Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-06 / 78. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 6. KOMMENTÁR Harc az egyensúlyért PÁKOZDI GERTRÚD Egymilliárd koronás többlettel zárt az ideiglenes költségvetés. A kas­sai vasműben megoldódni látszanak a gondok. Az új vezetés lassan, de módszeresen tárja fel az acélóriás alatt kiépített, az egyesek meg­gazdagodását, s nem a vállalat gyarapodását szolgáló „alagútrend­szert"; közben próbál megszabadulni a profiljába nem tartozó befek­tetésektől is. A Volkswagen konszern tovább terjeszkedik Szlovákiá­ban; részegységtermelésre szakosodó gyárakat létesít, olyan üzeme­ket, amelyekben nem csupán a bérek tekintetében növekszik a hazai munka részaránya, hanem a hozzáadott érték képzésében is. Realitások ezek a reménykeltő hírek. De az is, hogy a kormány sem lazíthat a szigorú kiadáscsökkentési gyakorlatán, és minden lehetsé­ges eszközt be kell vetnie a bevétel növelésére. A tétovaság egyetlen kormány számára sem jó ajánlólevél. A Dzurinda-kabinet első lépése­ire kétségkívül ez volt a jellemző, ami csak az örökölt állapotok miatt érthető. Es csak ideig-óráig tolerálható. Úgy tűnik, a költségvetés kö­rüli huzavonában ezt a kormány csaknem minden tagja tudatosította. Más kérdés, hogy a gazdaságpolitikai módszerek megválasztásakor nem mindenben értenek egyet. A bevételeket szavatoló források megítélésében szakadt két pártra a koalíció. A jobboldal a hozzáa­dottérték-adó emelésére, a baloldal a szerinte kevésbé fájó behozatali vámpótíékra esküszik. Valószínűleg - népszerűtlensége ellenére - az Ivan Miklóssal fémjelzett hozzáadottértékadó-emelés mellett dönte­nek. Ezt a külföld is jobban elfogadja, ami az országban uralkodó kó­ros tőkehiány szempontjából nem utolsó érv. Igaz, a munkanélküli segélyből, nyugdíjból, alacsony bérből élők számára ez lenne (és va­lószínűleg lesz is) a fájdalmasabb; életszínvonaluk romlását jelente­né. Az ország gazdaságának fellendülése, a munkahelyteremtés, az ipariszerkezet-váltás megvalósítása (azt gyártsunk, amire van vevő a világban) azonban külföldi segítség nélkül megvalósíthatadan. Ez is realitás. Ha ezt figyelmen kívül hagyná a kormány, megtorpanna az a kedvező folyamat, amelynek első jeleire a bevezetőben hoztunk fel példákat. A gazdaságban és a társadalomban növekedne a feszültség, enyhítésére alig lenne kilátás. Ebben a törékeny helyzetben kell a kor­mánynak úgy egyensúlyoznia, hogy megőrizze a szociális békét, köz­ben folytassa a gazdasági átalakítást. Nem kizárt, hogy a kormány ép­pen sokszínűségének köszönhetően lesz képes realista megoldásra. Hat éve tapasztalhatjuk, hogy a gazdaságban a bűvészkedés (ha még oly nemzeti is) megbosszulja magát. JEGYZET Kétezer felé SÓKI TIBOR A férfiakat és a serdülő fiúkat be­terelik egy helyiségbe, amikor már egy gombostűt sem lehet le­ejteni közéjük, megszólalnak a fegyverek. Addig ugatnak, amíg a szobában egy élő lélek sem ma­rad. Miután elhallgatnak, éghető folyadékkal öntik le a holtteste­ket, aztán meggyújtják őket. Ez nem egy második világháborús náci tett, ez 1999-ben, alig vala­mivel a feltámadás ünnepe előtt játszódott le. Egy koszovói albán mesélte el, aki túlélte a mészár­lást, s eljutott a menekültektől zsúfolt határra. Eddig hiába tana­kodtunk, miért csak nők, gyere­kek és idősek menekülnek Koszovóból. Most részben meg­tudtuk a választ. S ez újabb kér­déseket szül. Mi lesz, ha nem hul­lanak már a bombák? Ha sikerül lezárni ezt a se háborúnak, se bé­kének nem nevezhető állapotot? Az őrjöngő erőszak, a veszett gyűlölet után egymás szemébe tud-e nézni szerb és albán? Kény­szeríthetők-e a koszovóiak arra, hogy Jugoszláviában éljenek? Tudnak-e még hinni a szerb ha­talomnak? Ha ugyan Milosevics hiénái visszaengedik őket. És mi lesz Miloseviccsel, a népirtás kez­deményezőjével? Talán aláírnak egy szerződést egy szép fényes teremben, mindenki boldog lesz, pezsgőt bontanak. A politikusok hamar elfelejtik a legyilkolt tízez­reket. Ha véget ér ez a háború, a diktátorok élik a maguk kis éle­tét. Gondoljunk Husszeinre, vagy Karadzsicsra. Milosevics sem most kezdte népirtó pályafutását. A szabadságukért küzdő szlové­nek ellen is ő küldte harcba kato­náit. A horvátok és bosnyákok el­len is. Közben egyre bátrabb lett, egyre kegyetlenebb. Rájött, meg­teheti, nem kell büntetéstől tarta­nia. Az nem érdekli, hogy Belg­rádra miatta hullanak a bombák. Ő biztonságban van. Eddig lega­lább kétszázezer ember haláláért felelős. Teljes joggal erősödnek azok a hangok, amelyek a felel­ősségre vonását követelik. Immár hivatalos amerikai körökből is ér­keznek ilyen vélemények. De a boszniai tapasztalatok alapján ebben aligha reménykedhetünk. Az ottani népirtás után is csak a kis halak kerültek a hágai nem­zetközi bíróság elé. Az igazi raga­dozók, mint Karadzsics, Seselj vajda még élik életüket. Milose­vicsre is vigyáz majd az ő isten­adta népe, nehogy az imperialis­ta igazságtevők kezébe kerüljön, így a szerb diktátor nyugodt le­het afelől, hogy a közelgő 2000. évet valamelyik szerb rezidenciá­ján ünnepli. Azt a 2000. évet, amelyről oly sokat álmodoztunk. Nem ilyennek képzeltük. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert Kiadásvezető: Madi Géza (58238342J Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma- (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ha az én Jenőm államfőnek jelentkezne, a választási kampányát a kocsmában kellene tartani. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET „Ismételten csak hálát tudok adni a sorsnak, hogy a NATO Jugoszlá­via elleni légi csapásai akkor kö­vetkeztek be, amikor Magyaror­szág már a szövetség tagja lett" ­nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Martonyi János. A külügyminisz­ter szerint ebből fakadóan az or­szág biztonságát semmilyen ve­szély nem fenyegeti. „Most látszik igazán, hogy nagy különbség van a NATO-tagság és a szövetségen kívüli helyzet között. A katonai fellépésnek természetesen senki sem örül, de sajnos nem volt más lehetőség, ez volt az egyetlen megoldás. Szlobodan Milosevics politikája arra irányul, hogy átfo­gó etnikai tisztogatást hajtson végre. Ha van olyan közvélemény a világon, amelynek érzékenynek kell lennie egy ilyen politikával szemben, akkor ez éppen a ma­gyar. Magyarország - atlanti szö­vetségeseink teljes egyetértésével - rendelkezésre bocsátotta a lég­terét, repülőtereit, de ez nem je­lent részvételt a katonai akció­ban. A vajdasági helyzetről min­den nap részletes tájékoztatást kapunk, s a NATO döntéseinek ki­dolgozásakor mindig figyelem­mel vagyunk a vajdasági magyar­ságra" - szögezte le. A világdiplomácia valóban minden békés lépést megtett a háborús konfliktus elkerülésére. Talán túl sokat is. Nem elég a légi hadviselés az etnikai tisztogatás ellen Tíz nap telt el