Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-21 / 115. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 21 KOMMENTÁR Szelektív banktitok TÓTH MIHÁLY Számomra nem az elnökválasztás első fordulójának kellemes eredményejelentette a meglepetést, hanem egy jelentéktelennek tűnő újsághír, amely arról tudósított, hogy kereskedelmi bankok, betét-, illetve számlatulajdonosok órák alatt százmilliókat váltottak át nemzeti pénznemünkből külföldi valutára, és senki nem tudja, hogy ki akart szabadulni a tulajdonában felhalmozódott szlovák koronátót. Az újsághírben kimondatlanul ott feszült a gyanakvás: hátha valamely politikai erő húzódik meg a háttérben, amely hozzá közel álló pénzintézet, gazdasági vállalkozás, netán személyek beiktatásával próbál pánikot kelteni. Nem lepődtem volna meg a dollár, a márka és a font nyomtalan „elkóborlása" tényének bejelentésén, ha a múlt hét végén nem lett volna egy banki élményem, amelynek láttán egy nyugat-európai, teszem azt svájci embert talán úgy kellett volna felmosdatni a meglepődése okozta sokkból. Betétkönyvem átadása után a számítógépet kezelő hölgy a személyi igazolványomat kérte. Mire én: Nem kivenni akarok, hanem 6000 koronát betenni. Erre a hölgy: Akkor is kérem a személyi igazolványt. A tranzakciót lebonyolítottuk, majd a bankszakmában járatos ismerősömmel kiselőadást tarttattam a pénzforgalomban nélkülözhetetlen állami éberség okairól. Okfejtésének kulcsszava ez volt: a pénzmosás (megakadályozása). Meggyőzött róla, hogy az igazoltatás fejlődésünkjelenlegi szakaszában mellőzhetetlen, és eljő az az idő, amikor feleslegessé válik. Arról nem tarttattam vele előadást, hogy a korona kemény valutára váltása során nyilvántartásra kellett és lehetett-e volna venni, hova áramlott az értékállóbb pénz. Ezt meg sem kérdeztem, mert annyit én is tudok, hogy bizonyos helyzetekben a pénz éppen olyan áruként szerepel a piacon, mint bármi más. Kissé leegyszerűsítve : ahogy a szatócs sem jegyzi fel, hogy ki vásárolja meg a 3 kg lisztet és a 25 dkg vajat, normális viszonyok között azt sem kellene nyilvántartásba venni, ki váltja át a pénzét márkára. Nálunk nem normálisak a viszonyok. Nem tudjuk, kinek a tulajdonába kerültek a vállalatok, ki mennyiben érdekelt a pénzintézetek működtetésében. Odáig már eljutott Szlovákia, hogy - kényszermegoldásként - a bankok nemcsak azokat igazoltatják, akik pénzt vesznek ki a betétkönyvük terhére, hanem azokat is azonosítják, akik történetesen horribilis summát, 5-6 ezer koronát tesznek be a bankba. Az éberség, a nyilvántartási pedantéria a banki életben is csak a kisembert érinti. JEGYZET Eltájoló égtáj oló KORPÁS ÁRPÁD Az elnökválasztási hajrában a DSZM a leghatásosabb hordószónokijelszót szeretné kirostálni emberei ékesszólásai közül. Az eddigi legpompásabb, s egyben legveszélyesebb szlogent talán Vojtech Tkáč szőtte: a második forduló Észak és Dél harca lesz. Maradva az égtájaknál, úgy tetszik, a Mozgalom ezzel szeretné eldönteni Nyugat és Kelet mérkőzését, hogy aztán még melegebb (ég)tájra küldhesse a magyarokat. Remekül jöhet ez a mostani szóbokszban, mert a volt munka-, szociális és családügyi miniszternek ez az eddigi legjobb „szociális hálója" a kenyértelenségtől elkeseredettek kihalászására. A voksharc ilyetén leegyszerűsítése sűrítés is egyben. Belezsúfolható a régi közhely a déli magyarok agrárjajdejójáról, de a gyárkapukon kívül rekedt szlovák észak nyomorúságáról is, pedig magyarok és nem magyarok sokan tudjuk, a munkanélküliségnek, pénztelenségnek nincs északot és délt elválasztó demarkációs vonala. Ami pedig még veszélyesebb, a tkáči „Észak és Dél harca"summázatból egy kis képzettársítással „Észak és Dél polgárháborúja" is lehet - reméljük, csak képzetként, és minél kevesebb agyban. A ingatag választói hozzáállás Szlovákiájában mindenesetre úgy tűnik, hogy a határozatlanok megnyerésére nem elég a második fordulóig csak a változás megerősítéséről, Schusterről mint a nép választott fiáról, a koalíció összhangjáról beszélni, mert ez inkább vakságra vagy elvakításra, semmint politikusi éleslátásra vall. A választók előtt felesleges állandóan az örökhagyókra mutatni, ha az örökség adósság, veszteség, mert attól az örökség még teher marad. A Dzurinda-kormány, de maga a miniszterelnök is felismerni látszik-és a gazdasági nehézségek miatt rá is kényszerül -, hogy a választási győzelemkor kialakított szótár mára elavult, a lakosság számára inkább fárasztó, mint biztató állandóan ugyanazt a négy-öt szalagcímes mondatot hallani a kabinetfőnöktől. A nem Mečiart választók, vagy nem feléje hajlók a politikusoktól elvárható legnagyobb őszinteségre, de méginkább tárgyi megközelítésre voksolnak, legyen szó akár a koalíció átalakítási terveiről, a korona mélyrepüléséről, vagy a gazdasági reformokról. Az ökölvívó balegyeneseinek ez lehet a leghatásosabb ellenszere. És persze az, hogy senki se vegye fel a kesztyűt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Uače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Bár Schuster nem vesz részt a tévévitákban, de a gyerek azt is imádja nézni, ahogy Mečiar magával vitatkozik (Peter Gossányi karikatúrája) A NATO kétféleképpen zárhatja le a válságot: diplomáciai vagy katonai eszközökkel Végzetes késlekedés Egyre jobban sürgeti az idő a NATO-t a koszovói válság lezárására. Ennek egyik oka az európai közvélemény növekvő elutasítása a háborúval szemben. ONDREJCSÁK RÓBERT A másik, sokkal kézzelfoghatóbb ok a menekültek sorsa. Már elfogyott az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának pénze, amelyből a menekültek ellátását fedezte. Ha a nemzetközi közösség nem talál sürgősen megfelelő megoldást, az katasztrofális következményekkel járhat, hiszen a Koszovóval határos, országokban csaknem 800 ezer ember maradhat élelem, orvosi ellátás nélkül. Még szerencse, mondhatnánk, hogy jön a nyár. Csakhogy a napok, hetek gyorsan múlnak, és a meleg idő sem tart örökké. A balkáni éghajlati viszonyokat figyelembe véve valószínű, hogy októberben, tehát öt hónap múlva Ahogy Brüsszelben döntenek, az meghatározza a régió sorsát. lehull az első hó a menekültek által „lakott" területekre. Ha a nemzetközi közösség meg akarja akadályozni, hogy több százezer embert a szabad ég alatt érjen a tél, öt hónapon belül vissza kell telepítenie az összes menekültet eredeti lakóhelyére. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, el kell érni a jugoszláv hadsereg egységeinek kivonását a tartományból. Ha ez megvan, még mindig kérdéses, hol fognak valójában lakni a lakóhelyükre visszatért menekültek, hiszen a Koszovóból érkező hírek többsége lerombolt falvakról, elpusztított házakról szól. Tehát öt hónap áll rendelkeVISSZH ANG Sem áldozat, sem eszköz Az Új Szó 1999. május 20-ai számában .Áldozat vagy csak eszköz?" címmel beszélgetés jelent meg dr. B. Kovács Istvánnal, a Gömör-Kishonti Múzeum egykori, korábban politikai okokból menesztett igazgatójával, akit a szakmai bizottság az elmúlt hetekben kiírt pályázati eljárás során nem javasolt a rimaszombati múzeum igazgatói székébe. zésre a megállapodás létrejöttéhez, a jugoszláv hadsereg kivonulásához, a nemzetközi erők koszovói bevonulásának előkészítéséhez és végrehajtásához, a menekültek visszatelepítéséhez és alapvető létfeltételeik biztosításához. A NATOnak tehát gyorsan döntenie kell, hogyan