Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-07 / 79. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 7. KOM/WENTÁR Rafinált fanyalgás TÓTH MIHÁLY Valaki kiszámította, hogy ha nem hagy alább a bombázások megkezdése óta felgyorsított etnikai tisztogatás, május elejére éppen csak mutatóba marad néhány albán nemzetiségű Koszovóban. Azt is kimutatták, hogy bombázás nélkül a kb. 1,8 milliós muzulmán közösség számára akár 50-60 évig is eltartott volna a belgrádi szerb hazafiak által kívánatos mértékűnek ítélt lemorzsolódás, kevésbé finoman szólva:, a szerbbé és ortodoxszá válás. Lám, ilyen rafináltan is lehet fanyalogni a NATO beavatkozásán. Hiszen voltaképpen arról szólnak a fenti „statisztikai" előrejelzések, hogy mind a szerbek, mind az albánok kevésbé fájdalmasan is abszolválhatták volna a Tito utáni Jugoszlávia etnikai egyneműsítésének folyamatát. E rövid bevezetőt követően illendő lenne, ha elárulnám, személy szerint én mit részesítenék előnyben, a bombázást-e vagy a fegyvernyugvást, és nem gondolom-e úgy, hogy a NATO stratégái jobban teszik, ha az albán kisebbség sorsát majd a Rigómezőre misszionáriusként kiküldött szerb iskolamesterekre és a pravoszláv pópákra bízzák, nem pedig a légierőre. Eszemben sincs, hogy bármelyik megoldás javára nyilatkozzam. Azóta, hogy 1968 augusztusában keretes kommentárban a legerélyesebben felszólítottam a Nyugatot, avatkozzék be Csehszlovákiában a Prágai Tavasz progresszív erőinek támogatására, és kezdeményezésem süket fülekre talált, nem fogalmazok meg ilyen jellegű nyilatkozatot. Egyébként is, sem a Pentagon, sem Brüsszel nem konzultált velem. Viszont van egy ötletem, amelynek megvalósítása - ha már egyszer a bombázásokat, illetve a koszovóiak földönfutóvá válását illetően kész tények elé állítottak bennünket a világpolitika csinálói - azokon a kisembereken múlik, akik legvadabb válságok közepette is azt kiáltják a „másik lövészárok" felé: „Ne lőjetek, hiszen itt emberek vannak!" (Josef Švejk). Ötletem lényege, mindenki minden tőle telhetőt tegyen meg azért, hogy a szerb nacionalisták által elűzöttek túléljék ezt a katasztrófát. Mindannyiunknak pironkodnunk kellene, ha a demokratikus országok nagy családja tétlenül nézné a koszovóiak pusztulását. És itt ismét 1968 eseményei jutnak az eszembe. Senki se tudta megjósolni, azok cselekednek-e bölcsen, akik világgá mennek vagy akik maradnak. Egy valamit azonban mindannyian tudtunk: akik a távozás mellett döntöttek százezrével voltak - számíthattak a demokratikus országok lakosságának támogatására. Több mint 30 év múlt el azóta. Mi sem viselkedhetünk a menekültek iránt hitványabban, mint annak idején azok, akik tárt karokkal fogadták a mi menekültjeinket. JEGYZET csak darabokban töredezik. A választói kedélyállapot vízfestékével felskicceit mai szlovák törvényhozásban a mázolok tűnnek esélyesebbeknek. Ma főként a baloldal mázol, s ott is elsősorban a kertalji grafittifenegyerek, Róbert Fico és Koncoš mezőgazdasági miniszter az, aki módszeresen maszatolja szét a kormánykoalíciót. Különutasnak lenni a kilencvenes évek elejétől DBP-taktika, de Koncoš földalapos nacionalizmusa, Fico ellenzéki támogatással számoló egyéni akciói és a tény, hogy a DSZM a költségvetés elfogadásakor többször is a baloldallal szavazott, nem éppen kecsegtetőek a koalíció jövőjére nézve. Milan Markovič humorista is megjegyezte a minap, hogy Peter Baco, Mečiar agrárembere feltűnően nagyra értékelte Koncoš kijelentését a gyetvai magyarokról. Lehet persze, hogy Markovič szimatja csal, és Mikszáth mamelukjának, Katánghy Menyhértnek van igaza: „Egy szó, mint száz, a kormány egészséges, s mindenjel oda mutat, hogy hosszú életű lesz a földön. Valóban minden jel oda mutat. A jelek mind jók.Csak a jelek magyarázói különfélék és maliciózusak." Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakda@voxnova.sk Festők és mázolok KORPÁS ÁRPÁD Ha tudjuk, hogy a szlovák belpolitika egy-egy színe a természetesnél is több árnyalatra bomlik, képzeletben se próbáljuk külön színűre pingálni a parlamenti frakciók padsorait. Ne tegyük, mert a kilencvenes évek Szlovákiájában is elsősorban az önös érdek, nem pedig a meggyőződés vagy ideológia a legfőbb politikai színező, az meg kivehetetlenül hol fehér, hol fekete. Kár erőlködni azért is, mert erőlködnek mások. A festők és a mázolok. Festőknek a törvényhozás egokavalkádjában azok a Ján Carnogurskýféle doktrinérek tekinthetők, akik jól elkerített pártkarámokba terelnének engedelmes nyájat. E pártpiktorok kedvenc műfaja a csata előtt, közben és után is egytónusú párttájkép, mert máshoz talán nem is értenek. Ha az ábra eleve gazdagabb koloritú, egy kierőszakolt csendélettel is beérik. Az olajfestékes pártfegyelem hívei, mert az időtállóbb és később is Drágám, nem eltúlzottak a gazdasági csomagtól való félelmeid? (Peter Gossányi karikatúrája) A kormánynak gyorsan kellene cselekednie, de egyre inkább csak elhúzódó vitákra futja Meddiff érdemes várni? Magyarországon is csak akkor érkezett a Bokros-csomag, amikor már nagyon rossz volt a helyzet - jelentette ld Eugen Jurzyca liberális kutató-közgazdász a kormány egyre haloványodó reformigyekezetével kapcsolatban. TUBA LAJOS A múlt héten ugyanis a kormány harmadik nekifutásra sem volt képes dönteni a költségvetési egyensúly megteremtésének mikéntjéről. Az ügyet a koalíciós tanács elé utalták, az újabb dátum április 14-e. Ez egyben az utolsó határidő is. Sikertelenség esetén az SZDKnak (és vele együtt az MKP-nak) komolyan el kell gondolkoznia azon a politikai kockázaton, amelyet a már tagadhatatlan gazdasági válság megfékezésére szolgáló közép távú intézkedések elmaradása jelent. Eközben a mértékadó Az OECD szerint a kormánynak csak kevés ideje maradt. külföldi gazdasági intézmények újra figyelmeztettek a teendőkre. Az OECD szerint a kormánynak már csak kevés ideje maradt, ezért gyorsan kell cselekednie. A legfontosabb a szerkezeti reform: a bankszektor privatizációja, a vállalatok mozgásterének növelése és a makroökonómiai egyensúly megteremtése. Mindennek egy időben kell végbemennie, különben nincs esély a sikerre. A Nemzetközi Valutaalap szerint az állami költségvetés ígért 15 milliárd koronás deficitje ellenére a közszféra idei hiánya 30 milliárd korona felett lesz. Éz ugyanis az állami költségvetésen kívül magába foglalja a Szociális Biztosító, az egészségbiztosítók, a Nemzeti Vagyonalap és a többi állami alap gazdálkodását is. Hónapok óta figyeljük az állami költségvetéssel kapcsolatos egyre kínosabb koalíciós vitát, s eközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy sok egyéb reformlépés halogatása is életveszélyessé vált napjainkra. Egyelőre csak halk suttogásokat váltanak ki például a Szociális Biztosító bejelentései az egyre fogyó tartalékokról, de lassan egyik politikusnak sincs már mersze megemlíteni, hogy Szlovákiában bizony sok egyéb mellett a nyugdíjrendszer reformja is elmaradt. Mert ma legfeljebb az ötvenesekben motoszkál a kérdés, lesz-e vajon pénz a nyugdíjakra. Pedig a valóságban ez a bizonytalanság az összes korosztályt fenyegeti. Ezért lehetnek érdekesek az új rendszer bevezetésének első évfordulója alkalmából Magyarországon közzétett adatok (a rendszer alapján már a saját számlájukra fizetik a nyugdíjbiztosítást). Eszerint az önkéntes nyugdíjpénztárak egymillió tagot számláltak, vagyonuk elérte a százmilliárd forintot, a magánnyugdíjpénztárakba majdnem 1,4 millióan léptek be, és a vagyonuk 29 milliárd forint volt. A vállalati szférában a múlt hét híre kétségkívül az volt, hogy tulajdonosai külföldön árulják a Slovnaftot. A szlovák gazdaság kevés „húzócége" közé tartozó olajfinomító tavaly a várt nyereség egyharmadát érte csak el. Vezetői ma azt mondják, hogy napjaink globális világában leáldozott a magányos harcosoknak. Ez már három évvel ezelőtt is nyilvánvaló volt, csak éppen akkor megkövezés járt az ilyen kijelentésért. A Slovnaft túlélése társadalmi érdek, ezért reméljük, minél hamarabb megveszi valaki. Csak éppen az ezért kapott pénznek nem 39 menedzser (és néhány csendestárs) zsebében lenne a helye, hanem az államkasszában. Ezért, ha az elmúlt évek privatizációs rablásának néhány vezetőjét esetleg mégis bíróság elé állítanák, próbáljunk meg nem bedőlni a már felfuttatás alatt levő propagandának (ennek aproA felelősségre vonás néhány mai államigazgatási vezetőnek sem ártana. pója: az új vezetők a bosszú helyett inkább az aktuális gazdasági gondok megoldásával törődhetnének). A felelősségre vonás réme néhány mai államigazgatási vezető számára sem ártana. Legalábbis a Szlovák Villamosművek körüli homályos húzásokról az elmúlt időszakban kiszivárgott információk arra utalnak, hogy nagy pénzek esetében a jelenlegi döntéshozók sem feltétlenül a minimális költségeket tartják szem előtt. A közpénzek felhasználása persze mindenütt a világon csalásra csábít. A különbség csak a leleplezés esélyeiben van. Hamarosan kiderül, hogy a korábban nyíltságot és áttekinthetőséget hirdető új hatalom erre nálunk milyen esélyt ad. TALLÓZÓ TIME A szárazföldi akciótól a bombázásig terjednek a NATO lehetőségei a Jugoszlávia elleni hadműveletben - állítja a nemzetközi hírmagazin. A hetilap legfrissebb számában összesen hat forgatókönyvet sorol fel a továbblépésre. A szárazföldi beavatkozásra amerikai részvétel nélkül semmiképp nem kerül sor: hatékonyabban harcolnának a szerb erők ellen, és biztonságot teremtenének az albánoknak Koszovóban. Másik forgatókönyv a légi csapások fokozása - ez a jelenlegi „legnépszerűbb" NATO-stratégia. Ez növelné a nyomást Milosevicsre, de egymagában nem tudná kiűzni a szerb erőket Koszovóból. A harmadik lehetőség nagyon furcsának tűnik: a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) harmincezer emberének hatékonyabb fegyverekkel való ellátása - ez megnövelné az ellenállást a szárazföldön, de a szerb polgárok többé nem lennének biztonságban. Esedeg szóba jöhet a táfgyalások újrafelvétele - de ki bízik még Szlobodan Milosevics szavában? Az ötödik: „Milosevics célponttá tétele". A jugoszláv elnöknek a bombázások óta egyre nő a tekintélye. Utódai nem lennének jobbak nála. Hatodik lehetőség „nem létezik": a NATO felhagy a bombázással - és romba dönti saját szavahihetőségét. SME A Demokratikus Baloldal Pártja demokratikus párt. Koncoš úrnak tehát lehetősége van a szabad véleménynyilvánításra. Egyszerűen más az álláspontja - a párt azonban nem tilthatja meg, hogy gondolkozzon és beszéljen a földművelési miniszter - jelentette ki Jozef Migaš, a DBP elnöke. Egyelőre nem tervezik Pavel Koncoš szerepének „átértékelését" - hiszen „kiváló szakember, és jó politikus". Koncoš Koszovóval kapcsolatban tett kijelentései - Migaš szerint „a magánember, nem pedig a miniszter szájából hangzottak el" - és szükség esetén vállalja értük a felelősséget. NOVÝ ČAS A kormány állandóan azt hangoztatja, hogy Szlovákia légterét csak a NATO üzemanyag-szállítói vehetik igénybe - sőt, csupán átrepülésre kaptak engedélyt, a harci repülőgépeket csak Magyarország fölött „itathatják meg". Ennek ellenére több gyetvai lakos felháborodottan telefonált a Nový Čas szerkesztőségébe - látni vélték az Észak-atlanti Szövetség vadászgépeit, illetve azok üzemanyaggal való feltöltését. Mikuláš Dzurinda miniszterelnök meglepetéssel fogadta az információt a légtér fokozott megfigyelése ellenére hozzá nem jutott el a hír. „Senkit sem akarok megsérteni, de az emberek néha hajlamosak felfújni a dolgokat, és mindenfélét kitalálgatnak" - vélte a kormányfő. Megígérte, hogy utánanéz az ügynek - bár nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. „A kormány közleményei a NATO-gépekkel kapcsolatban igazak" mondta. OLVASÓI LEVÉL A szurkoló szemével Mint jelenlevő, szeretnék reagálni a szlovák-magyar futballmérkőzés szurkolói hátteréről, lebonyolításáról közölt írásra. Komáromból indultunk egy busszal a pozsonyi mérkőzésre. A jegyeket 45 fő részére csak hosszas rábeszélés után adta ki a jegyárus, azzal a kikötéssel, hogy ne magyar zászlókkal szurkoljuk végig a mérkőzést. Jegyeink az SBL szektorba szóltak. Áz előző nap felvettük a kapcsolatot az MLSZ-szel, tájékoztattuk őket érkezésünkről, és érdeklődtünk a magyar szurkolótáborba való bejutás lehetőségéről. A magyar szurkolótáboron kívül természetesen nem tudták garantálni a biztonságunkat. Az MLSZ képviselőjétől megtudtuk, hogy a szlovák és a magyar fél között létrejött megegyezés szerint a szlovák félnek a lelátón egy külön szlovákiai magyaroknak fenntartott részt kellett volna biztosítania. Erről a közvéleményt, sajnos, nem tájékoztatta a sajtó. A helyszínre érve csoportosan indultunk a stadionba, a bejáratnál egyikünket sem vetették alá motozásnak! A magyar szurkolótábort övező kerítéshez érve az ott szolgálatot teljesítő Inkal Security képviselőjének közbenjárására sikerült bejutnunk a Magyarországról érkezetteknek fenntartott szektorba. A belügyminisztérium fúvószenekarának előadásában csak a szlovák nemzet himnuszát hallhattuk, azt nem nyomta el a füttykoncert. A magyar tábor ekkor a játéktérnek hátat fordítva demonstrált. Az első negyedóra végén tényleg szükség volt a rendőrség gyors és szakszerű beavatkozására, hiszen csak így lehetett kimenteni a szomszédos szektorból a maroknyi somorjai magyar szurkolót (őket nem engedték be a magyar szurkolótáborba) a magukról megfeledkezett szlovák bőrfejűek karjai közül. Ezután repült néhány műanyag ülés (szám szerint három) a magyar szurkolótábor irányából. A mérkőzést követően néhány somorjai szurkolóval gyarapodva csoportunk csak a szlovák rohamrendőrök biztosítása mellett tudott távozni a stadionból. Belegondolni is szörnyű, mi történt volna, ha ők nem állnak a helyzet magaslatán. Köszönjük nekik! Köszönettel tartozunk a magyarországi Inkal Security alkalmazottainak is, hiszen a stadionba való belépésünktől számíthattunk segítségükre, és a helyszínről csak akkor távoztak, miután megbizonyosodtak szlovák kollégáik segítőkészségéről. Petheő Attila, Komárom