Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-27 / 96. szám, kedd

1286 Tévé és rádió - vasárNAP ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 24. A dolgozó nyugdíjas béréből is levonják az adót Beszélgetés Csúsz Péterrel, a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettesével egy komoly kezdeményezésről Nem fizetett még eleget? ZALABA ZSUZSA Nehezen fogja fel az ember, hogyan kerülhetett olyan helyzetbe az ország, hogy az átlagpolgár fizetése nem elég a megélhetéshez. Hát még a nyugdíjasoknak menynyit kell osztaniuk és szorozniuk, hogy a lakbéren, a tejen és a kenyéren kívül jusson néha a ruházkodásra és az egyéb szükséges holmikra is - abból a kevésből, amiből szinte rendszeresen gyógyszereket is vásárolnak. Nem csodálkozhatunk azon sem, ha az ezüstkor küszöbén állók nehezen válnak meg munkahelyüktől, illetve a nyugdíj békés-békétlen pillanatait feladva újra dolgozni kezdenek. Sz. Józsi bácsi, a Galántai járás egyik községének nyugdíjasa hatvankét évesen lépett újra munkába. Kis béréből már jobban telt a család különféle kiadásaira, s bizony még a nős, állás nélküli fiuknak is jutott egy kis zsebrevaló. Józsi bácsi az első fizetése láttán meglepődött a fizetési szalagon feltüntetett levonásókon, azt gondolta, eleget fizetett már az államnak egész életében, s most már igazán nem tartozik neki egy fillérrel sem. - Sajnos, ez tévedés. A nyugdíjasoknak is levonnak néhány százalékot a fizetésükből, mégpedig 3,7 százalékot az egészségügyi biztosító, 1,4 százalékot pedig a szociális biztosító részére állapítja meg Szabó Rita könyvelő, a sellyei EPS cég vezetője. A könyvelő kihangsúlyozza, hogy a dolgozó nyugdíjasnak már nem kell nyugdíjalapot és a munkaügyi hivatal részére a foglalkoztatási alapot fizetnie. Természetesen a dolgozó nyugdíjas béréből is levonják az adót, éppúgy mint a többi dolgozó fizetéséből. Érdekes módon, míg a dolgozó nyugdíjas nem fizeti az előbb említett foglalkoztatási alapot, a munkáltató a nyugdíjas után is köteles befizetni a munkaügyi hivatal foglalkoztatási alapjába a 3 százalékot, pusztán azért, mert alkalmaz egy dolgozót, aki egyben nyugdíjas. Az állást vállaló nyugdíjasok a munkabér mellett természetesen havonta kapják a nyugdíjukat is. A munkanélküliség ellen Fülek, a valamikori ipari központ már csaknem egy teljes évtizede gazdasági nehézségekkel küszködik. A város üzemei valamikor nemcsak a helybelieknek nyújtottak kereseti lehetőségeket, hanem a környék településein élőknek is. FARKAS OTTÓ Füleken a munkahelyek nagyrészt megszűntek, a városban és annak vonzáskörzetében a munkanélküliség óriási méreteket ölt - Füleken például 42 százalékos. A múlt persze csak arra jó, hogy összehasonlítási alapokat találjunk benne, mert a tegnapi forma mára elavult. Új lehetőségek után kell tekinteni, hogy változtatni lehessen a helyzeten. De vannak-e kapaszkodók, amelyek támpontként szolgálhatnak a kiútkeresőknek? Csúsz Péter, a Losonci Járási Hivatal elöljáróhelyettese válaszolt kérdéseinkre. - Úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben egy kicsit még romlani fog a helyzet, de ettől függetlenül mi már elkezdtük építeni azt az Sajnos, a munkaügyi hivatalokban mindig hosszú a sor. Van, aki már több éve hiába keresi a munkalehetőséget, mert a hivatalban nyilvántartott munkahelyek rendszerint már bejelentésük pillanatában foglaltak. (Somogyi Tibor felvétele) Mivel hasonló gondokkal küzdenek a környezőjárásokban is, szövetkeztünk a gazdasági helyzet fellendítésére és a szociális gondok or- > > voslására. >> utat, amely remélhetőleg kivezetheti a régiót a jelenlegi nehéz szociális és gazdasági helyzetből. Ha úgy vesszük, a számok egy kicsit félrevezetőek, mert a Losonci járásban 27,6 százalékos a munkanélküliség. Ezen belül Füleken és a város környékén valóban lényegesen magasabb azoknak az aránya, akik segélyből élnek. Mivel hasonló gondokkal küzdenek a környező járásokban is, szövetkeztünk a gazdasági helyzet fellendítésére és a szociális gondok orvoslására. Milyen előnnyel járhat az ilyen „szövetkezés"? A jövő a régiók Európája és azt gondolom, ez nemcsak szlogen, hanem valóban így is van. Az Európai Unió szerintem inkább támogat egy nagyobb régiót, mint egy járást. Mi, tehát öt járás vezetői írtuk alá az együttműködési szerződést. Van már valamilyen kézzelfogható eredménye az összefogásnak? Nincs, de