Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-24 / 94. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 1257. GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS Konferencia - nemcsak joghallgatóknak: A szervezett bűnözés, a korrupció és a fiatalok Ne legyen az ország a bűnözők oázisa A tanúnak - a törvény értelmében - válaszolnia kell a vádlott kérdéseire Minél meghatározóbb egy jelenség egy nép életében, annál több kifejezést hasz­nál megnevezésére. Az esz­kimóknak például mintegy hatvan kifejezésük van ar­ra, amit mi egyszerűen hó­nak nevezünk. A beduinok a homok megnevezésére használnak több tucat kifejeztést. ÖSSZEÁLLÍTÁS Szlovákiában a korrupciónak van egy csomó megnevezése: meg­vesztegetés, megvásárlás, lefize­tés, de használatos a kenőpénz vagy a csúszópénz kifejezés is. Bevallom, a fenti összehasonlí­tásra nem magamtól jöttem rá. „A szervezett bűnözés, a korrup­ció és a fiatalok" című, április 6. és 11. között Pozsonyban meg­rendezett nemzetközi konferen­cia egyik előadójától hallottam. A hallgatóság túlnyomó része fiata­lokból, elsősorban joghallgatók­ból állt. Ezért aztán az előadók ­miniszterek, hivatalvezetők, szak­emberek - elsősorban a szervezett bűnözés elleni harc jogszabályi feltételeinek és követelményei­nek szempontjából elemezték a témát. Ahogyan azt Ladislav Liš­čák, az igazságügyi minisztérium hivatalvezetője mondta: az az ál­lam, amely nem teremt szigorú jogi feltételeket a szervezett bű­nözés és a korrupció megakadá­lyozására, a bűnözők oázisává válik, ahová a világ minden ré­széből jönnek majd a büntetlen­ség vagy enyhébb büntetés remé­nyében a bűnözők. Pedig az ilye­nekből már ma sincs hiány Szlo­vákiában. Ladislav Pittner belügyminiszter szerint a szervezett bűnbandák 1997-ben elkezdett „feltérképe­zése" során a rendőrség 52 szer­vezett bűnszövetkezetről szerzett tudomást, s ezek mintegy 600 Ján Čarnogurský igazságügyminiszter: A korrupció a demokratikus társa­dalom rákfenéje. (Dömötör Ede felvétele) taggal „dolgoztak". Máig tizen­egy bandát sikerült felszámolni. A legtöbb csoport a Nagyszomba­ti kerületben tevékenykedik, ezen belül is a Dunaszerdahelyi járásban a legsúlyosabb a hely­zet. Itt három csoport volt, de mint köztudott, az egyiket nem­rég felszámolták. A szervezett bűnözésbe egyre in­tenzívebben kapcsolódnak be külföldiek is. A drogkereskede­lemben az albán drogmaffiával kapcsolatban lévő koszovói albá­„Minden nagy vagyon mögött valamilyen gaztett van..." (Balzac) nok és macedónok viszik a prí­met, de az utóbbi időben az uk­rán maffiának is egyre nagyobb a befolyása Szlovákiában. A gazda­sági bűncselekmények és zsarolá­sok terén egyre gyakrabban tűn­nek fel arab és afrikai bűnözők is. De a rablások, a gyilkosságok, a robbantások, a gépkocsilopások, a drogkereskedelem, a prostitú­ció vagy a gyermekpornográfia mind csak eszköz, az igazi cél a pénzszerzés. Mivel a megszerzett pénzt előbb tisztára kell mosni, ezért a szervezett bűnözés elleni harc alapja a pénzmosás elleni küzdelem. A törvény ugyan nem határozza meg tételesen, mi a pénzmosás, de a napnál is világosabb, hogy ha egy vendéglőtulajdonos, aki­nek egész nap egyetlen vendége sem volt, és napi bevétel címén többszázezer koronát tesz a