Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-03 / 77. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 3. VENDÉGKOMMENTÁR Kétes kétesélyes Az, hogy a koszovói konfliktus miatt elkezdődik a NATO-támadás Jugoszlávia ellen, már napokkal az események bekövetkezése előtt a napnál is világosabb volt. Milosevics jugoszláv elnök semmiképpen nem volt hajlandó engedni, és talán titkon a légicsapások elkerülését is remélte, az Észak-atlanti Szövetség pedig nem tehetett mást, mint odacsapott. Ha npm tette volna, presztízsveszteséget szenvedett volna. A támadás megkezdése viszont olyan kényszerpályára állította a feleket, hogy innen már gyakorlatilag nincs visszaút, miközben megjósolni sem lehet, mi lesz a végkifejlet. Az első napokban még felcsillant a remény, hogy Milosévics a nagy veszteségek hatására és a nagy túlerőre hivatkozva mégis meghátrál. Ám nem ez történt, a szerb vezetés bekeményített, és hihetetlen méretű etnikai tisztogatásba kezdett. A legvéresebb eszközöktől sem riad vissza, ami miatt tömegesen hagyják el az albánok Koszovót. Milosevics ezzel a magatartással kész helyzetet akar teremteni, s azt hiszi, hogy az erőszakkal kialakított új helyzetet az idő múlásával elfogadja a nemzetközi közvélemény. Nem is olyan távoli ebbéli élménye, hiszen a Boszniában történteket is sokáig tűrte a világ, az etnikai tisztogatás eredményeként elmenekültek azóta sem tértek vissza. Milosevics arra játszik, hogy nyer. Nem háborút, csak csatát, de neki ez is elég. A jugoszláv hadsereg minden bizonnyal vereséget szenved, Milosevics viszont hatalmon marad. Kevés kétség fér ehhez, annál is inkább, mert a NATOcsapások nemhogy megosztották volna a jugoszláv politikai vezetést és a közvéleményt, hanem egységfrontot teremtettek az elnök mögött, felsorakozott mögé szinte az egész ország. Más kérdés, hogy mit lehet elérni a sorozatos légicsapásokkal. Az etnikai tisztogatás megakadályozását a jelek szerint semmiképpen. Valószínűleg Milosevics meghátrálását sem. A közeli jövő eldönti, hogy az „eredménytelenség" kiváltja-e a szárazföldi beavatkozást vagy maradnak „csak" a légicsapások. A száratföldi csapatok bevetését viszont több NATO-tagállam ellenzi, ráadásul az amerikaiak csaknem kétharmada helytelenítené. Az erről szóló döntés tehát több mint kétesélyes. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Forró Evelyn JEGYZET Egy furcsa szocdem TÓTH MIHÁLY Nem könnyű feladatra vállalkoztak, akik elhatározták, hogy a bolsevik típusú szlovákiai baloldalt szociáldemokrata minőségűvé alakítják át. Pavel Koncoš földművelésügyi miniszterről akár az ilyennemű tétovaság szobrát is meg lehetne alkotni. A múlt héten azzal keltett feltűnést, hogy pártja, a DBP politikája fő irányvonalával ellentétben tett nyilatkozatokat Szlovákia külpolitikájáról, konkrétabban: az ország és a NATO viszonyáról. Mečiar udvari lapja, a Slovenská Republika hasábjain vállalt telefonos „kérdés-felelet" párbeszédet. Ez önmagában nem eleve kivetnivaló. Az viszont már elgondolkodtató, hogy kérdésekre válaszoló kormánytagként olyan kijelentéseket tett, amelyek már nemcsak a DBP baloldali mivoltát, tehát nem a keresztényekhez, a liberálisokhoz, a zöldekhez viszonyított másságát tükrözik, hanem a miniszternek a két ellenzéki párt - a DSZM és az SZNP - iránti rokonszenvét. Furcsa szociáldemokratának bizonyult Koncoš miniszter a Republika