Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-11 / 106. szám, kedd

2 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. KOMMENTÁR Kombinált szegénység PÁKOZDI GERTRÚD Július elsejei hatállyal átlagosan 8 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, ha a kormány múlt heti törvénymódosító javaslatát a parlament is jóváhagyja. A gyorsított eljárás sikeressége garantált, az viszont már kevésbé, hogy a nyugdíjasok öröme minden esetben maradéktalan lesz. Mert az már biztos, hogy a 8 százalék nem lesz minden esetben 8 százalék. A kisebb összegű nyugdíjak esetében ez több lesz, a nagyobbakéban kevesebb. A szűkszavú jelentésekből egyelőre csak az olvasható ki, hogy kombinált járadékemelésről van szó, amely minden nyugdíj esetében 4 százalékot, plusz egy meghatározott összeget jelent. Az öregségi, a rokkant- és a szolgálati évekért járó nyugdíjak esetében a meghatározott összeg 167 korona lesz. A kombinált módszer lényege, hogy a kisnyugdíjakból nyomorgók anyagi gondjain valamelyest enyhít, miközben tovább csökken a különbség a nyugdíjösszegek alsó és felső határa között. Kacérkodás ez az egyenlősdivel. Azt senki sem vitatja, hogy a 2-3 ezer koronás havi járadékból tengődök anyagi gondjain enyhíteni kell. Ezért látszólag igazságosnak tűnik a kormányjavaslata, amit az a szomorú körülmény is nyomatékosít, hogy a nyugdíjbiztosító csak úgy képes kifizetni a megemelt nyugdíjakat, ha „kölcsönöz". A kormány döntése értelmében ezúttal a betegbiztosítási alapból, a tartalékalapot - bölcsen - érintetlenül hagyja. A társadalombiztosító anyagi gondjainak oka közismert. A tönkrement, s az esetek nagy részében szánt szándékkal tönkretett vállalatok jelentős hányada elsősorban járulékbefizetési kötelezettségeit hanyagolta el, s úgy látszik, a kormány e tekintetben továbbra sem képes átütő erejű intézkedésre. Az is tény, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer reformja elodázhatatlan, s csak remélhetjük, hogy a készülő javaslat a kormánypártok választási ígéreteiben szereplő megoldáshoz áll közelebb, ugyanis azt ígérték, olyan társadalombiztosítási rendszert dolgoznak ki, amely nélkülözi az „egyenlősdiség" bárminemű megnyilvánulását, s a nyugdíjak lényegesen jobban tükrözik majd azt, hogy az egykori alkalmazott mennyivel járult hozzá az ország értékteremtő folyamataihoz. Most még ott tartunk, hogy hiába keres valaki akár havi 20 ezret, s hiába fizet be az átlagosnáljóval többet a társadalombiztosítási alapokba, mint az átlagkeresetűek, nyugdíjazása esetén alig valamivel számíthat nagyobb havi nyugdíjra, mint a 10 ezer koronás havi jövedelemből adózók. Amíg ezen nem változtat a törvényhozás, addig „nyugdíjaséknál" marad a nyomor felé tendáló kombinált szegénység. Van benne némi logika: ez az a kiszolgáltatott réteg, amely legkevésbé képes az önvédelemre. JEGYZET sok választó tényként kezeli e felméréseket, és az urnák elé csupán amolyan megerősítő céllal járul. Ezek az adatok jelentős mértékben befolyásolják a polgárokat, s egyben a választás végeredményét is. így lesz ez az első közvetlen elnökválasztás során is, hiszen sokan csak azért szavaznak a legesélyesebbre, nehogy a Vezér győzzön. Ez pedig azt jelenti, hogy az első közvetlen elnökválasztás nem arról fog szólni, hogy kit szeretnénk látni az elnöki székben, hanem arról, hogy kit nem. Gondoljunk csak bele, milyen végeredménnyel záródhatnának a választások, ha egyetlen közvélemény-fbefolyásoló) kutatási adatot sem ismernénk a jelöltek esélyeit illetően. A jelek szerint nagy lesz azon választók aránya, akik az urna előtt a „Kit nem akarok" kérdésre válaszolnak. Pedig az ő segítségükkel akár az is elérhető lenne, hogy az első fordulót követően már nem kellene tartanunk a Nagy visszatérés(é)től. Mindenki szavazzon lelkiismerete szerint legalább az első fordulóban. Mert erről szólnak a szabad választások. Azonban a választópolgárok többsége valószínűleg totózni fog, vagyis a (a közvélemény-kutatási adatokból kiolvasott) győztesre voksol. A szerző állandó munkatársunk Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemnnt Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények fŕladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vvww.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Választási totó ZALÁN LEVENTE Újra az urnákhoz szólítanak bennünket, Szlovákia történelmében először a köztársasági elnökre szavazunk. De vajon tényleg mi döntünk-e arról, ki foglalja el a több mint egy éve gazdátlan Grassalkovich-palotát? A lapokban naponta jelennek meg felmérések a jelöltek népszerűségéről és győzelmi esélyeiről. Az olvasó pedig ijedten látja, hogy a többször elbúcsúzott és visszatért Vezér nagy lépésekkel halad a második kör felé. Ezért hát úgy dönt, hogy inkább a legesélyesebbre szavaz, hiszen a többi jelöltnek "esélye sincs bekerülni a második fordulóba". Arra már nem jut idő, hogy a számok mögött meghúzódó tényeket is alapos(abb)an szemügyre vegye, s ez jelzi igazán, mennyire befolyásolható a köz véleménye. Mert emlékezzünk csak vissza a szeptemberi választásokat megelőző közvélemény-kutatási adatokra. Volt olyan párt, melynek a véleménykutatók szerint 15 százalékot kellett volna szereznie, a valóságban azonban ezt a jóslatot hét (!) százalékkal alulmúlta. Az ilyen nagyságrendű tévedések most sincsenek kizárva. Azonban (Peter Gossányi karikatúrája) Ezt a tornyot a szlovák gazdaság mintájára építették TALLÓZÓ PRAVDA Bár Ukrajnát az EU és az ET is stratégiai államként tartja nyilván, politikusaink mintha vonakodnának a keleti szomszédunknál tett látogatásoktól - szögezi le a lap. A kétoldalú együttműködés csak elméletben, szerződések és nyilatkozatok formájában létezik. A szlovák-ukrán kapcsolatok szintje gyakorlatilag nulla. Erre Jozef Migaš házelnök kijevi látogatása során a felek többször is rámutattak. Sokan azt mondanák, az okok a pénzhiányban keresendők, ezért a cserekereskedelemre korlátozódik az együttműködés. Amíg a politikusok és a vállalkozók megtalálják a közös nyelvet, meg kell teremteni az együttműködés feltételeit. Először politikai téren. A lap szerint nem természetes, hogy Szlovákia fennállása óta csak most került sor az első parlamenti szintű találkozóra. Az ukrán parlament elnöke szerint is ideje konkrét lépéseket tenni. Kövér László beszéde nélkül unalomba fulladt volna a Fidesz-Magyar Polgári Párt XI. kongresszusa Autonómiaszonda Budapesten Valami történhetett Washingtonban - hangoztatták a bennfentesek a XI. Fideszkongresszuson, amely unalomba fulladt volna Kövér László szónoklata nélkül. JARÁBIK BALÁZS A kis híján egyórás beszéd egyik központi témája a vajdasági magyarok autonómiája volt. Az Orbán-kabinet titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere tudniillik azt mondta: „igenis beszélni kell a vajdasági magyarok autonómiájáról", mivel a helyzet ezt kívánja. Ráadásul a Fidesz-MPP vezető „hatosa" közé tartozó pártfőnök szerint ha nem tennék, figyelmen kívül hagynák a magyar kormány érdekeit. Néhány héttel ezelőtt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára nyilvánosságra hozta a délkelet-európai elemző csoport helyzetértékelését, amely az Áutonómiát a Vajdaságnak címet is viselhetné. Ha ehhez hozzávesszük Horn Gyulának a Sternben megjelent hasonló tartalmú nyilatkozatát, Martonyi János külügyminiszter bólintását az exkormányfői véleményre, óhatatlanul felmerül: mennyire tudatos a kérdés felvetése, mennyire spontán Kövér témaválasztása, s