a Jugosz­lávia elleni légi hadmű­veletek megkezdése óta. Tíz nap, amely nemcsak Jugoszláviát, hanem az egész világot megren­gette. Pedig a NATO „csak" légierejét vetette be a szerbek ellen - eddig mindhiába. JARÁBIK BALÁZS Nyugodtan leírható ennyi idő után: nem elég a légi hadviselés, sőt a célkitűzés szempontjából kudarcot vallott. Nem elég, mert Milosevics a bombázások örve alatt, s hivatalosan a NATO-t okolva megkezdte azt a tevékeny­séget, amelyet az emberiség leg­súlyosabb bűntetteként emleget­nek Hitler óta - az etnikai tiszto­gatást. A gond az, hogy ezzel számolni kellett. Nemcsak a koszovói sze­rencsétlenek százezreinek, ha­nem főleg a NATO-nak. Amennyi­ben katonai és politikai elemzői nem készítették fel a szövetséget erre az - hónapok óta egyre való­színűbbé vált - alternatívára, óri­ási hibát követtek el. Helyszíni megfigyelők szerint Szlobodan Milosevics a tavaly februárban kikényszerített koszo­vói szerb haderők részleges kivo­nása óta készül erre a lépésre. Ak­kor a szerb katonai és félkatonai alakulatok nem voltak felkészül­ve az etnikai tisztogatásra, ma­napság egy hét alatt képesek 200 ezer ember azonnali, módszeres Színvonalas előadás-sorozat A Karvai Kertészeti Szakközépis­kola és Mezőgazdasági Szaktanintézet diákjai színvona­las előadás-sorozatot hallgathat­tak végig a növényvédelem bioló­giai módjairól. A Kertészeti Szak­középiskola és Szaktanintézet érettségiző diákjai nagy érdeklő­déssel követték a Bio-Tomal Kft. képviselőjének, Tomašek Zoltán mérnöknek érdekes, szakmai elűzésére. A különbség pedig ma­ga a szemünk láttára zajló tragé­dia. A világdiplomácia valóban min­den békés lépést megtett a hábo­rús konfliktus elkerülésére. Talán túl sokat is. Engedékenységével időt adott a szerb diktátornak a felkészülésre. Szlobodan Milosevics csatát nyert: egy teljes esztendőig orrá­nál fogva vezette a fél világot, el­hitetve mindenkivel, hogy az egy­személyes szerb vezetés mélyen óhajtja a békét. Szavait most tet­teivel cáfolja: a szerb hatóságok a kiűzött albánoktól elveszik min­den okmányukat, amivel igazolni tudnák kilétüket, jugoszláviai ál­lampolgárságukat, lakóhelyüket. Halotti bizonyítványok, nyilvántartások szegé­lyezik az utat. Nemcsak az iratoktól és egzisz­tenciájuktól fosztja meg a koszo­vói albánokat, hanem, megsem­misített anyakönyvek, halotti bi­zonyítványok, nyilvántartások szegélyezik az utat. Milosevics tu­datában van annak, hogy a koszo­vói helyzet megoldására csak két forgatókönyv lehetséges: vagy a területek elszakadása, vagy 2 mil­lió albán elűzése. Ő a másodikat választotta. Nem lehet bocsánat Milosevics ju­goszláv elnök tetteire. Szörnyen hangzik, de a vezér bűneiéit a nép fog felelni. Elkerülhetetlen a szá­razföldi haderők bevetése, még szempontból értékes előadásait. Az előadó szellemes megjegyzé­seivel, fiatalos temperamentumá­val tette színessé és érthetővé az egyébként bonyolult tudományos témát. A mezőgazdasági növé­nyek védelmének biológiai mód­jai olyan védelmi intézkedések, melyeknél az egyik élő szerveze­tet felhasználjuk a másik élő szer­vezet ellen, miközben a védelem­re felhasznált hasznos szervezet megőrzi szaporodóképességét. A biológiai módok előnyösebbek, mint a vegyi beavatkozások (nem szennyezik a környezetet vegy­akkor is, ha egy sikeres szárazföl­di hadművelethez 200 ezer NA­TO-katonára van szükség, s a fa­natizált és főként akcióképes