bankba, tisztességtelen úton sze­rezte ezt a tetemes összeget. Ha a bank ilyen címen elkönyveli a be­tétet, a tulajdonos később már „tiszta" pénzt vehet fel a folyó­számlájáról. Éppen ezért kötelezi a törvény a bankokat, hogy minden gyanús pénzügyi tranzakciót jelentsenek a rendőrségnek. Sőt, ma már nemcsak a bankokat, hanem a pénzváltókat, a játéktermeket, a községeket, és a magánvállalko­zókat is erre kötelezi. Az ilyen be­jelentési kötelezettségről szóló törvény idén március elsején lé­pett életbe, azóta 333 bejelentés érkezett a pénzügyi rendőrségre, ebből 111 ügyet továbbítottak ki­vizsgálásra és 14 esetben kezdő­dött bűnvádi eljárás. Fitzgerald: „Lehet, hogy az önök rendőrei is az exfeleségek segítségével akadnak majd egyszer a dunaszerda­helyi maffialeszámolás tetteseire." (A Plus 7 dní felvétele) Denis Fitzgerald, az amerikai titkosrendőr bűnüldözési tapasztalatai Jaguár is jár az ügynöknek NYILATKOZAT Denis Fitzgerald 21 éves kora óta rendőr. Miamiban kezdte, majd ugyanott az erkölcsrendészet és a gyikossági osztály nyomozója lett, később szövetségi ügynökké küz­dötte fel magát. Tizenöt évet dol­gozott titkosügynökként, többször beépített emberként közvetlenül a bűnszervezeten belül szerezte in­formációit. Jelenleg Lettországban működik mint korrupcióellenes ta­nácsadó szakember, innét érkezett a pozsonyi konferenciára. Ő volt itt az egyetlen, aki saját tapasztala­tai alapján tudta elmondani, ho­gyan működik egy speciális rend­őrügynök: - Előfordult, hogy reg­gel bementem az irodába a miami rendőrségen, intéztem a szokásos ügyeimet. Délre azonban egy drog­kereskedővel volt találkám, aki úgy tudta, én is hasonszőrű „üzletem­ber" vagyok. Huszonötezer dollárt kellett neki átadnom. Tizenegykor a rendőrségi illetékestől felvettem az összeget, kaptam egy Rollex órát, mert ugye gazdag „üzletem­bernek" kellett kinéznem. A rend­őrigazolványomat, a jelvényemet, a szolgálati fegyveremet a fiókba süllyesztettem. Helyette egy na­gyobb stukkert vettem magamhoz, mert a maffiózók ilyet „viselnek". Aztán a rendőrségi garázsból köl­csönvettem egy Jaguárt, azon ér­keztem a találkozóra. A huszonötezerért megvettem a drogot, aztán irány a rendőrség. Leadtam a Jaguárt, meg a Rolle­xet, és munkaidő után hazamen­A huszonötezerért megvettem a drogot, az­tán irány a rendőrség. tem a feleségemhez - mesélte a messziről jött ember, mi meg hall­gattuk mint egy krimit, pedig csak a munkájáról beszélt. Bevallotta: sok más kollégájához hasonlóan ő is azért vállalta a titkosügynöksé­get, mert élvezi a veszélyt. Mert az ügynöknek nem mindig csak kávé­házi találkozókra kell járnia Jagu­árral. Az ügynök sokszor teljesen „eltűnik" és megbízóival, főnökei­vel csak „asszisztens" útján tartja a kapcsolatot. Fitzgerald is több évig dolgozott a bűnözők között, elhi­tetve velük, hogy maga is az. Ez pe­dig korántsem veszélytelen móka. Elmesélte, hogy egy barátja Atlan­tában a negyedik emeletről ugrott ki, hogy megússza a lincselést, de három kollégája, akikről azt gon­dolták, hogy informátorok, rosz­szabbul járt, levágták a fejüket. ­De ha az emberről már tudják, hogy rendőr, akkor van némi esé­lye a túlélésre, mert jobban meg­gondolják, hogy megöljék-e. A rendőrgyilkosságért ugyanis az Ál­lamokban