Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-17 / 88. szám, szombat

UJ SZO 1999. ÁPRILIS 17. KULTÚRA IB Hétfőtől szerdáig Füleken állomásozott a Petőfi-emlékverseny anyagából összeállított vándorkiállítás Mit szeretnek a papréti diákok? Végy egy osztálynyi gyere­ket, adj hozzá egy kis peda­gógusi aktivitást, hivatástu­datot, s gyúrd össze közös lelkesedéssé. Ennyi kell ah­hoz, hogy a kisdiákok tanul­va játsszanak és játszva ta­nuljanak, vagyis hogy a kö­telező tananyag mellett új dolgokat is elsajátítsanak és fejlesszék kreativitásukat. KÓSIK ANDREA Közben a pluszmunkát a nebulók nem nyűgnek tekintik, hanem örö­müket lelik benne. Ezt maguk a 8-10 éves gyerekek mondták az or­szágos Petőfi Sándor emlékverseny vándorkiállításának füleki megnyi­tója után, amikor arról faggattam őket, jólesett-e nekik a tananyagon felül még verseket olvasni, adatok után kutatni, fogalmazásokat írni, kérdésekre válaszolni, rajzokat ké­szíteni. Óriási lelkesedéssel vágták rá a választ, hogy nekik bizony a fel­készülés nagyon tetszett. Arra már nem volt ilyen egyértelmű a válasz, hogy ki mit élvezett jobban: a fogal­mazásírást vagy a rajzolást - előbb az egyikre voksoltak, majd a másik­ra, végül megegyeztek abban, hogy írni is, rajzolni is szeretnek, sőt ol­vasni is. A füleki Papréti Magyar Tannyelvű Alapiskola kisdiákjai már tavaly is részt vettek irodalmi és rajzos munkáikkal az 1848-as forradalom 150. évfordulója alkal­mából meghirdetett versenyen, de mivel későn szereztek róla tudo­mást és lekésték a határidőt, csak versenyen kívül szerepeltek. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, az akkori és az idei pá­lyázat meghirdetője azonban nem feledkezett meg róluk. „A tanév utolsó napján kaptunk egy csoma­got és egy kísérőlevelet, melyben Drozdík Katalin szabadkozott, hogy legalább azt elküldi utólag a fü­lekieknek, amit még sikerült ösz­szeszednie. A csomagban könyvek voltak, melyek nagy segítséget je­lentenek az oktatásban, a mai napig rendszeresen használjuk őket" ­meséli Benko Tünde, a kiállítás füleki állomásának szervezője és az idei Petőfi-emlékversenybe beneve­zett egyik osztály, a 4.A osztályfő­Nemcsak mosolyt csaltak elő a kiállított munkák, hanem elismerő hümmögést is (Archívumi felvétel) nöke. Rajtuk kívül a papréti magyar iskolából a 2.A tanulói teljesítették a pályázati feltételeket. A beneve­zett osztályok a díjak mellett meg­kapták azt a lehetőséget, hogy anya­gaik részét képezik a vándorkiállí­tásnak, melynek állomásai a 27 be­nevezett iskolában voltak-lesznek, s amit a Czabán Samu Napokon indí­tottak útjára. Azoknak, akik a füleki papréti magyar iskolában hétfőtől szerdáig kiállított anyagokat meg­nézték, kellemes élményben lehe­tett részük. A kisebb-nagyobb albu­„A felkészülés a közös­ségformálás szempont­jából is hasznos volt." mok, plakátok formájában közzé­tett munkák egyaránt tanúskodnak a gyerekek tehetségéről, tudásáról és a pedagógusok útmutató, ösz­tönző hatásáról. Az albumokat la­pozgatva, melyekbe irodalmi és képzőművészeti alkotások kerül­tek, talán mindenkinek felrémlett saját gyerekkora. Megmosolyog­hatta a Petőfi Fekete kenyér című verséhez készített illusztrációkat, melyeken szinte minden kisdiák va­lódi koromfekete kenyeret bigy­gyesztett a rajzlapra, vagy megcso­dálhatta, milyen gyöngybetűkkel írnak a kis nebulók. Nemcsak mo­solyt csaltak elő a kiállított munkák, hanem elismerő hümmögést is, fő­leg egy-egy igazán jól sikerült alko­tás vagy ötletesen összeállított al­bum láttán. „Megpróbáltam úgy dolgozni, hogy minden kérdéshez más gyerek írja a választ, hogy az osztályból mindenkinek ott marad­jon a keze nyoma. Volt, aki rajzzal, volt, aki fogalmazással, volt, aki egy kis versikével kapcsolódott be, volt, aki a lexikonokban kereste a vonat­kozó részt, volt, aki az egészet be­másolta az albumba. így mindenki a magáénak érezhette, s a felkészü­lés a közösségformálás szempontjá­ból is hasznos volt" - idézi fel Benko Tünde a felkészülést, melyet az osz­tályfőnöki órák keretében oldottak meg. Nem titkolta azt az örömét sem, melyet diákjai szereztek neki a közös munka során. Félő volt, nem készülnek el a megadott határidő­re, ezért osztályát azzal engedte el a tavaszi szünetre, hogy aki gondolja, jöjjön be egy napra a szünidő alatt, hogy elvégezzék az utolsó simításo­kat. A legnagyobb meglepetésére diákjai nagy része megjelent az is­kolában. A pedagógus szerint egy ilyen verseny rengeteg pluszt ad a gyerekeknek: megtanulják a lexiko­nok használatát, a forrásmunkák felhasználását. A papréti diákok már „hozzáedződtek" a hasonló megmérettetésekhez, hisz idén március 15-e alkalmából is hirdet­tek rajz- és irodalmi versenyt az is­kolában, s az alkotásokra maguk a diákok szavazhattak. Sikeres volt a három éwel ezelőtti, a honfoglalás 1100. évfordulójára rendezett Ár­pád népe című történelmi vetélke­dő, illetve az Emese álma képzőmű­vészeti verseny is, melyet a Losonci járás magyar iskolái számára hirdet­tek meg, s mindkét esetben a papré­ti iskola tanárai - Csúsz Péter, illetve György Henrietta - voltak a kezde­ményezők. A rendkívül aktív, fiatal pedagógusgárda lelkesedése egy pillanatra sem lanyhul. Ékes bizo­nyítéka ennek az a felhívás, melyet a kiállítás megnyitója után a tantes­tületi szobába lépve a táblán olvas­hattam: „Kedves kollégák! A Föld napja alkalmából rajz- és irodalmi versenyt hirdetünk meg. Az alkotá­sokat április 19-éig kérjük leadni..." CÉDULAJEGYZETEK Értetni és éltetni DUSZA ISTVÁN (Sem a folyó, sem az ember) Kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lép­ni, mondá az ókori bölcs, s ezt Nagymegyeren sem tudták megcá­folni, amikor a minap - tíz éwel az első bemutató után - ismét bemu­tatták Békés Pál A női partőrség sze­me láttára című abszurd komédiá­ját. A Poloska Színház, amely annak idején a néhai Varga Tibor színészi játékára alapozódott, ezúttal jobbá­ra az amatőr színházi társulat tagja­' inak a kezdeményezésére vállalko­zott a felújításra. Igaz, a próbák bi­zonyos fázisába konzultánsként be­kapcsolódott Bodnár Gyula, a csa­pat nagy-nagy,jókainapos" sikerei­nek a rendezője is. Ennek ellenére más előadást láttam, s láttak több százan a nagymegyeri művelődési ház színpadán. Nem véletlenül. Hárman maradtak a régiek közül, akik - szavaik szerint - még emlé­keztek arra a rendezésre. Csak hát azt pusztán azért sem lehetett meg­ismételni, mert nemcsak Varga Ti­bor „Basa" hiányzott, hanem más oszlopos tagok is. Ők legalább ott le­hettek, s a nézőtéren izgultak az úja­kért, majd a sikerüknek is velük együtt örültek. Annak is, hogy fiata­lok játszanak a Poloskában, akik legalább olyan tehetségesek, mint amilyenek a ma már nagymamák és nagypapák voltak. (Játék és közönség) A színházban nincsenek olyan véletlenek, hogy nyomukban a szerző, a darab, a társulat és a közönség ösztönösen hangolódjék azonos hullámhossz­ra. Márpedig ha a Poloska Színház felújította előadásban a komoly, kemény gondolatok a jellemkomi­kumba ágyazva megírásuk után másfél évtizeddel is elementáris erővel késztetik harsány nevetésre a közönséget, akkor nem kellene a továbbiakban elsődlegesen a kö­zönség kegyeit keresni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy amatőr színház közönségét is na­ponta érzelmileg elsekélyesített, a gondolatoktól üzemszerűen és profi módon megszabadított kul­túrmaszlaggal tömik tele. Ahhoz csak lealacsonyodni lehet, de azzal versenyre kelni aligha. Ha mégis, akkor mindaz csorbul, majd elko­pik, ami A női partőrség szeme láttára-ban értéket képvisel. A csa­patmunka, a közös véráram, a hu­mor megfogalmazatlan gondola­tokra, kimondatlan érzelmekre visszhangozó ereje. Hivatásos szín­házakban is a ritka pillanatok sorá­ba tartozik, amikor a színpadon lá­tottakban valaki felismeri saját éle­tének fonák oldalát, s a nézőtéren felszabadultan kizúdul belőle a ne­vetés. Az az amatőr társulat, amely ilyen pillanatokat képes létrehozni, ne keresse eltökélten a közönség kegyeit. Nagy ,jókai-napos klasszi­kusunk", Dúró Győző dramaturg mondá: „ A közönséget nem lehet eléggé alábecsülni." Ezt pedig egyetlen amatőr társulat sem sze­retné - gondolom én. Az örökifjú mester, Rajter Lajos (1906), a világ legidősebb aktív karmes­tere vezényelte a Kassai Filharmonikusokat a 30. alkalommal megrende­zett Kassai Zenei Tavasz tegnapi nyitókoncertjén. A műsoron Beethoven­művek szerepeltek. (TA SR-felvétel) Idén Fábry Sándor kapta az arany egyforintost Átadták a Déri-díjat kuratóriumának tagja. Fábry Sán­dornak sokoldalúságáért, írói, dra­maturgi munkásságáért, a gátló té­nyezők dacára egy televíziós show­műsor sikeres talpon tartásáért ítél­te oda a Déri János emlékére alapí­tott jutalmat all tagú kuratórium ­közölte. - Déri Jánosban jó észjárá­sát szerettem, azt, hogy nekem csak söprögetnem kellett mellette a szín­padon, ha együtt vezettünk műsort, hiszen ő mondta a poénokat - emlé­kezett vissza Fábry Sándor. MTI-HIR Budapest. Fábry Sándor kapta az idei Déri-díjat, az elismerést teg­nap vette át. A 7 éwel ezelőtt el­hunyt újságíró születésnapjához (április 14.) közeli időpontban át­adandó díjat, az arany egyforintost és a 200 ezer forintot olyan kolléga kapta idén, aki a zsűri egyhangú döntését vívta ki - mondta az ün­nepségen Horvát János újságíró, a díjat odaítélő Április 14. Alapítvány Komáromiak Salzburgban Az ausztriai Salzburgban 52 éve rendezik meg a Salzburgi Szemi­náriumot. E rendezvényt három, a Harvard Egyetemen végzett tu­dós alapította; teret és helyet kí­vántak biztosítani arra, hogy a világ társadalmi fejlődését előse­gítő intézmények, szervezetek vezetői, valamint neves szemé­lyiségek találkozhassanak, és kö­zös gondoskodással, egymás tá­mogatásával elősegítsék a globá­lis problémák megoldását. Szlo­vákiából az elmúlt fél évszázad alatt 52 szakember kapott meg­hívást. Nagy megtiszteltetés érte a Selye János Kollégiumot, mivel az idei, április 17-22-ig tartó szemináriumra mint szlovákiai magyar intézmény kaptak meg­hívást. E rendezvényen, melyen a világból 35 neves személyiség vesz részt, a kollégiumot Szabó Zoltán képviseli, (ú) Rát Mátyás munkássága Pozsony. Kétszázötven eszten­dővel ezelőtt Győrött született Rát Mátyás evangélikus lelkész, az első magyar nyelvű újság, a Pozsonyban kiadott Magyar Hír­mondó szerkesztője. Az évfordu­ló alkalmából, 1999. április 20­án, kedden 16 órakor a Magyar Intézetben dr. Medgyasszay László országgyűlési képviselő, Győr-Sopron- Moson Megye Közgyűlésének alelnöke nyitja meg a „Rát Mátyás munkássága" című kiállítást. Ezt követően Hor­váth Sándor újságíró vezetésével sajtótörténeti kerekasztal-beszél­getésre kerül sor, melynek részt­vevői Komlós Attila, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségének alelnöke, Buzinkai József és dr. Horváth József sajtótörténészek lesznek, (mi) Zeneművészeti fesztivál Zsolna. Áprilisl9-25. között ren­dezik meg a hagyományos Kö­zép-európai Zeneművészeti Fesz­tivált, amely lehetőséget nyújt a tehetséges fiatal művészek nem­zetközi bemutatkozására és új kapcsolatok teremtésére. A Ma­gyar Intézet meghívására 1999. április 20-án két magyarországi szólista, Fenyő László gordonka­művész és Józsa Péter zongora­művész lép fel a Filharmónia koncerttermében, (mi) Robin Williams az áprilisi Ifiben S hozzá sorakozik fel a többi sztár: Zoltán Erika, Esmeralda, David Copperfield, Ganta Zolle, Pataky Attila. Olvashatnak a rák­ról egy beteg tollából, az ősi tu­dásról, melyet elmosott az özön­víz, betekintést nyerhetnek a vi­lág tavaszi divatjába, megtud­hatják, mire készül Jakupcsek Gabriella, vagy hogy kinek ízlik a kenguruhús. Ezenkívül iroda­lom, történelem, sport, rejtvé­nyek és természetesen pop-rock minden mennyiségben, (ú) Újraforgatták a Psycho című filmklasszikust Hitchcock mester forog a sírjában JUHASZ KATALIN Ötlettelenségtől szenvedő forgató­könyv- és regényírók, valamint öt­letes irodalomtudósok szokták mondogatni, hogy nincs már olyan, amit ne találtak volna ki ko­rábban, csupán át- meg átszabni le­het a régi dolgokat. Egy klasszikus történet újramesélése persze nem feltétlenül az alkotó fantáziátlan­ságát jelzi, hiszen véleménye is le­het az eredetiről, amit fontosnak tart elmondani. Az is megtörtén­het, hogy az eredeti csak a filmet kísérő reklámkampányhoz kell, sőt az is, hogy olcsóbb megvásárolni egy régi forgatókönyvet, mint írat­ni egy újat. Erre a sorsra jutott nemrég Wim Wenders költészettel teli filmje, a Berlin fölött az ég, me­lyet Angyalok városa című csöpö­gős produktumában használt fel Brad Silberling, vagy a Lolita, amelynek legújabb változata sem­mit nem tett hozzá Nabokov regé­nyének előző feldolgozásához. Hogy a Psychót miért filmezték új­ra, azt sem tudom elképzelni. Gus Van Sant, a jobb napokat is megélt rendező (Otthonom, Idaho) ugyan nyüatkozott valami olyasmit, hogy Hitchcock mester emlékének adóz­va közelebb akarta hozni a történe­tet a mai kor emberéhez, ám ez csak hanta. Anyagi okok állnak a háttér­ben, nyilván, de ez sem kisebbíti az amerikai független film elbitangolt báránykájának mostani baklövését. Köztudott, hogy a legjobb Hitch­cock-átdolgozást maga a mester ké­szítette, amikor húsz év után újra­forgatta Az ember, aki túl sokat tu­dott című klasszikusát. A kilencve­nes évek magasan legjobb átdolgo­zása pedig alig néhány hónapja ke­rült a mozikba Tökéletes gyilkosság címmel (Gyilkosság telefonhívás­ra). A Psycho sem kerülhette el sor­sát, néhány éve megjelent a színen az utolsó „folytatás", Psycho 4 - A kezdet címmel, amely után sokan fellélegeztünk, mondván, hogy ez­zel már biztosan vége a lidércnyo­másnak. Hát nem lett. Nézzük, mi a baj ezzel a dolby stereo hangzású, színes multiplex Technicolor csodával. Az első feltű­nő dolog a művészi ambíció teljes hiánya, Gus Van Santnak ugyanis nincs saját mondanivalója, csupán tisztelegni akar. Beállításról beállí­tásra másolta le a zseniális eredetit, néhány jelenet kivételével, melye­ket alaposan megkurtított, úgy­mond, a mai kor nézőjének feltéte­lezett ízléséhez alakított. Hitchcock filmjében épp a hosszú párbeszé­dek alatt nőtt a feszültség az ege­kig, lásd Marion és Nes beszélgeté­sét a zuhanyozó-jelenet előtt. Es ez­Annyira hiteles, mint egy műanyagból készült születésnapi torta. zel el is érkeztünk a színészválasz­tás kudarcáig. A detektívet alakító William H. Macy kivételével min­den színész középszerű, érezhető­en unják az egészet, mivel nem iga­zán tudnak mit kezdeni a figurák­kal. Bates megtestesítője (ha jól emlékszem, Vince Vaughn), nagy­jából annyira hiteles; mint egy mű­anyagból készült születésnapi tor­ta. Tudomásom szerint a film már odahaza is hatalmasat bukott, úgy látszik, az amerikaiak sem esznek meg mindent. Kétlem, hogy a mai fiatalok Hitchcock-imádókká vál­nának a megtekintése után, ha­csak nem az eredeti Psychóval kez­dik az ismerkedést. Ez a feldolgo­zás csupán arra jó, hogy erősítse az eredeti patináját.

Next

/
Thumbnails
Contents