ju­goszláv hadsereg alig várja, hogy megütközzön a nyugati katonák­kal. Még ha a NATO tudja is, a szerb haditechnika nagy részét Milosevics civil objektumokba ­kórházakba, iskolákba, városokba - összpontosította, számítva a NATO-haderők humánus maga­tartására. Jól számított. Minél többet foglalkoznak az amerikai­ak Vietnam- és Irak-szindrómák­kal, annál keservesebb lesz ellen­állni a megtáltosodott Milosevicsnek. Elemzők szerint Koszovó elszaka­dása tűnik az egyetlen elfogadha­tó megoldásnak, ezzel elkerülhe­tő a még nagyobb vérontás. Ezt vallják a NATO képviselői is. A modern hadviselés azonban már régóta nemcsak a fegyverek nyel­vén szól, hanem a közvélemény­ről is, ezért habozik Bili Clinton. A nyugati közvélemény szemében pedig az albán exodus döbbene­tes képei alnyomják a civil szerb lakosság szenvedéseit. Közben a szakértők már a Balkán jövőbeli térképét rajzolgatják. Ha csökken Jugoszlávia déli integri­tása, a majdani béke érdekében be kell tömni az éhes szerb szájat. Valószínű, hogy Bosznia-Herce­govina szerbek lakta részét ajánl­ják fel a jugoszláv vezetésnek (Milosevics nélkül?), s kemény „méteres" alkudozás várható a fe­lek között. Az ország lakossága kénytelen szerekkel, nem veszélyeztetik a hasznos állatfajokat), de munka­igényesek, lassan és hosszú ideig hatnak. A biológiai növényvéde­lem feladata a jövőben is a növé­nyi kártevők ellenségeinek védel­me lesz. Az előadás bővebben foglalkozott a rovarok káros és hasznos tevékenységeivel. Ponto­san megtudhattuk, melyik rovar­nak melyik a természetes ellensé­ge, és milyen módon pusztítja el az egyik a másikat. A rovarok ­bármilyen visszataszítóan hatnak is az emberek többségére, az itt bemutatott diafilmeken minden­lesz elszenvedni egy szerb Tria­non minden lélektani és politikai hatását, ami várhatóan évtizede­kig tartó sokkot okoz a szerbek­nek, s ezt fokozza annak a 200 ezer szerbnek a sorsa, akik ugyan­úgy elmenekülnek Koszovóból, mint a boszniai szerbek a daytoni megállapodás után. Ha nem men­nek önként, a Koszovó felszabadí­tásáért küzdő szakadár UCK gon­doskodik távozásukról. Koszovó függetlenedése felveti az Albániá­hoz való csatlakozás kérdését. Bosznia-Hercegovina felosztása Koszovó elszakadása tűnik az egyetlen elfo­gadható megoldásnak. újra terítékre kerül, a boszniai horvátok kérdése felélesztheti a nacionalizmust Horvátországban, amely éppen most készül Tudjmant megfosztani a trónjá­tól. A boszniai muzulmánok sorsa ebben a változatban még nem szerepel. Talán az a legrosszabb az egészben, hogy Milosevicset nagy valószínűséggel sohasem ál­lítják bíróság elé - elég, ha a bosz­niai szerb gaztettek elkövetőinek, Karadzsicsnak és Mladicsnak a sorsára gondolunk. Nyugodtan élik gondtalan polgári életüket, épp ott, ahol a legtöbb emberte­lenséget követték el - Boszniá­ban. A feladat mindkét félnek adott. Milosevics egyelőre sikerrel végzi a sajátját. Mikor szánja rá magát a következő lépésre a másik fél? kit bámulatba ejtettek. A képek varázsa abban a csodában rejlett, amit megörökítettek az állatkák rövid életének fontosabb mozza­nataiból. Az elmondottakban sok olyan új módszer csillant fel, amelyek a jövő kertészeinek (azoknak, akik ott ültek és hall­gatták a szakember tanácsait) gyakorlati tevékenységében meg­szokottá és mindennapossá kelle­ne válniuk. Jóba Erzsébet a Karvai Kertészeti Szakközépiskola tanulója

Next

/
Thumbnails
Contents