Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-14 / 85. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 14. JEGYZET Halleluja, megszületett! GÖRFÖL ZSUZSA Már kezdtem aggódni. Össze­fog a hatalmas Oroszország a jó nagy Fehéroroszországgal, és most még Jugoszlávia is csatlakozik hozzájuk. Ennek a fele sem tréfa, a szent szláv szövetkezés majd ragályként terjed Európában, megfertőzi az ukránokat, szlovákokat, cseheket, horvátokat... Mire idejutottam, megnyugodtam. Sok mindent el tudok képzel­ni, de azt végképp nem, hogy a csehek szövetkeznének az oro­szokkal, a horvátok a szerbek­kel, a lengyelek az ukránokkal. Bár az ukránok között jócskán akad olyan összeborulós fajta, múltba révedt tekintetű elv­társ. Azt pedig mi tudjuk a leg­jobban, hogy a magukat jó szlovákoknak tartók milyen el­szántan vágyakoznak egy olyan világ után, amelyben a szlávokra mindig süt a nap. Hát csak vágyakozzanak! Le­gyenek részesei - de csak ők! - ennek a gazdasági és politi­kai csődtömegnek, amelynek élén a minden tekintetben la­bilis Jelcin halad az államel­nöki poszton is kolhozelnök­ként viselkedő Lukasenkóval és a háborús bűnökkel alapo­san gyanúsítható Milose­viccsel karöltve. Úgy, mint Jugoszlávia, nyu­godtan csatlakozhatnak: jelké­pesen, hőzöngve. Szerbia per­sze nem tiltakozik, hiszen ön­magát tekinti Jugoszláviának. Montenegrónak viszont esze ágában sincs elfogadni ezt a döntést, demokratikus beállí­tottságú képviselői részt sem vettek a szövetségi parlament szavazásán. Ennél karakánabb csak egy szem szerb, meg az összesen négy vajdasági ma­gyar honatya volt: ők tartóz­kodtak, amihez az adott hely­zetben nagy bátorság kellett. És lőn Unió! Igaz, három év alatt még orosz-fehérorosz formában sem született meg, tehát olyan mindegy, hogy Jugoszlávia csatlakozott-e vagy sem. Nem is beszélve arról, hogy Moszk­vában és Minszkben egyaránt elmaradt a nagy ünneplés, csak Milosevics ül diadalt. Meg a mi hözödöszös honatyá­ink siettek Belgrádba, talán hogy elsőként gratuláljanak a nagy semmihez. Bizonyára vit­tek ajándékot is, remélhetőleg azt a videokazettát, amelyről Milosevics megtanulhatja, ho­gyan kell egy nagy vezérnek könnyes búcsút intenie. TARCA Van bocsánat MOLNÁR NORBERT Szovjetnek lenni annyit jelent, soha ne kelljen mondanod: bo­csánat. Egyebek közt így parafrazálták a termékeny graffiti-szerzők a Lovestory hí­res mondatát a szerelemről és a bocsánatkérésről akkor, ami­kor az oroszok évekkel ezelőtt lelőttek egy koreai személy­szállító repülőgépet területük felett. A bocsánatkérés nem divatos szokás tájainkon, főleg nem felsőbb körökben. A Magyar Televízió műsorát nézve talán ezért süppedtem megdöbbené­semben a székemhe. Nem tu­dom pontosan idézni a meteo­rológust (mert nem is lehet), de nagyjából ezt mondta: tér­ségünk időjárása annyira vál­tozékony, hogy még minket, meteorológusokat is megtré­fál, így elnézést kérek azért, amit tegnap előrejeleztem. Ennyi a pontatlan idézet. Nem tudom, a kedves olvasó hogy van vele, de én még me­teorológustól ilyet nem hallot­tam. Azt már megszoktam, hogy H. Bóna Mártának vagy Aigner Szilárdnak nem jön be a tippje - elvégre nem futuro­lógusok -, de ilyesmire álma­imban sem gondoltam. Valami őrületes nagy badarságot kel­lett mondania az időjósnak, hogy ezt is megéljük. A törté­net sajnos nem teljes, mert nem láttam az egy nappal ko­rábbijelentést, de ha bocsá­natkéréshez folyamodtak, va­lószínű kánikulára, vagy ép­pen hóviharokra készítettek fel bennünket. A másik bocsánatkérési eset korántsem ennyire mulatsá­gos, de legalább ennyire meg­lepő. Sajnos elkerülhetetlen, hogy ha bombáznak egy orszá­got, polgári áldozatok is van­nak. Még akkor is, ha a mo­zsárágyúk vagy az orosz Scudok ideje lejárt, s a mai ha­ditechnika oly pontos meg di­gitális. A NATO lebombázott egy hidat, amely a jugoszláv hadsereg egyik fontos utánpót­lást biztosító útvonalán volt. A híddal együtt egy vonatot is. Személyszállítót, mint annak idején az oroszok repülőgép formájában. Az oroszok ezt akarták, a NA­TO nem. Mondták is utána, hogy bocsánat, ez enyhe túlzás volt, polgári áldozatokat nem akarunk. Derék. Úgy járt a NA­TO, mint az öreg székely, aki­nek először a két lovát csapta agyon a villám, s csak azután a feleségét, utóbbit a székely nagy örömére. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakda@voxnova.sk Drágám, Görögországba utazom, de a vonat Jugoszlávián át megy. (Szalay Zoltán karikatúrája) Rendkívül jelentős volt a szlovák légtér megnyitása a NATO gépei számára Kétfelé húznak a visegrádi négyek A koszovói válságnak ko­moly hatása lesz Szlovákia integrációs törekvéseire. A március 12-én - tehát a csa­pások megkezdése előtt nem egész két héttel - a NATO-ba felvett három szomszédunk, Csehország, Magyarország és Lengyelország most esik át a „tűzkeresztségen". ONDREJCSÁK RÓBERT Az új tagok együttműködési készsé­gére, politikusaik nyilatkozataira és általában a válság alatti „viselkedé­sükre" odafigyelnek Brüsszelben. Az, hogy szomszédaink hogyan vizsgáznak, a NATO számára meg­határozó lesz a jövőben a tagjelöl­tek - köztük Szlovákia - felvétele­kor is. Nyilvánvaló, hogy a NATO nem vár a csehektől, magyaroktól és a lengyelektől katonai erőfeszíté­seket, hanem főleg (szóbeli) szoli­daritást a harcoló szövetségesekkel, és a légtér megnyitását a szövetség repülőgépei előtt. Magyarország ezeknek az elvárásoknak tökélete­sen eleget tett: a parlament elsöprő többséggel elfogadta a magyar lég­tér átengedését, az összes parla­menti párt és politikus - a MIÉP ki­vételével - támogatásáról biztosí­totta a NATO-t, sőt bejelentették, Lengyelország és Ma­gyarország „jó" szövetsé­ges módjára viselkedett. hogy hajlandóak a menekültek be­fogadására. Ezenkívül a szövetség használhatja a magyarországi repü­lőtereket, légi támaszpontokat. Ma­gyarország a vajdasági magyarok­kal kapcsolatos kényes helyzetére hivatkozva nem küld katonákat a válságövezetbe, amit Brüsszelben megértettek és elfogadtak (igaz, OLVASÓI LEVÉL Kresánek úr feledékenysége A feledékenység a politikusok és a közéleti személyiségek gyakori be­tegsége. Megválasztásuk után gyakran nem képesek vagy nem hajlandók visszaemlékezni válasz­tási ígéreteikre. Sőt arra sem, kik és miért választották meg őket. Ennek iskolapéldája Peter Kre­sánek Pozsony főpolgármesterévé választása volt két időszakon át. Bár a Kereszténydemokrata Moz­eleve nem számoltak ezzel a lehető­séggel). Lengyelország teljes mér­tékben támogatta a NATO-t, sőt a kormányfő Jerzy Buzek, valamint Janusz Onyszkiewicz védelmi mi­niszter szerint Varsó kész harcoló egységeket is Koszovóba küldeni, ha azt a helyzet úgy kívánja. Len­gyelország és Magyarország tehát ,jó" szövetséges módjára viselke­dett, sőt, részben bebizonyították, hogy belépésükkel az Észak-atlanti Szövetség ,jól járt", megerősödött. Sajnos, más a helyzet Csehország­gal, főként a Brüsszelben róla alko­tott kép - a közös múlt miatt - befo­lyásolja a Szlovákia NATO-tagságá­ról kialakuló véleményeket. A veze­tő cseh politikusok közül egyedül Havel elnök állt ki a szövetség be­avatkozása mellett. A szociáldemokrata vezér és egy­ben kormányfő Miloš Zeman két­színűsége minden képzeletet felül­múlt. Brüsszelben a szövetségesek­kel együtt támogatja az akciót, míg az otthoni nyilatkozatai pontosan az ellenkezőjét sugallják. Az ok egy­szerű: Zeman populizmusa. Ugyan­is a cseh közvéleménynek csak a harmada támogatja a csapásokat, így a miniszterelnök a választók ér­zelmeivel manipulálva igyekszik növelni népszerűségét, Brüsszel pe­dig messze van Csehországtól, otta­ni szavai nem hallatszanak el hazá­ig. Az ODS elnöke, Václav Klaus szintén csalódottan nyilatkozott a bombázásokról. Álláspontjának szubjetív okai is vannak, hiszen Klausnak közimerten sok szerb ba­rátja, ismerőse van. Más kérdés, hogy személyes érzelmek nem ha­talmazhatnak fel egy államférfit (?) arra, hogy országa érdekeivel ellen­tétes nyilatkozatokat tegyen. Klaus elutasító magatartásában jelentős szerepet játszott a presztízskérdés is. Bármennyire kicsinyes és helyze­téhez méltatlan is, de az ODS elnö­ke elvből ellentétes véleményen van Havel elnökkel, vagy a Rumi galom színeiben indult, választói között a pozsonyi magyarság zöme is ott volt. A pozsonyi magyar vá­lasztók voltak azok, akik döntő mértékben befolyásolták megvá­lasztását. Erről feledkezett meg a közelmúltban Peter Kresánek mint parlamenti képviselő. Mit is tett a honatya? Muránsky képviselőtársával (mindketten KDM) támogatta Ján Slota köztár­sasági elnöki tisztségre való jelölé­sét. Azt a Ján Slotát támogatta, aki már 1995-ben egy rádióműsorban jópofáskodva kijelentette, hogy az itt élő magyarokból legszívesebben magyargulyást, a cigányokból pe­vezette Szabadság Unióval. Cseh­ország két vezető politikusához ha­sonlóan reagált a cseh politikai pa­letta túlnyomó része. Érthető te­hát, hogy mindez Brüsszelben gya­nakvást kelt a tagjelöltekkel szem­ben. A szlovák kormány a cseh pél­dával ellentétben egyértelműen a NATO mellé állt, és igyekszik „ki­hozni a legtöbbet" a válságból az ország integrációs esélyeinek javí­tására. Különleges jelentősége van a légtér megnyitásának a NATO gé­pei számára. Ennek következmé­nye: lehetnek hosszú távon a leg­kedvezőbbek, mert hangsúlyozó­dik az ország fekvésének stratégiai jelentősége. A NATO középső és déli szárnyát kelet-nyugati irány­Szlovákiáról mint szö­vetségesről beszélnek az amerikai fővárosban. ban ezer kilométeres hosszúság­ban kettévágja a semleges Svájc és Ausztria, amelyek légterébe a szö­vetség gépei nem repülhetnek be. Emiatt a Németországból felszálló NATO-gépek kénytelenek óriási kerülőt tenni nyugat felé, hogy el­érjék olaszországi és dél-európai támaszpontjaikat és céljaikat. A szlovák légtér használata esetén a repülési távolság jelentősen lerövi­dül, ami komoly előny a NATO szá­mára. Hogy mindezt tudatosítják Brüsszelben és Washingtonban is, igazolják washingtoni nagyköve­tünk, Martin Bútora szavai, aki sze­rint Szlovákiáról mint szövetséges országról beszélnek az amerikai fő­városban. A koszovói válság követ­keztében lehetőség nyílt Szlovákia előtt, hogy bebizonyítsa eltökéltsé­gét az Euroatlanti integráció iránt. Remélhetőleg a NATO-központban Budapest és Varsó magatartása alapján ítélkeznek majd a tagjelöl­tek fölvételekor. dig cigánypecsenyét készítene. Azt a Slotát, aki nemrég egy összejöve­telen - igaz, részegen, de ez nem szolgál mentségére - arra szólítot­ta fel a fiatalokat, hogy üljenek tankokba, és tegyék a földdel egyenlővé Budapestet. Amit egy ember józanul gondol, azt része­gen kimondja. Es ilyen jelöltet sze­retne látni Peter Kresánek képvise­lő úr a Szlovák Köztársaság első embereként, államfőként. Hogy a kép teljes