Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-28 / 97. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 28. KOMMENTÁR Kisebbik rossz JARÁBIK BALÁZS Nem semmi, amit Szlovákia ismét produkál hálás közönségének. Európa szívében sosem áll meg az élet, most is köztársasági elnö­köt választhat az istenadta nép. Nem is akárhogy-közvetlenül. Kezdetben vala néhány - akkor még - ellenzéki politikus kezdemé­nyezése: mérjünk csapást Mečiarra, s ne hagyjuk, hogy a köztársa­sági elnöki funkciót is ő(k) kaparintsák meg. Utána vala a megva­lósítás, amelynek kétségkívüli sikerébe - a referendum - egy Krajči nevű légy szemtelenkedett bele. Most pedig lón a megvilágosodás, magának az elnök személyének megállapítása a nép által. Csakhogy, a két éwel ezelőtti ötlet zsenialitása, vonzása éppen abban rejlett, hogy a szavazó, a nép, a polgár, az elvtárs (min­denki választhat) döntse el, kit akar elnöknek, ne pedig a parla­menti padsorokban ülő, gyakran kétes licenccel rendelkező höl­gyek/urak. Mečiar többszörös szlovák uralkodó csatasorba állítá­sával viszont Szlovákia megint szembe találja magát azzal a feno­ménnel, amely évszázadok óta kíséri a szlovák népet. A kisebbik rossz választásával. Aki nem lógott történelemórákról, tudhatja, hogy a második világháborús szlovák csatlós államáról is ezt tart­ják, ezzel próbálják Tisót védeni, de többször is jól jött az érv Szlovákia újkori politikai történelme során a hol ellenzékben, hol kormánypozícióban felbukkanó pártoknak. Ha figyelembe vesz­szük a három igazi jelöltet, Schuster, Mečiar és Vášáryová (prefe­rencia-sorrendben) második fordulóba jutásának lehetőségeit, nem lehet szabadulni a kisebbik rossz választásának érzésétől. A Schuster- Mečiar duóból az, aki az utóbbit utálja, Schusterra sza­vaz. Vášáryová viaskodása (udvariassági sorrend) esetén az exkormányfő hívei szavaznak ész nélkül a kassai főpolgármester­re, „nehogy má az a nő legyen az elnök". Vášáryová csak egy eset­leges Mečiar elleni párharc győztese lehet, a jól ismert utálat­szindróma alapján. Ezek után megragadom az alkalmat, kellemes szavazást kívánva kedves mindnyájunknak! A szerző állandó külső munkatársunk. Egészségügyünk ügyei PÉTERFI SZONYA Az egészségügy válsághelyzete nem csupán a népesség egészsé­gi állapotára, hanem a tárca anyagi helyzetére is vonatkozik. Az ágazat irányítása, a betegellátás szervezése, a minőség szavato­lása számos kérdést vet fel, amelyekre a tárca vezetői nem képe­sek megfelelő választ adni. Azért sem, mert az évek során az eredeti, 1990-1991-ből származó transzformációs elképzelése­ket a hatalmon levők megváltoztatták. A hazai egészségügy leg­sötétebb évei (1995-1998) alatt elmélyült az ágazat anyagi, mo­rális, de főleg gazdasági válsága, belső eladósodásával, fizető­képtelenségével együtt. Noha a Tibor Šagát vezette minisztérium nekilátott az orvoslás­nak, az eredmények váratnak magukra. Azért is, mert a változta­tások nem képzelhetők el a törvények módosítása nélkül, viszont ez a folyamat időigényes. Nehogy lassúsága miatt túl sok bírálat érje a tárcát, sokszor elhamarkodottan cselekednek, a gyors mun­ka pedig meghozza „gyümölcsét" - elhibázzák a jó elképzeléseket is. A példákért nem kell messzire mennünk, elég ha csak az új gyógyszerjegyzékből „kifelejtett" orvosságokat említjük meg. Ar­ról pedig, hogy az egészségügyi reform egyik fontos eleme a la­kosság általános egészségének javítása, inkább ne is beszéljünk. Mert igaz, hogy ebben a (gyógy)folyamatban a tárca részesedése csak 20 százalékos (40 százalékot az életstílus, 20 százalékot a munkahelyi, illetve környezeti tényezők, 20 százalékot pedig a velünk született