Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-13 / 108. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999.MÁJUS 13 A TÉMA: LELKI EGÉSZSÉG G] Az ördögi körből ki lehet lépni, de ehhez gyógyszeres kezelésre van szükség Érthetetlen aggodalom, rettegés Sz.-né kétgyermekes családanya és dolgozó nő. Egy napon este hat után ér haza munkahelyéről. Ahogy belép, rögtön gyermekeit szólítja. Azonban sem Mari, sem Ádám nem érkezett még haza, pedig a napközinek is vége már. Kimegy a konyhába, vizet tölt magának, majd otthagyja a konyhaasztalon. Közben egyre csak mondogatja magában: „Nem létezik, hogy még nincsenek itthon... Hol is lehetnek...Régen jelentkezniük kellett volna". Sz.-né egyre idegesebb. A telefonhoz megy, de viszszateszi a hallgatót. Kit is hívhatna fel? Ismerős a helyzet, nem igaz? Valószínűleg mindannyiunkkal megesett már ilyen. De nézzük csak tovább... Sz.-né szíve majd kiugrik a helyéből, szédül, remeg a keze, le kell ülnie. Úgy érzi, hogy kevés a levegő, sóhajtania kell és áz az ismerős nyomás is megjelenik a gyomorszájánál. Eközben egyre az órát nézi, a mutató csigalassúsággal megy előre. Sok ember nap mint nap megéli ezt, valóban szenvednek, állandó aggodalmaskodásuk miatt nehézségeik támadnak a munkahelyükön, a családjukban. Sőt, olyanok is vannak (nagyon sokan), akiknél kizárólag a testi tünetek jelentkeznek. Ezek a - gyakran idegi jellegű - tünetek gyakorlatilag valamennyi szervrendszerükben mutatkozhatnak. Más esetben az illető „csupán" állandóan fáradt, rosszul alszik, és kimerülten ébred. Gondoljuk végig együtt, mi is történik valójában! Sz.-né a helyzetet nagyon aggasztóan éli meg. Ha megkérdeznénk tőle, mit érez, elmondaná, hogy feszült, és különböző szervi panaszai is vannak. Képes magatartásának leírására: ide-oda járkál, céltalanul tesz-vesz. De vajon azt is el tudná-e mondani, hogy mit gondol eközben? Valószínűleg nehezen szedné össze a gondolatait. „Mit is gondoltam? Aggódtam, ez természetes. De miért is aggódtam? A gyerekek még nincsenek itthon" - ám nem ez ad okot az aggodalomra, hanem az, amit Sz.-né levont ebből: azért nincsenek itthon, mert baleset érte őket". Ha nyugodtan gondolkodna, rájönne, hogy ennek valószínűsége nagyon kicsi, hiszen már régen értesítették volna. Máskor is előfordult, hogy a gyerekek egy barátjukhoz mentek ei iskola után, ám elfelejtettek azonnal telefonálni. Számtalan lehetőség van még, de Sz.-né nem tudja mindezt higgadtan végiggondolni, nem képes kellőképpen koncentrálni, megfelelő következtetéseket levonni. Zavartsága újabb aggodalom-hullámot indít el, és bezárul az ördögi kör. Sz.-né arra is ráébredhetne, hogy kínzó testi és lelki panaszai nem csupán ilyen helyzetekben jelentkeznek, gyakran ideges, ingerült, türelmetlen akkor is, amikor éppen mindenki otthon van és látszólag semmi oka sincs a nyugtalanságra. A történet természetesen jól végződik: hat után tíz perccel megérkezik Sz. lír a két gyerekkel, vásárolni voltak... Ilyen és ehhez hasonló esetekben tudatosítani kell, noha csak szervi tünetekben jelentkezik a betegség, ezek sajnos egyre súlyosabbak, változatosabbak lesznek. A szerencsétA kérdésekre igennel vagy nemmel válaszoljon (x) 2T UJ CD 2 H Szomorúnak, 1 . örömtelennek érzl-e magát ? Q Változolt-e az érdeklődése a L-. külvilág iránt ? Q Kevésbé kezdeményező-e, mint hetekkel 0. vagy hónapokkal korábban ? ' A Kimerültnek, indítékszegénynek, nr. döntésképtelennek érzi-e magát ? C Érez-e idegességet, belső feszültséget, 0. szorongást ? C Változott-e az alvása 0. (csökkeni vagy megnövekedett alvásidő) ? "7 Vannak-e fájdalmai, 1 . érez-e nyomást a mellkasán ? 