Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-17 / 111. szám, hétfő

KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 17. A.HA SZÍNHÁZ: Ketten 18, 20 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Ipolyságon) Kakuk Marci szeren­cséje 19 BORODÁČ SZÍNHÁZ: Traviata 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30,18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Ryan közlegény meg­mentése (am.) 19 MLADOSŤ: Az 51-es irat (fra.) 18 Tereza (fra.) 20.15 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.)17, 21 Az élet szép (ol.) 16, 20.30 Vlastimileny Brodsky, a képzelt beteg (cseh) 18.30 Marsbéli nagybácsi (am.) 17,18.45 Hul­lámtörés (dán-fr.-svéd-hol.-nor.) 20.15 Halott bogár (cseh) 20 Ket­tős szerep (cseh) 18 KASSA DRUŽBA: Patch Adams (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csodás ál­mokjönnek (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Payback-Visszavágó (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyolc mm (am.) 19 LÉVA- SLOVAN: Sze­relmes Shakespeare (am.) 19 GÚTA-VMK: A szentfazék (am.) 19.30 Jelenleg ő az egyik legfelkapottabb külföldi szerző Márai könyve olaszul MTI-PANORÁMA Róma. Rövidesen újabb regényt jelentet meg az Adelphi olasz ki­adó Márai Sándortól, aki jelenleg az egyik legfelkapottabb külföldi szerző Olaszországban. Május kö­zepén kerül a könyvesboltokba az Eszter öröksége, amely A gyertyák csonkig égnek váratlan és hatal­mas sikerét követi. Az olaszul „Le braci" (Parazsak) cí­men kiadott Márai-regény a múlt év egyik legnagyobb irodalmi sike­re volt, és még ma is - már a 45. hete - a tíz legkapósabb külföldi regény listáján szerepel. „A z Eszter öröksége az olasz politikusok leg­olvasottabb regénye lesz idén nyá­ron, mert Massimo D'Alema mi­niszterelnök egyik kedvenc szerző­jétől, Márai Sándortól származik" -jósolta a L'Espresso című hetilap. Az olasz irodalmi sajtó szakadatla­nul annak okát firtatja, hogyan lett a mai olasz baloldal legfelkapot­tabb szerzője a megrögzötten anti­kommunista Márai. A gyertyák csonkig égnek akkor került a figyelem középpontjába, amikor tavaly nyáron D'Alema ­akkor még a reformkommunista Baloldali Demokraták (PDS) főtit­káraként - ezt vitte magával olvas­nivalónak vakációjára. Csodálko­zó kommentárok kíséretében fo­tókjelentek meg az újságokban az exkommunista politikusról, amint az antikommunista Márait olvassa a strandon. „Márai újabb regényében minden megvan ahhoz, hogy elnyerje mindazok tetszését, akik szerették a Parazsakat. Hogy ki a mai Olasz­ország Lajosa, a tömegeket magá­val vonzó és megtévesztő fősze­replő, hogy jobb- vagy baloldali fi­gura-e, azt majd a szalonok döntik el." A L'Espresso szerint minden­esetre a Márai-könyv, amely a ko­rabeli rendszer szigorú bírálatá­nak számított, mit sem veszített időszerűségéből, mert a törtető és hazug Lajosban saját legádázabb ellenségére ismerhet rá minden mai (olasz) politikus is. Már bemutatták az ötvenkettedik cannes-i filmfesztiválon Nyikita Mihalkov új filmjét, A szibériai borbélyt SZÍNHÁZ POZSONY Amerikai nő szeret orosz katonát Remekül hasznosítható hulladék Szakrális kisemlékek a Kisalföldön A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja és a győri Xántus Já­nos Múzeum által rendezett, Szlovákiában már több helyütt (Komáromban, Pozsonyban és Tőketerebesen) bemutatott fo­tókiállítás, a Szakrális kisemlé­kek a Kisalföldön, 1999. május 18-án, a Múzeumi Világnap al­kalmából 16 órakor a Csornai Múzeumban nyílik meg. A mintegy hetven színes fotót tar­talmazó tárlatot Liszka József, az Etnológiai Központ igazgató­ja nyitja meg. A megnyitót kö­vetően Perger Gyula, a győri Xántus János Múzeum igazga­tója Út menti szobrok és szakrá­lis építmények címen tart elő­adást. A kiállítás 1999. szep­tember 30-ig tart nyitva, (ek) Szerelmes szívek a májusi Ifiben Az Ifi.magazin legújabb száma szerelmes és szomorú szíveket is felvonultat a sztárok világá­ból. Olvashatnak a Tommy Lee­Carmen Electra-Dennis Rod­man háromszögről, Szellő Ist­vánról, akinek nincs ideje a sze­relemre, Pamela Andersonról, Már az első albumával az élre tört a Garbage együttes, Európában és Amerikában nagy sikert aratott MISLAY EDIT Még nem azokat a „poprock­időket" éljük, amikor özönlenének Szlovákiába a karrierjük csúcsán álló sztáregyüttesek. Szerencsére akár Bécs, akár Budapest, akár Prága aránylag elérhető a koncert­látogatók számára, s bizonyára so­kan eljutnak a Garbage fellépésére is, amely e hét végén lesz a cseh fő­városban. Eredetileg trióként indult az ame­rikai Garbage (azaz Hulladék) 1993-ban, ám Duke Erikson, Steve Marker és Butch Víg, a szakma öreg rókái hamar belátták, ez így mégsem az igazi. Megkörnyékez­ték hát az izgalmas hangú és külse­jű skót énekesnőt, Shirley Mansont - aki akkor tájt az Angelfish nevű zenekarával próbált betörni az él­vonalba, kevés sikerrel. Shirley először csupán kis kitérőnek szán­ta az együttműködést (valószínű­leg meg sem fordult a fejében, hogy énekesi pályafutását döntően befolyásolja ez a találkozás). A tör­ténet végül másképp alakult. És mindenki jól járt vele. A négytagú­vá bővült zenekar 1995-ben debü­tált „Vow" című számával, amelyre csak a vájtfülű kevesek figyeltek fel. A „Queer"-re már felkapta a fe­jét a kritika, a nagyközönség vi­szont még ekkor sem figyelt rájuk igazán. (Tegyük azonban hozzá: a függetlenek slágerlistáin előkelő helyen szerepelt a Garbage.) Első albumuk megjelenése után, 1995­ben végre megtört a jég. Lelken­deztek a tekintélyes könnyűzenei szaklapok, az év legjobb zenekará­nak kiáltották ki őket, s a közönség sem ült már a fülén. Nem találha­tott kifogásolnivalót a szakma az album hangzásában sem, hiszen a dobos, Butch Víg hosszú évek hangmérnöki tapasztalatait hasz­nosította ezen a lemezen. Ami a dalokat illeti, többféle stílust vegyí­tett az együttes: melankolikus bal­lada váltja a rockot, nem hiányoz­nak az elektronikus zene és a punk jegyei sem. Egy-egy dal strófáit fül­bemászó refrén fogja össze. Való­színűleg ebben rejlik sikerük egyik titka. (A legtöbben egyébként a „Milk" című gyönyörű balladát tartják az album egyik legjobb da­rabjának.) Mi következhetne ez­után? Turné, turné és turné. Közel három éven keresztül. Először Eu­rópát, később a többi kontinenst is beutazzák. Élőben is élmény a Garbage. Shirley hangja stúdióbeli tupírozások nélkül is jól szól. Amíg ők a világot járják, rádióadók, ze­nés tévéállomások már naponta ontják a dalaikat. Az időközben né­pesre gyarapodott rajongótábor­nak 1998-ig kellett várnia, míg új kislemezzel („Push It") jelentke­zett az együttes. A