genetikai adottságok tesznek ki), az egészségvé­delemre, az egészségtámogatásra, pontosabban a megelőzésre sincs pénz. Egyelőre. Van ugyan egy egészségtámogató alap, de annak a kasszája sem különbözik az államétól: üres. Pedig anno azért létesítették, hogy majd az egészségügyi létesítmények priva­tizálásából származó bevételek egy részét visszaforgassák a köz­egészségügybe. Az eredeti tervek Javorský miniszterkedése alatt módosultak: a DSZM-et hűen szolgálók - K. Martinka, V. Soboňa -szinte ingyen jutottak a pöstyéni, a szliácsi gyógyfürdőhöz. És mert nem fizették meg a vételárat, nem jutott pénz az alapba sem. (Mellesleg: ugyanezt tették a kis halak, akikről nem sokat tud a közvélemény.) Nem titok, az Egészségügyi Alap vezetése még lát­szólag sem tett semmit annak érdekében, hogy bevételhez jusson. A baj az, hogy az alap mostani vezetése sem mozdul. Talán azért, mert az intézmény élére a jelenlegi miniszter elődjének legköze­lebbi munkatársát (gazdasági főosztályvezető) nevezte ki. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán -gazdaság ­(58238311),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma-(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A P- O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk • - *• 1 1 Pereg a NATO órája (Agócs Ernő karikatúrája) Az újvidéki hidak lebombázása elszorított egy gazdasági ütőeret Hidak, hajók, emberek Koszovó oly távol van, mégis oly közel. Oly messze, mert ott háború van, nálunk meg béke. Ha itt nem dörögnek a fegyverek, a tomboló erő­szak oly távolinak tűnik. SĎKI TIBOR Egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy ilyesmi a közelünkben is megtörténhet. És mégis közel van, mert az a háború a mi min­dennapjainkat is befolyásolja. Eleinte fel sem fogtuk, aztán las­san kezdtük észrevenni. Főleg a lakosság egy bizonyos része érzi saját bőrén is a konfliktus követ­kezményeit. Hogy kik? Elég a Du­nára nézni, s máris tudjuk a vá­laszt. Az öreg folyóról eltűntek a hajók. Vagy legalábbis csak elvét­ve látni rajta egyet-egyet. A Szer­bia felé irányuló hajózás a konf­liktus (ok) kezdetétől nem volt biztonságos, s azzal, hogy a NA­TO harci gépei a Dunába bombáz­ták az újvidéki hidakat, gyakorla­tilag lehetetlenné is vált, hiszen a hidak romjai elzárják a hajók, uszályok útját. Márpedig a folyó Európa egyik legfontosabb keres­Az újvidéki hidak felrob­bantása egy kereskedel­mi ütőeret is elszorított. kedelmi útvonala. A Duna-Majna -Rajna-csatorna korábban azért épült, hogy Európa északnyugati részét összekösse a Fekete-ten­gerrel. Ezt az összeköttetést aztán alaposan ki is használtuk, hiszen az utóbbi években a német, hol­land, sőt a francia hajók sem szá­mítottak ritkaságnak partjaink­nál. Árut és embereket szállítot­tak, s ezzel sokaknak biztosították a megélhetést. Nemcsak a hajó­soknak, hanem azoknak is, akik a szállított árut előállították és el­adták, s mindazoknak, akik a tu­ristákat a hajókon és a célorszá­gokban kiszolgálták. Csakhogy jöttek a bombák, s a hajók eltűn­tek. Az újvidéki hidak felrobban­tása nemcsak Belgrádot vágta el a Vajdaságtól, hanem sajnos egy fontos kereskedelmi ütőeret is el­szorított. És ez törvényszerűen nemcsak a dunai hajósokat érinti. Nekik, ugye, most minden bi­zonnyaljóval kevesebb munkájuk van, mint békeidőben. De itt vannak mindazok, akik ér­dekeltek voltak a Balkánnal fenn­tartott üzleti kapcsolatokban, s a forgalmat épp a legolcsóbb mó­don, hajókkal oldották meg. Most aztán kereshetik az új utakat. Ha egyáltalán találnak valamilyene­ket, mert nem mindegy, hogy Né­metországból vagy akár Szlováki­ából az olcsó és relatíve rövid du­nai útvonalon szállítjuk-e