Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-22 / 116. szám, szombat

ÚJSZÔ 1999. MÁJUS 22. A TÉMA: NÉMETORSZÁG A hírhedt építmény mára majdnem teljesen eltűnt Leomlik a berlini fal ÖSSZEFOGLALÓ A drámai események éve volt 1989 az NDK-ban. Ezek közé sorolhatjuk a „keletnémetek" tömeges menekülését Magyarországon keresztül, vagy a hétfőnként tartott lipcsei tüntetéseket. Günter Schabowsky, a kommunista párt berlini szervezetének elnöke csak többhetes viták után, november 9.-én jelentette be - meglehetősen homályos szavakkal - hogy magánszemélyeknek ezentúl az NDK-hatőságok is lehetővé teszik a nyugatra való utazást. A bejelentést a kelet-berliniek valóságos áradata, és a Brandenburgi Kapu melletti örömünnepek követték. November 10-én megkezdődött a határ menti akadályok eltávolítása. 1990 július 1.-én megalakult az NSZK és az NDK közti pénzügyi és gazdasági unió. 1991-re a hírhedt berlini fal (néhány emlékeztetőül hagyott részlettől eltekintve) szinte teljesen eltűnt. A berlini fal a világ megosztottságának jelképévé vált Leginkább az újraegyesítés kancellárjaként emlegetik Helmuth Kohl, az „öreg csataló" DEUTSCHLAND Németország újraegyesítése nem volt könnyű feladat. Útjában múltbéli és aktuális akadályok egyaránt álltak. A németek akarata mégis elég erős volt ahhoz, hogy ezeket legyőzzék. S az akarat mellé akadt egy megfelelően erős politikus is. Talán tudatában volt saját teherbíró képességének, azért nevezte magát öreg csatalónak. Helmuth Kohl nem véletlenül lett a német politika egyik legjelentősebb alakja. Több csúccsal is dicsekedhet. Bár politikai vetélytársai többször megpróbálták leváltani, huszonöt évig állt a kereszténydemokrata unió élén, s tizenhat évig tartó kancellárságának sem akad párja a háború utáni német történelemben. 1982-ben választották kancellárrá, s 1989-ig megszakítás nélkül töltötte be ezt a posztot. Az ország újraegyesítőjeként is sikerült maradandót alkotnia. Az NSZK gazdasági és szociális eredményeire alapozva újrafogalmazta a német nemzeti öntudatot, mely a háború óta egy kettősséggel küzdött: a nyelvi és kulturális egységnek ellentmondott a két német állam léte. Kohl ezért meghirdette a „nemzeti öntudat és az új erkölcsi orientáció" programját. A nyugatnémeteknek fel kellett ismerniük közös történelmük és hagyományaik pozitív elemeit, és meg kellett értetniük a világgal, hogy az újraegyesítéssel kapcsolatos minden félelem megalapozatlan. Kohlnak már előre bizonyítania kellett, hogy az NSZK utódaként létrejövő Németországban nem éled fel a nacionalizmus. Sikerrel vette az akadályokat, így megvalósulhatott a nagy német álom, mely már az NSZK Alapokmányában is kifejeződött: a két országrész újra egyesült. Ez csupán az NDK megszűnésétjelentette, hiszen az új államalakulat az NSZK politikai örököseként működik tovább. A kilencvenes években azonban a CDU válságba került, a párton belül többen autokratikus módszerekkel vádolták Kohlt és munkatársait, s így a tavalyi választási vereség nemcsak a tizenhat éve tartó kancellárságnak, hanem Kohl negyedszázados pártelnökségének is véget vetett. A nemzetközi porond felé vezető német út összefonódik a kontinens egyesülésével Az elszigeteltségből a központba Ma mindenkinek természetes, hogy az egységes Németországra mint nagyhatalomra, s a világpolitika és a gazdaság egyik legfontosabb tényezőjére gondol. Pedig ez nem volt mindig így. ÖSSZEFOGLALÓ Sőt volt időszak, amikor valószínűleg csak kevesen hittek abban, hogy ilyesmi valaha is lehetséges lesz. Az 1948 májusában megalapított Német Szövetségi Köztársaság, mint a világháborúban legyőzött Harmadik Birodalom egyik utódállama nemzetközileg teljesen elszigetelt helyzetben találta magát. A birodalom másik utódjára, az NDK-ra ez méginkább érvényes volt. Az első években szinte önállóságról is alig beszélhetünk, hiszen az újonnan alakult államok teljes mértékben a győztes nagyhatalmak befolyása alatt álltak. A világpolitikában való aktív szerepléshez egy ideig a megfelelő eszközeik is hiányoztak. Végül az NSZK találta meg a teljes elszigeteltségből kivezető utat. 1951ben létrejött a bonni külügyminisztérium, hogy Németország ugyanebben az évben csadakozhasson a Montánunióhoz. Ez az 1957-ben keletkezett Európai