Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-21 / 115. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 21 KOMMENTÁR Szelektív banktitok TÓTH MIHÁLY Számomra nem az elnökválasztás első fordulójának kellemes ered­ményejelentette a meglepetést, hanem egy jelentéktelennek tűnő új­sághír, amely arról tudósított, hogy kereskedelmi bankok, betét-, il­letve számlatulajdonosok órák alatt százmilliókat váltottak át nemze­ti pénznemünkből külföldi valutára, és senki nem tudja, hogy ki akart szabadulni a tulajdonában felhalmozódott szlovák koronátót. Az új­sághírben kimondatlanul ott feszült a gyanakvás: hátha valamely po­litikai erő húzódik meg a háttérben, amely hozzá közel álló pénzinté­zet, gazdasági vállalkozás, netán személyek beiktatásával próbál pá­nikot kelteni. Nem lepődtem volna meg a dollár, a márka és a font nyomtalan „elkóborlása" tényének bejelentésén, ha a múlt hét végén nem lett volna egy banki élményem, amelynek láttán egy nyugat-eu­rópai, teszem azt svájci embert talán úgy kellett volna felmosdatni a meglepődése okozta sokkból. Betétkönyvem átadása után a számító­gépet kezelő hölgy a személyi igazolványomat kérte. Mire én: Nem kivenni akarok, hanem 6000 koronát betenni. Erre a hölgy: Akkor is kérem a személyi igazolványt. A tranzakciót lebonyolítottuk, majd a bankszakmában járatos ismerő­sömmel kiselőadást tarttattam a pénzforgalomban nélkülözhetetlen állami éberség okairól. Okfejtésének kulcsszava ez volt: a pénzmosás (megakadályozása). Meggyőzött róla, hogy az igazoltatás fejlődé­sünkjelenlegi szakaszában mellőzhetetlen, és eljő az az idő, amikor feleslegessé válik. Arról nem tarttattam vele előadást, hogy a korona kemény valutára váltása során nyilvántartásra kellett és lehetett-e volna venni, hova áramlott az értékállóbb pénz. Ezt meg sem kérdez­tem, mert annyit én is tudok, hogy bizonyos helyzetekben a pénz ép­pen olyan áruként szerepel a piacon, mint bármi más. Kissé leegysze­rűsítve : ahogy a szatócs sem jegyzi fel, hogy ki vásárolja meg a 3 kg lisztet és a 25 dkg vajat, normális viszonyok között azt sem kellene nyilvántartásba venni, ki váltja át a pénzét márkára. Nálunk nem normálisak a viszonyok. Nem tudjuk, kinek a tulajdoná­ba kerültek a vállalatok, ki mennyiben érdekelt a pénzintézetek mű­ködtetésében. Odáig már eljutott Szlovákia, hogy - kényszermegol­dásként - a bankok nemcsak azokat igazoltatják, akik pénzt vesznek ki a betétkönyvük terhére, hanem azokat is azonosítják, akik történe­tesen horribilis summát, 5-6 ezer koronát tesznek be a bankba. Az éberség, a nyilvántartási pedantéria a banki életben is csak a kisem­bert érinti. JEGYZET Eltájoló égtáj oló KORPÁS ÁRPÁD Az elnökválasztási hajrában a DSZM a leghatásosabb hordó­szónokijelszót szeretné kirostál­ni emberei ékesszólásai közül. Az eddigi legpompásabb, s egyben legveszélyesebb szlogent talán Vojtech Tkáč szőtte: a második forduló Észak és Dél harca lesz. Maradva az égtájaknál, úgy tet­szik, a Mozgalom ezzel szeretné eldönteni Nyugat és Kelet mér­kőzését, hogy aztán még mele­gebb (ég)tájra küldhesse a ma­gyarokat. Remekül jöhet ez a mostani szóbokszban, mert a volt munka-, szociális és család­ügyi miniszternek ez az eddigi legjobb „szociális hálója" a ke­nyértelenségtől elkeseredettek kihalászására. A voksharc ilyetén leegyszerűsítése sűrítés is egy­ben. Belezsúfolható a régi köz­hely a déli magyarok agrárjajde­jójáról, de a gyárkapukon kívül rekedt szlovák észak nyomorúsá­gáról is, pedig magyarok és nem magyarok sokan tudjuk, a mun­kanélküliségnek, pénztelenség­nek nincs északot és délt elvá­lasztó demarkációs vonala. Ami pedig még veszélyesebb, a tkáči „Észak és Dél harca"­summázatból egy kis képzettársí­tással „Észak és Dél polgárhábo­rúja" is lehet - reméljük, csak képzetként, és minél kevesebb agyban. A ingatag választói hoz­záállás Szlovákiájában minden­esetre úgy tűnik, hogy a határo­zatlanok megnyerésére nem elég a második fordulóig csak a válto­zás megerősítéséről, Schusterről mint a nép választott fiáról, a ko­alíció összhangjáról beszélni, mert ez inkább vakságra vagy el­vakításra, semmint politikusi éleslátásra vall. A választók előtt felesleges állandóan az örökha­gyókra mutatni, ha az örökség adósság, veszteség, mert attól az örökség még teher marad. A Dzurinda-kormány, de maga a miniszterelnök is felismerni lát­szik-és a gazdasági nehézségek miatt rá is kényszerül -, hogy a választási győzelemkor kialakí­tott szótár mára elavult, a lakos­ság számára inkább fárasztó, mint biztató állandóan ugyanazt a négy-öt szalagcímes mondatot hallani a kabinetfőnöktől. A nem Mečiart választók, vagy nem fe­léje hajlók a politikusoktól elvár­ható legnagyobb őszinteségre, de méginkább tárgyi megközelí­tésre voksolnak, legyen szó akár a koalíció átalakítási terveiről, a korona mélyrepüléséről, vagy a gazdasági reformokról. Az ököl­vívó balegyeneseinek ez lehet a leghatásosabb ellenszere. És per­sze az, hogy senki se vegye fel a kesztyűt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Uače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Bár Schuster nem vesz részt a tévévitákban, de a gyerek azt is imádja nézni, ahogy Mečiar magával vitatkozik (Peter Gossányi karikatúrája) A NATO kétféleképpen zárhatja le a válságot: diplomáciai vagy katonai eszközökkel Végzetes késlekedés Egyre jobban sürgeti az idő a NATO-t a koszovói válság le­zárására. Ennek egyik oka az európai közvélemény növek­vő elutasítása a háborúval szemben. ONDREJCSÁK RÓBERT A másik, sokkal kézzelfoghatóbb ok a menekültek sorsa. Már elfo­gyott az ENSZ Menekültügyi Fő­biztosságának pénze, amelyből a menekültek ellátását fedezte. Ha a nemzetközi közösség nem talál sürgősen megfelelő megoldást, az katasztrofális következményekkel járhat, hiszen a Koszovóval határos, országokban csaknem 800 ezer ember maradhat élelem, orvosi el­látás nélkül. Még szerencse, mond­hatnánk, hogy jön a nyár. Csak­hogy a napok, hetek gyorsan múl­nak, és a meleg idő sem tart örök­ké. A balkáni éghajlati viszonyokat figyelembe véve valószínű, hogy októberben, tehát öt hónap múlva Ahogy Brüsszelben dön­tenek, az meghatározza a régió sorsát. lehull az első hó a menekültek által „lakott" területekre. Ha a nemzet­közi közösség meg akarja akadá­lyozni, hogy több százezer embert a szabad ég alatt érjen a tél, öt hó­napon belül vissza kell telepítenie az összes menekültet eredeti lakó­helyére. Ahhoz, hogy ez megtör­ténjék, el kell érni a jugoszláv had­sereg egységeinek kivonását a tar­tományból. Ha ez megvan, még mindig kérdéses, hol fognak való­jában lakni a lakóhelyükre vissza­tért menekültek, hiszen a Koszovó­ból érkező hírek többsége lerom­bolt falvakról, elpusztított házakról szól. Tehát öt hónap áll rendelke­VISSZH ANG Sem áldozat, sem eszköz Az Új Szó 1999. május 20-ai szá­mában .Áldozat vagy csak esz­köz?" címmel beszélgetés jelent meg dr. B. Kovács Istvánnal, a Gömör-Kishonti Múzeum egyko­ri, korábban politikai okokból me­nesztett igazgatójával, akit a szak­mai bizottság az elmúlt hetekben kiírt pályázati eljárás során nem javasolt a rimaszombati múzeum igazgatói székébe. zésre a megállapodás létrejöttéhez, a jugoszláv hadsereg kivonulásá­hoz, a nemzetközi erők koszovói bevonulásának előkészítéséhez és végrehajtásához, a menekültek visszatelepítéséhez és alapvető lét­feltételeik biztosításához. A NATO­nak tehát gyorsan döntenie kell, hogyan tovább, mert eddigi