0 Változott-e (csökkent vagy fokozódott) az 0. étvágya és a testsúlya az utóbbi időben ? Q Vannak-e nehézségei U. a szexuális életében ? H A Hajlamos-e az utóbbi időben 1 U. (indokolatlanul) vádolni magát ? H -J Van-e olyan érzése, 1 1 . hogy az élete értelmetlenné vált ? -J Q Említett panaszai csökkennek-e 1 <L.{ enyhülnek-e) délutánra vagy estére ? H Q Voltak-e régebben is hasonló jellegű pana1 0. szai (esetleg adott évszakhoz kötötten) ? -j A Volt-e felhangolt, túlzottan vidám, 1 H. aktív (produktív) időszaka régebben ? H C Volt-e depressziós vagy más pszichiátriai beteg 1 U. a rokonai (testvérek, szülők, nagyszülők) között ? len ember egyik orvostól a másikhoz jár, de megoldást mégsem talál. Ahhoz, hogy az ördögi körből valóban ki lehessen lépni, gyógyszeres kezelésre is szükség van. Szerencsére van orvosság, ami megszünteti a szervi tüneteket (szaporább szívdobogás, gombóc a torokban, izzadó tenyér stb.) ugyanakkor nem hat károsan a gondolkodás, koncentrálás, emlékezés, tanulás folyamatára és nem okoz függőséget; nem kell tartani attól, hogy a kezelés eredménye egy „újabb betegség", a gyógyszerfüggőség lesz. Sz.-né számára tehát van kiút: a megfelelő, gyorsan ható, korszerű orvosság, melynek adagját nem kell folyamatosan emelni, s amikor úgy érzi, lelki egyensúlya ismét helyreállt, a kezelést bármikor abbahagyhatja. Régen misztikus betegségnek tartották Kóros lehangoltság Ha többször válaszolt igennel, forduljon bizalommal orvosához A depresszió nem gyengeség, a depresszió betegség. Míg valaha a népesség 1-2 százaléka szenvedett súlyos depresszióban, ma az arány 12 százalékos. A depresszió és más állapotok közötti határok nagyon bizonytalanok - magyarázta dr. Peter Breier pszichiáter, - a lelki betegség kialakulásához több tényező járul. Kimenetele tág határok között mozoghat - a gyors és teljes gyógyulástól a krónikus, nem javuló, vagy csak mérsékelt javulási hajlamot mutató, alapvető funkciókárosodással járó állapotig. A betegség lefolyását illetően a különböző megfigyelések lényegében azonosak: kb. 20 százalék a teljesen gyógyultak aránya, akiknél a betegség tíz-tizenöt éves követés elteltével sem ismétlődik, 15-20 százalékot tesznek ki a krónikus esetek, amikor folyamatosan állnak fenn a többé-kevésbé súlyos depresszív tünetek és jelentős károsodás mutatkozik a szociális funkciókban. Az első depressziós epizódból gyógyultak 15-20 százaléka egy éven belül visszaesik. A betegek többsége (80 %) az akut depresszióból egy-két éven belül gyógyul. Krónikusnak akkor tekintjük a depressziót, amikor a tünetek két év után is fennmaradnak. Egyáltalán nem könnyű pontosan megahatározni, hogy mit értünk manapság az oly divatos depresszió szó alatt. Ha valaki szomorú, ugyanúgy rámondjuk, hogy ez a baja, mint arra az emberre, aki boldogtalan, elhagyatottnak érzi magát, képtelen örülni bárkinek vagy bárminek, netán rossz a közérzete. Holott e tünetek nélkül is lézetik depresszió, például