Gazdasági Unió, majd tulajdonképpen az Európai Unió alapja lett, s ez is jelzi, hogy a nemzetközi porond felé vezető német út szinte elválaszthatatlanul összefonódik a kontinens egyesülésével. A Montánunióhoz való csatlakozással gyakorlatilag megkezdődött a németek diplomáciai és gazdasági elszigeteltségből való kivezető útja. Ennek első szakaszát Konrád Adenauer kancellár nyugatorientált politikája határozta meg. 1954-ben jórészt neki köszönhetően a nyugati nagyhatalmak elismerték Németország szuverenitását. A következő évben az ország belépett az Észak-atlanti Szövetségbe. Az NDK-ban erre a Néphadsereg megalapításával válaszoltak, majd a kommunista ország a Varsói Szerződés része lett. A hajdani birodalom két része így a hidegháború két ellenséges táborában találta magát. Ahhoz, hogy az NSZK beilleszkedése a nyugati demokráciák sorába megtörténhesTörténelmi német-francia kézfogás Verdunnél A szövetségi köztársaság a háború utáni romhalmazból pár évtized alatt a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát. Németország korunkban egész Európa ipari szíve SIDÓ H. ZOLTÁN Franciaország elveszítette riválisát. Németország rakétaként előretört, s immár nem csupán egyik szereplője a francia, brit, olasz, német európai gazdasági élcsapatnak, hanem az Egyesült Államok és Japán ellenfele - panaszkodott a párizsi Le Monde 1990. október 3-án, a német egyesülést követően. Valóban, a volt NDK beolvadása a Német Szövetségi Köztársaságba egyszeriben kontinensünk, s ezen belül az Európai Unió vitathatatlan gazdasági és részben pénzügyi motorjává változtatta az egyesült Németországot. A napjainkban több mint 3700 milliárd márka bruttó hazai össztermékkel rendelkező gigász az USA és Japán mögött a 3. helyet foglalja el az ipari államok ranglistáján. Áz 50 éves Német Szövetségi Köztársaság története gazdasági szempontból igazi sikertörténet. Elég csupán arra gondolnunk, hogy 1945-ben, a „nulladik évben" a porba hullott, romokban heverő német birodalom még könyöradományokra szorult, 1946 és 1947 zord telén pedig olyan feliratok jelentek meg a német városok házainak üszkös falain, hogy „boldogok a halottak, mert nem éhesek". A német márka 1948-as bevezetése, majd az erhardi gazdaságpolitika azonban megtette hatását: az ezüst ötvenes évek után jöttek az arany hatvanas évek, 25 év elteltével már Franciaországgal versengett a vezető európai gazdasági hatalom címéért. A berlini fal leomlása, majd az 1990 októberi egyesülés pedig újabb lökést adott az immár 16 tartományból álló, 81 millió főt számláló országnak. Németország gazdasági teljesítményét, iparának pompás termékeit - már csak az ország földrajzi közelsége folytán is - szinte mindenki ismeri. Elég csupán a gépiparára, azon belül is a precíziós gépgyártására, valamint a Mercedes, a BMW, a Volkswagen, az Audi és a Porsche fémjelezte autógyártására gondolnunk, emellett a BASF, a Hoechst és a Bayer óriásvállalatok alkotta vegyiparról se feledkezzünk meg. Az ország fizetőeszköze, a német márka (DM) az amerikai dollár mellett a legkeresettebb fizetőeszközzé és tartalékvalutává vált, a Deutsche Bank, a Commerzbank vagy a Dresdner Bank révén pedig a gazdasági erő pénzügyi hatalommal ötvöződött. A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy Németország pillanatnyilag a kifulladás jeleit mutatja. A német egység például mind több kétséget támaszt, senki sem gondolta volna korábban, hogy ennyire kiszipolyozza a feneketlennek hitt bonni szövetségi kasszát. Csupán az egyesülés első öt évében a szövetségi költségvetés és a nyugati tartományok öszszesen nem kevesebb mint 1000 milliárd márkát pumpáltak a volt NDK-ba. Ebből az irdatlan összegből 750 milliárd a nyugdíjfolyósításra, a munkanélküliségi és átképzési segélyre ment el, a maradék 250 milliárdot pedig beruházásokra fordították. Azóta ugyan némileg csökkent a támogatás mértéke, de még így is mintegy 150 milliárd márka éves céltámogatás folyik a keletnémet tartományokba. Ilyen volumenű pénzügyi segítség Németország számára szinte elviselhetetlen teherként jelentkezik. Az ország másik súlyos terhének a rekordmértékű munkanélküliség számít. Európa legnépesebb államában az utóbbi három évben tartósan 4 millió fő fölött van az állástalanok száma, ami a második világháború vége óta a legmagasabb mutató. A tömeges munkanélküliség óriási finanszírozási gondot jelent az állam számára, a segélyek kifizetése 70-80 milliárd márkás költségvetési deficitet eredményez. A viszonylag lassú, 1,5-2 százalékos éves gazdasági növekedés pedig nem elegendő a munkanélküliek számának érezhető lefaragásához. A felsorolt gondok ellenére Németország továbbra is a világ egyik gazdasági lokomotívja, különösen az innovációk, a vadonatúj termékek és megoldások terén. Áz Európai Unió vezető gazdasági hatalmaként lényeges hatást gyakorol a világgazdaság alakulására, közvetve és közvetlenül Szlovákia további fejlődésére is. Németország immár legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, a három legnagyobb külföldi beruházó egyike, ezért számunkra sem mindegy, hogy gyorsabban vagy éppen lassabban dobog-e Európa gazdasági KRONOLÓGIA sen, Európa országainak meg kellett szabadulniuk néhány múltbéli traumától. Bonn előtt nem kis feladat állt. Meg kellett győznie a világot arról, hogy az agresszív, terjeszkedő német politika végleg a múlté, s az NSZK-tól senkinek sem kell majd félnie. Egy további fontos trauma volt az évszázados németfrancia ellentét. A megbékélés alapjait Adenauer és a háborúban még a németek ellen küzdő tábornokból lett francia elnök, Charles de Gaulle rakták le 1958-ban. Ez teljes fordulatot jelentett a német politikában, hiszen a korábbi legfőbb ellenség, Franciaország a második világhábrú után Németország egyik legfontosabb szövetségese lett. Csakhogy a bonni vezetés tudta, nemcsak a nyugati hatalmakkal kell rendeznie viszonyát. Kelet-Európa mindig is fontos volt Németország számára, de a vele való megbékélésnek sokáig útját állta a második világháború emléke. Ez is leküzdhetőnek bizonyult. Amit Adenauer megtett nyugaton, azt Willy Brandt keleten vitte véghez. A szociáldemokrata kancellár főhajtása Varsóban 1970-ben legalább annyi szimbolikus jelentést hordozott magában, mint de Gaulle és Adenauer kézfogása. Brandt kelet-politikája azonban nemcsak Németországot vitte közelebb Kelet-Európához, hanem az egész nyugati szövetséget, s ezzel fontos szerepet juttatott a bonni diplomáciának. Á nemrég még teljesen elszigetelt, s identitásgondokkal küzdő ország a világpolitika egyik legfontosabb tényezője lett. Az integráció megkoronázása azonban még hátravolt. Az i-re 1973-ban tették fel a pontot, amikor az NSZK-t felvették az ENSZbe. A kommunista blokkba tartozó NDK is ekkor lett a világszervezet tagja. Az NSZK és az újraegyesítés utáni Németország azóta központi szerepet játszik a nemzetközi politikai életben. Mindez persze nem valósulhatott volna meg anélül, amit egyszerűen csak gazdasági csodának nevezhetünk. A háborúban lerombolt, és az ország szétszakítása által is súlytott német gazdaság újraélesztésére ugyanis aligha találhatunk más szót. Az újjáépítés olyan sikeres volt, hogy az ország egyik alapítótagja lehetett a világ gazdasági hatalmait magába foglaló G 7 csopornak, s tulajdonképpen az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági pillérének számít. Annak ellenére is, hogy az NSZK és az NDK újbóli egyesítése nem kis tehertételt jelentett a német gazdaság számára. 1949: Május 23-án aláírják a Német Szövetségi Köztársaság alapításáról szóló dokumentumot. 1951: Megalakul a Montánunió. Az NSZK kilép a nemzetközi elszigeteltségből. 1954: A párizsi szerződésekben a világ elismeri az NSZK szuverenitását. Ugyanebben az évben a nyugatnémet futballválogatott megnyeri a világbajnokságot. 1955: Az NSZK belép a NATO-ba. 1963: J. F. Kennedy, az Egyesült Államok Elnöke az NSZK-ba látogat. 1967: Meghal Konrád Adenauer, az NSZK Alkotmányának egyik aláírója. 1970: Willy Brandt Varsóban. Az NSZK kelet felé is nyitott politikát folytat, ezzel nagyban hozzájárul a nemzetközi politikai feszültség enyhüléséhez. 1973: Az NSZK-t felveszik az ENSZ-be. Ugyanebben az évben az NDK is a világszervezet tagjává válik. 1977 ' v.nhans liiiraxi: 1977: Akcióban a Vörös Hadsereg Frakció nevű szélsőbalos terrorszervezete. 1990: Az NDK-ban tartott első szabad választások után megalakult kormány úgy dönt, Kelet-Németország csatlakozik az NSZK-hoz. Németország újraegyesül. Az oldalt összeállította: Sóki Tibor