korong arra is következtetni engedett, milyen lesz a második album. A Version 2.0, akárcsak a bemutatkozó le­mez, a Mushroom kiadónál jelent meg. A japán piacra készült válto­zatán két ráadás dal is található. Második albumuk egyöntetű sikert arat a kritika és a közönség köré­ben. Ami első hallásra feltűnik: na­gyobb teret kapott az elektronika, így a Garbage második dobása ki­csit poposabbra sikeredett, bár aki állítja, szerelem nélkül nem megy. De megszólal Ornella Muti a szex nélküli szerelemmel kapcsolatban, az Oscar-díjas Gwyneth Paltrow, aki a produk­ció kedvéért bármire hajlandó. Beszélgetés készült a magyar szupersztár Kovács Ákossal, Za­kariás Éva színművész a kulisz­szatitkait árulja el, Kiss Péntek József pedig azt, hogyan készül a Fesztivál, vagyis a Jókai Na­pok. Az Ifi, hogy időben szóljon, már most közöl tippeket nyárra, ezenkívül divatot, sportot, rejt­vényeket, játékot. A lap köze­pén pedig immár hagyományo­san Popmánia - hírekkel, sztár­interjúkkal. (i) Tf iHSfi-mttews ti min •m Iiwt Minden idők legdrágább orosz filmje Nyikita Mihal­kov nevéhez fűződik. Negy­venötmillió dollárba került, ezért az „epésebb" szakér­tők máris úgy vélekednek: A szibériai borbély Oroszor­szág legköltségesebb válasz­tás előtti klipje. Sokak sze­rint ugyanis az Oscar-díjas moszkvai rendező ezzel ké­szíti elő politikai karrierjét. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mihalkov hevesen tiltakozik, ugyanakkor nem tagadja, szívesen indulna a 2000-ben esedékes el­nökválasztáson - ha felkérnék.Új filmje, A szibériai borbély azonban nem tekinthető politikai memo­randumnak. Még akkor sem, ha a Szevodnya című liberális lap a mi­nap azt írta: „A cári Oroszország ­egyébként is vitathatatlan - érté­keinek kritikátlan dicsőítésével a film egyértelműen nemzeti öntu­datra buzdít." Mihalkov ehhez csak annyit fűzött hozzá: „A szibé­riai borbélyban megjelenő értékek - hazaszeretet, tisztesség, becsület - semmiképpen sem nacionaliz­musra serkentenek, hanem köny­nyebbé teszik a mai Oroszország erkölcsi és gazdasági válságának elviselését." Maga a történet egy fiatal orosz katona és egy lefegyverző szépsé­gű amerikai nő szerelméről szól majdnem három órában. Ahogy azt Mihalkov a forgatási munkák befejeztével Karlovy Varyban el­mondta: a Háború és béke óta nem készült hazájában ilyen nagysza­bású film. A szibériai borbély külső jeleneteinek nagy részét ugyanis külföldön vették filmszalagra. Franciaország és Olaszország mel­lett Portugáliában és Csehország­ban forgatott a stáb. Az amerikai nő szerepére eredetileg Meryl Streepet szemelte ki a rendező, az utolsó pillanatban aztán mégis Julia Ormond (A maconi gyermek, Szenvedélyek viharában, Á szere­Julia Ormond orosz pompában A szibériai borbély egyik kockáján (Archív felvétel) lem rabjai) mellett döntött. „Júlia remek színésznő - nyilat­kozta a rendező -, mindent meg­kaptam tőle, amit a vásznon látni akartam." Julia Ormond angol színésznő. De nem a hűvös, rideg, távolságtartó angol. Inkább méltóság, előkelő­ség, belső elegancia jellemzi. Van­nak pillanatai, amikor Audrey Hepburn varázsával ragyog. Arisz­tokratikus szépség. Tartása fensé­ges. Farmerban és tornacipőben diplomájára váró egyetemista be­nyomását kelti. Ilyenkor határo­zott, céltudatos lánynak tűnik. Máskor