straté­giájával, a bombázásokkal ezt nem tudja elérni. A választásnál pedig felelősséget kell vállalnia százez­rek életéért. Ahogy Brüsszelben (Washingtonban, Londonban, Pá­rizsban, Berlinben) döntenek, az meghatározza a régió sorsát. A ren­delkezésre álló öt hónap túl kevés ahhoz, hogy vissza lehessen táncol­ni, ha valami nem jól sül el. A NA­TO elméletileg kétféleképpen zár­hatja le a válságot: diplomáciai vagy katonai eszközökkel. Ha fel­adja a katonai beavatkozás lehető­ségét, és az első megoldást választ­ja, számolni kell az elhúzódó tár­gyalásokkal. Vállalnia kell a kocká­zatot, hogy az oroszok vagy a kína­iak vétójoga az ENSZ Biztonsági Tanácsában meghiúsíthatja az er­re irányuló erőfeszítéseket. Ha esetleg létrejönne egy megegyezés Moszkvával, még mindig nem biz­tos, hogy azt Milosevics is elfogad­ja, és számolni kell azzal a lehető­séggel is, hogy a jugoszláv elnök újra csak az orosz diplomáciát ki­használva igyekszik átmenteni ha­talmát. Még ha Milosevics elfogad is valamilyen béketervet, lehet, hogy csak időhúzásra használja fel (lásd a Rambouillet-i tárgyaláso­kat). Jogos a kétely, hiszen mennyi mindent megígért már eddig is a belgrádi „erős ember"! Fennáll te­hát a veszély, hogy az esetleges bé­kés rendezés minden kedvező kilá­tás ellenére az utolsó pillanatban meghiúsul. Akkor pedig már késő: a bombázások felújítása nem segí­tene a balkáni hegyek között fa­gyoskodó, éhező embereken, ko­molyabb hadműveletekre pedig Az interjúban B. Kovács István az így alakult helyzetért - például csapdahelyzetet, statisztaszerepet és egyebeket említve - az MKP legfelsőbb vezetőit teszi felelőssé. Az őszinte valóság azonban ennél árnyaltabb képet mutat. Neveze­tesen: az MKP legfelsőbb vezetői és személyesen Csáky Pál minisz­terelnök-helyettes is mindent megtett B. Kovács István rehabili­tációja érdekében, aki viszont, ér­tékes szakember lévén, aligha gondolhatta komolyan, hogy egy pályázati eljárás nem egyéb a puszta formalitásnál. Ugyancsak része az igazságnak, hogy az el­már nem lenne idő. A NATO előtt álló másik lehetőség a katonai megoldás, tehát a szárazföldi be­avatkozás. A szövetségnek gyor­san döntenie kell, hogy melyik utat választja, ugyanis ez a megoldás is időigényes. Először is ki kell dol­gozni a beavatkozás tervét, eldön­teni, milyen erőket kell bevetni, melyik irányból kell támadni. Meg kell szervezni a támadó egysége­ket, biztosítani a felderítést, a lo­gisztikai ellátást, az étkezéstől a tábori kórházig. A haderőt a tér­ségbe kell telepíteni, Albániába vagy Macedóniába, esetleg mind­két országba. Ezek az előkészüle­tek nagyjából két hónapot vesznek A döntés nehéz, mert százezrek élete forog kockán. igénybe. Ez azt jelenti, hogy ha a szárazföldi beavatkozásról május végén születik döntés, az akció leghamarabb júniusban kezdhető el. Ha ez megtörténik, a továbbiak­ban minden annak függvénye, mennyi idő alatt sikerülne kiszorí­tani a jugoszláv hadsereget Koszo­vóból. Ebben az esetben a NATO­nak biztosra kell mennie. Olyan erőfölényt kell biztosítania, hogy ne keveredjék bele elhúzódó har­cokba, hanem gyorsan ki tudja szorítani a jugoszláv egységeket a tartományból. Ha mindez sikerül­ne, akkor megkezdődhet a mene­kültek visszatelepítése. Az idő te­hát szorítja a NATO-t. A döntés ne­héz, mert százezrek élete forog kockán, és ha rossz utat választa­nak, ismét azok fognak szenvedni, akik a legkevésbé tehetnek az egészről: az ártatlan koszovói al­bánok, Milosevics politikájának legnagyobb áldozatai. A késleke­dés ugyanolyan végzetes lehet, mint a rossz döntés. múlt hetek folyamán B. Kovács István pályafutásának korábbi időszakára vonatkozóan olyan té­nyek is felmerültek, amelyekről az interjúban nem esett