hasábjain. És fura kormánytagnak. Mintha nem olvasta volna el a Dzurinda-kabinet kormányprogramját! „Inkább tartózkodóan viseltetnék a NATO-ba való belépéssel kapcsolatban" - olvashattuk a Republikában. A NATO-gépek Szlovákia légterén való átrepülése kérdését tekintve pedig egy gyékényen árul Slotával, Hofbauerral és a nemzetiek többi stratégájával E magatartás egyik magyarázata, hogy Koncoš miniszter lelkileg „úgy maradt", és most nosztalgiázgat. A másik magyarázat: felderítésre vállalkozott. Azt akarja megállapítani, hogy a nemzeti oldalon mekkora a hajlandóság a demokratikus baloldalhoz való átigazolásra. Kisebbnagyobb .bukdácsolásai ellenére a DBP mind itthon, mind a nemzetközi politikában elhitette magáról, hogy szociáldemokratává vált. Mindenképpen jogos megütközést kelt, ha egy kormánytag nosztalgiázása úgy jut kifejezésre, hogy semmibe veszi kormánya programjának egyik meghatározó elemét. De még ennél is meghökkentőbb, ha a célból populista egy miniszter, hogy a politikai szuterénból nyerjen meg pártja számára támogatókat. SZLOVÁKIAI M

AQVAR NAPILAP Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) . Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Még a húsvéti tojás sem olyan törékeny,, mint a kormánykoalíció. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DER STANDARD „Szétszakadhat a NATO, ha kudarcot vallanak a jugoszláviai légi csapások"-jósolja Ralph Peters amerikai katonai szakértő az osztrák lapban. Úgy véli: a dél-európai országok valószínűleg visszavonulnak a NATO-ból, és akkor Európa újra kettészakad - ezúttal az Alpok mentén. Peters szerint helytelen az elképzelés, hogy a győzelemhez elég, ha a legmodernebb fegyvereket vetik be egy hadszíntéren, hiszen a korszerű rendszerek egymással szemben hatékonyak, ám tehetetlenek a faluról falura vonuló gyilkolókkal szemben. „Ha Koszovó pusztasággá válik és lakosságát elűzik, a füstölgő romokon megkötött békét a NATO kudarcaként értékelik majd" - jegyzi meg. Szerinte Milosevics politikai, de talán fizikai túlélése is össze van kötve Koszovó sorsával. „A Nyugat nem értette meg, hogy Milosevics nem engedhet, ha nem akarja egy belgrádi lámpavason végezni" - írja. Hibának tartja, hogy a NATO-tagországok közötti konszenzus hiánya miatt a szövetség nem készített tervet már a kezdet kezdetén szárazföldi csapatok bevetésére, de óv attól is, hogy a szárazföldi bevetést elhamarkodottan és rosszul készítsék elő, mert nagy veszteségekkel lehet számolni. Hosszú volt a tél, hosszú és kegyetlen, de már gémberedett tagjainkat próbálgatjuk, s kezdjük hinni, hogy élünk Eljöttek a feltámadás pillanatai Az én évszakom a tavasz. Az érett őszt is inkább azért viselem el, mert talán megint egyszer meglátom, hogy három-négy hónap múlva tavaszodni kezd, a telet pedig végképp csak azért bírom ki, mert minden napjával közelebb visz a rügyek kipattanásához. KONCSÓL LÁSZLÓ Mindazonáltal, noha ez a hatvanharmadik tavaszom, télről télre az látszik a leghitelesebb csodának, hogy az új tavaszt is megérem, s ki is bírom tüdőfeszítő boldogságát, sőt hogy egyáltalán kitavaszodik. Azt, hogy a kikelet nyárba, őszbe, télbe fordul, az ember természetesnek találja, nem kétli, ez a dolgok iránya, az öregedés, az elmúlás, a halál. A tavasz nem rendjénvaló évszak: hogyan lesz ebből a száraz, zörgő, élettelen, barna és csontszürke fű-, cserje-, törzs- és ágtömegből, ebből a hótól, jégtől, szánoktól és lábaktól letiport, kocsikeréknyomoktól vicsorgó, sáros masszából, ebből a hullafoltos tetemből virágtakaró, harangvirágos erdei aljnövényzet, fagyai és bodza, lila orgona- és rózsaszín csipkebokor, zöld falomb? Sehogy, mondja elmém borús fele, mert nem is lehet. A rét, az erdő örökre halott, a mag nem kel ki, nincs több feltámadás. Aztán mégis lett, mert valaki, aki nálamnál sokkal hatalmasabb, ezt kódolta a Teremtés programjába. VISSZHANG Újra célpont vagyunk Vrabec Mária tollából érdekes, izgalmas és leleplező írások jelennek meg; a február 17-i számban Személyre szabott támadások címmel írt figyelemre méltó cikket. Figyelemre méltó azért, mert kell, hogy az MKP regionális politikusai is figyelmet szenteljenek mondanivalójának. A DSZM részéről a regionális sajtóban megindult a járási elöljárók elleni rágalomhadjárat, melynek élén a Hlas ľudu áll. A lap a Jožo Malý-, Juraj Tevec- és Stano Illéš-féle kétes alakok írásaival a DSZM szócsöve, de ami még Égövünk természete így parancsolja, bármily csikorgó legyen is a tél fagya, bármekkora tömegű a Kárpát-medence balsors sújtotta részein a hó, a jég, a halál. Vagy három hete a fővárosi kertészet visszanyesette környékünkön az aranyesőcserjéket, de már ott gyöngyöztek az ágakon az első rügyek. Feleségem fölmarkolt néhány gallyat a sárból, itthon leöblítette, vázába tette őket, s pár nap múlva kivirágoztak. A meleg és a fölszivárgó víz hívja-küldi a csodát: a magból s a fa rostjaiból új életet fakaszt. Lelkem félszegen derűs felének lett igaza, a tavasz már mutogatja magát, s legalább első jeleit, ki tudja, meddig, ismét láthatom, hallhatom, szagolhatom és megsimíthatom. Ez a nagypéntek és a húsvét évente ismétlődő földi misztériuma. „Kelj fel és járj!" - mondta az Istenem... láthatom, hallhatom, szagolhatom és megsimíthatom. ber egy-egy közel-keleti kortársának, s az illető fölkelt és járt, hiába hevert ott esélytelenül. „A te hited megtartott téged" - mondta aztán neki, ha csak beteg volt, vagy: „Legyen a te hited szerint" - ha a beteg vagy a halott rokona fordult hozzá erős hittel segítségért, s az illető meggyógyult vagy föltámadt. Neki az Atya mondta ugyanazt, amit Ő kiáltott a sziklasírba Lázárnak: „Jöjj ki!" ennél is bosszantóbb, a nemzetiségi ellentétek nyílt szítója lett. Csak a vak nem látja az elöljárók ellen indított támadások hátterét; amikor Zachar Pálról vagy Keszegh Margitról ír, a szlovákiai magyarságot támadja és akarja nevetségessé tenni! Az a Jozef Bakó, aki elég sok ingyenebédet elfogyasztott egyik nagyközségünk éttermében, az Érsekújvári járás gazdasági bukásáról beszél. Épp ő, akinek működése idején minden valamit jelentő vállalat tönkrement Érsekújvárott. Aki nem ismeri Ladislav Marenčákot, az érsekújvárijárási elöljárót - aki személyes jó barátom volt és lesz, és aki ugyan nem tud magyarul, de velejéig demokrata és talpig ember -, azt hihetné, hogy rossz, magyarelIstennél minden lehetséges, ő szab törvényt a világnak, övé a tavasz, a húsvét, a föltámadás. Már a Fiút is úgy ítélték meg az első, kamaszkori tanítás után, a templomban, hogy nem úgy beszél, mint az írástudók, akik csak értelmezik az Istentől nyert törvényt, hanem mint az, akinek hatalma van, szuverénül. Mint aki maga is a törvény forrása. Gyógyít, föltámaszt, átszerkeszti az alkotmányt, az értékrendet; belenyúl a Teremtésbe, csiszol rajta, kicövekeli az emberi jobbulás irányát, hosszú távon társadalmi rendeket rombol és újakat épít, mert mandátumát az Atyától nyerte. Meghalt, s ezt végül is mindenki természetesnek találta, de nem hitte, hogy többször is jelentette, hogy így lesz, azért halt meg, hogy föltámadjon, mint a közép-európai lomberdő, amiként én sem bírom elképzelni, jóllehet, hatvanegyhatvankétszer nemcsak megéltem, hanem meg is tapasztaltam, tudásom is jósolja, hogy március végére ki kell az évnek tavaszodnia. Most aztán a tavaszról s az Istenember húsvéti föltámadásáról életünk jut eszembe. Hányszor keseredtünk el az utóbbi, mondjuk, húsz esztendőben, mint azelőtt őseink is lépten-nyomon, hogy: uramisten, miként lesz ebből a szibériai télbe dermedt fél Eurázsiából, amely ránk súlyosuk, olvadás, tavasz, sőt - de erre már gondolni sem igen mertünk - európai nyár, tüdőrepesztő szabadság, mediterrán gyökerű, jelzőtlen demokrácia, társadalmi jókedv, nemzetek és nemzeti kisebbségek tavasza? lenes döntéseivel lehetetlen helyzetbe hozza az MKP járási politikusait. De téved! Lehetetlenné néha mi tesszük magunkat, amikor megfutamodásunkkal lehetőséget adunk a támadóknak. Nézzünk inkább magunkba, regionális^ MKPpolitikusok! Bencze István Tardoskedd Nem csalás, nem ámítás! (Válasz Benes Ildikónak) Nagyon elkeserített a leveled, amely március 25-én jelent meg. Úgy írtál, mintha a rendezők célja az lett volna, hogy anyagi haszon reményében becsapják a közönséget. Csak Az átmenet lassú; ravasz a tavasz, mondják, az április szeszélyes, de még a május is hozhat kellemetlen kis fordulatokat, ismerjük a fagyosszentek természetét, tőlünk délre, néhány száz kilométerre még gyilkol a tél, vajdasági rokonaim élete nyomorban és rettegésben telik, bombákkal kell, sajnos, törni a jeget, ott még „tél van és csend a hó és halál" - mondjuk VöMeghalt, s ezt végül is mindenki természetesnek találta... rösmartyval, megboldogult Mikola Anikónkkal és a vajdasági Jung Károllyal, de a régió néhány nemzete már kiolvasztotta magát, igaz, nagy áron, a jégpáncélból. Hosszú volt ez a tél, hosszú és kegyetlen, Eurázsia felét dermesztette meg és fagyasztotta egy olyan létformába, amelyben, jóllehet, szegény volt, sohasem élt annak előtte, de a feltámadás hosszú pillanatai eljöttek, látjuk, éljük őket, gémberedett tagjailikat próbálgatjuk, s kezdjük elhinni, hogy élünk. Kívülről érkezik a fölszólítás, hogy „Kelj föl, és járj!", s csak azoknál sikeres, aldk hittel fogadják: ha a Teremtő akarata és a teremtett lény benső ereje áthatja egymást. A fa óhajtja, az Istenember tudta. Mi higgyünk a húsvét erejében, s akik hiszünk, feltámadunk. A szerző író, műfordító, szerkesztő. emlékeztetni szeretnélek, hogy a meghívókon (plakát nem volt) az „ex-Treff" szó szerepelt. Ugyanis 15 év után nem várhatjuk el, hogy a közkedvelt zenekarok a régi felállásban lépjenek színpadra. Sajnálatos tény, hogy itt a sors is közbeszólt. Továbbá: nem a Treff zenekar volt betiltva, hanem az Európa (egy rövid ideig). A szervezők nem a Treff koncertjére invitáltak bennünket, hanem csak szórakozni, meghallgatni a régi dalokat régi barátainkkal, akiket talán már 15 éve nem láttunk. Leveledből ítélve Neked nem volt ott a baráti társaságod, így azzal szórakoztál, hogy hibákat kerestél. A közmondás szerint „aki keres, az talál". Kosinszký Alena Vágkirályfa