Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-24 / 94. szám, szombat

1254 Tévé ÉS rádIó - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 24. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ Marsi szén-dioxidból oxigén előállítása Már próbapadon van az a berendezés, amely 2002 januárjában éri majd el a Marsot, mélyet szippant a légkörből, és az annak túlnyomó részét kitevő szén-dioxidból tiszta oxigént termel. Ezzel kezdetét veszi az űrkorszak új ipari forradalma: a Földön kívüli nyersanyagforrások kiaknázása. K. R. Sridhar professzor és húszfős csaspata az Arizonai Egyetemen már készíti az oxigént fejlesztő rendszer első egységeit. A rendszer által termelt oxigén felhasználható lesz rakéta-üzemanyagként, később pedig a Marsra érkező emberek oxigénforrásaként. Az OGS igazi főpróbája a 2003-as Mars Surveyorexpedíció lesz: a tervek szerint ekkor a marsi szén-dioxidból előállított oxigén-üzemanyaggal vagy egy kisebb rakétát bocsátanak fel, vagy egy mintagyűjtő fúrószerkezetet működtetnek. A távolabbi tervek között szerepel egy 2007-re tervezett küldetés is : ekkor már anynyi oxigént kell termelnie a berendezésnek, hogy egy rakéta a Marson előállított oxigénnel térhessen vissza a földre. 142 millió éves virágmaradvány Az eddig ismert legrégibb virág fosszilis lenyomatára bukkantak kínai és amerikai tudósok Kínában. A felfedezés legnagyobb szenzációja az, hogy a 142 millió éves növény körülbelül 25 millió évvel tolja ki az első növények megjelenését a földgolyónkon. Eddig a jurakorból ismertük a mai magnóliához közel álló legrégibb virágfajt, az „új" prehistorikus virág azonban alapvetően különbözik a jelenlegi magnóliától, mivel nem volt szirma. Valójában csak tudományos értelemben virág: a magjai magházban fejlődtek, s szétnyílva kiengedte őket. Tulajdonképpen preflorális virágnak nevezhetnénk, amely a tudományos keresztségben az Archaefdructus liaoningensis nevet kapta. Eddig úgy vélték, hogy a zárvatermők 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, s találtak is ilyen korú levélés pollenmaradványokat. A most előkerült fosszília azonban több mint 10 millió évvel idősebb, s egyértelmű bizonyíték a zárvatermők megjelenésére. Föníciai hajót találtak Az Odyssey Marine Exploration nevű társaság engedéllyel kutat tengerben elsüllyedt hajók után, s az ott meglelt értékek egy részét megtarthatja. A társaság tengerészeinek hanglokátora a Gibraltári-szoros közelében tárgyakat észlelt a tenger mélyén. A leeresztett kamerán át legnagyobb meglepetésükre egy halom cserépkorsót láttak, amelyek között több teljesen épnek látszott. A régészek megállapították, hogy a cserépkorsók valójában amforák, s a kincsvadászok egy háromezeréves föníciai hajó roncsaira akadtak. A föníciaiak körülbelül a mai Libanon területén éltek, s a kor általánosan elfogadott véleménye szerint a legjobb hajósok voltak. Régészeti leletek bizonyítják, hogy hajóikkal már több mint 3000 évvel ezelőtt bejárták a Földközi-tenger pártjait, s feltehetően kimerészkedtek az óceánokra is. Mindenesetre a Földközitenger partjain több gyarmatvárost alapítottak, köztük Karthágót a mai Tunézia területén. A kincsvadászok a föníciai rakományból már kilenc korsót felszínre hoztak. A jégember akupunktúrája? Az ötezer éves Hibernatust a legújabb vizsgálatok szerint akupuntúrával kezelték - állapította meg Leopold Dorfer, az osztrák Akupuntúra Társaság elnöke, miután nemrégiben megvizsgálta az olaszországi Bolzano múzeumában lévő fagyott múmiát. Az Ötzi „bőrén" látható elváltozások akupuntúrás nyomokra emlékeztetnek. Ez azt jelentené, hogy az emberi gyógyításban az akupuntúrát nem a kínaiak találták