Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-10 / 82. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 10. VENDÉGKOMMENTÁR Parlamenti cinizmus Ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásának az egész társadal­mat negyedik esztendeje foglal­koztató kérdése újabb szakaszá­ba érkezett. A parlament bele­egyezését adta ahhoz, hogy a DSZM frakcióját erősítő Ivan Lexa volt titkosszolgálati igazga­tó ellen büntetőjogi eljárást kez­deményezzenek. A törvényhozás a beteijesztett hét vádpont'közül öt esetben vélte úgy, a vizsgáló­tisztek Lexa ellen irányuló kiada­tási kérelme megalapozott. Ezek közé tartozik az exállamfő fiának Ausztriába hurcolása is. Lexa mentelmijog­megvonásának folya­matát az ellenzéki tá­bor heves ellenkezé­se kísérte, azt állítva, hogy az egész herce­hurca az ötvenes évek kirakatpereit idézi. Hagyjuk most figyelmen kívül, hogy Lexát nem tette hűvösre az állambiz­tonsági szerv, nem kínozták meg, senki nem kényszeríti előre meg­szerkesztett vallomásának bebif­lázására, melyben elismeri rész­vételét egy nem létező államelle­nes összeesküvésben. Halálos ítéletét nem mondta ki senki, ki­végzéséről sincs szó, mint ahogy arról sem, hogy minden teketória nélkül tömlöcbe vetnék őt - az ötvenes évek bolsevik ideológiá­val átitatott bíróságainak eljárá­saihoz méltón. Egyszóval: olyan mértékű cinizmus lenne egy na­pon említeni az akkori idők poli­tikai pereit Ivan Lexa ügyével, amire csak egy, a cél szentesíti az eszközt felfogást magáévá tevő tősgyökeres bolsevik képes. A parlament döntése, melynek ér­telmében Lexa ellen eljárás indít­ható, lehetővé teszi azt, hogy a bűnüldöző szervek foglalkozhas­sanak az ellene felmerült vádak­kal, illetve hogy a titkosszolgálat volt igazgatója lehetőséget kap­jon vélt igazának védelmére, ár­tatlanságának bizonyítására. Hi­szen 1995. augusztus 31-től, vagyis az ifjabb Kováč elrablásának napjától kezdve az akkori ha­talmasok, Vladimír Mečiarral az élen, minden követ meg­mozgattak, hogy a té­nyek kiderítését meg­hiúsítsák. E feltétele­zést támasztja alá a nyomozást vezető tisztek sorozatos le­cserélése, a nyomok eltüntetése, a tanúk fenyegetése, és nem utolsósorban az egyes államfői jogkörökkel akkor még rendelke­ző Mečiar toldott-foldott amnesz­tiarendelete is. Ha a hatalom he­lyére szeretné tenni az elődje által szégyenletesen elrontott dolgo­kat, le kell rántania a leplet a máig tisztázatlan kérdésekről. És ha Lexa bíróság elé áll, kizárt, hogy a testület mondvacsinált okok miatt találja őt bűnösnek. A mai Szlová­kiában már nyoma sincs az ötve­nes évek bíróságainak. A szerző a Pravda munkatársa KOMMENTÁR Elvtelen politizálás MALINÁK ISTVÁN Tudjuk, a politika nem leánynevelde, de azért ma már a politikában sem szentesíti minden esetben a cél az eszközt. Az SZDK két képvise­lője, Peter Muránsky és Peter Kresánek aláírásának következtében in­dulhat Ján Slota is az elnökválasztáson. Céljuk lehet jó, magyaráza­tuk tűnhet logikusnak, cselekedetük mégis elvtelen, összeegyeztethe­tetlen azzal az értékrenddel, amely egy demokratától elvárható. Vo­natkozik ez mindazokra a KDM-esekre, akikkel előzőleg megtárgyal­ták lépésüket, elsősorban Ján Čarnogurskýra. Tehát a két úr érvelése: meg akarták osztani az ellenzéki szavazatokat, hogy ne minden vok­sot a DSZM jelöltje (Mečiar) kapjon, s így ez utóbbi ne kerülhessen a 2. fordulóba. Ha ez az elmélet beválnék, akkor az 1. fordulóból a biz­tosnak látszó Schuster mellett egy polgári jelölt (Vášáryová) jutna to­vább. Az elmélet szép, csak nem biztos, hogy igaz - sok körülmény­nek kellene szerencsésen összejönnie. Egyebek közt Čamogurský jós­latának is, mely szerint Slota a kampány során nem fog visszalépni a DSZM-jelölt javára. Erre sem lehet mérget venni. Mondok én is egy elméletet: Čarnogurskýék szándékosan eltúlozzák a Mečiar-veszélyt, hogy a második fordulóban a polgári jelölttel megkeseríthessék Schuster életét. További elméletek is kreálhatók, s korántsem biztos, hogy a KDM-é a legjobb. Nagyon kétséges az a politikai haszon, me­lyet Kresánek és Muránsky úr aláírása hozhat. Súlyos lehet az az er­kölcsi kár, amelyet az elnökjelölt Slota „csillogása" okozhat a társada­lom tudatában. Ha az ország nemzetközi megítélését tekintjük, akkor egyenesen politikai kárról beszélhetünk. Hiszen Slota kirohanásait a magyarok, a romák, az amerikai külügyminiszter ellen élesen bírál­ták külföldön is, itthon is a demokratikus erők. Ő azt állította, van er­kölcsijoga arra, hogy jelöltesse magát, s rendkívül primitív módon a Clinton-Lewinsky-botránnyal példálózott. A polgár most úgy érezhe­ti, nyugodtan szavazhat Slotára, nem szélsőséges nacionalista, er­kölcstelen ember az, ha még olyan ismert kereszténydemokrata is ál­dását adta rá, mint Pozsony volt főpolgármestere. Slotára, aki ellen eljárást is kezdeményeztek faji és nemzetiségi gyűlölet szítása miatt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Képviselő úr, komoly kifogásaim vannak az ön politikai stílusa ellen! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁVO A baloldali cseh lap szerint a Ma­gyarország és Jugoszlávia közötti 150 kilométeres határszakasz az egyetlen olyan hely, ahol a NATO és a Jugoszláv Szövetségi Állam közvetlenül érintkezésben vannak egymással. Ez a tény a NATO­csapások kezdete óta jelentősen növelte a feszültséget Magyaror­szágon, s az ország népe attól tart, hogy a koszovói konfliktus tovább terjedhet. Az újság méltatja a ma­gyar politikusok „becses egységét" a NATO-csapásokat illetően, s még Kovács László, az ellenzéki MSZP elnöke is úgy nyilatkozott, hogy a NATO-nak nem volt más választá­sa. Az írás rámutat, Budapest „nagy figyelmet szentel" a Vajdaságban élő magyarság sorsának, s Orbán Viktor kormányfő felszólította a ju­goszláv vezetést, hogy a jugoszlávi­ai hadseregbe behívott magyar nemzetiségű katonákat ne vesse be egy más nemzetiség ellen. A kor­mányhoz közelálló újság szerint a magyar közvélemény „növekvő ag­godalommal " figyeli a jugoszláviai eseményeket, s ennek következté­ben az utóbbi hónapban csökkent Magyarország NATO-tagságának támogatottsága. A kereszténydemokraták mai kongresszusa megmutatja, milyenek az erőviszonyok Čamogurský és Dzurinda között Erősítés - szélsőjobbról Lehet értetlenkedni, netán szörnyülködni is azon, hogy Peter Kresánek, Pozsony volt főpolgármestere, akit európai gondolkodású sze­mélyiségként ismerünk, az ugyancsak keresztényde­mokrata Peter Muránskyval együtt miként írhatta alá a Ján Slota köztársasági elnö­ki jelöltségét támogató ívet. SZILVÁSSY JÓZSEF Ismerve a szlovákiai politikai élet vargabetűit és bizánci módszereit, nincs sok értelme a moralizálásnak, ennél fontosabb a lehetséges indíté­kok felmutatása. A váratlan döntés előtt mindketten konzultáltak Ján Čarnogurskýval, aki részben támo­gatta elhatározásukat. Vélhetően azt a taktikai elképzelésüket, hogy megoszthatják a szlovák naciona­listák és más kormányellenes - ma­gyarán: a jogállamot és a demokrá­ciát elvető - politikai erők táborát. Ha csak ilyen óhaj vezérelné dönté­süket, akkor talán-talán még a ké­nyesebb politikai gyomrú emberek is lenyelnék ezt a nem mindennapi békát. Ám a helyzet nem ilyen egy­szerű, ugyanis a két keresztényde­mokratának a szlovák nemzetiek felé tett gesztusa szervesen illeszke­dik a Mikuláš Dzurinda és Ján Čamogurský közötti rivalizálásba. Jól értesült források szerint Čamo­gurský máig nehezen viseli az SZDK és Dzurinda előretörését, s nem mondott le arról, hogy sajátos szlovák nemzeti értékrendet és ér­deket képviselő, kereszténydemok­rata néppártot hozzon létre, s így gyengítse a korszerűbb, európai szemléletet megtestesítő Dzurinda pozícióit. Ehhez a politikai csatához visszaverbuválta híveit a Szlovák Demokratikus Koalícióból, de új személyeket is toboroz, éspedig Mečiar és Slota táborából. Ilyen szempontból sem véletlen, hogy a kormányprogram parlamenti vitá­jában éppen a DSZM-képviselők tá­mogatták módosító javaslatait, s ebben a megvilágításban érthető a már említett Peter Muránsky és Jaroslav Slaný ugyancsak furcsa lé­pése, amikor a minap levélben kö­szöntötték a DSZM kerületi konfe­renciáját. Čarnogurskýt a nemzeti­keresztény erők toborzásában nem zavarja, hogy Muránsky, az egyik szárnysegédje, a Hlinka-féle nép­párt eszmerendszerét és tekintély­elvűségét tartja követendő példá­nak. Ebben a kiszorítósdiban Dzu­rindáéknak most két politikai húzá­suk lehet. Vagy a párton belül erősí­tik pozícióikat, hangsúlyozva a szélsőjobb felé kacsingatás veszé­lyeit, vagy lassanként komolyan fontolgathatják azt, hogy mostam és új szimpatizánsaikkal - akik leg­inkább a liberálisok között találha­tók - párttá alakítják az SZDK-t, amelyet jelenlegi formájában a köz­vélemény ma is a legnagyobb mér­tékben támogat. A KDM mai liptószentmiklósi kongresszusa vél­hetően megmutatja, hogy milyenek az erőviszonyok Čamogurský és Dzurinda, vagyis a nemzeti és az európai értékrendet képviselő szlo­vák kereszténydemokraták között. A szerző állandó munkatársunk Kína tudja: a Világkereskedelmi Szervezet kapuján amerikai támogatás nélkül nem lehet belépni Kémek, pénzek és a jelzős demokrácia GORFOL ZSUZSA Csu Zsung-csi miniszterelnök Wa­shingtonban bemutatta a híres kí­nai illedelmesség színe-javát. A legnagyobb bók kétségkívül az volt, amikor az Egyesült Államo­kat a világ legnagyobb fejlett, ha­záját a világ legnagyobb fejlődő országának nevezte. Csak ezután jelentette ki, hogy Kína lakossága 1,2 milliárd, tehát óriási piacra jut el, akit az a szerencse ér, hogy Kí­nával kereskedhet. Peking azt sem titkolja, hogy 145 milliárd dollá­ros devizatartalékkal rendelkezik, ami egyévi import fedezésére ele­gendő. Csu így sem ért célt, nem sikerült Kínát közelebb vinnie másfél évtizedes vágya, a WTO­OLVASÓI LEVÉL Drogosok mindenhol Nemrég még úgy gondoltam, a rendőrség arra szolgál, hogy ren­det teremtsen, mondjuk a fővá­rosban is. Az utóbbi napok ta­pasztalatai azonban nem ezt iga­zolják. Szokásos vasárnap délutá­ni körsétánkon megdöbbentő él­ményben volt részünk. Három ka­masz idétlenkedett Pozsony egyik legszebb parkjában. Nem vagyok tagság felé. A Kereskedelmi Világ­szervezet kapuján ugyanis ameri­kai támogatás nélkül lehetetlen belépni, Washingtonnak viszont elvi kifogásai vannak a pekingi po­litikával szemben. Igaz, hogy ezeknek vajmi kevés közük van a gazdasághoz, de - úgy látszik ­vannak esetek, amikor nem a pénz beszél. Ráadásul ezeket a fenntar­tásokat nagyon sok ország osztja (szóban mindenképpen), úgy­hogy Washington amolyan Nagy Demokratikus Szószólónak érez­heti magát. Emberi jogok - ez az a tétel, ame­lyet Kínának maradéktalanul szál­lítania kell, ha vámkedvezménye­ket akar kapni. Hiába a Wall Street nyomása, a Fehér Ház nem prűd, de beszélgetésük felháborí­tott - minden második szavuk ká­romkodás volt, minden első a ne­mi életről szólt. Közbe-közbe mé­lyeket szippantottak műanyag ta­sakjukból. Öltözékük arról árul­kodott, hogy nem koldulásból tartják el őket szüleik. Amikor a közelben cirkáló őrző-védő szol­gálatot teljesítő uraknak szóltunk, tegyenek már valamit, csak a vál­lukat vonogatták, ehhez nincs jo­guk. Egyetlen dolgot tettek meg, elzavarták a fiúkat a parkból, de nem igazoltatták őket, nem'írták föl a címüket, hogy értesítsék tehet engedményeket, mert a re­publikánus többségű Capitolium hajthatatlan. S nemcsak az ameri­kai honatyák tartják meglehető­sen átlátszónak azokat a pekingi érveket, hogy Kínának más a kul­túrája, más a hagyománya, nem másol idegen, nyugati modelle­ket, hanem saját „szocialista de­mokráciáját" fejleszti. Csu Zsung­csi most is azt bizonygatta, hogy azoknak az embereknek - s megje­gyezte: Kínában sokan vannak ilyenek-, akik szűkölködnek, mél­tatlanok a munkakörülményeik, nem jutnak megfelelő orvosi ellá­táshoz, aligha a többpártrendszer hiányzik elsősorban. Ez éppenség­gel érthető, csak az a kérdés, hogy ha egyetlen pártjának köszönhe­esetleg a szüleiket, akik lehet, hogy nem is tudnak róla, mivel töltik csemetéik szabad idejüket. A következő sokk a Kálvárián ért bennünket. A templom lépcsőjén és a templomkertben drogosok heverésztek, rettenetes állapot­ban. Aki be akar jutni a templom­ba, annak a sekrestyén keresztül kell mennie, mert a drogosok il­lemhelynek használják Isten há­zát. Sem a környéken lakók, sem a pap nem mer kikezdeni velük, ugyanis már nemegyszer megver­ték azokat, akik megpróbálták ki­tessékelni őket. Rendőröket is tőén Kína olyan jól áll gazdasági­lag, akkor ez a párt miért nem tesz valamit a felsorolt problémák megoldása érdekében? Peking természetesen szigorúan elhárítja az ilyen, belügyeibe való beavatkozásnak minősített provo­katív kérdéseket, mint ahogy a Los Alamos-i atomkémkedés vádját is tagadja. A rafinált amerikai sajtó persze éppen a látogatásra időzí­tette egy újabb kémkedési eset megszellőztetését. Felesleges volt aggódnia: Clinton sem híve a ké­tes jelzős szerkezeteknek, s az amerikai nemzetbiztonság fenye­getésének legkisebb gyanúja is bő­ven elegendő bizonyos gazdasági ' előnyök elutasításához - Amerika mostanság nagyon jól áll. hívtak, mindhiába. Nem tudom, kinek a felelőssége egyrészt az, hogy a közterületeket, a parko­kat, a templomokat stb. felügyel­je, másrészt, hogy valamit tegyen a tévúton járó fiatalok érdekében, de úgy vélem, ezt a kérdést is mi­előbb meg kellene oldani, s nem hiszem, hogy ez kizárólag a fővá­rosban probléma. Ezenkívül saját gyermekeimet is féltem, bár nem az említett helyen lakunk, tudom, hogy a drogterjesztők az iskolák környékét sem kerülik el. Molnár Júlia Pozsony Juraj Handzo

Next

/
Thumbnails
Contents