miért angazsálja magát Horn Gyula e kérdésben? Meglehet, a magyar kormány egyes tagjai tudatosan szondázzák a kérdést, de Orbán Viktor kormányfő hallgat. Megfigyelők szerint a Fidesz-MPP semmit sem bíz a véletlenre, tehát Orbánnak tudnia kellett Kövér beszédének vajdasági autonómiával kapcsolatos elemeiről. Kövér nem autonómiát kért, csak beszélni óhajtott róla. Tudja, ha vége lesz a koszovói válságnak, és terítékre kerül a térség rendezése, a vajdasági magyarok kérdése a rendezés egyik sarkköve lesz. S a magyar kormány (főként NATO-tagként) megpróbálja új alapokra helyezni a Vajdaságban élő magyarok helyzetét. Eddig azonban egy szót sem hallhattunk arról, hogyan képzeli el a térség rendezését a magyar kormány. Az 1989-ben, a koszovói autonómiával együtt megszüntetett vajdasági nem kizárólag az ott élő magyarok kisebbségi autonómiája volt. Helyesebb lenne egy átgondolt koncepcióval kezdeni a közvélemény és a szövetségesek hangulatának szondázását, ill. a lobbyzást. Ellenkező esetben vérszemet kaphat a többi magyar kisebbség, főleg azon nemzeti szárnyak, amelyek az RMDSZ és az MKP kormánypozícióba kerülése miatt kissé háttérbe szorultak. A koszovói tragédiát autonómiatörekvések megerősítésére használni, ne adj' isten ezzel zsarolni Magyarország szövetségeseit, valószínűleg nem vetne jó fényt sem a magyar kormányra, sem a magyar kisebbségek mindig moderált, európai módon politizáló képviselőire. Ezt azonban legalább olyan jól tudják az érintettek is, mint azt, hogy bűn lenne kihasználatlanul hagyni egy ilyen kínálkozó helyzetet. Világos koncepció nélkül nekifogni mindehhez nagyon nehéz. Valami történhetett Washingtonban - hallottuk a Fidesz-MPP XI. kongresszusán. Nos, Washingtonban két dolog történhetett: vagy mondtak a magyar küldöttségnek valamit, vagy nem. A (koszovói) lényegen azonban egyik sem változtat semmit. A szerző állandó munkatársunk A pénzügyminisztérium egyre több cég helyett törleszti a korábban nyakló nélkül, állami garanciával felvett hiteleket Mínusz mínusz hátán, adósságra adósság TUBA LAJOS A gazdaságban a második negyedév a részvénytársasági közgyűlések ideje. Ez a részvényesek szempontjából nálunk már megszokottan nem az elégedettség időszaka, hiszen csak kevesen részesültek az osztalékfizetés örömében. Az értelmetlenül magas nyereségadó miatt általában balgának tartják azt, aki nyereséget mutat ki, különben is, a kisebbségi részvényesek elégtelen jogi védelme miatt a többségi csomagot birtoklók egyéb utakon szokták érvényesíteni anyagi jellegű elvárásaikat. Ilyen és hasonló kényszerítő körülmények miatt a vagyonjegyes részvényesek hamar elvesztették érdeklődésüket a részvényesek közgyűlései iránt, arra pedig talán még egyetlen példa sem volt, hogy valaki részvényjegyzés meghirdetésével próbáljon meg tőkét szerezni cége bővítéséhez. Idén azonban a közgyűlési időszak még a korábbiaknál is kiábrándítóbb. Bár a pozsonyi értéktőzsde csak névleg létezik, nem sok jóval kecsegtet, hogy a jegyzett piacán szereplő, vagyis a legjobbnak tekintett vállalatok sorban adják közre lehangolóbbnál lehangolóbb éves jelentésüket tavalyi gazdálkodásukról. A Slovnaft elhalasztotta meghirdetett közgyűlését, Slavomír Hatina, a korábbi mindenható csúcsmenedzser pedig olyasvalakire vár, aki megveszi a részvények legalább 67 százalékát. A kassai vasmű elképesztő, 11 milliárdos veszteséget jelentett be, amit idén újabb 1,4 milliárddal fejelt meg. Az Általános Hitelbank új vezetősége egy 1,7 milliós nyereségről szóló tiszteletkör után úgy döntött, őszinte lesz, és négymilliárdos veszteséget vallott be. Nekik legalább elhihetjük, hogy a hitelbank a korábbi években sem állt jobban, csak most vége a részvényesek és a betétesek ámításának. Ezzel kapcsolatban érdekes információ, hogy a hitelbank behajthatatlan hitelei révén eddig 14 milliárd korona kamattól esett el. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter konszolidációt emlegetett, kíváncsian várjuk, hogy ezek mikor öltenek testet konkrét lépések formájában. Emellett a pénzügyminisztérium hétről hétre több cég helyett kénytelen törleszteni a korábban nyakló nélkül, állami garanciával felvett hiteleket. Nem nagyon tehet mást, hiszen a megrendült bizalmú hitelezők csak arra várnak, késsen egy részlet, és a Kozlíkék által kötött előnytelen szerződések értelmében azonnal a teljes hitel visszafizetését követeljék. Márpedig ez csak Binder vízlépcsős ügyében 20 milliárd korona. Ez akkora összeg, hogy a földművelési minisztérium elemzése szerint az egész gazdaság összeomolhatna. A vízlépcsőért már keményen törlesztenek az adófizetők pénzéből. Ez idén 1,4 milliárd korona, ami azonban csak a kisebbik tétel. A Szlovák Villamos Művek idei kötelezettsége 11 milliárd, az államvasutaké 10 milliárd korona. Ezek is jelezték, hogy saját erőből nem lesznek képesek törleszteni. Az állami költségvetés ilyen célra 4 milliárd koronával számol. Akadt azért jó hír is. Ľudovít Černák gazdasági miniszter szerint a gépkocsiiparban két éven belül 130 milliárd korona beruházás várható, még ez a szám sem tűnik hihetetlennek. Fontos, hogy Černák gépkocsigyárak telepítésén kívül beszállítói programra is utalt, ami pedig sok kis cég számára jelenthet megélhetést. Mondhatna azonban b-t is, mondjuk egy erre vonatkozó fejlesztési alap formájában. OLVASÓI LEVÉL Gondolkodó természetvédők Nagy nyugalomban telik az életem, mert évek óta tapasztalom, hogy nálunk a védelem kitűnően működik. A hivatalos természetvédelem. A helyi temetőben a családi sírhely fölött áll egy csendesen halódó fűzfa. Ágai töredeznek, vékony gallyai folyamatosan hullanak. Megérett a fűrészre. Mint törvénytisztelő állampolgár, évekkel ezelőtt érdeklődtem, mi a teendő. Javasolták, adjak be kérvényt a természetvédő hivatalhoz. így tettem. Megérkezett a válasz: a temető a város tulajdona, ők az illetékesek a döntésben. Az illetékesek megnézték a helyszínt, én megjegyeztem, hogy a költségeket vállaljuk. Teltek-múltak az évek, mára a fa megérdemelné a temető csúfja címet. Természetesen most is ott áll, az odvas ágakban madarak fészkelnek. A madárszülők lelkiismeretesen táplálják a fiókákat, az emésztésük rendben van, nyomai a síron láthatók. Mit ad isten, a házunk előtti kiskertben két öreg hársfa áll. Évekkel ezelőtt az egyiket valami betegség támadta meg, amint kizöldültek a levelek, hullani kezdtek. A helyzet romlott, a levélözön már az úttestet is elborította. A gázórát a fa tövétől néhány centiméterre tettük, mert az volt az egyeden megfelelő hely. A levélhullás fokozódott. Azt javasolták, vágassuk le a felső ágakat, hátha magához tér a fa. így történt. Sajnos, az akció nem segített. A kinőtt hajtások tovább hullatják leveleiket. Tehát ismét kérvényt adtam be a természetvédőkhöz, amelyhez a földtani intézettől birtoklapot kértem ki. A ház, a telek a tulajdonom. Napokon belül ki is jött a bizottság. Egy hölgy és két úr. A hölgy magatartásával és szavaival is éreztette, hogy ő a főnök. Kérdezte, miért vágtuk le az ágakat, ez büntetendő (!). Azért, mert azt hittük, segítünk vele. Azt mondta, ő nem látja, hogy hullana a levél, nem akarta meglátni, hogy kopasz vesszőcskék meredeznek a fán, melyekről már lehullottak a levelek. Végezetül bejelentették, figyelemmel fogják kísérni a fát, és aztán döntenek. Ezek után csupán egy szerény kérdésem van: a temető a város tulajdona, övé a döntés, ez a fa az én tulajdonom területén áll, tehát kié a döntés? Győri Sarolta, Szepsi