Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-03 / 77. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 3. VENDÉGKOMMENTÁR Kétes kétesélyes Az, hogy a koszovói konfliktus miatt elkezdődik a NATO-táma­dás Jugoszlávia ellen, már na­pokkal az események bekövet­kezése előtt a napnál is világo­sabb volt. Milosevics jugoszláv elnök semmiképpen nem volt hajlandó engedni, és talán tit­kon a légicsapások elkerülését is remélte, az Észak-atlanti Szö­vetség pedig nem tehetett mást, mint odacsapott. Ha npm tette volna, presztízsveszteséget szenvedett volna. A támadás megkezdése viszont olyan kényszerpá­lyára állította a fele­ket, hogy innen már gyakorlatilag nincs visszaút, miközben megjósolni sem le­het, mi lesz a végki­fejlet. Az első na­pokban még felcsil­lant a remény, hogy Milosévics a nagy veszteségek hatásá­ra és a nagy túlerőre hivatkozva mégis meghátrál. Ám nem ez történt, a szerb vezetés bekeményített, és hihetetlen méretű etnikai tisztogatásba kezdett. A legvé­resebb eszközöktől sem riad vissza, ami miatt tömegesen hagyják el az albánok Koszovót. Milosevics ezzel a magatartás­sal kész helyzetet akar teremte­ni, s azt hiszi, hogy az erőszakkal kialakított új helyze­tet az idő múlásával elfogadja a nemzetközi közvélemény. Nem is olyan távoli ebbéli élménye, hiszen a Boszniában történteket is sokáig tűrte a világ, az etnikai tisztogatás eredményeként el­menekültek azóta sem tértek vissza. Milosevics arra játszik, hogy nyer. Nem háborút, csak csatát, de neki ez is elég. A ju­goszláv hadsereg minden bi­zonnyal vereséget szenved, Milosevics viszont hatalmon marad. Kevés kétség fér ehhez, annál is inkább, mert a NATO­csapások nemhogy megosztot­ták volna a jugoszláv politikai vezetést és a közvé­leményt, hanem egy­ségfrontot teremtet­tek az elnök mögött, felsorakozott mögé szinte az egész or­szág. Más kérdés, hogy mit lehet elérni a sorozatos légicsapásokkal. Az etnikai tisztogatás megakadályozását a jelek szerint semmi­képpen. Valószínű­leg Milosevics meg­hátrálását sem. A közeli jövő el­dönti, hogy az „eredménytelen­ség" kiváltja-e a szárazföldi be­avatkozást vagy maradnak „csak" a légicsapások. A száratföldi csapatok bevetését viszont több NATO-tagállam el­lenzi, ráadásul az amerikaiak csaknem kétharmada helytele­nítené. Az erről szóló döntés te­hát több mint kétesélyes. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Forró Evelyn JEGYZET Egy furcsa szocdem TÓTH MIHÁLY Nem könnyű feladatra vállalkoztak, akik elhatározták, hogy a bolsevik típusú szlovákiai baloldalt szociáldemokrata minőségűvé alakítják át. Pavel Koncoš földművelésügyi miniszterről akár az ilyennemű tétovaság szobrát is meg lehetne alkotni. A múlt héten azzal keltett feltűnést, hogy pártja, a DBP politikája fő irányvona­lával ellentétben tett nyilatkozatokat Szlovákia külpolitikájáról, konkrétabban: az ország és a NATO viszonyáról. Mečiar udvari lapja, a Slovenská Republika hasábjain vállalt telefonos „kérdés-felelet" párbeszédet. Ez önmagában nem eleve kivetniva­ló. Az viszont már elgondolkodtató, hogy kérdésekre válaszoló kormánytagként olyan kijelentéseket tett, amelyek már nemcsak a DBP baloldali mivoltát, tehát nem a keresztényekhez, a liberálisok­hoz, a zöldekhez viszonyított másságát tükrözik, hanem a minisz­ternek a két ellenzéki párt - a DSZM és az SZNP - iránti rokon­szenvét. Furcsa szociáldemokratának bizonyult Koncoš miniszter a Republika