Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-15 / 110. szám, szombat

2 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 14. VENDEGKOMMENTAR Milyen legyen a minta? Az nem kétséges, hogy kellenek békefenntartók Koszovóba, már ha meglesz a béke. Hogy ennek mekkora az esélye, azt ma nincs ember, aki meg tudná mondani. Ám, ha majd arra kerül sor, hogy a békefenntartókról kell dönteni, azt is meg kell határozni, hogy mi szolgáljon mintának, milyenek is legyenek ezek az erők, milyen jogosítványokkal ruházzák fel őket. Abban gyakorlatilag teljes az egyetértés, hogy a koszovói válság megoldásába be kell vonni a világszervezetet, ám mindenképpen figyelembe kell venni azokat a korlátokat is, amelyek miatt nem lehet egyértelműen sikeresnek nevezni az ENSZ békefenntartó misszióit. Jó és rossz példák egyaránt felhozhatók arra, hogy az ENSZ ilyen téren milyen szerepet játszott a Balkánon és környékén. Annak idején az UNPROFOR egyértelműen a szerb megszállást tartósította, Bosznia-Hercegovinában korlátozott mandátuma miatt nem tudta megakadályozni Szrebrenica és Szarajevó elpusztítását, ugyanakkor KeletSzlavóniában az UNTAES aktívan közreműködött a béke helyreállításában, abban,hogy az élet visszatérjen a normális mederbe. Vagyis, jobb ötlet nem Forró Evelyn lévén, az UNTAES szolgálhat mintának, persze csak zárójelben jegyzem meg, nincs két egyforma helyzet, a Balkánon pedig pláne nincs. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Koszovóban azért kényszerült az Észak-atlanti Szövetség önálló döntésre, mert az orosz és a kínai ellenkezés miatt nem volt esély az ENSZ Biztonsági Tanácsának egységes állásfoglalására.Talán nemcsak az illúzió kategóriájába tartozik, hanem a koszovói válság megoldásában a nagyhatalmi egyetértés helyreállítása valóban fordulatot hozna, hiszen ezáltal nemcsak elvekben értenének egyet, hanem a gyakorlatban is. Ami pedig a magyarok szerepét illeti, továbbra is el kell kerülni a kényes helyzeteket, és ebből a szempontból helyes az az álláspont, amely szerint harcoló alakulatokkal nem, de műszakiakkal, egészségügyiekkel részt vennénk a békefenntartásban. A helyszín csakis valamelyik Jugoszláviával szomszédos állam lehet, maga Jugoszlávia nem kerülhet szóba. Külön szerencse, hogy ebben a kormánypártok és az ellenzék is egyetért. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa JEGYZET Andalgó Andrássy MADI GÉZA Ľubomír Andrássy, a baloldal fiatal csillaga minden jel szerint megunta a parlamentet, és szeretne átülni a kormánypalotába. Csak ez következtethető ki „magánszámából", amelyet szerdán mutatott be az ország nyilvánossága és persze kormánykoalíciós társai előtt. Meg kell hagyni, nem aratott osztatlan sikert, sőt - megbukott. A kabinet és a parlament tagjai sorra cáfolták a kormánybeli személycseréket kilátásba helyező szavait. Azaz, enyhén szólva, senki sem tapsolt ötletének, hogy hat hónap elteltével a hatalom lassan már elgondolkodhatna a koalíciós szerződés módosításán. Nevezetesen a következőkön: ha valaki bekerült a kormányba, az még nem jelenti azt, hogy négy évig ott is kellene maradnia. Ifjú barátunk szerint aki nem és nem bírja megtalálni a gazdasági és szociális problémák megoldásának kulcsát, azt „férfiasan" ki kell penderíteni. Szóval nem hölgyre gondolt, amikor a személycserék lehetőségéről nyilatkozott, hanem valószínűleg Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter ideológiai ellenlábasára, Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettesre. (A „vaslady" már csak azért sem jöhet számításba, mert