szó. Nem kevésbé fontos tartozéka a szóban forgó új kinevezés körül kialakult ügynek - amiként ezt B. Kovács István a tegnap megjelent interjú­jában önmaga is jelzi -, hogy az MKP igazgatójelöltje épp szűkebb régiójában: Rimaszombatban nem kapta meg a kellő erkölcsi és gyakorlati támogatást, ráadásul nem magyar-szlovák viszonylat­ban, hanem az MKP helyi struktú­ráiban. TALLÓZÓ SME „Schuster több szavazatot kapott a magyar kisebbségtől, mint saját pártjától. Ez már jelent valamit" ­vélekedik a DSZM alelnöke. De a volt miniszterelnökre szavazók hi­hetetlenül magas száma is csak azt bizonyítja: Vladimír Mečiarnak a politikai életben kell maradnia - elnökként. „Nem a polgárok ret­tegnek Mečiar visszatérésétől, ha­nem a kormánykoalíció" - szögezi le Rudolf Žiak. A volt belügymi­niszter pedig egyenesen újjászüle­tésről beszél: „Az 1,1 millió szava­zat önmagában bizonyíték. A pol­gárok lassan rájönnek: a kormány képtelen ígéreteit teljesíteni." Gustáv Krajči ezt csalásnak nevezi, „amit sokan megemlegetnek még". És a végén minden választó­polgár ráébred: „a Mečiar­rendszer teljesítményét pozitívan kell értékelni". Ez az idő hamaro­san eljön - állítja Krajči. MLADÁF RO NT A DNES Klaus is tud hülyeséget csinálni, ha nagyon akar - szögezi le a cseh lap jegyzetírója. De a Vladimír Mečiart támogató kijelentésével már saját árnyékán is túlépett. „Szlovákia a saját képéhez illő el­nököt választ, és ebbe nem avat­kozhat senki." Azonban - Klaus szerint - jó, ha a majdani elnök mögött áll majd valamilyen „poli­tikai eszme", ha erős, van egy biz­tos tábora, s ez nem más, mint Vladimír Mečiar. Gyalázat - írja a Mladá Fronta -, ez már nem lehet nyelvbotlás. Klaus - akit a cikkíró politikai kalandornak nevez - szé­gyent hozott saját magára és or­szágára is. Rudolf Schuster nem óhajtott Klaus kijelentésével bő­vebben foglalkozni, bár „Mečiar­nak és Klausnak sok közös vonása van" - vélekedett. A DSZM köszö­netét fejezte ki Mečiar támogatá­sáért, elismerve: nem éppen Klaus részéről várták a segítséget. Tud­hatná: Mečiar Közép-Európa egyik fekete báránya, és uralkodá­sa alatt sok érdekes dolog történt. Talán tud is róla. De azt képtelen felfogni: szórakozásaival nagy szégyent hozhat az országra. NOVÝ ČAS Csúfos vereséget szenvedett Ján Slota, a szlovák politikai élet nagy komédiása. Megjelenése, szókin­cse és elvei azonban nem jelente­nek színvonalas, szórakozást min­denki számára - még a Szlovák Nemzeti Párt szimpatizánsainak sem, ezt bizonyítja a Slotára le­adott szavazatok száma. Nem meglepő: már régóta csak azon dolgozik, hogy az őt támogatók körét „szűkítse". Példa erre a mára szállóigévé vált „Budapestet tan­kokkal teszem a földdel egyenlő­vé" kijelentése, mely azóta a szlo­vák nacionalisták bukásának szim­bóluma. Slotát nem tartotta vissza semmi: az elnökválasztás előtt egy héttel, egyenes adásban tett ha­sonló szellemes kinyilatkoztatást, kocsmatöltelékhez méltóan, alko­holos mámorban. Ha a nemzetiek véget vetnek a komédiának, és Slota „távozik a porondról", a naci­onalista eszmék ugyanúgy meg­maradnak - az SZNP-t vezető szoknyás fejében is. Hiába örül az, aki Slota kudarcának örül - jegyzi meg a tárcaíró. A fenti tények ellenére őszintén bízunk abban, hogy a jövőben is teljes mértékben számíthatunk B. Kovács István széles körű szakmai ismereteire. Erre bíztat bennünket B. Kovács István úr azon ígérete, hogy a közös szakmai munka a jövőben szá­mára is érdek és szándék. Ehhez nemcsak az MKP és a kormányhi­vatal kisebbségi főosztálya támo­gatását tudjuk ígérni, hanem en­nek reményében szeretnénk lezártnak tekinteni ezt az üze­netváltást is. Miklósi Péter, a miniszterel­nök-helyettes szóvivője

Next

/
Thumbnails
Contents