Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-03 / 77. szám, szombat

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 3. Izrael a Kortárs Magyar Galériában Dunaszerdahely. Április 9-én, 17 órakor nyitják meg a Kortárs Magyar Galéria kiállítótermében Magdaléna Robinson Izrael című kiállítását, amelyet Izrael állam megalakulásának 51. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítás május másodikáig tekinthető meg. (tb) MOZI POZSONY HVIEZDA: A második vagy az első (am.) szombat, vasárnap, hétfő 15.30, 18, 20.30 Egy bogár élete (am.) v. 13.30 OBZOR: Star Trek - A lázadás (am.) sz., v., h. 16,18 Csodás álmok jönnek (am.) sz., v., h. 20.30 MLADOSŤ: Az élet szép (ol.) sz. 15.15, 17.30, 20, 22 v. h. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) sz. v. h. 17.30 Rush Hour (am.) sz. v. h. 21 Ronin (am.) sz. v. h. 16.30, 18.45 Halloween 20 év múlva (am.) sz. v. h. 18, 21 Szükségállapot (am.) sz. v. h. 17,19 Tűzijáték (jap.) sz. v. h. 20 KASSA DRUŽBA: A második vagy az első (am.) sz., v., h 15.30, 17.45, 20 Dr. Dolittle (am.) sz., v. 13.30 h. 15.30 TATRA: Egy bogár élete (am.) sz., h. 15.30 v. 13.30, 15.30 A szerelem hálójában (am.) sz., v., h. 17.45, 20 CAPITOL: Az élet szép (ol.) sz., v., h. 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Csodás álmok jönnek (am.) sz., v., h. 16, 18, 20 IMPULZ: Érzékek iskolája (am.) sz., v., h. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A második vagy az első (am.) sz., v. 17.30, 20 VÁGSELLYE-VMK: A szentfazék (am.) sz., v. 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ha eljön Joe Black (am.) sz., v. 16, 19.15 Halloween 20 év múlva (am.) h. 19 LÉVA - JUNIOR: Rush Hour (am.) sz., v. 16.30, 19 SLOVAN: Ryan közlegény megmentése (am.) sz.l9 Erzsébet királynő (am.) h. 19 LOSONC - APOLLO: Átkozott boszorkák (am.) sz., v. 17, 19.30 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Ryan közlegény megmentése sz., v. (am.) 19 GALÁNTA - VMK: A vízhordó (am.) sz., v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - VMK: A katona (am.) v. 19 GYÖR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Patch Adams (am.) 12.15, 14.45, 17.15 Szükségállapot (am.) 19.45, 22.15 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 11,13.15,15.30,17.45,20,22.15 Joe, az óriásgorilla (am.) 12.15, 14.45 Jackie Brown (am.) 17, 19.45, 22.30 A szerelem hálójában (am.) 12.15, 14.45, 17.15, 19.45, 22.15 A nő kétszer (am.) 12, 14, 16, 18, 20, 22 Szerelmes Shakespeare (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Egy bogár élete (am.) 11.30 óra. Európa Expressz (magy.) 11.15,15.45,18,22.30 Életem szerelme (am.) 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20, 22.15 A szentfazék (am.) 13.30, 20.15 Babe 2. (am.) 11.30, 14, 16, 18 Az őrület határán (am.) 20.15 Good Will Hunting (am.) 14.45, 17.15, 19.45, 22.15 Apád-anyád idejöjjön! (am.) 12 LLOYD: Egy bogár élete (am.) 18 Szükségállapot (am.) 20, 22 RÁBA: Joe, az óriásgorilla (am.) 15.30, 17.45 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 20 RÁBA EURÓPA: Ha eljön Joe Black (am.) 17,19.45 RÁBA PINCEMOZI: Presszó (magy.) 17 Megint a régi nóta (fr.) 19 Zs. Nagy Lajos halálos komolytalankodásai a verssel, az irodalommal, az elmúlással, az angyalokkal Költő, ki búcsúszóra visszament A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Húsvétvasárnap. 