Andrássy pártjának színeiben került be a kabinetbe.) Azzal azonban, hogy a koalíciós szerződés megváltoztatását sem tekinti elképzelhetetlennek, a DBP-s honfiú lényegében a kormánybeli erőviszonyok módosulását helyezte kilátásba. Az enyhébb gazdasági döntéseket szorgalmazó baloldaljavára, illetve a radikális megszorító intézkedéseket követelőjobboldal rovására. Bizonyára arra gondolt, a parlamenti választások és a Dzurinda-kormány megalakulása óta már elegendő idő telt el ahhoz, hogy fazonigazítást lehessen végrehajtani a tárcáknál: egy-két miniszter távozik, s a nagy jövés-menésben már nem kell nagyon figyelni, ki melyik párt mezét viseli. Csak egy kicsit meg kell kozmetikázni a koalíciós szerződést. És akkor Andrássy előtt szabad lesz az út a kormányba. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLFR Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Úače, Košickí! 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Megkaptam a számlakivonatomat (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MLADA F RONIA D NES A liberális prágai napilap szerint a visegrádi csoport országainak komolyabban kellene venniük az együttműködést, ha azt akarják, hogy annak reális jövője legyen. Azok az alapok, amelyeket Pozsonyban kívánnak lerakni, olyan gyengének tűnnek, hogy az újszülött túlélésére egyetlen fogadóiroda sem adna semmit - véli az újság. Visegrád nem maradhat csak diplomáciai játék, valami olyasminek kell lennie, mint a nemzetek közötti partnerség vagy akár a házasság. A közép-európai államok együttműködésének túléléséhez érdekes tervekre, szolid szervezeti alapokra, épületre, alkalmazottakra, de elsősorban nem kevés pénzre és közös akciókra van szüksége. Ezek olyan dolgok, amelyekkel minden eurorégió rendelkezik, és nincs egyetlen értelmes érv sem, amelylyel megindokolható volna, hogy mindez miért ne lehetne meg Visegrád esetében is. Izrael hétfőn parlamentet és kormányfőt választ, az eredmény nemzetközi hatása bizonyára jelentős lesz A „szép Bibi" zilált szénája Harminckét párt pályázik a parlamenti mandátumokra, öt jelölt a kormányfői posztra. A százhúsz mandátum megoszlása bizonytalan, a miniszterelnöki bársonyszék sorsa kétesélyes. GÖRFÖL ZSUZSA Egymás után másodszor, a kilencvenes évek során azonban immár harmadszor kerül sor előrehozott választásokra Izraelben. Ennek az az oka, hogy a sokévi munkapárti fölény után a hetvenes évekre amolyan politikai váltógazdaság alakult ki az országban, a Menahem Begin alapította Likud-tömb véget vetett a jobboldal felaprózódásából eredő erőtlenségnek. Azóta viszont egyik „nagy" sem képes átütő sikerre, az abszolút többség megszerzésére, a relatív győztes rendre a törpepártok csapdájába esik, mivel a nagykoalíció, az úgynevezett nemzeti egységkormány sem vált be. Ezért találták ki a közvetlen kormányfőválasztást, bízva abban, hogy a miniszterelnököt adó párt logikusan meg kell, hogy szerezze a váA relatív győztes rendre a törpepártok csapdájába esik. lasztók, s ennek nyomán a parlamenti képviselők abszolút többségének támogatását. Nem így történt, s Benjamín Netanjahutól a jobboldali szélsőséges pártocskák ismét keményen megkérték a támogatás árát. Éppen ezért hétfőn OLVASÓI LEVEL Volt egyszer egy Imanap Figyelem a napi magyar sajtót, de eddig egyikben sem jelent még meg a legutolsó, a tizedik imanapról szóló kritikus vagy tárgyilagos méltatás. Egyetlen katolikus hetilapunk, a Remény nem írhatja meg a teljes igazságot, mert lehet, hogy ezzel saját nyakát vágná el. A napot engedélyező egyházi hivatal valószínűleg alapos fejmosással, esetleg személycserével, sőt laptiltással válaszolna. Bevallom, azzal a reménnyel indultam el családommal immár tizedik alkalommal Komáromba, hogy talán most, a jubileumi könyörgő napon megtörténik a csoda, és a hívek előtt az arra hivatott főpásztor bejelenti: Megszületett imátokjogos igémásodszor és utoljára alkalmazzák ezt a rendszert, amelyről kiderült: rosszabb, mint a régi. Ami kockázat nélkül megjósolható: az új kneszet összetétele is nagyon színes lesz, mert az arányos választási rendszer mellett a parlamenti küszöb nagyon alacsony, mindöszsze 1,5 százalékos. Az is biztosra vehető, hogy ezúttal a Munkapárt megint jobban fog szerepelni, mint a Likud, erre egyértelműen utalnak nemcsak a pártpreferenciák, hanem a kormányfőjelöltek preferenciái is. A legutóbbi, tegnap közzétett felmérés szerint a Munkapárt jelöltje, Ehud Barak a voksok 47 százalékára számíthat, míg Netanjahu csak 39-re. Miért áll ilyen rosszul a „szép Bibi" szénája? Mert kormányzása három éve alatt sokat tett azért, hogy elveszítse azt a népszerűséget, amelyet minden idők legfiatalabb izraeli kormányfőjeként élvezett a ma is még csak 49 éves volt diplomata. Választói készek voltak megbocsátani neki, hogy az entebbei hős, Dany Netanjahu kisöccseként ajnározott kedvencükről kiderült: nevet, állampolgárságot változtatott, hogy megússza a háborús behívót. Senki sem rótta fel neki, hogy már háromszor nősült, de neje hisztis botrányai sokat rontottak népszerűségén. Viszont azok körében, akik nem a képes magazinokat, hanem a politikai sajtót olvassák, azzal okozott csalódást, hogy a palesztinokkal szembeni politikájáról - amely eleve meglehetősen ködös volt - gyorsan kiderült: nem egy kiforrott koncepció, hanem eszköz a hatalom megőrzésére. Igaz, hogy az elmúlt három évben kevesebb véres merénylet nyetek eredménye, jesz, illetve van főpásztorotok. És a mi szegény, dolgos magyar hívő népünk immár tizedszer ült autóba, szállt autóbuszokra a Csallóközből, a Mátyusföldről, a Garam mentéről, a Zobor aljáról, Palócországból, és sietett Komárom felé, miközben a jogos igényt meghallgatni és közvetíteni hivatott Hatalom arrogánsan és cinikusan nézi tovább igyekezetünket. Sőt, eljön egy püspök úr, aki azt akarja bebeszélni imádkozó népünknek, hogy végül is bűnös, önző, nacionalista dolog az, amiért imádkozunk, mert hogy: ne magyar papi és szerzetesi hivatásokért, hanem csak úgy, általában hivatásokért imádkozzatok. A magyar főpásztorról pedig egyszer sem ejtett szót, pedig ott állt háta mögött felírva, nagy betűkkel, ez összejövetelünk célja. Nem akarta most sem tudomásul venni. Csak azt nem értem - és ezzel nem vatörtént Izraelben, de ez nemcsak Netanjahu „elvi" politizálásának javára írható, legalább olyan mértékben köszönhető a Palesztin Hatóság szélsőségesekkel szembeni kemény fellépésének. A békefolyamat blokkolása, a fő patrónus, az Egyesült Államok kéréseinek elutasítása, a mindezek ellenére tető alá hozott egyezségek megszegése, a washingtoni bírálatokra való arrogáns reagálás, s ezáltal a milliárdos támogatások Izrael erős embere pillanatnyilag Ehud Barak. kockáztatása több szavazót ijesztett el, mint ahányat hozott. Látni kell, hogy a megszállt területeken élő zsidó telepesek nagy része is tisztában van vele: változásnak kell jönnie. S készek is lennének elhagyni kibucaikat, ha ehhez az államtól támogatást kapnának, ugyanúgy, mint anno a telepek építéséhez. A vallási pártocskák is csak azért támogatják Bibit, mert tudják, hogy „fejhető": soha annyi pénzt nem kaptak, mint