az árut, vagy egész Európa megkerülésé­vel. A különbség kilométerben, órában és pénzben is óriási, s ezért a konfliktus - és ezzel a Du­na elzárásának - elhúzódása akár csődbe is juttathat egy-egy válla­latot. Márpedig a jelek szerint nem nagyon számíthatunk korai befejezésre. S ha befejezik is a harcokat, időbe telik majd, amíg a romokat kiemelik a folyóból. Emiatt valószínűleg a komáromi hajógyár vezetőinek is főhet a fe­je. A gyár korábban nem véletle­nül szerzett magának jó hírnevet a világban. Komáromban tengeri hajókat is építenek, s ha ezek el­készülnek, a Dunán juthatnak el oda, ahová szánták őket - a ten­gerre. Ugyanez a helyzet az orosz és ukrán megrendelésre épült fo­lyami hajókkal. Már ha, ugye, sza­bad az út. De az út a hidak miatt most nem szabad, így a komáromi hajógyár munkája is veszélybe ke­rült. Észak felé túl költséges lenne a kész hajók szállítása, meg talán lehetetlen is. Elvégre nagy hajónak széles folyó kell. Márpedig ha a kész terméket nem juttatják el rendeltetési he­lyére, nincs üzlet. S ha nincs üz­let, nincs munka. És ha nincs munka, nincs pénz. Komáromban már ideiglenes elbocsátásokról beszélnek... Azok, akik esetleg majd az utcára kerülnek, szintén Komáromban már ideiglenes elbocsátások­ról beszélnek... a háború áldozatai lesznek. Nem lesz majd könnyű megmagyaráz­ni nekik, hogy a koszovói albáno­kért kell vállalniuk az áldozatot. S ki lesz mindezért a felelős? Ta­lán a NATO? Könnyű lenne ezt állítani, hiszen a szövetség bombái rombolták le a hidakat. Csakhogy azt is meg kell nézni, miért robbantak azok a bombák. Kinek a politikája veze­tett oda, hogy nem maradtak más eszközök. Ha ugyanis Milosevics, szerb diktátor kész lett volna civi­lizált módon rendezni országa ügyeit, nem kellene bombákkal jobb belátásra bírni. S ha a nem­zetközi közösség már korábban erélyes lépéseket alkalmazott vol­na vele szemben, talán már rég túl lennénk az egészen. Csakhogy a józan ész ismét vereséget szen­vedett, s ennek most mi is, itt is megisszuk a levét. Ez is jó példája annak, miként tudja veszélybe so­dorni mindannyiunk jövőjét egy távolinak tűnő diktátorocska. S annak is, hogy nem nézhetjük tét­lenül, ami Európa más vidékein történik, mert bármi legyen az, bennünket is érint. TALLÓZÓ PRAVDA Egész Európát megrázhatja a be­neši dekrétumok érvénytelenítése Szlovákiában - véli a lap jegyzet­írója. Az 1945 októberében kiadott rendelkezés megfosztotta a- cseh­szlovákiai magyarokat állampol­gári jogaiktól, mire elkezdődött a lakosságcsere - bár ezt a győztes hatalmak nem támogatták. Az Eu­rópai Parlament - ötvennégy év után - most hivatalosan felszólí­totta Csehországot, hogy a nyilvá­nítsa végre semmissé a dekrétu­mokat - hasonló kívánság Szlová­kiába, Pavol Hrušovskýhoz, a par­lament alelnökéhez is érkezett. Kí­vánság, óhaj, kérés persze semmi­féle jogi kényszert nem tartalmaz. Még szerencse, hogy az MKP kép­viselői - a koalíciós megállapodást tiszteletben tartva - megőrizték hi­degvérüket. A nyugati politikusok­nak viszont meg kellene érteniük: a palack törékeny, a szellemet nem (lenne) jó kiengedni belőle. Kü­lönben is - áll a cikkben - 1948 után minden magyar visszakapta állampolgárságát, sőt 1963-ban a párt elítélte a háború utáni diszkri­minációt. A beneši dekrétumok többsége törvénnyé alakult, vagy egyszerűen értelmét veszítette ­de mindenképpen a jogrendszer alapjának része. Ennek megboly­gatásával egyetlen józan politikus sem játszadozhat. NOVÝ ČAS Vladimír Mečiar többször is kije­lentette: alibit szolgáltat Ivan Le­xának ifjabb Kováč elrablásával kapcsolatban. A lap megpróbált utánajárni, hogyan tudott a volt kormányfő és a titkosszolgálat