Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-17 / 111. szám, hétfő

KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 17. A.HA SZÍNHÁZ: Ketten 18, 20 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Ipolyságon) Kakuk Marci szerencséje 19 BORODÁČ SZÍNHÁZ: Traviata 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30,18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Ryan közlegény megmentése (am.) 19 MLADOSŤ: Az 51-es irat (fra.) 18 Tereza (fra.) 20.15 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.)17, 21 Az élet szép (ol.) 16, 20.30 Vlastimileny Brodsky, a képzelt beteg (cseh) 18.30 Marsbéli nagybácsi (am.) 17,18.45 Hullámtörés (dán-fr.-svéd-hol.-nor.) 20.15 Halott bogár (cseh) 20 Kettős szerep (cseh) 18 KASSA DRUŽBA: Patch Adams (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csodás álmokjönnek (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Payback-Visszavágó (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyolc mm (am.) 19 LÉVA- SLOVAN: Szerelmes Shakespeare (am.) 19 GÚTA-VMK: A szentfazék (am.) 19.30 Jelenleg ő az egyik legfelkapottabb külföldi szerző Márai könyve olaszul MTI-PANORÁMA Róma. Rövidesen újabb regényt jelentet meg az Adelphi olasz kiadó Márai Sándortól, aki jelenleg az egyik legfelkapottabb külföldi szerző Olaszországban. Május közepén kerül a könyvesboltokba az Eszter öröksége, amely A gyertyák csonkig égnek váratlan és hatalmas sikerét követi. Az olaszul „Le braci" (Parazsak) címen kiadott Márai-regény a múlt év egyik legnagyobb irodalmi sikere volt, és még ma is - már a 45. hete - a tíz legkapósabb külföldi regény listáján szerepel. „A

z Eszter öröksége az olasz politikusok legolvasottabb regénye lesz idén nyáron, mert Massimo D'Alema miniszterelnök egyik kedvenc szerzőjétől, Márai Sándortól származik" -jósolta a L'Espresso című hetilap. Az olasz irodalmi sajtó szakadatlanul annak okát firtatja, hogyan lett a mai olasz baloldal legfelkapottabb szerzője a megrögzötten antikommunista Márai. A gyertyák csonkig égnek akkor került a figyelem középpontjába, amikor tavaly nyáron D'Alema akkor még a reformkommunista Baloldali Demokraták (PDS) főtitkáraként - ezt vitte magával olvasnivalónak vakációjára. Csodálkozó kommentárok kíséretében fotókjelentek meg az újságokban az exkommunista politikusról, amint az antikommunista Márait olvassa a strandon. „Márai újabb regényében minden megvan ahhoz, hogy elnyerje mindazok tetszését, akik szerették a Parazsakat. Hogy ki a mai Olaszország Lajosa, a tömegeket magával vonzó és megtévesztő főszereplő, hogy jobb- vagy baloldali figura-e, azt majd a szalonok döntik el." A L'Espresso szerint mindenesetre a Márai-könyv, amely a korabeli rendszer szigorú bírálatának számított, mit sem veszített időszerűségéből, mert a törtető és hazug Lajosban saját legádázabb ellenségére ismerhet rá minden mai (olasz) politikus is. Már bemutatták az ötvenkettedik cannes-i filmfesztiválon Nyikita Mihalkov új filmjét, A szibériai borbélyt SZÍNHÁZ POZSONY Amerikai nő szeret orosz katonát Remekül hasznosítható hulladék Szakrális kisemlékek a Kisalföldön A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja és a győri Xántus János Múzeum által rendezett, Szlovákiában már több helyütt (Komáromban, Pozsonyban és Tőketerebesen) bemutatott fotókiállítás, a Szakrális kisemlékek a Kisalföldön, 1999. május 18-án, a Múzeumi Világnap alkalmából 16 órakor a Csornai Múzeumban nyílik meg. A mintegy hetven színes fotót tartalmazó tárlatot Liszka József, az Etnológiai Központ igazgatója nyitja meg. A megnyitót követően Perger Gyula, a győri Xántus János Múzeum igazgatója Út menti szobrok és szakrális építmények címen tart előadást. A kiállítás 1999. szeptember 30-ig tart nyitva, (ek) Szerelmes szívek a májusi Ifiben Az Ifi.magazin legújabb száma szerelmes és szomorú szíveket is felvonultat a sztárok világából. Olvashatnak a Tommy LeeCarmen Electra-Dennis Rodman háromszögről, Szellő Istvánról, akinek nincs ideje a szerelemre, Pamela Andersonról, Már az első albumával az élre tört a Garbage együttes, Európában és Amerikában nagy sikert aratott MISLAY EDIT Még nem azokat a „poprockidőket" éljük, amikor özönlenének Szlovákiába a karrierjük csúcsán álló sztáregyüttesek. Szerencsére akár Bécs, akár Budapest, akár Prága aránylag elérhető a koncertlátogatók számára, s bizonyára sokan eljutnak a Garbage fellépésére is, amely e hét végén lesz a cseh fővárosban. Eredetileg trióként indult az amerikai Garbage (azaz Hulladék) 1993-ban, ám Duke Erikson, Steve Marker és Butch Víg, a szakma öreg rókái hamar belátták, ez így mégsem az igazi. Megkörnyékezték hát az izgalmas hangú és külsejű skót énekesnőt, Shirley Mansont - aki akkor tájt az Angelfish nevű zenekarával próbált betörni az élvonalba, kevés sikerrel. Shirley először csupán kis kitérőnek szánta az együttműködést (valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy énekesi pályafutását döntően befolyásolja ez a találkozás). A történet végül másképp alakult. És mindenki jól járt vele. A négytagúvá bővült zenekar 1995-ben debütált „Vow" című számával, amelyre csak a vájtfülű kevesek figyeltek fel. A „Queer"-re már felkapta a fejét a kritika, a nagyközönség viszont még ekkor sem figyelt rájuk igazán. (Tegyük azonban hozzá: a függetlenek slágerlistáin előkelő helyen szerepelt a Garbage.) Első albumuk megjelenése után, 1995ben végre megtört a jég. Lelkendeztek a tekintélyes könnyűzenei szaklapok, az év legjobb zenekarának kiáltották ki őket, s a közönség sem ült már a fülén. Nem találhatott kifogásolnivalót a szakma az album hangzásában sem, hiszen a dobos, Butch Víg hosszú évek hangmérnöki tapasztalatait hasznosította ezen a lemezen. Ami a dalokat illeti, többféle stílust vegyített az együttes: melankolikus ballada váltja a rockot, nem hiányoznak az elektronikus zene és a punk jegyei sem. Egy-egy dal strófáit fülbemászó refrén fogja össze. Valószínűleg ebben rejlik sikerük egyik titka. (A legtöbben egyébként a „Milk" című gyönyörű balladát tartják az album egyik legjobb darabjának.) Mi következhetne ezután? Turné, turné és turné. Közel három éven keresztül. Először Európát, később a többi kontinenst is beutazzák. Élőben is élmény a Garbage. Shirley hangja stúdióbeli tupírozások nélkül is jól szól. Amíg ők a világot járják, rádióadók, zenés tévéállomások már naponta ontják a dalaikat. Az időközben népesre gyarapodott rajongótábornak 1998-ig kellett várnia, míg új kislemezzel („Push It") jelentkezett az együttes. A korong arra is következtetni engedett, milyen lesz a második album. A Version 2.0, akárcsak a bemutatkozó lemez, a Mushroom kiadónál jelent meg. A japán piacra készült változatán két ráadás dal is található. Második albumuk egyöntetű sikert arat a kritika és a közönség körében. Ami első hallásra feltűnik: nagyobb teret kapott az elektronika, így a Garbage második dobása kicsit poposabbra sikeredett, bár aki állítja, szerelem nélkül nem megy. De megszólal Ornella Muti a szex nélküli szerelemmel kapcsolatban, az Oscar-díjas Gwyneth Paltrow, aki a produkció kedvéért bármire hajlandó. Beszélgetés készült a magyar szupersztár Kovács Ákossal, Zakariás Éva színművész a kuliszszatitkait árulja el, Kiss Péntek József pedig azt, hogyan készül a Fesztivál, vagyis a Jókai Napok. Az Ifi, hogy időben szóljon, már most közöl tippeket nyárra, ezenkívül divatot, sportot, rejtvényeket, játékot. A lap közepén pedig immár hagyományosan Popmánia - hírekkel, sztárinterjúkkal. (i) Tf iHSfi-mttews ti min •m Iiwt Minden idők legdrágább orosz filmje Nyikita Mihalkov nevéhez fűződik. Negyvenötmillió dollárba került, ezért az „epésebb" szakértők máris úgy vélekednek: A szibériai borbély Oroszország legköltségesebb választás előtti klipje. Sokak szerint ugyanis az Oscar-díjas moszkvai rendező ezzel készíti elő politikai karrierjét. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mihalkov hevesen tiltakozik, ugyanakkor nem tagadja, szívesen indulna a 2000-ben esedékes elnökválasztáson - ha felkérnék.