az elmúlt három évben. Izrael erős embere pillanatnyilag kétségkívül Ehud Barak, aki 57 évéből 35-öt a hadseregben töltött, s 1997 nyarán lett a Munkapárt vezére, alig két évnyi tagság után. A Stanford Egyetemen végzett, volt külügyminiszter és vezérkari főnök, de minden izraeli számára ő az ország legsikeresebb tábornoka - és ez nagyon számít. Azt mondják, politikusként is ugyanolyan rafinált és merész, mint amikor 1973 nyarán női ruhában begyok egyedül -, hogy akkor egyáltalán miért jött Komáromba? És idézte Szentatyánk pozsonyi látogatása során mondott buzdító szavait is, ám odatette a „de" szócskát, mellyel megfellebbezte a pápa szavait. A Szentatya ezt mondta, de Én meg ezt mondom... A pápát rendreutasító logika szerint most már nem szólíthatjuk Szűz Máriát a magyarok Nagyasszonyának, de a szlovák sem mondhatja róla, hogy Patrónka Slovenska, mert bizony ez mind nacionalista megközelítés. Nem beszélve arról, hogy ha valamelyik családtagom megbetegszik, nem imádkozhatom érte, imádkozzam minden betegért. Amikor a prédikáló püspök úr ezt merte kijelenteni, egyesek mellettem méltatlankodva fordítottak hátat, és otthagyták az Imanapot, mondván: utoljára voltam itt. Lehet, hogy pontosan ezt akarja elérni a hivatal, hogy törődjünk hatolt Bejrútba és megölt három palesztin parancsnokot. A szép Bibivel ellentétben az egész kampány során okosan kerülte, hogy belebonyolódjon a palesztin-izraeli kiegyezés problémáiba, inkább ünnepélyesen megígérte: a békét és biztonságot érintő minden kérdésről népszavazást fog tartani. Inkább a gazdasági kérdésekre összpontosított, és ez jó húzásnak bizonyult. Először is, ez egy szociáldemokrata irányzatú párt kormányfőjelöltjétől elvárható, másodszor pedig volt mit bírálnia. Netanjahu három éve alatt ugyan csökkent az infláció és felgyorsult az állami vállalatok privatizálása, viszont a gazdasági növekedés hétről két százalékra esett vissza, a munkanélküliség pedig 6,5-ről 8,6 százalékra emelkedett. Ebben a helyzetben Barak kampányának legnagyobb aduja az a 300 ezer új munkahely volt, amelyet négy év alatt akar létrehozni, s ami szakértők szerint nem is olyan irreális. Minden pozitívuma ellenére Barak nem nagyon számíthat arra, hogy már az első fordulóban nyerni fog, várnia kell június elsejéig. A Likudból kiugrott Jicchak Mordeháj ugyanis nem volt hajlandó visszalépni a javára, pedig még új Centrumpártjának tagjai is erre szólították fel, rámutatva: négy százalékával nincs esélye. Tegnapig a három százalékon álló arab Azmi Bisara is kitartott, mert az izraeli arabok számára jelölése presztízskérdés. A szintén Likud-szökevény Benny Begin, akinek apja egykori pártja is túl liberális volt, a maga két százalékával nem oszt és nem szoroz. Summa summarum: minden a tábornok és volt közlegénye között dől el. bele az egészbe, és fordítsunk hátat mindannyian az ügynek. De tudhatnák, hogy minden akció reakciót szül, és beindul a csakazértis-folyamat. Nem rettentett el bennünket a püspök úr. Mert tudjuk, hogy magasabb instanciák állnak az igazak mellett: Nagyasszonyunk és számos magyar szentünk közbenjár értünk, és lesz végre igenis: szívében és lelkében magyar főpásztorunk. Bennünket megértő, ismerő, szerető főpásztor kell, nem kérünk sokat, csak azt, ami mindenkit megillet. És nem csupán a magam nevében üzenem: ott leszünk a tizenegyedik, a tizenkettedik, a tizenharmadik stb imanapon, és mindaddig, amíg a jézusi ígéret kérjetek, és adatik nektek, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek - be nem teljesedik. Horváth János Érsekújvár