ak­kori igazgatója együtt lenni déli tíz órakor a kormányhivatalban (kö­rülbelül akkor hurcolták külföldre az elnök fiát), hiszen a szóvivő sze­rint csak délután kezdődött a kor­mányülés. Mečiar másképp emlé­kezik: „Az ülés valójában már jóval a hivatalos kezdés előtt folyt, és a titkosszolgálatot érintő kérdések is szerepeltek volna a napi program­ban. Ivan Lexa meg is jelent ­ugyanis valaki elfelejtette meg­mondani neki, hogy változott a na­pirend. Hivatalosan tehát nem kel­lett volna ott lennie, de ott volt. Mellesleg végig a zsúfolt előcsar­nokban ült, ahonnan lehetetlen bármilyen akciót irányítani." PRÁCA „Egy új hidegháború küszöbén ál­lunk - állítja a témában oly járatos Mihaü Gorbacsov. - A NATO új tag­országai most foghatják a fejüket. A belépni kívánók viszont még egy­szer megfontolhatják, valóban meg­éri-e" - véli. A róla elnevezett alapít­vány a békés megoldást sürgeti: „a csapás azonnali leállítása, béketár­gyalások megkezdése, békefenntar­tó alakulatok (oroszok is) küldése a térségbe" - sorolja Gorbacsov. Bár megjegyezte, orosz harci egységek bevetése valószínűleg a harmadik világháború kitörésébe torkollana. A Moszkva-Minszk-Belgrád-ten­gely kialakításáról szűkszavúan be­szélt, de kijelentette: Javier Solana „nem is mondhatott mást, mint azt, hogy a NATO Milosevics lemondá­sáig folytatja a bombázásokat - az Észak-atlanti Szövetséget jelenleg az összeomlás fenyegeti." OLVASÓI LEVEL Az SZTV magyar nyelvű műsorai Az őszi parlamenti választások után, egyéb más mellett nagy re­ményekkel voltunk az iránt, hogy a Szlovák Televízió magyar nyelvű adásának területén is gyökeres változások elé nézünk. Vártuk a sugárzott műsoridő meghosszab­bítását és egyéb más műsorszerke­zeti változásokat. Ezen elvárása­inkjogosságára utaltak azok a nyi­latkozatok is, melyek ez idő tájt, főleg a választások utáni eufóriá­ban felelős emberek szájából el­hangzottak. Az idő múlásával azonban itt is jöttek a szürke hét­köznapok. A nyilatkozatok már inkább arról szóltak, hogy igen, lehetne a mű­soridő hosszabb is, de hát azért ez nem megy olyan egyszerűen, főleg egyszerre. Hiányzik egyelőre ez is, az is, főleg ami a pénzt illeti, érvel­tek az illetékesek. Majd fokozato­san bővítjük az adásidőt úgy, ahogy financiális lehetőségeink megengedik stb. Ilyen és ehhez ha­sonló érveléseket már sokat hallot­tunk. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az idő múlásának arányában az ígéretek elhalvá­nyulnak, és csak az ígérgetés szint­jén maradnak, vagy csak részben valósulnak meg. Főleg akkor, ha szlovákiai magyarokról, azok joga­inak - mint ebben az esetben az anyanyelven való tájékoztatáshoz való jog - érvényesítéséről van szó. Ez a kormány európainak és demokratikusnak mondja magát. Az itt élő magyarság Szlovákia la­kosságának kb. tíz százalékát teszi ki. Ez azt jelenti, hogy az SZTV he­ti összműsoridejének tíz százalé­kát magyar nyelven kellene sugá­roznia. Ez lenne a demokrácia, a demokratikus. Minden egyéb más megoldás csak mellébeszélés, illet­ve látszatdemokrácia. Nehezmé­nyezzük, hogy az SZTV által su­gárzott magyar nyelvű adásoknak nincsenek fikszált időpontjai, ezál­tal ki vagyunk szolgáltatva az SZTV műsorszerkesztői kénye­kedvének. A napi ötperces magyar nyelvű hírek sugárzása még komp­romisszumos megoldásként sem elfogadható. Mit lehet a néző tud­tára adni öt perc alatt? Majdnem semmit! Reméljük, hogy az SZTV magyar nyelvű adásának műsor­ideje kibővül, és nemcsak az ígéret szintjén marad. Mert az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó ­mondja a közmondás is. Németh Géza, Alistál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents