Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-14 / 85. szám, szerda

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 14. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 14. számában feltett kérdésre a héten 498 helyes meg­fejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda a VASÁR­NAP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Soós Adrián dercsikai, Nagy Mária vágfarkasdi és Csáji Elek nagyidai olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Az ördög köpenyében, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Koszorúzási ünnepség az évfordulón Léva. A nagysallói csata 150. évfordulója alkalmából a Csemadok lévai alapszervezete április 18-án 17 órakor kulturális műsorral egybekötött koszorúzási ünnepséget rendez. A lévai temetőben a hősök emlékművénél Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mond ünnepi beszédet. Az ünnepségen részt vesz a Rákóczi Szövetség küldöttsége Halzl József elnök vezetésével, (úl) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei 11.30 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Ga­ramnál 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Vérnász, Edit Piaf 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Sárospatakon) Az ügynök halála 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Figaro házassága 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Sziki-szökevény (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az élet szép (ol.) 15.15, 17.30 Spanyol filmnapok 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 17.30 Rush Hour (am.) 18, 21 A vízhordó (am.) 16.30, 19.30 Halloween 20 év múl­va (am.) 18, 21 Szükségállapot (am.) 17,19 Tommy (brit) 20 Mire vége a napnak (szl.) 19.30 KASSA DRUŽBA: Angyalok városa (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Az élet szép (ol.) 15.45, 18 Celebrity (am.) 20.15 ÚSMEV: Két apának hány a fele? (fr.) 16,18, 20 IMPULZ: Érzékek iskolája (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A szerelem hálójában (am.) 17.30, 20 VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Szerelmes Shakespeare (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az élet szép (ol.) 19 LÉVA ­JUNIOR: Szerelmes Shakespeare (am.) 16.30, 19.30 LOSONC ­APOLLO: Az őrület határán (am.) 16.30, 19.45 GALÁNTA - VMK: Apád, anyád idejöjjön! (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER - VMK: Dr. Dolittle (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: A szentfazék (am.) 13.30, 20.15 Európa Expressz (magy.) 11.15, 15.45, 18 Az invázium (am.) 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 A szerelem hálójában (am.) 17.15, 19.45 Babe 2. (am.) 11.15,13.15,15.15 Még mindig tudom, mit tettél ta­valy nyáron (am.) 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 Joe, az óriásgorilla (am.) 12.15, 14.45 Jackie Brown (am.) 17,19.45 Az élet szép (ol.) 12, 14.45, 17.15, 19.45 Szerelmes Shakespeare (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Egy bogár élete (am.) 11.30 Életem szerelme (am.) 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 Édesek és mostohák (am.) 11, 13.15,15.30, 17.45, 20 A nő kétszer (am.) 12, 14, 16,18 Az őrület határán (am.) 20 LLOYD: Good Will Hunting (am.) 18 Dolcsi vita (am.) 20, 22 RÁBA: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 17.45, 20 RÁBA EURÓPA: Ronin (am.) 17.30, 19.30 RÁBA PINCEMOZI: A cseh film 1968-1998 (cseh) 17, 19 FENYVES AUTÓSMOZI: Truman-show (am.) 21 Tanúk és hamis tanúk címmel nyílt fotókiállítás a pozsonyi Profil Galériá­ban. A kiállítás kurátora, Ján Lofaj a TA SR és a ČTK fotóarchívumából vá­logatva mutatja be egy letűnt kor valóságát és hazugságait úgy, ahogy a fotósok látták. (TA SR-felvétel) Milan Mikulčík Budapesten szerepelt Eszenyi Enikő videoklipjében. Hangjával egy dalban is jelen lesz. Orlando után magyar katona „Kellemes forgatás volt... (Szőke András felvétele) „Szia Enikő, ja som Milan. Ja uzsé pazvanyil, no ti nem bil doma. Ljublju tyebja!" íme, egy zenei értékű üzenet! Milan Mikulčík, a pozsonyi Hviezdoslav Színház tagja hagyta Eszenyi Enikő tele­fonrögzítőjén, jó pár hónap­pal ezelőtt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Akkor még ő sem gondolta: mind­ez beépül egy dalba, lemezre kerül, Eszenyi Enikő első hanghordozójá­ra. A májusban megjelenő albu­mon tizenhét régi-új sláger, java­részt tangó szerepel, régi dalok va­donatúj hangszerelésben. A stúdió­munkálatokról, a szokásostól me­rőben eltérő képi megfogalmazás­ban, szenvedélyt és fülledt erotikát árasztó werkfilm készült Viszt Atti­la rendezésében. S most megszüle­tett a Maga már nem nekem való című dal videoklipje is. Ennek egyik szereplője Milan Mikulčík, az Eszenyi Enikő-rendezte Ahogy tet­szik szlovák Orlandója. Meglepte a meghívás? Enikőnél már semmi sem lep meg. Szeretem az ötleteit. Itt most azt találta ki, hogy katona vagyok. Pedig még csak lesz. Igen, megkaptam az előzetes érte­sítőt. Júliusra szól a behívó. A haját is a ldiphez vágatta egy centisre? Nem, ez csak a véletlen műve. Fur­csa egybeesés. De mint tudjuk: a véletlent sem a véletlen szüli. Ma­radjunk hát abban, hogy jól időzí­tettem. És eltávozást kap a katona? Találkozik a szerelmével. Egymás mellett hevernek a réten. A fiú pu­szit ad a lánynak, kezébe nyom egy kék medailont, amelyben benne a képük, aztán jönnek a barátai és elmegy velük, a lány pedig ott ma­rad sírva, egyedül. Énikő margaré­tákkal díszített nyári ruhában, copfosan játszotta a szerepet, en­gem meg magyar katonának öltöz­tettek. Kellemes forgatás volt. Mindenki ingyen dolgozott, és még így is megtiszteltetésnek vet­te, hogy köze lehet a kliphez. 1996. június 21-e mindkettőjük pályáján fontos dátum. Ezen a napon volt az Ahogy tetszik be­mutatója Pozsonyban. Orlandó­ként ön az év felfedezettje lett, az előadás pedig megkapta a legjobb rendezés díját. Azóta is telt házzal megy. Szereti a szakma, és dicsérik a nézők is. Az én életemben nemcsak azért fon­tos, mert elismerést hozott szá­momra. Ezzel a darabbal kerültem éles látószögbe, és azóta is úgy ér­zem, hogy figyelnek rám. Az Ahogy tetszik magasra emelte előttem a lécet, alatta már nem ugorhatok. Szerintem Diana Mórová is hasonlóképpen érez, aki Rosalindát játszotta a darabban. Az Ahogy tetszik szélesre tárta előttünk a kaput. Az én fejemben egyébként meg sem fordult annak idején, hogy én kapom meg Orlando szerepét. Enikő választá­sa azonban nemcsak engem - a közvetlen kollégáimat is meglepte. A próbamódszere, a munkához va­ló viszonya is más, mint ami ná­lunk szokásos. Friss szelet, nagy energiát hozott magával. Á Shakespeare-darabokhoz kapcso­lódó'konvenciót pillantok alatt fel­borította. Látásmódjával, játékstí­lusával valósággal felforgatta a színházat. Vígjátékot próbáltunk, de nem arra figyeltünk, hogy a né­zők hol, mikor kapnak nevetőgör­csöt, hanem hogy tisztán, őszin­tén, valós érzelmekkel játsszunk. Megtanított bennünket például ar­ra is, hogy egy felkiáltásban in­kább humor legyen, mint agresz­szió. Jó helyzeteket teremtett a próbán, nagy lehetőségeket, s ami az egész csapatot felvillanyozta: nála a munka nem kettőkor ért vé­get. Ilyen itt még nem volt. Annyi­ra motiválni tudott bennünket, olyan lelkessé tette a társulatot, hogy nemcsak vártuk a próbát, ha­nem boldogok voltunk, hogy dol­gozhattunk vele. A legelső találkozásukról, a szín­ház emeleti próbatermében, mi­lyen képek maradtak meg az em­lékezetében? Először is, rendező hozzám úgy még nem szólt, mint ő. Ilyen köz­vetlen hangot még nem ütött meg senki. Meglátott és azt mondta. „Á, Orlando, gyere gyorsan, mutass valamit!" Én meg ott álltam döb­benten, hogy „ez meg mi akar len­ni?". És egy órán keresztül csak ezt ismételgettem magamban. Hogy „ki ez és mit akar?" Lent, a színpa­don próbáltam, amikor szóltak, hogy menjek fel az emeletre, van itt valaki, aki meg akar nézni. Kol­légám, Kassai Csongor súgta meg, hogy ki ő. Addig én a nevét sem hallottam, filmekben nem láttam, nem tudtam, hogy micsoda szí­nésznő. Amikor megláttam, jó napottal köszöntem neki, ő meg rögtön letegezett. És már magya­rázta is, mit kér tőlem. Iszonyú nagy energiát sugárzott, ez nyom­ban megfogott benne. Lelkes volt. Szinte égett a játéktól. A főpróbá­ról is maradt egy emlékem. Pár percre kiestem a szerepből, nem tudtam összpontosítani. „Ha kép­telen vagy játszani, legalább mondd a szöveget", kiáltotta rám mindenki előtt. Ezzel úgy felrá­zott, hogy azonnal folytatni tud­tam. Lassan három éve mindennek. Melyikük változott többet az­óta? Ő nem, az biztos. Ő ugyanolyan magas szintjén áll az önismeret­nek, mint akkor, és az életben kitű­zött célját is pontosan látja. A videoklip forgatása közben milyen volt? Mint máskor. Mondom, hogy nem változott. Figyeli, tiszteli a munka­társait. Mellette senki sem hiszi mellékszereplőnek magát. Min­denkivel éreztetni tudja, hogy szüksége van rá, de ha hibát észlel, azonnal szóvá teszi. A tekintélye sem úgy jelenik meg, hogy félné­nek, rettegnének tőle. Pozitív energiát sugall és jó a humorérzé­ke. Bizonyára hallotta már: a követ­kező évadban Brechtet vagy Turgenyevet rendez majd Po­zsonyban. Ha katona leszek, mundérban ülök majd a bemutatón. S ha nem? Akkor boldogan játszanék nála. Brechtet vagy ... ... inkább Brechtet. Abban sokkoló erő van. Juhász Katalin lírájából kiérezhető a modern angol és amerikai irodalomra való nagyfokú odafigyelés Kiszáradnak-e valaha a vad gondolatok? HARASZTI MÁRIA Juhász Katalin „Gerezdek" című verseskötetével indult 1994-ben az AB-ART kiadó pályakezdő alko­tók számára létrehívott Start Könyvek sorozata. Lackfi János a Magyar Naplóban 1996 végén így írt róla: „Könnyed, öntörvényű szabad verses formát alakít ki, so­rai gördülnek, képei olykor az evi­dencia erejével, máskor épp meg­hökkentő társításaikkal hatnak. Már-már mániákus szenvedély iz­zítja a szövegeket, szikrákat fa­kaszt az anyagból, olykor önfeledt játékokra kapatja a szerzőt." Né­meth Zoltán egy évvel később töb­bek között így jellemezte: „Juhász Katalin azért érdekes jelensége a 90-es évek irodalmának, mert úgy néz ki, valamilyen szintetizáló haj­lam működik lírájában - versei közérthetőségre törekednek, de minden sora mögött ott érződik valamiféle műveltségeszmény, a nyelvi megelőzöttség szigorú logi­kája; szövegei mögül nem egy, ha­nem az általános, absztrakt én szcenarikája, megrendezett folya­matai bomlanak ki, s így nem ide­gen tőle az 50-es, 60-as évek költé­szetének egyik erős vonulata, a tárgyias líra sem." Első verseskötetének megjelenése és kedvező visszhangja után Ju­hász Katalin még két antológiában szerepelt („Magyar költőnők anto­lógiája", ,Ángyalzsugor"), a költő pedig számos találkozón bemutat­kozhatott. A Szlovákiai Magyar írók Társasága tagjai sorába, sőt a vezetőségébe választotta. A szerző azóta is jelentős irodalomszerve­zői munkát fejt ki - főszerkesztő­ként jegyzi a Szőrös Kő című iro­dalmi-művészeti folyóiratot, író­palántákat nevelget az Ifi hasábja­in, és irodalmi klubesteket vezet Határozott véleménye van korunk „Mac"­kultúrájáról is. Kassán. Ilyen sokoldalú elfoglalt­ság mellett is meg-megszólítja őt a múzsa, ennek bizonyítéka a most megjelent kötet, amelyben „Le Big Mac" cím alatt az 1994 óta írt és fo­lyóiratokban részben publikált J C -Á - Z K /, 1 a t j // L B'G Mac verseit gyűjtötte össze. A saját ter­vezésű borító árulkodik az indítta­tásról is. Tükröm tükröm c. versé­ben így fogalmaz: „nem tudom jó­e rossz-e/enyém-e csak/vagy bár­kié lehet/a dohos bölcső a kék me­se a formátlan/kicsi felhők/elbújni nem volt és nincs hová/a nyakam­ba kötött/valóság elől". A felnőtt társadalom megkötöttsé­geibe lassan beletörő-beletörődő forrongó alkat meghasonulásait és apró lázadásait követhetjük nyo­mon a kötetben, miközben szinte észrevétlenül beavat titkos szer­tartásaiba. „Tudom, honnan szól a fütty,/de nem mehetek sehová./ Hóemberül állok,/mind behordták a fonott/kerti székeket./Arra gon­dolok, amire kell./Szalonképes le­szek köztetek./Ezentúl késsel-vil­lával, körömcipőben,/ügyelek Ph­értékre és koleszterinre,/ tartalék­lángon káromkodom,/ szalvétával törlöm a szám." (Civizoláció) Ju­hász Katalin lírájából kiérezhető a modern angol és amerikai iroda­lomra való odafigyelés, határozott véleménye van korunk „Mac"­kultúrájáról is. A költő figyel, s mintegy felülnézetből láttatja ve­lünk azt, ami éppen foglalkoztatja. Módszerének megfogalmazása is lehetne a dEUS című vers néhány sora: „képeim a közeliek is/olya­nok lettek mintha/az egész fény­évekre/tőlem zajlott volna". S bár igaz, amit A fent című versében le­ír, hogy „Talán a legvadabb/gon­dolatok is/kiszáradnak egy­szer/nyomtalan", de a könyvek ­bízzunk benne - megmaradnak. AB-ART, 1999

Next

/
Thumbnails
Contents