még nem is lehet, hiszen csak egy hónappal ezelőtt találkoztunk először. Akkor olyan határozatot hoztunk, hogy mindenki elemezze a saját járásán belül a helyzetet. A héten esedékes újabb találkozónkra már az említett feltérképezés eredményével jön mindenjárás képviselője. Ezután határozzuk meg azokat a feladatokat, amelyek segíthetik a régiót a felemelkedésben. Mi már korábban, Az Európai Unió szerintem inkább támogat egy nagyobb régiót, mint egy já- . . rást. \\ még decemberben aláírtunk egy másik szerződést a salgótarjáni székhelyű Nógrád Megyei Tanácscsal, illetve Losonc és Salgótarján városok, s ezen belül az iparkamarák is. A szerződés értelmében keressük a határon túli munkalehetőségeket is. Tehát már konkrét tervek szerint dolgoznak. Bizonyos dolgokban már megegyeztünk: mint határon átnyúló régió fogjuk kérni az EU anyagi támogatását. Szeptember második felében Losonc és Salgótarján fogja megrendezni azt a találkozót, amely a határon túli együttműködésről szól majd. A rendezvényt a két állam belügyminisztériuma szervezi és az EU támogatja anyagilag. Hogy hogyan hozható ez a konferencia összefüggésbe a munkanélküliséggel? A megbeszélés témája a régió gazdasági fejlesztése lesz és a konferencián képviselteti magát az Európai Unió is. Van, aki nem veszélyezteti az állását, és legálisan külföldön keresi meg a kenyerét már hosszú évek óta Sajnos, egyre több nyugdíjas kénytelen munkát vállalni, hogy megéljen. (M. Nagy László felvétele) A régió szociális és gazdasági elemzésének eredményei Aggasztó adatok a Kassai kerületből JUHÁSZ KATALIN Kassa. Kelet-Szlovákiában egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség. A legfrissebb adatok szerint a munkanélküliek aránya eléri a 22,20 százalékot, Kassán és környékén a legkevesebb, azaz a kerületi székhelyen lehet leghamarabb munkát találni. A Tőketerebesi, a Szobránci és a Rozsnyói járás adatai viszont egyre aggasztóbbak, ez utóbbiban 30 százalék fölé emelkedett a munkanélküliek száma. A helyzet javításának érdekében kezdte el tevékenységét a Kassai kerületben a gazdasági és szociális megegyezés tanácsa, amely egyéves szünet után az elmúlt héten újra munkához látott. A tanács elnöke a kerületi hivatal elöljáró-helyettese, Ján Nistor lett, a munkáltatókat Ján Jakubov mérnök képviseli, a Szakszervezetek Konföderációját pedig Ján Matu. A Kassai Kerületi Hivatal regionális fejlesztési szakosztályának dolgozói jelenleg a régió szociális és gazdasági analízisének eredményeit dolgozzák fel, ajárási hivatalok által összegezett adatok alapján. Elsősorban a kerület munkaerőpiacára közvetlenül ható tényezőket vizsgálják, különös tekintettel a gazdasági szféra állapotára. Konkrét esetekkel is foglalkoznak, például az egyes járásokon belüli mikrorégiók problémáival, mégpedig azért, mert ezekben a mikrorégiókban a kerületi átlagnál sokkal magasabb a munkahellyel nem rendelkezők aránya. Sok helyen nincsenek kihasználva a termelőeszközök, hiányoznak az anyagiak a termelés akadálytalan folytatására, a korszerűsítésre és a mezőgazdasági jellegű magánvállalkozások támogatására. A szolgáltatóiparban szintén egyre nagyobb problémák mutatkoznak. Az állami szervek, a szakszervezetek és a munkáltatók képviselői megegyeztek abban, hogy a legközelebbi tárgyalásra mindhárom fél igyekszik konkrét javaslatokkal, ötletekkel segíteni a megoldások mihamarabbi kidolgozását. Az illetékes minisztériumokkal, valamint a régió vállalatainak, magáncégeinek vezetőivel szintén fel kívánják venni a kapcsolatot. KÖRKÉP Amióta beköszöntöttek a jó idők, egyre többen indulnak külföldre szerencsét próbálni, legálisan vagy illegálisan pénzt keresni. Ma már tévedés lenne azt állítani, hogy a fiatalok merészebbek és elszántabbak, s hogy ők ügyesebben keresik meg odakint a tandíjra valót. Az idehaza állásukból elbocsátott középkorúak is gyakran külföldön találnak maguknak valamilyen jól megfizetett (alkalmi vagy rendszeres) munkát. Jónéhányan még télen is ingáznak. Az egészségügyben jártasaknak például az időjárástól függetlenül is ápolniuk kell a beteg és idős osztrák vagy német polgárokat. A kétgyermekes családanya, K. Ivett három éve egyedül neveli gyermekeit, és a szociális segélyből még a megélhetésükre sem futja, nem még az iskoláztatásuk... többre becsülik őt külföldön, mint a saját hivatásában idehaza. ra! A nagyobb