iván, a rettentő nem volt rettenetes, de nem is aratott nagy sikert. Strindberg Kísértetszonátáját, a próbákat, a több tonnás színpadképét és elkészítését, a komáromi Jókai Napok bemutatóján néma ámulattal, mozdulatlanul figyelő nézőket is aligha felejtik el. Mindenütt szívesen fogadták az Imádok férhez menni bemutatóit. A törökországi vendéglátók és közönsége nyelvismeret nélkül is megértette a Harold Pinter művei alapján összeállított A forrásak sós íze... című darab gondolatiságát, nagy sikert aratott a Doktor úr, és a nézők értették a Hollandiát is megjárt A kutya, az angyal és a többiek üzeneteit. Avar övkészlet a 60. sírból A csoport bejárta a közeli és távoli községeket, városokat. Volt hely, ahol a játék bejutott a vasárnapi prédikáció intelmei közé, volt színpad, amelyen annak nagysága miatt „elveszett" a csoport, voltak színpadok, ahová alig fért fel, de volt úgy is, hogy nem volt színpad, és akkor maguk készítettékel. Felléptek kultúrotthonban, bábszínházban, színházban, vásárban, szabadtéren, bálteremben és máNem is biztos, hogy véletlen: a rendezők valamennyien losonciak. sutt. Játszottak Surányban - ahol talán még ma sem értik, hogy hogyan lehetett telházas magyar közönségük -, Turócszentmártonban - ahol kétszer is tisztelettel fogadták őket (ha nyerni nem is nyerhettek), Salgótarjánban többször is, ezenkívül Balassagyarmaton, Budapesten és Debrecenben. Losoncot, Szlovákiát és magukat képviselték Törökországban, Denizliben s baráti kapcsolataik révén Dániában, Vejen városában. Rendszeresen részt vettek fesztiválokon, Komáromban a Jókai Na(Archívum) pokon (ahol nem mindig voltak a zsűri kedvencei), kaptak sok-sok díjat, elismerést és szereztek tapasztalatokat. Rendeztek és szerveztek borversenyt, színjátszó napokat, dixieland fesztivált, bálokat, éjféli műsorokkal vidították az új esztendőre várakozókat. Eltelt tíz év, amely alatt a csoportban több, mint százan dolgoztak, bemutattak 23 egész estét betöltő darabot, s számtalan egyéb műsorban vettek részt. A csoport négy rendezővel dolgozott együtt, együttműködési szerződést írt alá a gyöngyösi Mátra Művelődési Központtal, védnökséget vállalt a losonci magyar óvodai osztály felett, segítette az azóta országos nevet szerzett Traditional Dixiland Band együttest, baráti kapcsolatokat alakított ki több színjátszó csoporttal és szervezettel. Eltelt tíz év. Örömökkel és bánatokkal, sikerekkel és kudarcokkal, emlékekkel. A legnagyobb elismerést azonban mindig is a nézők tapsa jelentette. Ez adott erőt ahhoz, hogy újból és újból felálljanak a színpadra, vállalják a próbák nehézségét, a lemondást, hogy mind mélyebben tudatosítsák a színpad, a szép szó, a zene, a dallam szépségét. szont ott sorakoznak a szabad, előkelő avar férfiak státusszimbólumait bizonyító bronz veretekkel díszített fegyveröveik. A késői, griffes-indás népesség egyik legszebb öwerete a 60. sírból került elő, ezen a nagyszíjvégen egy több lelőhelyről is ismert (többek között Nagysurányból és Komárom-hajógyárból) jelenetet láthatunk: emberek és oroszlánok küzdelmét. Ugyancsak figyelemre méltó a 237. sír laposindás öntött övkészlete, állatfejekben végződő kis- és nagyszíjvégeivel. A női és a gyermeksírokban gyakoriak a szépen megmunkált díszes fülbevalók, az üvegpasztából készült nyakláncok és a különféle szépen megmunkált mellboglárok és a karperecek. Természetesen nem hiányoznak a sírokból a mindennapok női munkaeszközei sem: az orsógombok, a vaskések és az értékes vastűket védő csontból készült díszes tűtartók. A temető elemzéséből kitűnik, hogy annak népessége a 8. század folyamán békében élte mindennapjait, a település megszűnte a frank-avar háborúk következtében a 9. század első évtizedeire tehető. Ma 15 órakor lesz a Komáromi Jókai Színház előadása Májusi színházi fesztivál kezdődött Nyitrán Halimba már az őskorban ismert lelőhely volt. A sírok egy részében fegyvereikkel eltemetett harcosokat találtak Újabb avar kori temető publikációja