halálbüntetés jár. Az a fontos, hogy az ember megtalálja a megfelelő információforrást - ma­gyarázza Fitzgerald - Például egy olyan prostituáltat, aki valamelyik maffiózóval tart fenn intim kap­csolatot, az pedig az ivászat és he­tyepetyélés közben kikottyant va­lamit. Lehet, hogy az önök rend­őrei is így akadnak majd egyszer a dunaszerdahelyi maffialeszámolás tetteseire. Csakhogy nem minden­ki hajlandó szóba állni a rendőrrel. Jómagam, amikor még a gyilkos­sági osztályon dolgoztam, a volt feleségeket, meg a volt szeretőket kedveltem a legjobban. Leginkább őket lehetett rávenni, hogy be­mocskolják a exférjüket vagy -sze­retőjüket. A tanú új arcot is kaphat TÁJÉKOZTATÓ A szervezett bűnözés egyik ismér­ve, hogy a nagyfőnökök, a bosszok a piszkos munkát kisebb halakkal végeztetik el. Egy „keresztapa" nem maga rakja a bombát a kon­kurens bandafőnök kocsija alá, és nem les rá távcsöves puskával egy padlásablakból. Éppen ezért a nagy halakat nehezebb elcsípni, mint a bérmunkás maffiózókat. A bosszok leginkább úgy bukhatnak le, hogy valaki beköpi, elárulja őket, de elítélni még ebben az eset­ben is csak úgy tudják, ha az illető tanúskodni is hajlandó ellene. Ez pedig veszélyes dolog, a tanúnak egészen biztosan az életébe kerül­ne, ha nem tudnák őt megvédeni. Erről szól a tanúvédelem intézmé­nye. A tanút kétféleképpen tudják megvédeni: vagy a tanúvallomás közben titkolják el a kilétét, vagy a „szemtől szembe" tett tanúvallo­mást követően nyújtanak neki vé­delmet. Az előző esetben a titkos tanú nem jelenik meg személye­sen a tárgyalóteremben, hanem a mellette lévő helyiségből mikrofo­non keresztül mondja el tanúval­lomását, és a vádlott is ily módon teheti fel neki kérdéseit, anélkül hogy látná, kivel beszél. És hogy a hangjáról se ismerhessen rá a „le­buktatójára", a tanú hangját mo­dulálva, torzítva továbbítják a tár­gyalóterembe. Csakhogy ez sem biztos védelem, mert a tanúnak a törvény értelmében válaszolnia kell a vádlott kérdéseire, az pedig olyan kérdéseket tehet fel, ame­lyek alapján ráismer, vagy leg­alábbis nagyon kicsire szűkítheti a lehetséges tanúk körét. És minél kisebb ez a kör, annál nagyobb a bosszúállás veszélye. A tanúvédelem másik módja az, hogy a tanú a nyilvánosság előtt a tárgyalóteremben tesz tanúvallo­mást, de azt követően a rendőrség lehetőséget teremt számára, hogy eltűnjön a vádlott és bandája látó­köréből. Például úgy, hogy új né­ven, új személyazonosság alatt külföldre menekítik, ahol új la­kásban, új munkahelyen kezd új életet. Néha elég néhány hónapra a szomszédos országban megla­pulni, más esetben messzebbre kell menekülni, és a „száműzetés" életfogytiglani is lehet. Súlyosabb esetekben a védelem alatt álló ta­nú az új személyazonossághoz akár új arcot is kaphat - plasztikai műtét útján. Persze mindez na­gyon drága dolog és az effajta ta­núvédelmet csak nagyon megala­pozott esetekben alkalmazzák. Szlovákiában az idén január else­jén lépett életbe a tanúvédelem­ről szóló jogszabály. Hazai ta­pasztalatokkal tehát egyelőre nemigen rendelkezünk. Az USA­ban 1972 óta működik az intéz­mény, azóta 14,5 ezer embert ré­szesítettek védelemben, beleértve a tanúk családtagjait is. Az oldal anyagát írta: Gaál László

Next

/
Thumbnails
Contents