Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)
1999-04-20 / 90. szám, kedd
14 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 20. Középiskolások számítástechnikai versenye Fülek, Salgótarján. INFOPROG '99 címmel rendezi meg 1999. április 23-25. között a füleki Pro Futuro polgári társulás és a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézete a szlovákiai magyar középiskolák számítástechnikai versenyét. A szervezők felhívják azon iskolák figyelmét, amelyek nem vettek részt a levelező fordulóban, hogy még mindig lehetőségük van a jelentkezésre. Várják továbbá olyan magyar érdekeltségű számítástechnikai cégek vagy egyéb magánvállalkozók, szponzorok jelentkezését, akik díjakat tudnának felajánlani a verseny résztvevőinek. Érdeklődni Tomolya Róbertnél, illetve Molnár Lászlónál lehet telefonon (0863/4381775), illetve e-mail-en (inforpog@gfila.bb.sanet.sk). (kó) A Föld napja tiszteletére Dunaszerdahely. Csörgő Zsuzsa természetfestő alkotásai láthatók azon a kiállításon, amely ma nyílik az Akadémia Könyvesházban. A kiállítást május 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők, (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y NEMZETI SZÍNHÁZ: Spartacus 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Sirály 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 KASS A BORODÁČ SZlNHÁZ: Carmen 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: (vendégjáték Kassán) Bunbury, avagy hazudj igazat! 15,19. TATABÁNY A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Kutyakomédia 9, 10 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Marsbéli nagybácsi (am.) 15.15, 17, 18.45 Szerelmes Shakespeare (am.) 20.30 OBZOR: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 18 A szerelem hálójában (am.) 20.30 MLADOSŤ: Arcady (fr.) 17.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.-kan.) 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 17.30 Rush Hour (am.) 18, 21A vizesnyolcas (am.) 16.30,19.30 Az adósságok ideje (cseh) 18.15, 20.30 KASS A DRUŽBA: Egy bogár élete (am.) 15.30, Marsbéli nagybácsi (am.) 17.45, 20 TATRA: Sziki-szökevények (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Star Trek: Lázadás (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Majd elválik (am.) 17.30, 20 VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HAZ: Szükségállapot (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Rush Hour (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Szép álmok jönnek (am.) 16.30, 19 LOSONC - APOLLO: Szerelmes Shakespeare (am.) 17,19.30 GYŐ R CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Jackie Brown (am.) 17,19.45 Joe, az óriásgorilla (am.) 14.45 Vizes nyolcas (am.) 12, 14, 16, 18, 20 Vizes nyolcas (am.) 14,16,18, 20 Az invázium (am.) 15.30,17.45, 20 Babe 2. (am.) 13.15 Marvin szobája (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 13.15,15.30, 17.45, 20 Édesek és mostohák (am.) 13.15, 15.30,17.45, 20 Amerikai história X (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Az élet szép (ol.) 14.45,17.15,19.45 Beszélgetés Vas Ottóval, a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért díjának egyik idei kitüntetettjével Munkából kell példát mutatni Évtizedeken át eseménynek számított a Jókai Napokon, amikor megjelent az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad. Néhány éwel ezelőtt a csoport rendezője, „civilben" a gimnázium magyar szakos tanára, Vas Ottó nyugdíjba vonult. Azóta a színkör is megszűnt. LAKATOS KRISZTINA A Nyitott Európáért díj átvétele után mondott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy elsősorban pedagógusnak tartja magát. Mindig azt vallottam, hogy első a tanítás, második a tanítás, utána jön az irodalmi színpad, és minden egyéb csak ezek után következik. Az ember az iskolában letanítja az óráit, úgy, hogy a gyerekeknek a maximumot nyújtja. Délután aztán elmegy a színkör próbájára, ami szinte felüdülésnek számít. A pedagógusi pálya nem könnyű, tudatosítani kell, hogy a tanár a háttérben marad, az ismeretlenségben; fölkészíti a diákjait, és azok viszik majd valamire. Én ezt tudatosan vállaltam. Tanárként mit tartott legfontosabb vezérelvének? Azt, hogy a tanár mindig példát ad a diákjainak, és elsősorban munkából kell példát mutatni. Nálam az irodalmi színpadban sem kaptak a gyerekek kedvezményeket, nem kaptak ingyen jó jegyeket. Az volt a véleményem, hogy ha vállalták, hogy velem dolgoznak a színpadon, akkor a tanulást is vállalniuk kell, mert csak így érhetnek el valamit. Rendezőként igazi irodalmi színpadot csinált, ahol a szavakon, nem a látványon volt a hangsúly. „Mindig arra törekedtem, hogy amit csinálok, annak mondanivalója legyen, valakihez szóljon." (Dömötör Ede felvétele) Annak idején sokan fölrótták nekem, hogy kitartottam az oratórikus forma mellett, ami a hatvanas években és a hetvenes évek elején meghatározó műfaj volt, de aztánjöttek a játékos formák, és a tartalom egy kicsit háttérbe szorult. Mindig arra törekedtem, hogy amit csinálok, annak mondanivalója legyen, valakihez szóljon. A műsorainkban mindig ott volt az aktuális társadalmi vonal, volt, amikor ezt tolerálták - például 69-ben megcsináltuk a Leláncolt Prométheuszt -, volt, amikor nem. 1972-ben kiebrudaltak bennünket a Jókai Napokról. A társadalmi mondanivaló az utolsó években is benne maradt a rendezéseimben, amikor azt mondták, hogy ennek már nincs létjogosultsága, győzött a forradalom, itt van a Kánaán, most már csak játszani kell. Sajnos nekem lett igazam, amikor azt gondoltam, hogy sok gond van még a társadalomban, amit meg kell oldani. Előadóművészként számos önálló műsort készített. Milyen szempontok alapján választotta ki a költőket, a verseket? Leginkább a hazai költőket tartom fontosnak propagálni. Két Zs. Nagy-műsorom volt, volt Tőzsérelőadásom is, most Gyurcsóval foglalkozom. A költők is emberek, klikkekbe tömörülnek, azt mondják egymásra, hogy a másik társaság nem is igazán költő. Zs. Nagy Lajost például azért választottam, hogy megmutassam, milyen fontos nála a tartalom. De Tóth László-összeállítást is készítettem, az megint egy másik világ. Az ő kötetében azt találtam érdekesnek, hogy folyton magáról beszél, és ezt a belső monológot akartam hangsúlyozni. Nyugdíjba vonulása óta hol találkozhat önnel a közönség? Minden évben eljárok a Jókai Napokra az önálló műsoraimmal, bár idén nem jelentkeztem. Otthon, Ipolyságon is ott vagyok a kulturális életben, rendszeresen fellépek, például a különböző Csemadok-rendezvényeken. Nem hiányzik a tanítás és a színpad? Olyan értelemben, hogy csinálnám, hiányzik. De észrevettem, hogy az osztályban már nem az voltam, mint régen. A fizikai állapotom, a mozgáskorlátozottságom akadályozza a gondolkodást is, eléggé lelassultam. Ugyanez érvényes a rendezésre: az amatőr színjátszás nem olyan, hogy leülhetek a hátsó sorba, instrukciókat adok, és mindenki tudja, mit csináljon. Az amatőröknek és különösen a diákoknak sokszor meg kell mutatni azt, amit magyarázok, amit elvárok tőlük. Úgy gondoltam, hogy akkor kell távoznom, amikor még azt mondják: maradj. A kezdetek a pozsonyi Magyar Hírmondó 1782. évi januári számáig nyúlnak vissza. Ebben jelent meg az első felhívás Népköltészeti kutatásaink bölcsőjénél Kétszer is telt ház volt szombaton a somorjai zsinagógában, ahol Varnus Xavér délután és este is óriási sikerű orgonakoncertet adott. Akik most lemaradtak a hangversenyről, ősszel Pozsonyban hallhatják a kivételes művészt. (Somogyi Tibor felvétele) LISZKA JÓZSEF A pozsonyi Magyar Intézetben Ráth Mátyás és a Magyar Hírmondó címen ma nyílik egy összefoglaló tárlat. A Pozsonyban megjelent Magyar Hírmondó nem csak azért érdekes számunkra, mivel az első magyar nyelvű újságról van szó, hanem mivel a magyar népköltészeti kutatások első felhívása is e lapban jelent meg 1782. január 16-án. „Tudva vagyon, minémű nagy szorgalmatossággal gyűjtögetik az Anglusok és a Francziák, nem tsak az önnön magok eleiknek régi verseiket s énekjeiket, hanem a távoly lakozó népekéit is. Az Olaszoknak hasonló igyekezetek nem kevésbé esméretes. Hát a Németeket avagy szükség-é elő-hoznom? holott mindenek, valakik ezeknek nevezetesebb könyveiket olvasták, gyakorta észre vehették, minémű nagy betsbenn légyenek nálok a régi Német históriás, mesés s több afféle énekek. Ki nem tudja, mint kapnak ők a köz népnek szájábann forogni szokott régi versekenn, mellyeknek Volkslieder a nevezetek? Ezeket pedig leg-inkább attól az időtől fogva kezdették előkeresni s haszonra fordítani, miólta az ő saját nyelveket, s azonn az ékes tudományokat láttatoson gyakorolyják..." - olvashatta a nagyérdemű a Magyar Hírmondó 1782-dik esztendőbenn, Boldog-Asszony javának 16dik napjánn, szerdánn költ 5dik Levelében. A fölhívást intéző személy a Hírmondó lapjain szerényen a háttérben maradt, így gyakorlatilag Ráth Mátyás (1740-1810)- érdemének tudható be a közlemény közzététele. A későbbi kutatások derítették ki, hogy a „Bétsben élő Magyar Hazafi", aki „Régi és Új Elegyes Vers Gyűjteményt" szándékozik kiadni, nem más, mint a neves nyelvész, Révai Miklós (1750-1807). A kor sajátossága volt, hogy az ébredező nemzeti öntudat azonosította a régit a népivel és a nemzetivel. Nem volt ez másként a neves előkép, Johann Gottfried Herder (akitől a „népdal" = „Volkslied" kifejezés is származik) esetében sem, aki a maga gyűjteményének első két kötetét 1778/1779-ben még egyszerűen „népdalok"-nak nevezte, s csak később, 1807-ben adta méltán híres gyűjteményének a „Népek hangjai a dalaikban" (Stimmen der Völker in Liedern) címet. Téijünk vissza a pozsonyi Magyar Hírmondó fölhívására! Arra nincsenek bizonyítékaink, hogy nyomán valaki is szorgos népköltészeti gyűjtőtevékenységbe fogott volna, ám valahol mégis ez a momentum jelzi a magyar'népköltési (sőt, tágabb értelemben, a néprajzi) érdeklődés kezdeteit. Az a Révai Miklós, aki a fentebb idézett felhívás mögött rejtezkedett, később Esztergomban többek között a csábi születésű Ezek kirekesztése a nemzeti kultúrából felelőtlenség és bűn lenne. Szeder Fábiánt is tanította, aki így emlékezik vissza tanítómesterére: „1797-ben ama nagy Révai volt Esztergámban 5-dik Iskolabeli Tanítóm. Ő a' deák nyelv mellett a' magyart is mód nélkül sürgette, és vélünk Iskolán kívül magyarul beszélett. Én minden igyekezetem mellett sem lehettem még akkor képes egészen elnyomnom a' Palócz szóejtést, a' miért is a' tudós figyelemmel tartott, 's le is írt sok szavat, és szóejtést utánam, és gyakorta intett, hogy becsben tartsam a' Palócz magyarságot; mert sok elrejtett kincse van benne anyai nyelvünknek." így aztán Szeder Fábián lett az, aki a kor legjelentősebb tudományos folyóirata, a Tudományos Gyűjtemény 1817-es felhívására reagálva megírta a palócok ismertetését, ami mind a mai napig a leíró magyar néprajz első, s egyben egyik legszebb gyöngyszeme. De térjünk vissza a felhívásban megfogalmazott európai tendenciákhoz, s azok magyarországi lecsapódásaihoz. Á felhívást követő két évszázad során felemás helyzet alakult kí: a népköltészeti alkotások a nemzetté válás folyamatában rendkívül fontos szerepet játszottak, s a köztudatban a mai napig a nemzeti kultúra (nemcsak a magyar, hanem a szlovák, a német, a román stb. nemzet kultúrájának is) egyik alappillérét képezik. Emellett a vele foglalkozó tudományág, a folklorisztika az egyik legnemzetközibb tudományok egyike, s már réges-rég bebizonyította, hogy a népköltészetnek vannak ugyan nemzeti vetületei, ám alapvetően az egyes népköltészeti alkotások mégiscsak nemzetköziek. Legyen itt elég a híres-hírhedt, Arany János találó kifejezésével élve Vadrózsa-pörre hivatkozni: Kriza János székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák megjelenése (1863) után egy román filológus, Julian Grozescu plágiummal vádolta meg a székelyföldi gyűjtőt. Grozescu ugyanis úgy vélte, hogy a gyűjteményben többek között a Kőműves Kelemenné balladája egy ősi román ballada magyarra fordítása csupán. Elkeseredett tudományos perpatvar kerekedett, aminek egyik eredménye az lett, hogy mindkét nép néprajzgyűjtői szorgos kutatásba kezdtek, igazukat bizonyítandó. Mára már tudjuk, hogy a falba épített feleség motívuma szinte az öszszes európai nép népköltészetében megtalálható. Példákat a népköltéMAGYAR HIRM0ND0 AZ ELSŐ MAGVAR NYELVŰ ÍIJSÍG . Apnlioli Kiifl, Aľ.iinn.unkii.Ľ A M.isyar SSI!! HlrnicirJó, 17 )j 0dili J^Eä cfocudubeuu, szet nemzetköziességére vég nélkül sorolhatnék. Ezek után joggal fölvethető a kérdés, vajon milyen szerepet játszhat ma a népköltészet (tágabban értelmezve: a népi kultúra) a magyar nemzeti kultúrában? Nem hinném, hogy a népi kultúrát nemzeti művelődésünk legfontosabb alappillérévé kéne tennünk, hiszen a magyar kultúra anynyi, a népi kultúrától független értéket hozott létre, hogy ezek kirekesztése a nemzeti kultúrából felelőtlenség és bűn lenne. Meg aztán nem is lehet. Viszont a népi kultúra (a táncházmozgalomtól és a nemezelő táboroktól függetlenül) olyannyira szervesen van benne kultúránkban, hogy létjogosultságát tagadni badarság lenne. Gondoljunk csak Bartók Béla és Kodály Zoltán zenéjére, vagy Nagy László és Kányádi Sándor költészetére! Ahhoz, hogy ezek a művek megszülethessenek, hogy kibontakozhasson a táncházmozgalom, szükség volt az olyan előzményekre, mint Révai Miklós fölhívása Ráth Mátyás pozsonyi Magyar Hírmondójában.
