Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-17 / 111. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 17. KOMMENTÁR Győztesek és statiszták MOLNÁR NORBERT Történelmi volt a közvetlen elnökválasztás első fordulója, és történelmi lesz két hét múlva a második is. Történelmi, mert ha nem megy el elég választó május 29-én, a Vladimír Mečar elnevezésű jelenség öt évre ismét befészkeli magát a szlovákiai politikai köztudatba, s amnesztiát osztogat, törvényeket dob vissza futószalagon újratárgyalásra, és képviseli az országot majd valahol, Keleten. Az első forduló megfontolt választása alapján talán elzavarhatjuk ezt a kisördögöt. A több mint hetvenszázalékos részvétel azt jelzi: a polgárok nemcsak saját kezükbe kívánták venni az elnökválasztás ügyét, hanem éltek is jogukkal. Ha a második fordulóban is így tesznek, kevés gond lesz a demokráciával Szlovákiában. Ami az eredményeket illeti, vártuk is meg nem is. Tudtuk, hogy Rudolf Schustert szinte képtelenség megelőzni, arra viszont kevesebben számítottak, hogy Mečiar 37 százalékot csíp meg. Ha ezt az elnökválasztást úgy fogjuk fel, mint a parlamenti választás ellenőrzését, a volt miniszterelnök tíz százalékot szerzett a DSZM őszi eredményeihez képest. Igaz, Slota választóinak egy részét is magához édesgette, ám preferenciái megugrása intő jel lehet a jelenlegi koalíció számára. Komoly meglepetés Magda Vášáryová visszaesése. Az egykori színésznőnek és nagykövetnek jóval magasabbak voltak a preferenciái. Vášáryovának az utolsó héten a Rosta c. műsorban nyújtott szereplése után úszott el remélt voksainak hatvan százaléka. Annak idején Nixon is a tévében vesztette el a választásokat, mert jobban izzadt a kelleténél. Vášáryová is jobban izzadt, mert megizzasztották, rosszul reagált a kérdésekre és a provokációkra. Nem megfelelően készítették fel. Ha kicseréli csapatát, és megszabadul színészi allűijeitől, öt év múlva komoly esélyekkel pályázhat az elnöki bársonyszékbe, ha pályázik. Örömteli Ján Slota bukása. Választói így értékelték legfrissebb megnyilvánulásait a Marsról, a magyarokról, na és arról, ami öl, butít és amit Slota gyomorba dönt. A választás „nagy győztese" Michal Kováč. Több mint ötezer szavazatot szerezve megelőzte Ján Demikátot. Szomorú, hogy a visszalépett jelölt szavazatainak nagy hányadát a déli járásokban „szerezte". Az MKP választóinak 91 százaléka Rudolf Schusterra adta voksát, míg a PEP választóinak csak 85 százaléka döntött „elnökük" mellett. Ezt értékelhetjük fegyelmezettségként, de úgy is, hogy a magyar választók abszolút a pártra és véleményére utaltak. Mindenesetre Schuster keleten és délen nyerte meg a választásokat, s ez az MKP számára remek számonkérési lehetőség. Ha minden választó elég fegyelmezett lesz a második körben. Újjáéledő Visegrád TÓTH MIHÁLY Bizonyítható, hogy a Visegrádi gondolat tetszhalottá válásának egyik fő oka Csehszlovákia kettészakadása. Az ebben főszerepet játszó két politikus közül az egyik született világfi, a másikról a provinciális gavallér szobrát lehetne megmintázni. Furcsa fintora a sorsnak, hogy mindketten nagyzási hóbortban szenvednek. Azt a Václav Klausot is ez a kór emészti, akinek szemernyi gondot sem okoz, hogy franciául, angolul vagy németül kell kifejtenie közgazdaságtani véleményét, de azon a Vladimír Mečiaron is tettenérhető, akinek csapszéki hangulatot idéző kiszólásaiból kisebb kötetet lehetne összeállítani. Klaus