8 órakor híreket, sporthíreket mondunk, majd műsorajánlatot közvetítünk. 8.20-kor megismételjük a hét legjelentősebb eseményéről készült riportot. 8.30-tól folytatódik Grendel Lajos Galeri c. regényének dramatizált változata. 9 órai kezdettel római katolikus szentmisét közvetítünk élőben Somorjáról. A 10 órai híreket négyórás gyermek- és ifjúsági műsorunk, a Randevú követi. Puha József szerkesztő ajánlata: Új elnökséget választottak a Diákhálózat közgyűlésén. Ritmus '99 amatőr popfesztivál Zselizen. Milyen locsolkodási szokások alakultak ki ma? 14 órakor híreket mondunk, majd Anyanyelvünk című nyelvművelő műsorunkban Lanstyák István olvassa fel a nyelvtisztaság és a politika közötti összefüggésekről szóló írását. A BBC magyar adását 14.15-kor kapcsoljuk. Őszidő című, nyugdíjasoknak szóló műsorunk kezdési időpontja 15 óra. A szerkesztő Gémesi Irén három idős embert keresett fel. Köszöntjük a Nagyszombatban élő 100 éves Knüppel Gizellát, a pozsonyi Serk Jánosnét, aki 12 gyermeket nevelt fel, valamint a ma is aktív 91 esztendős pozsony püspöki Kaiser Józsefet. 15.30-tól a Hazai tájakon című néprajzi öszszeállításban Méry Margit húsvéti szokásokat mutat be Csécs községből, Balogfaláról és Alsóbodokról. 16 órakor híreket mondunk, majd a Köszöntő jelentkezik. 17.45-kor negyedórás hírösszefoglalót adunk. A magyar adás 18 órakor ér véget. Húsvéthétfő. A 8 órai híreket műsorajánlat követi, majd délig Locsolásnak napján címmel élő magazinműsort közvetítünk Hojninda Katalin szerkesztésében. A vidám összeállításból nem maradnak ki a komolyabb témák sem. A kedves férfihallgatóknak csokorba kötjük azokat a locsolóverseket, amelyek barátaink, kollégáink agyából pattantak ki. Hallhatják továbbá Marcell Béla néprajzkutatót közművelődésünkről; egy Amerikába szakadt képzőművész az ottani húsvétról mesél. A műsorban telefonos játék is lesz. A déli hírek után nóták szólnak, 13 órakor pedig ismét felcsendül a Randevú szignálja: A két műsorvezető, Csenger Ferenc és Puha József várja azok jelentkezését, akik az éteren keresztül szeretnének locsolkodni; szót kap néhány locsoló is. A műsor sztárvendégei: Hernádi Judit és az Alphaville együttes. 15 órától leforgatunk néhány gyermekdalt. Könnyű szívvel a címe a 15.30-kor kezdődő szórakoztató műsornak. Molnár László az elmúlt évek kabaréiból válogat, és elhangzik néhány a budapesti kabaré klasszikussá vált darabjaiból. Reméljük, jót derülnek majd hallgatóink Karinthy Frigyes, Gádor Béla, Peterdi Pál és más jeles szerzők írásain. A vidám összeállítás után 17.45-kor összefoglaljuk a nap eseményeit, hallgatóinktól 18 órakor búcsúzunk. Rádiózzanak húsvétkor is a magyaradással. (the) Eltűnt a fővárosból, mint ahogy eltűntek innen szerkesztőségek, kocsmák, barátok. Megszűntek lapok, fényes kávéházak nyíltak, és a költők, az írók díjakra, kiadókra és szponzorokra vadásznak a Parnasszus tetejének lankás fennsíkján. DUSZA ISTVÁN Minden energiáját igénybe kellett vennie, hogy negyvenöt évesen új életet tudjon kezdeni Franciaországban Kundéra két hazában, két kultúrában az ellenőrizetlen izomgörcs nyomása alatt. Közben szeretetről gondolkodunk. Csend van. Csak a vers ritmusa keveredik a lélegzéseinkkel. Benne a soványság dühe zihál, engem a kövérség mérge fojtogat. Ki győzi tovább? Váratlanul D. Gy. leveleiről kezd beszélni. Ő tudatja vele, hogy mi történik Pozsonyban, ha még egyáltalán ott történnek a komoly dolgok, s nem Zsélyben, Horkán vagy a Himalája tetején. A helyzet sohasem könnyű, még a költőt látogató magamfajta firkásznak sem. Pedig a költőé sokkal nehezebb, mert akkora a csend, amely körülveszi, mintha az Édeni vihar versei 1994ben minden élőlényt, de legalábbis irodalmi lényt - az olvasó is ebbe az alfajba tartozik - kipusztított volna. Vagy éppen a Zsénagyzolás nem tetszett 1996-ban azoknak, akikről írta a karcolatokat, a tárcákat, a novellákat. Irodalmárokra gondolok, akik meg vannak említve. Nem voltak és lettek, hanem vannak. Most sem ússzák meg szárazon, mert beszélünk róluk. Közben meg tavaszodik. Egyre vészé ttebbül. Csak Nagy néni nyugodt. Végtelenül biztos a tavaszban és a dolgában, amikor elénk teszi a kocsonyát. Lehet is, mind megeszem. Lajos kérdezget, mert nem eszik, én meg csak úgy bólogatok, mert így jobban csúszik a falat. Én csak bólogatok, bólogatok, mire rámlegyint. Műtét után, több heti kórházi kezelés után még jó, hogy ennyi türelme van. Most éppen nővérkékről, mély dekoltázsú doktornőkről beszél, meg valami lányról, aki felmászott a Gellért-hegyre azzal a szándékkal, hogy leugrik onnan. Ma is él. Naná, hogy él! - Egyfolytában be nem állt a szája. Ág Pisti - Ág István, a költő - meg állandóan nevetett. A többit meg jobb, ha nem bolygatjuk... Tudom, hogy mi bajom van. A kórházban egy fiatalasszony ezt látva úgy elszomorodott, hogy elhatároztam, hogy nem halok meg. Csak így egyszerűen. - Könnyű annak, akinek az Isten súgja a verseket - mondom neki, kissé élcelődve. Hirtelen elhallgat. - írsz-e még? - Nem tudok - mondja suttogva. Nem is fogok. Mindent megírtam, amit akartam, meg amit a súgóm akart. Ha még talán majd súg egyszer, s ha nem, az se baj. Az udvaron át a ház kapujáig ér a hallgatásunk. Megölel. Egy ideig nézzük egymást, majd a zajongó verebeket. Minden összekavarodik: az idő múlása, a megfejthetetlen létezés és Zs. Nagy Lajos költészetének tragikumba oltott komikuma. Amitől annyira nehéz a mindennapi létezés és a vég egymással ellentétes értelmének a feloldása. MTI-PANORÁMA Elsején ünnepelte 70. születésnapját a Franciaországban világhíressé vált Milan Kundéra, akinek élete és pályafutása példásan összefonódik a XX. századi Európa történetével. A hamvába holt 1968-as Prágai Tavasz egyik ismert szereplőjének számító, Brünnben született cseh író 1975 óta él Franciaországban. Miután csehszlovák állampolgárságát 1979-ben megvonták, 1981 óta francia útlevele van. Minden energiáját igénybe kellett vennie, hogy 45 évesen új életet tudjon kezdeni Franciaországban mondta el Prágában 1995-ben, amikor átvette a Cseh Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Hozzátette, hogy senki nem képes teljes egészében két hazában, két kultúrában élni, és nem tudja, fog-e még valaha is cseh nyelven írni. Kundéra, akinek apja zenetudós volt, tanulmányainak befejeztével előbb tanársegéd, majd professzor lett a prágai Zene-, Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1958-1970). Egyidejűleg több irodalmi folyóirat szerkesztőségének is tagja volt. A főiskolán világirodalmat adott elő, és tudományos címet is szerzett. 1970-től csupán írással foglalkozik. Szépirodalmi munkásságát költőként kezdte, és ő volt nemzedékének első tagja, aki felemelte szavát az akkori évek irodalmának sematizmusa ellen (Az ember társas kert, verseskötet, 1953). Eddigi regényei közül az első, a Tréfa (1967) szembehelyezkedés a sztálinizmussal, a személyi kultusz légkörének a parodizáló eszközök végletes kiaknázásával Szépirodalmi munkásságát költőként kezdte, és ő volt nemzedékének*első tagja, aki felemelte szavát az akkori évek irodalmának sematizmusa ellen (ČTK-felvétel) megrajzolt karikatúrája. Második regénye (Az élet máshol van, 1973) Párizsban jelent meg, és elnyerte a Médicis-díjat. Ugyancsak a francia fővárosban jelent meg 1976-ban nagy sikert aratott szatirikus műve, a Búcsúkeringő. Világsiker volt „A lét elviselhetetlen könnyűsége", amelyből film is készült. Utolsó, Franciaországban cseh nyelven írt regénye, a Halhatatlanság 1990-ben került az olvasókhoz. Kundéra francia nyelven esszéket írt, valamint a Jacques et son Maitre című színdarabot, amelynek 1981-ben volt az ősbemutatója Párizsban. A darab tisztelgés Denis Diderot francia filozófus emléke előtt. Ezeken kívül két regényt is írt francia nyelven: La Lenteur (Lassúság, 1995) és L'Identité (Azonosság, 1998). Francia nyelven íródott regényei, amelyekben bírálja a „kommunikációs társadalmat", nem találtak egyértelmű fogadtatásra a kritikusoknál. „Elvesztette vajon Kundéra a humorérzékét Franciaországban?" - tette fel a kérdést Antoine de Gaudemar a Libération hasábjain. Amióta Franciaországban él, Kundéra utólag Személyesen ellenőrzi cseh nyelven íródott valamennyi művének fordítását. 1985 óta csak írásban hajlandó interjút adni, mivel ismételten úgy találta, hogy szavait pontatlanul idézték. 1994-ben megjelent esszéjében (Testaments trahis, Elárult testamentumok) leszámolt a „hamisítókkal", interpretálókkal és fordítókkal, akiknek áldozatai közé sorolja magát is. Kívánságára Németországban nem egy írását újból lefordították. Miután éveken át összehasonlító nyelvtudományt tanított a rennesi egyetemen, csaknem tíz esztendeje tagja a neves párizsi kiadó, a Gallimard lektori kollégiumának. Kundéra Kulcstulajdonosok című drabja, amelyet a hatvanas években nagy sikerrel játszott a Vígszínház, a kispolgári opportunizmust és az emberi kicsinyességet a meg nem alkuvó elvi következetességgel és hősi kötelességvállalással szembesíti. Mind elbeszéléseinek, mind pedig regényeinek újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. Zs. Nagy Lajos fennhangon verseit olvassa nekem az Irodalmi Szemléből, miközben többször megszakítja a szavalást, s kijelenti: - Ez az utolsó versem... de a legjobb. Ezért hát nem írok többet. Hallgatom, s némaságomnál csak a zavarom nagyobb, miközben ő folytatja az olvasást. Félszárú szemüvegét orrahegyén megbillegteti, amikor fel-felnéz így várva reagálást. Az Irodalmi Szemle meg-megremeg a kezében, de kapaszkodik belé, mint utolsó menedékbe. Kapaszkodunk együtt. Még jó, hogy kezemben a fényképezőgép fémkerete nem roppan össze Már nem irok több verset." Ez a betegség már nem „zsénagyzolás". (A szerző felvételei)