rejtőzködőnek, végtelenül érzékenynek. „Szerencsés volt a választásom ­állítja Mihalkov. - Lényével, lelki gazdagságával rengeteget hozzá­tett a figurához." „Mihalkov szereti a költői képeket. A poézis fontos szerepet kap nála ­vélekedik a Hollywoodban élő an­gol sztár. - A nő, akit játszom, mélységes szerelemmel szereti a férfit, s mert teljes valójával ra­gaszkodik hozzá, bizonyos fokig ő is orosszá válik." Két férfi játszik jelentős szerepet a filmben. Az ír Richard Harris és az orosz Oleg Menysikov. Ez utóbbi Mihalkov legkedvesebb orosz szí­nészeinek egyike, Harris az angol és amerikai filmek (Egy ember ára, A szél királya, Nincs bocsánat) erő­szakos, kőszívű figurája. „Richard jeles Shakespeare-szí­nész. Vele kapcsolatban sem vol­tak félelmeim - mesélte Mihalkov. - Amikor az orosz tajgán forgat­tunk, még azt is filmre vettem, ahogy a tájat szemlélte. Beszélt az arca! Még a legapróbb látványt is kommentálta. Oleg Menysikov egy katonatisztet játszik, aki tizenhét éwel fiatalabb, mint ő. Ezért a jun­kereket megformáló fiatal kollégá­ival együtt jóval a forgatás meg­kezdése előtt több hétre kaszár­nyába vonult, és katonai egyenru­hában gyakorolt. Közben szigorú orvosi felügyelet alatt lefogyott ti­zenegy kilót. Amikor új arcával megjelent előttem, elképedve néz­tem, mennyire megváltozott." A rendező Mihalkov természetesen a színész Mihalkovra is gondolt, miközben szerepeket osztott. Az utolsó orosz cár, II. Miklós fiát, III. Sándort játssza a filmben, akiről mind a mai napig hatalmas tiszte­lettel és szeretettel beszél az orosz nép, hiszen uralkodása alatt egyet­len háború sem volt, így az ország gazdasági virágkorát élhette. „Ha találtam volna megfelelő szí­nészt a szerepre, akkor nem is áll­tam volna kamera elé - állítja Mihalkov. - De az is lehet, hogy duplán akartam élvezni egy kivé­teles helyzetet. A forgatás miatt ugyanis egyetlen éjszakára ki­hunytak a csillagok a Kreml tor­nyain. 1941 óta ez most történt meg először." Hatalmas teljesítmény és páratlan siker, írja a filmről az amerikai Variety. Hosszú és giccses, lövi mérgezett nyilait az orosz kritika. A Moszkvába akkreditált nyugati tudósítók úgy vélik: A szibériai borbély igazi kultuszfilm. Vodká­val és kaviárral kultúrtörténeti cse­mege. „Én csak azt akartam, hogy a néző sírjon is, nevessen is rajta" - je­gyezte meg Mihalkov. Moszkvá­ban, a film ünnepi bemutatóján volt könny is, kacagás is. A nagy nemzetközi megmérettetés azon­ban most zajlik Cannes-ban. Ott, ahol Nyikita Mihalkovnak lelkes nézőtábora van. még mindig a gitároké a főszerep. A szakma szerint a Version 2.0 ki­egyensúlyozottabb, mint a bemu­tatkozó album, és Shirley éneke is magabiztosabb lett. Érezhető, hogy az elmúlt évek alatt összefor­rott a csapat. Ezt a gitáros, Steve Marker is megerősítette, amikor arról faggatták, mi a különbség az első és a második albumuk között. „Az első inkább stúdiómunka volt, akkoriban még Shirley-t sem is­mertük úgy igazán. A Version 2.0 arról szól, hogy egy banda tagjai vagyunk, és rengeteg időt töltünk együtt." A Garbage sikere szerencsére iga­zolja, hogy a könnyűműfajban szárnyára kaphatja a hírnév azokat is, akik valóban megérdemlik. Shirley hangja stúdióbeli tupírozások nélkül is jól szól (Fotó: Volume)

Next

/
Thumbnails
Contents