Új filmje, A szibériai borbély azonban nem tekinthető politikai memorandumnak. Még akkor sem, ha a Szevodnya című liberális lap a minap azt írta: „A cári Oroszország egyébként is vitathatatlan - értékeinek kritikátlan dicsőítésével a film egyértelműen nemzeti öntudatra buzdít." Mihalkov ehhez csak annyit fűzött hozzá: „A szibériai borbélyban megjelenő értékek - hazaszeretet, tisztesség, becsület - semmiképpen sem nacionalizmusra serkentenek, hanem könynyebbé teszik a mai Oroszország erkölcsi és gazdasági válságának elviselését." Maga a történet egy fiatal orosz katona és egy lefegyverző szépségű amerikai nő szerelméről szól majdnem három órában. Ahogy azt Mihalkov a forgatási munkák befejeztével Karlovy Varyban elmondta: a Háború és béke óta nem készült hazájában ilyen nagyszabású film. A szibériai borbély külső jeleneteinek nagy részét ugyanis külföldön vették filmszalagra. Franciaország és Olaszország mellett Portugáliában és Csehországban forgatott a stáb. Az amerikai nő szerepére eredetileg Meryl Streepet szemelte ki a rendező, az utolsó pillanatban aztán mégis Julia Ormond (A maconi gyermek, Szenvedélyek viharában, Á szereJulia Ormond orosz pompában A szibériai borbély egyik kockáján (Archív felvétel) lem rabjai) mellett döntött. „Júlia remek színésznő - nyilatkozta a rendező -, mindent megkaptam tőle, amit a vásznon látni akartam." Julia Ormond angol színésznő. De nem a hűvös, rideg, távolságtartó angol. Inkább méltóság, előkelőség, belső elegancia jellemzi. Vannak pillanatai, amikor Audrey Hepburn varázsával ragyog. Arisztokratikus szépség. Tartása fenséges. Farmerban és tornacipőben diplomájára váró egyetemista benyomását kelti. Ilyenkor határozott, céltudatos lánynak tűnik. Máskor rejtőzködőnek, végtelenül érzékenynek. „Szerencsés volt a választásom állítja Mihalkov. - Lényével, lelki gazdagságával rengeteget hozzátett a figurához." „Mihalkov szereti a költői képeket. A poézis fontos szerepet kap nála vélekedik a Hollywoodban élő angol sztár. - A nő, akit játszom, mélységes szerelemmel szereti a férfit, s mert teljes valójával ragaszkodik hozzá, bizonyos fokig ő is orosszá válik." Két férfi játszik jelentős szerepet a filmben. Az ír Richard Harris és az orosz Oleg Menysikov. Ez utóbbi Mihalkov legkedvesebb orosz színészeinek egyike, Harris az angol és amerikai filmek (Egy ember ára, A szél királya, Nincs bocsánat) erőszakos, kőszívű figurája. „Richard jeles Shakespeare-színész. Vele kapcsolatban sem voltak félelmeim - mesélte Mihalkov. - Amikor az orosz tajgán forgattunk, még azt is filmre vettem, ahogy a tájat szemlélte. Beszélt az arca! Még a legapróbb látványt is kommentálta. Oleg Menysikov egy katonatisztet játszik, aki tizenhét éwel fiatalabb, mint ő. Ezért a junkereket megformáló fiatal kollégáival együtt jóval a forgatás megkezdése előtt több hétre kaszárnyába vonult, és katonai egyenruhában gyakorolt. Közben szigorú orvosi felügyelet alatt lefogyott tizenegy kilót. Amikor új arcával megjelent előttem, elképedve néztem, mennyire megváltozott." A rendező Mihalkov természetesen a színész Mihalkovra is gondolt, miközben szerepeket osztott. Az utolsó orosz cár, II. Miklós fiát, III. Sándort játssza a filmben, akiről mind a mai napig hatalmas tisztelettel és szeretettel beszél az orosz nép, hiszen uralkodása alatt egyetlen háború sem volt, így az ország gazdasági virágkorát élhette. „Ha találtam volna megfelelő színészt a szerepre, akkor nem is álltam volna kamera elé - állítja Mihalkov. - De az is lehet, hogy duplán akartam élvezni egy kivételes helyzetet. A forgatás miatt ugyanis egyetlen éjszakára kihunytak a csillagok a Kreml tornyain. 1941 óta ez most történt meg először." Hatalmas teljesítmény és páratlan siker, írja a filmről az amerikai Variety. Hosszú és giccses, lövi mérgezett nyilait az orosz kritika. A Moszkvába akkreditált nyugati tudósítók úgy vélik: A szibériai borbély igazi kultuszfilm. Vodkával és kaviárral kultúrtörténeti csemege. „Én csak azt akartam, hogy a néző sírjon is, nevessen is rajta" - jegyezte meg Mihalkov. Moszkvában, a film ünnepi bemutatóján volt könny is, kacagás is. A nagy nemzetközi megmérettetés azonban most zajlik Cannes-ban. Ott, ahol Nyikita Mihalkovnak lelkes nézőtábora van. még mindig a gitároké a főszerep. A szakma szerint a Version 2.0 kiegyensúlyozottabb, mint a bemutatkozó album, és Shirley éneke is magabiztosabb lett. Érezhető, hogy az elmúlt évek alatt összeforrott a csapat. Ezt a gitáros, Steve Marker is megerősítette, amikor arról faggatták, mi a különbség az első és a második albumuk között. „Az első inkább stúdiómunka volt, akkoriban még Shirley-t sem ismertük úgy igazán. A Version 2.0 arról szól, hogy egy banda tagjai vagyunk, és rengeteg időt töltünk együtt." A Garbage sikere szerencsére igazolja, hogy a könnyűműfajban szárnyára kaphatja a hírnév azokat is, akik valóban megérdemlik. Shirley hangja stúdióbeli tupírozások nélkül is jól szól (Fotó: Volume)