tovább, mert eddigi stratégiájával, a bombázásokkal ezt nem tudja elérni. A választásnál pedig felelősséget kell vállalnia százezrek életéért. Ahogy Brüsszelben (Washingtonban, Londonban, Párizsban, Berlinben) döntenek, az meghatározza a régió sorsát. A rendelkezésre álló öt hónap túl kevés ahhoz, hogy vissza lehessen táncolni, ha valami nem jól sül el. A NATO elméletileg kétféleképpen zárhatja le a válságot: diplomáciai vagy katonai eszközökkel. Ha feladja a katonai beavatkozás lehetőségét, és az első megoldást választja, számolni kell az elhúzódó tárgyalásokkal. Vállalnia kell a kockázatot, hogy az oroszok vagy a kínaiak vétójoga az ENSZ Biztonsági Tanácsában meghiúsíthatja az erre irányuló erőfeszítéseket. Ha esetleg létrejönne egy megegyezés Moszkvával, még mindig nem biztos, hogy azt Milosevics is elfogadja, és számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a jugoszláv elnök újra csak az orosz diplomáciát kihasználva igyekszik átmenteni hatalmát. Még ha Milosevics elfogad is valamilyen béketervet, lehet, hogy csak időhúzásra használja fel (lásd a Rambouillet-i tárgyalásokat). Jogos a kétely, hiszen mennyi mindent megígért már eddig is a belgrádi „erős ember"! Fennáll tehát a veszély, hogy az esetleges békés rendezés minden kedvező kilátás ellenére az utolsó pillanatban meghiúsul. Akkor pedig már késő: a bombázások felújítása nem segítene a balkáni hegyek között fagyoskodó, éhező embereken, komolyabb hadműveletekre pedig Az interjúban B. Kovács István az így alakult helyzetért - például csapdahelyzetet, statisztaszerepet és egyebeket említve - az MKP legfelsőbb vezetőit teszi felelőssé. Az őszinte valóság azonban ennél árnyaltabb képet mutat. Nevezetesen: az MKP legfelsőbb vezetői és személyesen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is mindent megtett B. Kovács István rehabilitációja érdekében, aki viszont, értékes szakember lévén, aligha gondolhatta komolyan, hogy egy pályázati eljárás nem egyéb a puszta formalitásnál. Ugyancsak része az igazságnak, hogy az elmár nem lenne idő. A NATO előtt álló másik lehetőség a katonai megoldás, tehát a szárazföldi beavatkozás. A szövetségnek gyorsan döntenie kell, hogy melyik utat választja, ugyanis ez a megoldás is időigényes. Először is ki kell dolgozni a beavatkozás tervét, eldönteni, milyen erőket kell bevetni, melyik irányból kell támadni. Meg kell szervezni a támadó egységeket, biztosítani a felderítést, a logisztikai ellátást, az étkezéstől a tábori kórházig. A haderőt a térségbe kell telepíteni, Albániába vagy Macedóniába, esetleg mindkét országba. Ezek az előkészületek nagyjából két hónapot vesznek A döntés nehéz, mert százezrek élete forog kockán. igénybe. Ez azt jelenti, hogy ha a szárazföldi beavatkozásról május végén születik döntés, az akció leghamarabb júniusban kezdhető el. Ha ez megtörténik, a továbbiakban minden annak függvénye, mennyi idő alatt sikerülne kiszorítani a jugoszláv hadsereget Koszovóból. Ebben az esetben a NATOnak biztosra kell mennie. Olyan erőfölényt kell biztosítania, hogy ne keveredjék bele elhúzódó harcokba, hanem gyorsan ki tudja szorítani a jugoszláv egységeket a tartományból. Ha mindez sikerülne, akkor megkezdődhet a menekültek visszatelepítése. Az idő tehát szorítja a NATO-t. A döntés nehéz, mert százezrek élete forog kockán, és ha rossz utat választanak, ismét azok fognak szenvedni, akik a legkevésbé tehetnek az egészről: az ártatlan koszovói albánok, Milosevics politikájának legnagyobb áldozatai. A késlekedés ugyanolyan végzetes lehet, mint a rossz döntés. múlt hetek folyamán B. Kovács István pályafutásának korábbi időszakára vonatkozóan olyan tények is