amikor valakit önvád vagy lelkiismeret-furdalás gyötör, bátortalanná válik, megcsappan az önbecsülése, vétkesnek vagy hitvány embernek érzi magát. A depressziós ember arca - árulkodjon az szomorúságról, letörtségről, közönyről vagy ridegségről - általában hűen tükrözi érzéseit. A mozdulatai erőtlenek, a beszéde lassú, szófukar, gyakran nehézkesen gondolkodik, képtelen összpontosítani és dönteni, ítéletei gyakran hibásak, s különféle fájdalmak,(fej-, mell-és hát-) gyomor- és bélrendszeri, valamint szív- és érrendszeri panaszok kínozzák. Mindehhez alvás-, evési, nemi zavarok, a másokkal való érintkezésben meg a munkavégzésben mutatkozó problémák társulhatnak. Ám e titokzatos, sőt néha egyenesen misztikus betegségnek a diagnosztizálásánál az orvosok nemcsak az érzelmi és az értelmi tünetekre figyelnek oda, hanem a beteg életével összefüggő eseménysorozatra is. Nem ok nélkül, hiszen ha például a munkahelyét elveszítő ember lelkileg összetörik, megcsappan a családja iránt tanúsított érdeklődése, még a legjobb barátaitól is visszahúzódik, romlik az étvágya, alvászavarai támadnak, egyszóval depresszióssá válik, s ez a testi, lelki és társadalmi életét egyaránt módosít(hat)ja. A depresszió szó a XIX. században születetty. Hippokrátesz ugyanis az i.e. IV. században melankóliának nevezte a betegséget, amelynek tüneteire már az ókori egyiptomi és héber írásokban is rábukkanhatunk. A XIX. század végi és a XX. századi elmegyógyászok és pszichoanalitikusok (Kraepelin, Meyer, Kretschmer, Abraham, Zubin stb.) munkássága jóvoltából sok minden tisztázódott a nyomott hangulati élettel, a kóros lehangoltsággal jellemezhető depressziós neurózis hovatartozásával és természetével kapcsolatban, de a sikeres bajmegállapítás, és gyógyszeres kezelés ellenére még bőven marad megválaszolandó kérdés. Zubin szerint mindmáig nem tudunk felelni a fő kérdésre: mi okozza a depresszió legjellemzőbb sajátosságát, a szomorúság- és letörtségérzést? A depressziós betegek kezelésre szorulnak azért is, mert 25-30 százalékuk öngyilkosságot kísérel meg. NAPJAINK CIVILIZÁCIÓS BETEGSÉGEI Viselkedészavarok A neurózisok igen gyakoriak napjainkaban, sőt, a leggyakoribb betegségnek mondhatók, hiszen seregnyi embernek okoznak gondot és szenvedést. Ennek ellenére keveset tudunk a neurotikus megnyilvánulásokról. Elég sok bajnak a forrása, hogy a betegek java része nem ismeri fel magán a neurotikus tüneteket és mechanizmusokat, vagy éppenséggel túlzott félelemmel reagál rájuk. Éppen ezért elhanyagolják ideges panaszaikat, vagy bizonytalanságuk miatt nem működnek közre a gyógyítás folyamatában. Ám nem azért mert nem akarnak tudni a neurózisról, vagy kerülik a témát. Ellenkezőleg, a kérdés iránt nagy az érdeklődés, s a neurózisokról szóló írásokat kiváltképpen azok olvassák, akik ilyesmivel bajlódnak. A szakemberek szerint a legfőbb gond az, hogy a neurózisról nagyon nehéz pontos és korszerű ismereteket közvetíteni, ugyanis túlságosan bonyolult jelenségekről van szó. Nehezen eldönthető kérdések: mikor tekinthető valamely ideges panasz vagy viselkedészavar betegségnek? Mikor mit érdemes kezelni? Hogyan kell a neurózisok ellátását megszervezni? Mi tartozik az orvosra és mi a pszichológusra? Milyen panaszok esetén van kilátás egyszerű, akár „házi" gyógymódokra? Még a szakembereknek sem könnyű ezekre úgy felelni, hogy a válasz egyértelmű és érthető legyen, és az átlagember fel is tudja azokat használni saját bajainak tisztázására. Ma már elfogadott tény, hogy a pszichés stressz, a lelki trauma, a tartós érzelmi feszültség viselkedés- és élményzavarokat, pszichoszomatikus tüneteket, neurotikus reakciókat okozhatnak. A lelki betegségek alakulása Szlovákiában 1996-ban neurózis 49 096 függőség 25 942 skizofrénia 22 921 depresszió 19 699 személyiségzavarok 6 664 A lelki betegségek kezelését komolyan kell venni azért is, mert rokkantsághoz vezethetnek. A rokkantsági nyugdíj odaítélése 1996-ban 1. szív-és érrendszeri megbetegedések miatt 4 101 fő 2. mozgásszervi betegségek 3 756 fő 3. lelki betegségek 2 536 fő 4. daganatos betegségek 2 159 fő 5. Idegbetegségek 1 493 fő Öngyilkosságok alakulása Év Öngyilkosságok 100 ezer lakosra eső száma százalékarány 1975 644 13,6% 1983 762 15,0% 1989 599 11,3% 1990 728 13,7% 1996 462 8,6% PSZICHÉS STRESSZEK, LELKI TRAUMÁK A neurózis arculatai A fóbiás tünetképzésben a szorongás csak specifikus helyzetben kerül felszínre. Ennek elkerülésével a beteg megszabadul a kínzó feszültségével való együttéléstől. Maga a görög alapszó, az „aphobosz" menekülést, rettegést jelent. Ézt fejezi ki a betegség még ma is: menekülést a szorongástól. A fóbiás betegek száma az utóbbi évtizedekben egyre nő. Szlovákiában a férfiak 1-2 százaléka, a nők 3-4 százaléka szenved valamilyen fóbiában, amely pánikbetegséggel is társulhat, ám szociális fóbia a lakosság 15-20 százalékánál fordul elő. Klausztrofóbia A legismertebbek egyike, a zárt térségtől való félelmet jelenti. Agorafóbia Lényege az olyan nyilvános helyektől való iszonyodás, ahonnan nem lehet minden további nélkül elmenekülni. Leggyakoribb a tömeg, a forgalmas utca, a zsúfolt üzlet, az alagút, a híd, a felvonó, a közlekedési eszközök kerülése. Eleinte a beteg csak családtagjai kíséretében hajlandók kimozdulni otthonról, később már úgy sem. Gyakran pánikszerű rohamai vannak, ez indokolja az ilyen helyzetek kerülését. A beteg mindennapi tevékenységei fokozatosan beszűkülnek, a félelem és averzió válik az élet domináló tényezőjévé. Szociális fóbia A beteg minden olyan helyzetet kerül, amikor mások megítélésének van kitéve. Attól is fél, hogy megalázó, zavarba ejtő módon viselkedhet. Ilyen helyzetek: mások előtti felszólalás, evés nem megszokott környezetben, mások szeme láttára való írás, produkció, elpirulástól való félelem. Felismeri helyzetének fonákságát, félelmének irracionális voltát, ám uralni nem tudja. Minden provokáló helyzetben traumaszerűen éli át saját kicsinységét, tehetetlenségét. Viszonylag ritkán okoz életvezetési csődöt jellegzetes zavara lehet a serdülőkornak, amikor is spontán gyógyulhat. Simplex fóbia Az előzőkbe nem sorolható tárgyaktól, helyzetektől való félelmet értjük a kifejezés alatt. Kiváltója leggyakrabban az állatoktól (kígyó, egér, kutya) vagy magaslattól, autótól stb. való félelem. Csaknem mindig gyermekkorban kezdődik, vagy későbbi trauma következménye lehet. Ritkán okoz olyan súlyos zavart, mely miatt kezelésre kerülne. Az agorafóbiával együtt nőknél kb. háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál. Az oldal anyagát összeállította: Péterfl Szonya