fel Kr. e. 1000-ben, hanem már legalább 5000 évvel ezelőtt ismerték itt Európában. Dorfer negyvenhét olyan bőrmodosulást talált a Jégemberen, amelyek akupuntúrás kezeléstől származhatnak. Tudjuk, hogy Ötzit többek között hátfájás is kínozta, s a német természetgyógyász a hátnak éppen azon a pontjain találta meg a nyomokat, amelyeket a hátfájásos panaszok esetén ma is kezelnek a természetgyógyászok, (mind É. T.) Hetek óta halálos, ismeretlen eredetű agyvelőgyulladás pusztítja az embereket és a sertéseket Malajziában Újabb rejtélyes vírus fenyeget Vita a Neander-völgyi ősember beszédkészségéről Tudott vagy nem tudott? HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Neander-völgyi ősember, aki körülbelül 250 000-30 000 éve élt Földünkön, nem biztos, hogy képes volt a beszédre - állítja a Berkeley Egyetem kutatócsoportja. A kutatók a Duke Egyetem tudósainak a Procee-dings of the National Academy of Sciences 1998. áprilisi számában írt cikke nyomán kezdték meg munkájukat. Szakértők akkor azt állították: az emberben a nyelvcsont alatti tér 400 000 éve szélesedett ki, s ez együtt járhatott az idegtörzs méretének gyarapodásával, ami összetettebb feladat elvégzését is lehetővé tette, vagyis az archaikus Homo sapiens és a Neander-völgyi ember már képes volt a beszédre. Több Homo neanderthalensis-lelet megvizsgálásával a Duke Egyetem kutatói kimutatták, hogy a Neander-völgyiek nyelvcsont alatti tere - amelyen áthaladva a nyelv legapróbb mozgásaiéit felelős idegtörzs kilép a koponyából - körülbejül akkora volt, mint a mai emberé. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az idegméretek is a maihoz hasonlóak lehettek, vagyis minden adva volt a beszéd kialaMalajziában a katonák tömegesen lövik agyon a sertéseket, hogy meggátolják egy emberre veszélyes agyvelőgyulladás-járvány kitörését. Eddig hatvanhét ember halt meg, további 99 embert pedig kórházban kezelnek fertőző agyvelőgyulladással. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A vírus gyötörte területen élők többsége Negeri Sembilanban, a maláj fővárostól, Kuala Lumpurtól 80 kilométerre délkeletre fekvő államban él, és szinte mindannyian sertéstenyésztő farmerek. Miután bizonyossá vált, hogy a veszélyes, kórokozó vírus a gyümölcsevő denevérektől disznók közvetítésével került az emberek szervezetébe, a hatóságok radikális lépésre szánták magukat. „Halálbrigádok" járják a vidéket, és eddig 300 ezer állatot lőttek agyon. „Rövid távon az állatok megsemmisítése az egyetlenjárható út" - nyilatkozta a New Scientistnek John Mackenzie virológus, az ausztráliai queenslandi egyetem munkatársa. Azt azonban ő is elismeri, hogy ez csak tűzoltás, mert a fertőzést már valószínűleg legalább 12 hónapja magukban hordozták a betegséget közvetítő sertések. Intő jel például, hogy nemrég egy szingapúri vágóhídi munkás is meghalt agyvelőgyulladásban. Bár a kórokozót egyértelműen nem sikerült nála kimutatni, biztos, hogy Malajziából importált disznó vágásában segédkezett. A kórokozó pontos betájolásával egyébként is baj van. Kezdetben a malajziai járványügyi szakembeA kutatók az űrhajósokéhoz hasonló szkafanderekben vizsgálják a vírusokat, mivel ellenük egyelőre nem léteznek hatásos gyógyszerek. (Illusztrációs felvétel) rek azt hitték, hogy a jól ismert, flavivírus okozta japánenkefalitisz-járvány kitörésével állnak szemben. Ez viszonylag gyakori Délkelet-Ázsiában, különösen sertéstenyésztéssel foglalkozó vidékeken. A disznók a vírus köztes gazdái, és a kórokozó az esős évszakokban moszkitó csípésével terjed. A szakemberek 18 halálos esetben igazolták is a vírus jelenlétét, de a további megbetegedések során egy új, végzetes kórokozót fedeztek fel. Lam Sat Kit, a Kuala Lumpur-i egyetem orvosa a betegek agyvizében legnagyobb meglepetésére egy paramyixovírus nevű családba besorolható, ismeretlen új vírust talált. Ennek a víruscsoportnak más alfajai okozzák például a kanyarót és a mumpszot is. Nyomban elküldte az anyagot az Egyesült Államokba, Atlantába, ahoí a legmodernebb technikával analizálták a vírus aminosav- és RNS-összetételét. Kiderült, hogy az újonnan izolált vírus közeli rokonságban áll azzal a Handra nevű vírussal, melyet először az ausztráliai Brisbane-ban mutattak ki egy beteg lóban, és amely bizonyíthatóan „gyilkosává" vált az állat gyógyításával foglalkozó két személynek. A kör itt zárult be: ugyanis ennek a kórokozónak természetes gazdája - a gyümölcsevő denevér. Ez az információ azért aggasztó, mert az ausztrál „rokon" vírus gyakorlatilag nem terjed egyik állatról a másikra. A malajziai Handra vírus új típusa viszont a disznókat is pusztítja, és a tapasztalatok szerint ijesztő mértékben fertőz embert, állatot, most virológusok tucatjai kutatják a kórokozót. A tudósok is idegesek. Ha egy új mutációról van szó, akkor nem árt megkongatni a vészharangot. A vírusok ellen ugyanis, mint közismert, ma még nincs hatásos gyógyszer. (N-g) A technológiai fejlődés eredménye a totális megfigyelés Világméretű tűzijátékot rendeznek az ezredfordulóra? Itt a figyelmes épület Mesterséges meteoritok HÍRÖSSZEFOGLALÓ Nincs már messze az az idő, amikor a nagyobb épületek tapintatosan bár, de megfigyelik és az adatbázisukba bejegyzik, ki lépi át a küszöbüket, hol, merre jár, és mikor távozik az illető. A hitelkártyák vagy a járművek felismerik majd tulajdonosuk arcvonásait, s hiába kaparintotta meg a tolvaj a kódot vagy a slusszkulcsot, kínosan felsül velük. Melbourne-ben már működik egy olyan irodaház, amelyet ezzel a technológiával szereltek fel. A többkapus rendszer egyidejűleg kétszáz személy mozgását képes követni az épületbe való belépéstől egészen annak elhagyásáig. A hagyományos biztonsági berendezéseken tűi itt már olyan számítógépeket is alkalmaznak, amelyek képesek az emberi hang és az arcvonások felismerésére. Dr. Rob Gill, a CSIRO cég fejlesztőmérnöke elmondta, hogy az új képalkotó és alakfelismerő technológiák, a képsűrítés és továbbítás fejlődése, az adatok képarchívumokba gyűjtése a biztonsági rendszerek területén valóságos forradalmat idéz elő. Hála nekik, az új „intelligens kártyák" - legyenek azok személyi igazolványok, jogosítványok, útlevelek vagy banl<kártyák - tulajdonosaik hamisítatlan biometriai jellemzőit is tartalmazzák majd, és végképp lehetetlenné teszik a visszaéléseket. (É. T.) HÍRÖSSZEFOGLALÓ Szinte nincs olyan pontja a világnak, ahol ne készülnének különleges eseménnyel a közelgő ezredforduló megünneplésére. A felvetődő ötletek között, persze, számos bizarr elképzelés is akad. Valószínűleg idesorolható Dave Caulkins kaliforniai számítógépes szakember tervezete is, amely világméretű tűzijátékkal köszöntené az ezredfordulót. Az elképzelés szerint olyan interkontinentális ballisztikus rakétákat lőnének fel, amelyeket többezernyi 10 és 100 gramm közötti mesterséges „meteorittal" töltenek meg. A rakéták a Föld felé hullva szétszórnák rakományukat, s az apró törmelékdarabkák a légkörben - vegyi összetételüket megfelelően - különféle színekben lobbannának lángra. Caulkins szerint a célnak tökéletesen megfelelnének a már elavult amerikai Minuteman és orosz SS-18 rakéták, amelyek így félelemkeltés helyett végre örömet szerezhetnének az embereknek. A többütemű felbocsátással is csak néhány percig tartó látványosság első hullámában kidobott meteoritok hangrobbanást keltenének, s ez jelezné a tűzijáték kezdetét. Elképzelése megvalósításához Caulkins szeretné elnyerni különféle leszerelési szervezetek, az illetékes orosz és amerikai kormányszervek támogatását. (J. P.) kulásához. David DeGusta, a Berkeley Egyetem kutatócsoportjának vezetője azonban úgy véli, hogy a következtetések túl koraiak voltak. Harminc majomfajt vizsgáltak meg, amelyeknek egyedei, persze, nem tudnak beszélni, s az antropológusok megállapították, hogy az állatok felében ugyanakkora a nyelvcsont alatti tér, mint a modern emberben. Sőt, akadnak olyan főemlősök, például a gibbon, amelyeknek a nyelvcsont alatti tere kétszerese a modern emberének. Ráadásul öt elhunyt ember vizsgálatakor kiderült, hogy valóban nincs közvetlen öszszefüggés az idegméret és a nyelvcsont alatti tér között. Az egyik halott idegtörzse a modern ember átlagáénál kisebb volt, míg a nyelvcsont alatti csatornája szélesebb. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a canalis nervus hypoglossi mérete nem jellemzi a beszédképességet. Vagyis az emberi beszéd megjelenése és a Neander-völgyi ember kifejezési készsége továbbra is nyitott kérdés" - írták a kaliforniai kutatók. A szakértők többsége ma úgy véli, hogy az ember 40 000 évnél nem régebben kezdett el beszélni. (É-ny) A gigantikus üstökös széthasadását követően akár évszázadokon át látható lehetett az égbolton a színes esemény A bronzkori civilizációk elpusztítója ÉT-INFORMÁCIÓ Egyre több bizonyíték támasztja alá azt a feltételezést, miszerint mintegy négyezer évvel ezelőtt egy hatalmas üstökös hasadt szét a Föld közelében (vagy ütközött a Földnek), s ez okozhatta számos bronzkori civilizáció összeomlását. Ezt erősíti meg például az írországi fák évgyűrűinek tanulmányozása: a Kr. e. 2354 és 2345 közötti években hirtelen és erős lehűlés következett be, s archeológiai leletek szólnak amellett is, hogy ugyanebben az időszakban Észak-Szíriában szintén katasztrofális környezeti változások mentek végbe. Dr. Bill Napier, az angol Armagh Obszervatórium csillagásza szerint nagyon valószínű, hogy ebben az ütközésben egy eredetileg óriási üstökös széthasadt: egy nagyobb, egészben maradt darabja az először 1786-ban feljegyezett Encke-üstökös, míg kisebb, szétszórt darabjai ma a Tauridák meteorraját alkotják. Az időjárás-változást azonban a még apróbb törmelékdarabkák Földre hulló zápora válthatta ki. A gigantikus „anyaüstökös" széthasadását követően akár évszázadokon át látható lehetett az éjszakai égbolton az a fényes „tűzijáték", amelyet az üstökösnek a légkörben elégő törmelékdarabkái apróbb szilánkjai, porszemcséi okoztak. A kutatók szerint ennek szerepe lehetett abban is, hogy az akkori civilizációk fokozott figyelmet fordítottak az égi jelenéseibe. Napier így nyilatkozott erről: „Sokáig úgy vélték, hogy ezek a megfigyelések elsősorban a naptárkészítés, a földművelés és a vallás céljait szolgálták. Ez azonban egymagában nem magyarázza e társadalmak erősen égközpontú vallásainak és képírásainak gyakran vészterhes jelzéseit, például a félelmetes üstökösábrázolásokat, amelyek széleskörűen elterjedtek ezekben a civilizációkban." Napier szerint ehhez az eseményhez kapcsolhatók a bibliai Jelenések Könyvének a próféciái is, amelynek kataklizmikus eseményei között egyebek mellett az égből hulló kövek is megjelennek. Sőt: azok a régi jelképek, amelyek Kínától Indián és az antik Rómán át egészen az Újvilágig ismertek voltak, és a náci horogkereszt elődeinek tekinthetők, a kutató szerint eredetileg szintén üstökösábrázolások lehettek. (É. T.) A bronzkori civilizáció végét talán egy óriási üstökös becsapódása okozta. (Illusztrációs felvétel)