felmerültek, amelyekről az interjúban nem esett szó. Nem kevésbé fontos tartozéka a szóban forgó új kinevezés körül kialakult ügynek - amiként ezt B. Kovács István a tegnap megjelent interjújában önmaga is jelzi -, hogy az MKP igazgatójelöltje épp szűkebb régiójában: Rimaszombatban nem kapta meg a kellő erkölcsi és gyakorlati támogatást, ráadásul nem magyar-szlovák viszonylatban, hanem az MKP helyi struktúráiban. TALLÓZÓ SME „Schuster több szavazatot kapott a magyar kisebbségtől, mint saját pártjától. Ez már jelent valamit" vélekedik a DSZM alelnöke. De a volt miniszterelnökre szavazók hihetetlenül magas száma is csak azt bizonyítja: Vladimír Mečiarnak a politikai életben kell maradnia - elnökként. „Nem a polgárok rettegnek Mečiar visszatérésétől, hanem a kormánykoalíció" - szögezi le Rudolf Žiak. A volt belügyminiszter pedig egyenesen újjászületésről beszél: „Az 1,1 millió szavazat önmagában bizonyíték. A polgárok lassan rájönnek: a kormány képtelen ígéreteit teljesíteni." Gustáv Krajči ezt csalásnak nevezi, „amit sokan megemlegetnek még". És a végén minden választópolgár ráébred: „a Mečiarrendszer teljesítményét pozitívan kell értékelni". Ez az idő hamarosan eljön - állítja Krajči. MLADÁF RO NT A DNES Klaus is tud hülyeséget csinálni, ha nagyon akar - szögezi le a cseh lap jegyzetírója. De a Vladimír Mečiart támogató kijelentésével már saját árnyékán is túlépett. „Szlovákia a saját képéhez illő elnököt választ, és ebbe nem avatkozhat senki." Azonban - Klaus szerint - jó, ha a majdani elnök mögött áll majd valamilyen „politikai eszme", ha erős, van egy biztos tábora, s ez nem más, mint Vladimír Mečiar. Gyalázat - írja a Mladá Fronta -, ez már nem lehet nyelvbotlás. Klaus - akit a cikkíró politikai kalandornak nevez - szégyent hozott saját magára és országára is. Rudolf Schuster nem óhajtott Klaus kijelentésével bővebben foglalkozni, bár „Mečiarnak és Klausnak sok közös vonása van" - vélekedett. A DSZM köszönetét fejezte ki Mečiar támogatásáért, elismerve: nem éppen Klaus részéről várták a segítséget. Tudhatná: Mečiar Közép-Európa egyik fekete báránya, és uralkodása alatt sok érdekes dolog történt. Talán tud is róla. De azt képtelen felfogni: szórakozásaival nagy szégyent hozhat az országra. NOVÝ ČAS Csúfos vereséget szenvedett Ján Slota, a szlovák politikai élet nagy komédiása. Megjelenése, szókincse és elvei azonban nem jelentenek színvonalas, szórakozást mindenki számára - még a Szlovák Nemzeti Párt szimpatizánsainak sem, ezt bizonyítja a Slotára leadott szavazatok száma. Nem meglepő: már régóta csak azon dolgozik, hogy az őt támogatók körét „szűkítse". Példa erre a mára szállóigévé vált „Budapestet tankokkal teszem a földdel egyenlővé" kijelentése, mely azóta a szlovák nacionalisták bukásának szimbóluma. Slotát nem tartotta vissza semmi: az elnökválasztás előtt egy héttel, egyenes adásban tett hasonló szellemes kinyilatkoztatást, kocsmatöltelékhez méltóan, alkoholos mámorban. Ha a nemzetiek véget vetnek a komédiának, és Slota „távozik a porondról", a nacionalista eszmék ugyanúgy megmaradnak - az SZNP-t vezető szoknyás fejében is. Hiába örül az, aki Slota kudarcának örül - jegyzi meg a tárcaíró. A fenti tények ellenére őszintén bízunk abban, hogy a jövőben is teljes mértékben számíthatunk B. Kovács István széles körű szakmai ismereteire. Erre bíztat bennünket B. Kovács István úr azon ígérete, hogy a közös szakmai munka a jövőben számára is érdek és szándék. Ehhez nemcsak az MKP és a kormányhivatal kisebbségi főosztálya támogatását tudjuk ígérni, hanem ennek reményében szeretnénk lezártnak tekinteni ezt az üzenetváltást is. Miklósi Péter, a miniszterelnök-helyettes szóvivője