leány az ősztől magániskolában szeretne továbbtanulni, így Ivett félretéve gátlást és méltóságot, Ausztriában takarít két tehetős család otthonában. „Hetente két napot töltök odakint, s a negyedévente egyszer történő nagytakarítás idején két napig az egyik, két napig pedig a másik családban dolgozom halálra magam. Ilyenkor megkeresem a havi harmincezret is, ám átlagosan úgy tizenöt-húszezer a keresetem. Eleinte úgy gondoltam, hogy szociális gondozó leszek Bécsben, de amikor közölték velem a feltételeket (egész heti ottlakás, szükség esetén még szombaton is), meghátráltam. Ki vigyázna akkor á gyermekeimre, mit érnék a havi harmincötezerrel, ha elveszíteném a családomat? Mérlegeltem a helyzetemet, és a takarítást választottam - feketén. Hol autóval, hol autóbusszal utazom. Nem szégyen ez, tőlem nagyobb emberek is takarítanak Bécs szállodáiban..." A komáromi P. István húszévesen döntött úgy, hogy elvégzi a Budapesti Casus Kortárs Művészeti és Menedzserképző Főiskolát, s már a diákévek alatt alkalmi munkákból teremtette elő a tandíjra és az albérletre valót. „Napilapokat árusítottam a közlekedő autók között, és különféle reklámokat osztogattam a metró aluljáróiban. Később egy rajzfilmstúdióban nyugati rajzfilmek figuráit kellett kifestenem, a megadott színek szerint. Amikor elvégeztem az iskolát, egy budapesti galériában találtam munkát, ahol a havi keresetem attól függött, hány képzőművészeti alkotást tudtam rásózni az irodaházakra és a multicégekre. Ha keveselltem a bevételt, alkalmi munka után néztem, angol nyelvfordítástvállaltam vagy közvetítettem a szlovák képzőművészek és a magyarországi galériák és képtárak között." István ma is Budapesten él, és féllegálisan próbál érvényesülni a művészeti élet kavalkádjában... A „feketén" vállalt vendégmunka az útlevél bevonásával járhat, minek következtében az illető öt évig nem lépheti át az országhatárokat. Van, aki nem veszélyezteti az állását, és külföldön keresi meg a kenyerét már hosszú évek óta: „Negyven évig szigorú ellenőrzés közepette és kizárólag a Slovkoncert művészeti ügynökségen keresztül juthattunk csak ki külföldre muzsikálni" - meséli az érsekújvári L. Béla, aki szerint munkájukat ma már a magánvállalkoAz idegen nyelv elsajátítása és igényes munkahelytől függően változik. zók és az önálló fizikai személyek szférájába sorolja az állam. A kiváló zongorista negyvenöt éve végzett a prágai katonai iskolán, majd tizenkét évig a csehszlovák hadügyminisztérium zenekarában játszott. Családot alapított, visszatért Érsekújvárba, és a nagysurányi művészeti alapiskolában kezdett tanítani. Nem sokkal ezután külföldre került, egy évet az NDK-ban, tizet Nyugat-Németországban, két esztendőt Hollandiában, tizenkettőt pedig Svájcban zongorázott. A zenekar vezetőjeként a munkavállalási engedélytől a vízum intézésig, sokfajta kötelesség szakadt a nyakába. - Rengeteg munkánk volt, óriási felelősség hárult ránk, de a zeneszeretet minden pótolt és feledtetett - vallja Lakatos Béla zongorista, aki sohasem bánta meg, hogy távol az otthonától kereste kenyerét, hiszen a világ öszszes rangos szállójában szerették és elismerték őt. Az Európai Unió tagállamai jópár feltételt szabnak a külföldi munkások számára: munkavállalási engedély, vízum, végzettséget igazoló, bírósági pecséttel ellátott okirat, hangszerekre vonatkozó kiviteli engedély. A hivatásos szakembereket persze ez sem riasztja vissza a megmérettetés

r tői... Ott vállalnak munkát, ahol hagyják őket érvényesülni. Az idegen nyelv elsajátítása és igényes munkahelytől függően változik. A mezőgazdasági és építkezési munkához nem kötelező az idegen nyelv aktív ismerete, a szállodákban, vendéglőkben és egészségügyben alkalmazottaknak is csak a passzív idegen nyelvismeretre van szükségük. A szociális és gyermekgondozóknak, a zenészeknek és a kommunikációt igénylő munkát végzőknek jól jön az aktív nyelvismeret. Akinek már sikerült szerencsét próbálnia külföldön, és belekóstolt a magasabb életszínvonalú országok munkatempójába, és a jól végzett munka honorálásába, az joggal érezheti, hogy még idegenként is többre becsülik őt külföldön, mint a saját hivatásában idehaza. Természetesen van, aki csalódva tér haza az idegenből is, és úgy érzi, ellene van az egész világ. Egy szó mint száz: aki valóban dolgozni akar, az nem ismer lehetetlent (és országhatárokat), (zal)