álma az volt, hogy megnyergeli a cseh oroszlánt, és Csehországot diadalkapuval fogadják Brüsszelben, New Yorkban és Londonban. Mečiar a kisebbrendűségi érzésben szenvedőket igyekezett betörni, és nosztalgiákat élesztgetve igyekezett elbájolni a nemzetet. A válás előtt osztályon felüli állami egymás mellett élést ígértek. Az eredmény: évekig beszélő viszonyban sem volt a két kormányfő. A visegrádi négyek kapcsolatainak úgyszólván semmivé válása kiválóan demonstrálja, hogy nagy történelmi átalakulások során mekkora szerepet játszik a vezető személyiségek lényegfelismerő képessége. A lényeg az volt, hogy az európai intézményeknek akkora szükségük lett volna a 15 milliós Csehszlovákiára, mint a Németországot a volt Szovjetuniótól elválasztó 40 milliós Lengyelországra. Mind Klaus, mind Mečiar a kevésbé lényegesnek adózott; a szó szoros értelmében behódoltak a penetránsan nacionalistáknak. Csehország elhidegült Szlovákiától. Nélkülük értelmetlenné váltak a Visegrádban elfogadott törekvések. Mečiar tavaly őszi legyőzése, illetve a Zeman-kormány hatalomra kerülése után beindult Pozsony és Prága viszonyának normálissá válása. A Klaus által élesztgetett cseh dölyf Prága hírnevét is megtépázta. Számos jelből arra is következtethetünk, hogy az ország békés kettéválását dicsérők csak kínjukban szóltak elismerően a folyamatról. Az összehasonlíthatatíant hasonlították össze: Csehszlovákiát Jugoszláviával. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország kormányfői életre keltették a négy állam informális együttműködésének lassan 10 éve megfogalmazott koncepcióját. Kár, hogy olyan kacskaringós volt az idáig vezető vargabetű. Kár, hogy meg kellett várni, amíg Prágában is, Pozsonyban is megbukik egy - nagyzási hóbortra épített - elképzelés. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma- (58238338), Boleniam Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVF.DLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk • - Hé maguk ott lenn, állítólag külföldi tökére van szükségük. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ WELT AM SONNTAG Elhibázottnak minősítette a NATO Jugoszlávia elleni stratégiáját Zorán Djindjics, a szerb ellenzék egykori vezetője, akit jelenleg köröznek hazájában. Úgy véli, Szlobodan Milosevics sokáig képes lesz elviselni a katonai csapásokat. „Ez nem igazi háború. A NATO hidakat, gyárakat rombol le, vagyis az ország infrastruktúráját. Ez Jugoszláviára nézve tragikus következményekkel jár. Milosevicsnek mindegy, hol fognak az emberek dolgozni. A NATO óriási hibát követett el, amikor ezt a stratégiát választotta. Rövid idő alatt akart sikereket elérni, de olyan súlyos károkat okozott, amelyeket csak hosszú idő múlva lehet kijavítani" - hangoztatja Djindjics, akit Podgoricában interjúvolt meg a német hetilap munkatársa. Arra a kérdésre, Milosevics szerepet kaphatna-e egy demokratikus Jugoszláviában, a volt ellenzéki vezető kifejti: a legfontosabb a háború befejezése, a menekültek sorsának rendezése. Ha Milosevics hajlandó erre, akkor a Nyugatnak el kell fogadnia őt partnernek. Utána „a mi feladatunk lesz, hogy eltávolítsuk őt a politika színpadáról, mivel akadályát képezi mindennemű demokratizálásnak. Uralma tíz éve válságokat, háborúkat és pusztulást hozott nekünk, tőle nem lehet másra számítani". A kormányzó hatalom lépéseitől is nagy mértékben függ, mikor áll meg az árfolyamcsökkenés A szlovák korona