legyen, megemlítem, hogy Kresánek képviselő úr még a koalíciós megállapodásról is meg­feledkezett, mely kimondja, a koa­líció közös jelöltje Rudolf Schuster TALLÓZÓ PRAVDA A munkanélküli polgárok egyne­gyede valójában nincs munka nél­kül - az 1997-ben elfogadott foglal­koztatási törvény kitűnő lehetősé­geket nyújt a feketézésre - úja a lap. A tényre nem a Munkaügyi, hanem a Statisztikai Hivatal figyelt fel: 1997 januárjáig 30-40 ezer munka­nélkülit tartottak nyilván; az új jog­szabály életbe lépése után számuk érdekes módon 200 000-re ugrott. Közvélemény-kutatást végeztek az Európai Unióban jól bevált kereszt­kérdéses módszerrel, s kiderült, csak háromszázezren nem dolgoznak ­holott 470 000 polgár kap munka­nélküli-segélyt. Az állam kétszere­sen is károsul, hiszen az adóktól és biztosításoktól is elesik. A lelemé­nyes magánvállalkozók jól ki tudják használni az efféle joghézagokat. SME Ivan Lexa (DSZM) mindenre képes - ezért óvatosságból rács mögé kel­lene dugni, hogy ne tudja befolyá­solni az ellene folytatott nyomozást. A jogszabály értelmében (Btk. 67. paragrafus, első bekezdés) az ügyész elrendelheti - s ha a parla­ment megszavazza, el is rendeli - a vizsgálati fogságot. Alaptalan a féle­lem, hogy Lexa esetíeg pénzének köszönhetően megússza: sem óva­dék, sem becsületbeli nyilatkozat el­lenében nem helyezhető szabadláb­ra. Kérdéses, hogyan látná el teen­dőit Lexa a parlamentben - erről ugyanis nem szól a már említett tör­vénycikk. „Az ügy nagyon bonyo­lult, külföldön eddig ritkán fordult elő hasonló eset" - nyiladcozta a kér­déssel kapcsolatban Juraj Kolesár docens. Bár a parlament mandá­tumvizsgáló és mentelmi bizottsága foglalkozott a problémával, Lexa vizsgálati fogságba helyezését egy­előre elutasította. FAZ Miért nem próbálja meg a NATO északi irányból - tehát Magyaror­szágon keresztül - megtámadni Ju­goszláviát? Belgrád ostroma és megszállása jóval könnyebb volna, mint Koszovó „felszabadítása". Egy eseüeges invázióról azonban a ma­gyar parlament jóváhagyása nélkül még álmodni sem szabad, s ez a for­gatókönyv szóba sem került a ma­gyar törvényhozásban. Magyaror­szágnak semmi kedve belekevered­ni a koszovói háborúba, mellesleg ott a szerbiai Vajdaságban élő 300 ezer magyar. A Vajdasági Magya­rok Szövetsége éppen azt szeretné megakadályozni, hogy a magyar anyanyelvű hadköteleseket ne használják fel ágyútölteléknek, ezért a VMSZ vezetője mérséklet­re intette a magyar kormányfőt. Az orosz- fehérorosz segélyszállít­mány körüli vita is megmutatta, milyen nehéz geopolitikai helyzet­ben van Magyarország - azonban helyesen járt el, amikor nem en­gedte át területén a humanitárius segélynek aligha minősíthető pán­célozott járműveket. Moszkva és Minszk persze ingerülten reagált, mert a küldeménynek terveik sze­rint az ortodox húsvétra már Szer­biába kellett volna érkeznie. „Ma­gyarország elszigetelt helyzetben van, ugyanakkor támadásoknak is ki van téve. Az elméleti eszmefut­tatások is politikai földrengést okozhatnak" - írja a lap. lesz. Slota tizenhárom Szlovák Nemzeti Párt-beli társáp kívül csak a fent említett két keresztényde­mokrata képviselő akadt a százöt­ven tagú parlamentben, aki támo­gatta jelölését. Nélkülük - mivel a 15 ezer polgár aláírását már nem sikerült volna időben megszerez­nie - Ján Slota jelölése lehetetlen lett volna. Meggyőződésem, hogy ebbe az ország lakosainak döntő többsége könnyen belenyugodott volna. Ezt legékesebben a köztár­saságielnök-választás eredménye bizonyítja majd. Tomanovics Zoltán Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents