Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-20 / 90. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 20. KOMMENTÁR Veszélyes tétovázás PÁKOZDI GERTRÚD A kormánynak a múlt héten vagy a hozzáadottértékadó-emelés, vagy a behozatali vámpótlék bevezetése mellett kellett volna döntenie a költségvetési bevételek növelése érdekében. Végül egy harmadik megoldást választott: a kiadások további lefaragására tett javaslatot. Talán elvágta így a hosszú hónapok meddőnek bizonyult vitájában keletkezett gordiuszi csomót. E „tettnek" köszönhetően a kérdés megítélésében kettévált koalíció úgy döntött, a költségvetési kiadások csökkentését az államigazgatási költségek lefaragásával kezdi. Maga a felismerés, hogy áz államigazgatás a kelleténél lényegesen több hivatalnokot foglalkoztat, nem újkeletű. A szakmai közvélemény ezzel régen tisztában van. Hangját e vonatkozásban már az előző kormány idején is hallatta, de akkor - a területi átszervezés „hivatalnokigényessége" miatt érthetően - nem talált meghallgatásra. Tény, hogy az új kormánynak is kellett fél év arra, hogy „rájöjjön": nemcsak adóemeléssel érhető el a tervezett költségvetés teljesítése, hanem ésszerűsítéssel is. Felmérések szerint a mintegy kétmillió alkalmazott közül minden hatodik az állam- illetve közigazgatásban dolgozik. Csakhogy míg a nem állami alkalmazott béradója az államkasszába vándorol, az állami alkalmazott ebből az adóból kapja a fizetését. Azt senki sem vitatja, hogy állami alkalmazottakra szükség van, hiszen nélkülük összeomlana az állam- és közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, az adóbeszedés stb. Az viszont egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy az államigazgatásban dolgozó hivatalnokok közel 300 ezres serege meglehetősen túlméretezett az ötmilliós Szlovákia számára. A kormány múlt heti döntéseinek egyike ezt a csoportot érinti majd: ha minden igaz, mintegy 20 ezren gyarapítják közülük a munkanélküliek egyre növekvő táborát. Ha minden igaz... A kormány ugyanis egyelőre csak kiadáscsökkentési szándékáról beszélt, és korántsem biztos, hogy meg is valósul. A hivatali munkahelyük elveszítésével fenyegetettek szempontjából ugyan ez biztató, az állami költségvetés teljesítése (vagyis a tervezett 15 milliárdos hiány túllépésének megakadályozása) szempontjából viszont már végképp nem az. A bizonytalanság reményt keltő a szociális jellegű kiadások ugyancsak beígért lefaragásával érintettek csoportja számára is. Megeshet ugyanis, e kérdésben sem tud majd dönteni a kormány, akárcsak az adóemelés meg a vámpótlék bevezetésének kérdésében nem tudott. A baj csak az, hogy miközben maradéktalanul és nagy határozottsággal érvényesíti a kormány a lakosságot sújtó, az érintett vállalatok, a piacgazdasági verseny tisztasága szempontjából megindokolható áremeléseket, és újabbnál újabb adókat helyez kilátásba, a valóban hatékony gazdaságélénkítő intézkedések rendszere még kialakulatlan. Egy ideig indokolt volt a kormány tétovasága; ma már veszélyes. A népszerűtlen, de elodázhatatlan intézkedéseket a megbízatási időszak első évében szokás megtenni. JEGYZET Aggódó és mindentudó HOLOP ZSOLT Vladimír Mečiar kijelentette, Ivan Lexának csupán annyi a bűne, hogy sokat tud, s ezért kellemetlen a személye. A tudás hatalom, verték belénk az iskolában, viszont Mečiar meg azt mondta, hogy komolyan aggódik Lexa életéért. Mivel Mečiar ennyire aggódik, lassan én is komolyan kezdek aggódni. Lexa életéért (vagy ételéért). Szabad mozgása miatt már nem kell, de nemhogy egyszer megtalálják, ahogy ott lóg a tudás fáján. S úgy tűnik, maga Lexa is aggódik, bár Mečiar eddig csak álmerényletek „megszervezésében" és szétkürtölésébenjeleskedett, azok is saját személye ellen irányultak. Az ördög viszont nem alszik, s valószínűleg maga Lexa sem, hiszen - mint Mečiar is megmondta - túl sokat tud. így talán nem véletlen, hogy egyórás parlamenti védőbeszédéből, önmaga fogadott prókátoraként Lexa jelentős részt szentelt annak bizonygatására, hogy Mečiar aztán az égvilágon semmit nem tud semmiről, és ne is keressen senki semminemű összefüggést Mečiar és azok között a bűnök között, amelyeket ő nem követett el. Nyugi főnök, én nem köpök, bár te is tudod, hogy sokat tudok - szólt az üzenet. S hogy Ivan titkon valóban bízik egy napfényesebb jövőben, bizonyítja utolsó mondata, hogy nem visz magával semmit a vizsgálati fogságba, csak a parlamenti szavazólistát, hogy tanulmányozhassa, melyik honatya hogyan szavazott kiadatásáról. Meg a szép zöld fogkeféjét. Csak az a szép nagy lehallgatókészülék, az fog hiányozni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma-(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Drágám, micsoda haladás. Az alkoholmentes sör és a koffeinmentes kávé mellett betört a piacra mentelmijog-mentes képviselő is. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az előző kormány alatt a Nemzeti Vagyonalaphoz tartozó vállalatokat valódi értékük harmadáéit privatizálták. Ez azt jelenti, hogy egy korona értékű vagyont 30 fillérért magánosítottak. Abban az esetben azonban, ha figyelembe vesszük a magánosítók magas befektetéseit is, 1 korona 95 fillérért talált gazdára. A lap kérdésére Karol Dudás, a Nemzeti Vagyonalap végrehajtó bizottságának tagja elmondta: a privatizáció felülvizsgálatának nincs politikai háttere. Mint mondta a privatizációs szerződéseket 1992-ig visszamenőleg ellenőrzik. Az azóta megkötött 2018 szerződésből 1145re csak az előző kabinet idejében derült fény, melyek érdekessége a hozzájuk csatolt 406 függelék. Ha kiderül, hogy a függelék módosít a Vagyonalap határozatán vagy változtat a magánosítóval szembeni helyzetén, az alap eláll a szerződéstől. A vagyonalap minden szerződést felülvizsgál, melyek 50 millió koronát meghaladó privatizációról szólnak. A 14 minisztérium közül csupán nyolc teszi át a székhelyét Berlinbe, az akció így is 20 milliárd márkába kerül A Bundestag a Reichstagban Tegnaptól a néhai birodalmi gyűlés háza ad otthont a nyolc és fél évvel ezelőtt újraegyesült Németország parlamentjének, a Bundestagnak. Több mint hat évtizeden át amolyan Hamupipőke-életet élt a német birodalmi gyűlés - Reichstag - épülete Berlin szívében. MTI-PANORÁMA Abban a jelképesnek is tekinthető aktusban, hogy az NSZK törvényhozása első ízben ülésezik a több mint százesztendős épületben, sokan az 50 éves „bonni köztársaság" hattyúdalát és a - vegyes érzelmekkel várt - „berlini köztársaság" hajnalát látják. Maga az építmény Paul Wallot tervei alapján készült el 1894-ben, hogy méltó otthona legyen a fiatal német állam parlamentjének. Az építész nagy bánatára II. Vilmos császár aktívan kivette a részét a megvalósításból, számos ponton módosíttatva a tervező elképzeléseit. Ennek dacára a Hohenzollemdinasztia utolsó uralkodója soha nem lelkesedett a Reichstagért és a benne ülésező törvényhozásért: bizalmasai előtt "Reichsaffenhaus" (birodalmi majomház) gyanánt emlegette, amelynek homlokzatára csak a császárság bukása előtt két évvel került föl a felirat: A német népnek. Az első német köztársaság, a weimari idején már nemcsak látszatszerep jutott a birodalmi gyűlésnek: az ország monarchiából parlamentáris demokráciává alakult át; benne az államhatalom letéteményese a nép volt. Az NSDAP (náci párt) 1933-as hatalomra jutása megpecsételte az alkotmányos demokrácia sorsát német földön. A Reichstag felgyújtását ürügyként kihasználó NSDAP-vezér, Adolf Hitler hatályon kívül helyezte az alkotmányt, az NSDAP kivételével OLVASÓI LEVÉL Felháborító beszámoló Hosszú évek óta rendszeres olvasója vagyok az Új Szónak, viszont ez az első alkalom, hogy egy cikkre írásban reagálok. Mélységesen felháborított az az írás, amelyet lapjuk április 6-i számában P. Á. tollából olvastam, mivel én egyike voltam annak az 54 személynek (a szám pontos, mert megszámoltam), akik a Városi Művelődési Ház 650 férőhelyes nézőterén végignézte, ponminden pártot betiltott, és az úgynevezett felhatalmazási törvény alapján bevezette a rendeleti úton való kormányzást, a totális diktatúrát. Az egypárti rezsimmel a „vezér és kancellár" megszabadulhatott a gyűlölt Reichstagtól, amelynek falai közt soha nem szólalt föl, noha pártja 1928 óta jelen volt a parlamentben. Jellemző adalék, hogy 1933 márciusa után a „birodalmi gyűlés" nem a Wallot-féle épületben, hanem a Kroll által tervezett operában tartotta üléseit. A II. világháború vége felé bombatalálat érte a Reichstagot, a keletkezett tűz nyomán beomlott és megsemmisült a kupola. Nemcsak ez gátolta azonban, hogy az épület betöltse eredeti szerepét: a vesztes Németország megszállás alá került, fővárosát is négy szektorra osztották a győztes szövetségesek. A hidegháború beteljesedésével pedig évtizedekre lekerült a napirendről a két német állam esetleges újraegyesítése. Az NSZK fővárosa Bonn lett, ahol az új parlament, a Bundestag is otthonra lelt, míg az NDK-nak jogilag és területileg sem volt köze a Reichstaghoz, hiszen az Nyugat-Berlinben állt. A háborús károkat apránként kijavították, a kupola helyén tátongó űrt acéllemezekkel fedték be, s a Nyugat-Berlinbe látogató turistáknak jobb sorsra érdemes műemlékként mutogatták a berlini faltól alig ötven méterre fekvő épületet. Valódi szerepet csupán ötévente egyszer játszott Wallot alkotása: a szövetségi elnök - az NSZK államfője - megválasztására rendre itt került sor a szövetségi közgyűlés összehívásával. 1991 júniusában, amikor a Bundestag határozatot hozott Berlin mint német főváros és kormányzati székhely rangjának helyreállítása ügyében, az is eldőlt, Az épület hasznos területe 11 000 négyzetméter, ebből a kupolaterem 1200 négyzetmétert foglal el. Az üvegkupola magassága 47 méter, a panorámaterasz 41 méter magasban van. Az épületben öt étterem, illetve presszó kapott helyet, közülük a tetőn levő a látogatók, turisták által is igénybe vehető. (TA SR/EPA) tosabban fogalmazva, végigszenvedte a műsort. A komáromi alapszervezet egy iszonyatosan rossz rendezésű haknival emlékezett meg a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójáról. Erről a műsorról írt egy dicsérő cikket P. Á., aki ha személyesen ott lett volna, biztosan maga is jobbnak látta volna mélyen hallgatni az egészről. Azt gondolom, hogy egy napilap, amely így félretájékoztatja olvasóit, nem érdemli meg, hogy vásárolják, mert talán a példányszám csökkenése rákényszeríti a tisztelt szerkesztőséget, hogy személyesen játjariak utána a dolgoknak. Azt sem értem pontosan, hogy miután az országban sok Csemadok-alapszervezet működik, az Új Szó számára miért éppen a komáromi fontos olyannyira, hogy röpke néhány hét alatt az említett cikk volt a harmadik, mely arról szólt, hogyan emlékezik meg a komáromi alapszervezet a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójáról. Ami még mélységesen felháborított, hogy az Új Szóban áprüis 6-án megjelent cikk szinte szóról szóra ugyanaz volt, amely néhány nappal azelőtt, tehát április első napjaiban a Komáromi Lapok hasábjain jelent meg Tarics Péter élettársának, Padlovics Ágnesnek hogy az egységes német állam törvényhozása 1999-től az egykori birodalmi gyűlés épületében működik. A korszerűsítés hamarosan elkezdődött. A 600 millió márkát fölemésztő munkálatok során kibővítették a kupolatermet, hogy elférjen a 669 képviselő. A Wallot-féle kupola helyére Sir Norman Foster angol építész tervezett „vilmosi sallangoktól" mentes üvegkupolát. Apróbb gondok nélkül persze nem ment a korszerűsítés. Bajor CSUképviselők tiltakoztak amiatt, hogy az ülések közötti lelki áhítatra szolgáló teremből hiányzik a feszület. Am az utóbbi hetekben a legnagyobb vihart az kavarta: mi legyen az épület neve? Sokan ugyanis úgy érezték, hogy a köznyelvben régóta meghonosodott Reichstag immár idejét múlta. Az elsősorban szociáldemokrata és reformkommunista képviselők által támogatott új név (Bundestag) heves ellenzésre talált a lakosság körében. Végül a parlamenti vének tanácsa salamoni döntést hozott: a parlament neve Bundestag marad, ám üléseinek a „Plenarbereich Reich-stagsgebáude" (kb.: plenáris ülésterem a birodalmi gyűlés épületében) ad otthont. Aligha nagy melléfogás azt jósolni, hogy 100 fővárosi közül 99 ezentúl is Reichstagnak fogja nevezni Wallot alkotását. A sajtó ízekre szedte a döntést, csípős glosszák szúlettek róla, újabb adalékként ahhoz a felismeréshez, hogy boldog az a nép, amelynek ilyen problémái vannak. Németország köztudottan gazdag ország, ám az ember újra meg újra döbbenettel veszi tudomásul, mekkora összegeket fordít a kormány például - az évszázad költözésére, amelynek során a törvényhozás és a kormány idén végleg áttelepül Bonnból Berlinbe. Noha a 14 minisztérium közül csupán nyolc teszi át a székhelyét a Rajna mellől a Spree partjára, az akció így is 20 milliárd márkába kerül. (D. L.) tollából. Egyébként ha az Új Szó annyira propagálni kívánja a Csemadok komáromi alapszervezetét, inkább annak járna utána, hogy Tarics Péter és barátja, Herdics Ferenc milyen tevékenységet folytat a városban, amellyel egyebek között az Új Szó nevét is lejáratja. Ha emlékezetem nem csal, éppen az Új Szó volt az egyik, amely annak idején beszámolt arról, hogy Tarics Pétert (a cikkben csak T. Péter) többrendbeli csalásért a Komáromi Járásbíróság ötéves felfüggesztéssel szabadságvesztésre ítélte. Nagy István Komárom