túlélésének vagy halálának reális esélyei A korona árfolyama a múlt héten a dollárhoz képest 2,7 százalékkal esett. Ez addig folytatódik, amíg a pénzpiacon nagyban játszók úgy ítélik meg, hogy az árfolyam megfelel az ország gazdasági helyzetének. TUBA LAJOS A kérdés, hol húzódik a határ, mi minden befolyásolja napjainkban az árfolyamot. A múlt héten felvetődött, hogy a küszöbön álló elnökválasztás. Az elnök személyén kívül ez az aktus népszavazás volt arról, milyen mértékben támogatja a iakosság a reformok mellett elkötelezett kormányt. Annak a kérdőíves felmérésnek az alapján, amelyet a választóhelyiségekből kilépők között végeztek, elmondható, hogy bár volt némi átrendeződés, nem beszélhetünk alapvető választói hangulatváltásról, ami talán növeli a radikális reformoktól megijedt baloldali spektrum önbizalmát. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a korona árfolyamát elsősorban a gazdaság állapota befolyásolja - vagyis nincs sok okunk az optimizmusra. A legkomolyabb problémát a költségvetési hiány és a folyó fizetési mérleg hiánya okozza. Az egyik elemző szerint ezen a téren sokat segített volna, ha Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter egyértelműen leszögezi, hogy a kormány mindenképpen ragaszkodik kitűzött céljaihoz. A pénzügyminisztertől azonban mindössze semmitmondó általánosságokat hallottak, ami a helyzet ismeretében sokkal többet jelent egyszerű frázisnál, és csak fokozta a bizonytalanságot. Eközben az árfolyam őrzésén közvetlenül is dolgozó jegybank mozgástere egyre szűkebb, a devizakészletek a külkereskedelmi hiány miatt egyre apadnak. Az év eleje óta ily módon 580 millió korona hagyta el az országot, és emiatt a a jegybank legfeljebb fékezni tudja az árfolyamromlást, megakadályozni nem. A korona árfolyamát elsősorban a gazdaság állapota befolyásolja. Ráadásul a készletek feltöltésére hivatott eurobond-kibocsátás (külföldi hitelfelvétel) is késik. A lebegő árfolyamra való áttérés idején a kereskedelmi bankok is rendelkeztek olyan devizakészlettel, amely segítségével tompították a kilengéseket. Ma már mindez a múlté, ezért minden változás azonnal kihat az árfolyamra. Van olyan vélemény is, hogy amennyiben a nagyban spekuláló londoni bankok valóban támadást vezényelnének a korona ellen, a jegybank gyakorlatilag tehetetlen volna. Ezért is van, hogy a múlt héten már nem támogatta a pénzügyminisztérium kamatcsökkentő offenzíváját. A bankközi piac magas kamatai arra késztetik a spekulatív tőkét, hogy koronát vásároljon, ami csökkenti a devalvációs nyomást. Végezetül az árfolyam szempontjából nagyon rossz hír volt, hogy felvetődött Ivan Mikloš miniszterelnökhelyettes lemondásának lehetősége. Mikloš elkeseredettsége érthető, a baloldali miniszterek leblokkolták az általa képviselt gazdasági reformok megvalósítását. Még két hét és kiderül, hogy ez a DBP és a PEP stratégiai döntése volt-e. A jobbik eset az lenne, ha csak egy Schustert támogató akcióról lenne szó, nehogy a megszorításoktól elkeseredett választók dacból Mečiart válasszák. Ebben az esetben június elején még megtehetnék a válságkezelés legfontosabb lépéseit. Amennyiben ez elmarad, egyet kell értenünk azzal a kommentátorral, aki a múlt héten már az elveszett remények kormányáról beszélt. Vladimír Mečiar nem véletlenül építette fel elnökválasztási kampányát az előrehozott választások hirdetésére. A gazdasági helyzet nagyon rossz, és a kormánykoalíció eddig a koncepciók kidolgozásán kívül nagyon kevés olyan tettet tud felmutatni, ami akár hosszabb távon a javulás felé mutatna. A januári reformcsomag megvalósításán és az újabb csoA jegybank legfeljebb fékezni tudja az árfolyam romlását. mag kidolgozásán kívül a Szlovák Nemzeti Bankkal kapcsolatban is dönteni kell. A nyáron lejár Vladimír Masár jegybanki elnök mandátuma. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ő nem marad a helyén, már csak azért sem, mert valóban volt néhány súlyos mulasztása. A jegybanki döntéshozó szervek átalakítása egyéb összefüggéseket is felvet. Egy múlt heti elemzés szerint amennyiben a jelenlegi kormányzó hatalom ellenáll a csábításnak és meghagyja az intézmény döntési szabadságát, az állami költségvetés valamikor július és szeptember között összeomlik. Amennyiben a jegybankot a kormány saját ellenőrzése alá vonja, minderre fél évvel később kerül sor, következményei azonban többszörösen keményebbek lesznek. OLVASÓI LEVÉL Európai nyelvtörvényt! Az úgynevezett államnyelvről szóló törvény kimondja, hogy a kisebbségi nyelvek használatába hivatalos érintkezés során külön törvény szabályozza majd. Azóta eltelt néhány esztendő, de a kisebbségi nyelvek használatát szabályzó törvény a mai napig nem született meg. Az előző kormány addig-addig halogatta elfogadását, mígnem kisütötte, hogy valójában nincs is ilyen törvényre szükség, hiszen a nemzetiségek nyelvhasználatát Szlovákiában harminckét törvény és rendelet szabályozza. Hogy melyek ezek, azt ők sem tudták pontosan megmondani. Az őszi parlamenti választások után felcsillant a remény, hogy ezt a fontos törvényt mihamarabb elfogadják. Főleg azok után, hogy az MKP kormánytényezővé lépett elő. Sajnos most is csalódnunk kellett. Újra nyilatkozatháború kezdődött e törvény elfogadásáról. Ott járunk újra, ahol pár évvel ezelőtt. Egyesek a kormánykoalíción belül Európát kiáltanak, de ebben a kérdésben Slota és elvbarátai szintjére süllyedtek. Ők újra azt hangsúlyozzák, hogy az itt élő kisebbségeknek messze az európai átlagot meghaladó jogai vannak, elegendő a jelenlegi állapotokat törvényben rögzíteni. Ezt tartalmazza a DBP egyik prominens képviselője által kidolgozott törvénytervezet is. Az 1968-ban elfogadott alkotmány sokkal több jogot biztosított az itteni magyarságnak. Most is vannak nemzetközi dokumentumok, melyekre lehet építeni. Például a koppenhágai keretegyezmény, és az Európa Tanács 1201-es határozata, melyeket Szlovákia is elfogadott. Itt van aztán a szlovák-magyar alapszerződés, melybe szintén beemelték az Európa Tanács 1201-es határozatát. Szlovákia az őszi parlamenti választások után kapott még egy lehetőséget, hogy a fejlett európai államok közösségébe küzdje fel magát. Ennek egyik fontos feltétele a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény elfogadása. Sajnos valakik újra az itt élő nemzetiségek megkérdezése nélkül akarnak ily fontos kérdésben dönteni. A kormánykoalíción belül nincs egységes politikai akarat egy ilyen törvény elfogadására. Ezt bizonyítja, hogy az Európai Unió magasrangú tisztségviselője rövid időn belüli másodszor járt Szlovákiában, hogy jelenlétével elősegítse egy olyan törvénytervezet megalkotását, mely elfogadható a többségi nemzet és a kisebbségek számára is. Bízunk benne, hogy a sok titkolózás és ködösítés ellenére európai mércével mérhető kisebbségi nyelvhasználati törvény lát napvilágot. Németh Géza Alistál