hasábjain. És fura kormánytagnak. Mintha nem olvasta volna el a Dzurinda-kabinet kormányprogramját! „Inkább tartóz­kodóan viseltetnék a NATO-ba való belépéssel kapcsolatban" - ol­vashattuk a Republikában. A NATO-gépek Szlovákia légterén való átrepülése kérdését tekintve pedig egy gyékényen árul Slotával, Hofbauerral és a nemzetiek többi stratégájával E magatartás egyik magyarázata, hogy Koncoš miniszter lelkileg „úgy maradt", és most nosztalgiázgat. A másik magyarázat: felderítésre vállalko­zott. Azt akarja megállapítani, hogy a nemzeti oldalon mekkora a hajlandóság a demokratikus baloldalhoz való átigazolásra. Kisebb­nagyobb .bukdácsolásai ellenére a DBP mind itthon, mind a nem­zetközi politikában elhitette magáról, hogy szociáldemokratává vált. Mindenképpen jogos megütközést kelt, ha egy kormánytag nosztalgiázása úgy jut kifejezésre, hogy semmibe veszi kormánya programjának egyik meghatározó elemét. De még ennél is meg­hökkentőbb, ha a célból populista egy miniszter, hogy a politikai szuterénból nyerjen meg pártja számára támogatókat. SZLOVÁKIAI M AQVAR NAPILAP Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) . Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Még a húsvéti tojás sem olyan törékeny,, mint a kormánykoalíció. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DER STANDARD „Szétszakadhat a NATO, ha kudar­cot vallanak a jugoszláviai légi csa­pások"-jósolja Ralph Peters ameri­kai katonai szakértő az osztrák lap­ban. Úgy véli: a dél-európai orszá­gok valószínűleg visszavonulnak a NATO-ból, és akkor Európa újra ket­tészakad - ezúttal az Alpok mentén. Peters szerint helytelen az elképze­lés, hogy a győzelemhez elég, ha a legmodernebb fegyvereket vetik be egy hadszíntéren, hiszen a korszerű rendszerek egymással szemben ha­tékonyak, ám tehetetlenek a faluról falura vonuló gyilkolókkal szem­ben. „Ha Koszovó pusztasággá válik és lakosságát elűzik, a füstölgő ro­mokon megkötött békét a NATO ku­darcaként értékelik majd" - jegyzi meg. Szerinte Milosevics politikai, de talán fizikai túlélése is össze van kötve Koszovó sorsával. „A Nyugat nem értette meg, hogy Milosevics nem engedhet, ha nem akarja egy belgrádi lámpavason végezni" - írja. Hibának tartja, hogy a NATO-tagor­szágok közötti konszenzus hiánya miatt a szövetség nem készített ter­vet már a kezdet kezdetén száraz­földi csapatok bevetésére, de óv at­tól is, hogy a szárazföldi bevetést el­hamarkodottan és rosszul készítsék elő, mert nagy veszteségekkel lehet számolni. Hosszú volt a tél, hosszú és kegyetlen, de már gémberedett tagjainkat próbálgatjuk, s kezdjük hinni, hogy élünk Eljöttek a feltámadás pillanatai Az én évszakom a tavasz. Az érett őszt is inkább azért vi­selem el, mert talán megint egyszer meglátom, hogy há­rom-négy hónap múlva tava­szodni kezd, a telet pedig végképp csak azért bírom ki, mert minden napjával köze­lebb visz a rügyek kipattaná­sához. KONCSÓL LÁSZLÓ Mindazonáltal, noha ez a hatvan­harmadik tavaszom, télről télre az látszik a leghitelesebb csodának, hogy az új tavaszt is megérem, s ki is bírom tüdőfeszítő boldogságát, sőt hogy egyáltalán kitavaszodik. Azt, hogy a kikelet nyárba, őszbe, télbe fordul, az ember természe­tesnek találja, nem kétli, ez a dol­gok iránya, az öregedés, az elmú­lás, a halál. A tavasz nem rendjénvaló évszak: hogyan lesz ebből a száraz, zörgő, élettelen, barna és csontszürke fű-, cserje-, törzs- és ágtömegből, ebből a hó­tól, jégtől, szánoktól és lábaktól le­tiport, kocsikeréknyomoktól vi­csorgó, sáros masszából, ebből a hullafoltos tetemből virágtakaró, harangvirágos erdei aljnövényzet, fagyai és bodza, lila orgona- és ró­zsaszín csipkebokor, zöld falomb? Sehogy, mondja elmém borús fele, mert nem is lehet. A rét, az erdő örökre halott, a mag nem kel ki, nincs több feltámadás. Aztán mégis lett, mert valaki, aki nálamnál sokkal hatalmasabb, ezt kódolta a Teremtés programjába. VISSZHANG Újra célpont vagyunk Vrabec Mária tollából érdekes, iz­galmas és leleplező írások jelen­nek meg; a február 17-i számban Személyre szabott támadások cím­mel írt figyelemre méltó cikket. Fi­gyelemre méltó azért, mert kell, hogy az MKP regionális politikusai is figyelmet szenteljenek monda­nivalójának. A DSZM részéről a re­gionális sajtóban megindult a járá­si elöljárók elleni rágalomhadjá­rat, melynek élén a Hlas ľudu áll. A lap a Jožo Malý-, Juraj Tevec- és Stano Illéš-féle kétes alakok írásai­val a DSZM szócsöve, de ami még Égövünk természete így paran­csolja, bármily csikorgó legyen is a tél fagya, bármekkora tömegű a Kárpát-medence balsors sújtotta részein a hó, a jég, a halál. Vagy három hete a fővárosi kertészet visszanyesette környékünkön az aranyesőcserjéket, de már ott gyöngyöztek az ágakon az első rü­gyek. Feleségem fölmarkolt né­hány gallyat a sárból, itthon leöblí­tette, vázába tette őket, s pár nap múlva kivirágoztak. A meleg és a fölszivárgó víz hívja-küldi a cso­dát: a magból s a fa rostjaiból új életet fakaszt. Lelkem félszegen derűs felének lett igaza, a tavasz már mutogatja magát, s legalább első jeleit, ki tudja, meddig, ismét láthatom, hallhatom, szagolhatom és megsimíthatom. Ez a nagypéntek és a húsvét évente ismétlődő földi misztériuma. „Kelj fel és járj!" - mondta az Istenem­... láthatom, hallhatom, szagolhatom és megsi­míthatom. ber egy-egy közel-keleti kortársá­nak, s az illető fölkelt és járt, hiába hevert ott esélytelenül. „A te hited megtartott téged" - mondta aztán neki, ha csak beteg volt, vagy: „Le­gyen a te hited szerint" - ha a be­teg vagy a halott rokona fordult hozzá erős hittel segítségért, s az illető meggyógyult vagy föltá­madt. Neki az Atya mondta ugyan­azt, amit Ő kiáltott a sziklasírba Lázárnak: „Jöjj ki!" ennél is bosszantóbb, a nemzetisé­gi ellentétek nyílt szítója lett. Csak a vak nem látja az elöljárók ellen indított támadások hátterét; ami­kor Zachar Pálról vagy Keszegh Margitról ír, a szlovákiai magyar­ságot támadja és akarja nevetsé­gessé tenni! Az a Jozef Bakó, aki elég sok ingyenebédet elfogyasz­tott egyik nagyközségünk éttermé­ben, az Érsekújvári járás gazdasági bukásáról beszél. Épp ő, akinek működése idején minden valamit jelentő vállalat tönkrement Érsekújvárott. Aki nem ismeri Ladislav Marenčákot, az érsekúj­várijárási elöljárót - aki személyes jó barátom volt és lesz, és aki ugyan nem tud magyarul, de vele­jéig demokrata és talpig ember -, azt hihetné, hogy rossz, magyarel­Istennél minden lehetséges, ő szab törvényt a világnak, övé a tavasz, a húsvét, a föltámadás. Már a Fiút is úgy ítélték meg az első, kamaszko­ri tanítás után, a templomban, hogy nem úgy beszél, mint az írás­tudók, akik csak értelmezik az Is­tentől nyert törvényt, hanem mint az, akinek hatalma van, szuveré­nül. Mint aki maga is a törvény for­rása. Gyógyít, föltámaszt, átszer­keszti az alkotmányt, az értékren­det; belenyúl a Teremtésbe, csiszol rajta, kicövekeli az emberi jobbu­lás irányát, hosszú távon társadal­mi rendeket rombol és újakat épít, mert mandátumát az Atyától nyer­te. Meghalt, s ezt végül is minden­ki természetesnek találta, de nem hitte, hogy többször is jelentette, hogy így lesz, azért halt meg, hogy föltámadjon, mint a közép-európai lomberdő, amiként én sem bírom elképzelni, jóllehet, hatvanegy­hatvankétszer nemcsak megéltem, hanem meg is tapasztaltam, tudá­som is jósolja, hogy március végé­re ki kell az évnek tavaszodnia. Most aztán a tavaszról s az Isten­ember húsvéti föltámadásáról éle­tünk jut eszembe. Hányszor kese­redtünk el az utóbbi, mondjuk, húsz esztendőben, mint azelőtt őseink is lépten-nyomon, hogy: uramisten, miként lesz ebből a szi­bériai télbe dermedt fél Eurázsiá­ból, amely ránk súlyosuk, olvadás, tavasz, sőt - de erre már gondolni sem igen mertünk - európai nyár, tüdőrepesztő szabadság, mediter­rán gyökerű, jelzőtlen demokrá­cia, társadalmi jókedv, nemzetek és nemzeti kisebbségek tavasza? lenes döntéseivel lehetetlen hely­zetbe hozza az MKP járási politiku­sait. De téved! Lehetetlenné néha mi tesszük magunkat, amikor megfutamodásunkkal lehetőséget adunk a támadóknak. Nézzünk in­kább magunkba, regionális^ MKP­politikusok! Bencze István Tardoskedd Nem csalás, nem ámítás! (Válasz Benes Ildikónak) Nagyon elkeserített a leveled, amely már­cius 25-én jelent meg. Úgy írtál, mintha a rendezők célja az lett vol­na, hogy anyagi haszon reményé­ben becsapják a közönséget. Csak Az átmenet lassú; ravasz a tavasz, mondják, az április szeszélyes, de még a május is hozhat kellemetlen kis fordulatokat, ismerjük a fa­gyosszentek természetét, tőlünk délre, néhány száz kilométerre még gyilkol a tél, vajdasági roko­naim élete nyomorban és rettegés­ben telik, bombákkal kell, sajnos, törni a jeget, ott még „tél van és csend a hó és halál" - mondjuk Vö­Meghalt, s ezt végül is mindenki természetes­nek találta... rösmartyval, megboldogult Mikola Anikónkkal és a vajdasági Jung Ká­rollyal, de a régió néhány nemzete már kiolvasztotta magát, igaz, nagy áron, a jégpáncélból. Hosszú volt ez a tél, hosszú és ke­gyetlen, Eurázsia felét dermesztet­te meg és fagyasztotta egy olyan létformába, amelyben, jóllehet, szegény volt, sohasem élt annak előtte, de a feltámadás hosszú pil­lanatai eljöttek, látjuk, éljük őket, gémberedett tagjailikat próbálgat­juk, s kezdjük elhinni, hogy élünk. Kívülről érkezik a fölszólítás, hogy „Kelj föl, és járj!", s csak azoknál si­keres, aldk hittel fogadják: ha a Te­remtő akarata és a teremtett lény benső ereje áthatja egymást. A fa óhajtja, az Istenember tudta. Mi higgyünk a húsvét erejében, s akik hiszünk, feltámadunk. A szerző író, műfordító, szer­kesztő. emlékeztetni szeretnélek, hogy a meghívókon (plakát nem volt) az „ex-Treff" szó szerepelt. Ugyanis 15 év után nem várhatjuk el, hogy a közkedvelt zenekarok a régi fel­állásban lépjenek színpadra. Saj­nálatos tény, hogy itt a sors is köz­beszólt. Továbbá: nem a Treff ze­nekar volt betiltva, hanem az Eu­rópa (egy rövid ideig). A szervezők nem a Treff koncertjére invitáltak bennünket, hanem csak szórakoz­ni, meghallgatni a régi dalokat ré­gi barátainkkal, akiket talán már 15 éve nem láttunk. Leveledből ítélve Neked nem volt ott a baráti társaságod, így azzal szórakoztál, hogy hibákat kerestél. A közmon­dás szerint „aki keres, az talál". Kosinszký Alena Vágkirályfa

Next

/
Thumbnails
Contents