Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-12 / 83. szám, hétfő

8 Tévé és Rádió ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 12. A sávolyi Agócs Béla és Agócs Sándor családi öröksége: a talán soha ki nem teljesedő tehetségük Egy tiltott hangszer szerelmesei Floralia Gorsiumban Septimius Severus császár 202. évi látogatásának egyes eseménye­it elevenítik fel, s Euripides: Andromakhé című drámáját mutatják be a Fejér megyei Gorsiumban, az idén április 30. és május 3. kö­zötti hagyományos Floralia ünnepen. Az antik Róma egykor legje­lesebb, legnagyobb pompával játékokkal megült ünnepére emlé­keztetve a rendezvénysorozat idején virággal köszöntik, s látvá­nyosságokkal várják a régészeti parkba látogatókat. Különleges él­ményt kínál a császár látogatásának felelevenítése. A római kocsin bevonuló Septimius Severus-t két fia - Caracalla és Géta -, udvari emberek serege kíséri. A birodalom ura - akárcsak 202-ben - meg­tekinti a tiszteletére rendezett gladiátorjátékokat. A program Gorsium egykori teátrumában Euripides drámájának előadásával fejeződik be. (MTI) SZÍNHÁZ KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: A bátor nyuszi kalandjai 10 THÁLIA SZÍN­HÁZ: (Rimaszombati vendégjáték) Az ügynök halála 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: (Nagykanizsai vendégjáték) Tom Sawyer ka­landjai 10 Utazás az éjszakába 19 TATABÁNY A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ - KAMARASZÍNHÁZ: A bátor lovag 13,15 Figaro díszlépésben 17 MOZI HVIEZDA: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 18 OBZOR: Sziki-szö­kevények (am.) 20.30 Szerelmes Shakespeare (am.) 15.30, 18 MLADOSŤ: Az élet szép (ol.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) 17.30 Rush Hour (am.) 18, 21 A vízhordó (am.) 16.30,19.30 Halloween 20 év múlva (am.) 18, 21 Szükségállapot (am.) 17, 19 Tommy (br.) 20 Barnabás Kos esete (szl.) 19.30 KASS A DRUŽBA: Angyalok várpsa (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Édesek és mostohák (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Az élet szép (ol.) 15.45, 18 Celebrity (am.) 20.15 ÚSMEV: Félesély (fr.) 16, 18, 20 IMPULZ: Érzékek iskolája (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Álmok ideje (am.) 19 LÉVA- SLOVAN: Gyakorlati mágia (am.) 19 GÚTA: Maffia! 19.30 GYŐ R CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: A szentfazék (am.) 13.30, 20.15 Európa Expressz (magy.) 15.45, 18 Az invázium (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A szerelem hálójában (am.) 17.15, 19.45 Babe 2. (am.) 13.15, 15.15 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Joe, az óriásgorilla (am.) 14.45 Jackie Brown (am.) 17,19.45 Az élet szép (ol.) 14.45,17.15,19.45 Szerelmes Shakespeare (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 ÉLetem sze­relme (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Édesek és mostohák (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A nő kétszer (am.) 14,16, 18 Az őrület ha­tárán (am.) 20 LLOYD: Good Will Hunting (USA-film): 18 óra. Dol­csi vita (USA-film): 20, 22 óra. RÁBA: Édesek és mostohák (am.) 15.30,17.45, 20. RÁBA EURÓPA: Ronin (am.) 17.30, 19.30 RÁBA PINCEMOZI: A cseh film 1968-1998 (cseh) 17, 19 FENYVES AU­TÓSMOZI: Sziki-szökevény (am.) 21 Duba Gyula - Szabó Gyula: Tűzmadár Mesekönyvkísérlet A tudomány és technika fejlődésével egyre fontosabb feladat a szaknyelvek fejlesztése Nyelvtervezési feladatok Magyarországon NÉMETH ZOLTÁN A meséskönyvek általában nem az­zal szoktak kitűnni, hogy olyan túl­zottan kísérletiek lennének. Talán ebben a műfajban maradt fenn leg­inkább a történetmondás, illetve a történetmondás igénye mind az ol­vasók, mind az írók részéről. Duba Gyula nem olyan író, aki a „kí­sérleti"-nek nevezett irodalom vize­ire evezne téma után. Azon írók kö­zé tartozik, akik többször nyilvá­nossá tették már világlátásuk, írói módszerük lényegét, egyszóval azokat az eljárásokat, amelyekből megteremtik saját, egyedi, kü­lönbejáratú világukat. Duba a „va­lóságából eredezteti világlátását, a „valóság" számára az a hely, amely értelmezhetővé teszi írásait. Miért, mitől kísérleti akkor Duba Gyula könyve? Egy különös játék folytán, amelyet ez a próza a képek­kel folytat: Szabó Gyula képeivel, festményeivel, akvarelljeivel. Néze­gette, rakosgatta őket, s végül any­nyira belefeledkezett a különös ké­pi világba, hogy az megihlette őt. Egy történet jelent meg előtte a ké­pek nyomán, pontosabban olyan sorrendbe rakta ezeket a képeket, hogy „az" a történet jelenjen meg, amelyet ő akart felépíteni, elképzel­ni. A képek egymásutánjából azu­tán egy megható történet kereke­dett ki, a kisiskolás fiúcskáról, Pé­terkéről és a Festőről, aki a képek nyelvén igyekszik közelférkőzni a kisfiú lelkéhez, s formálni azt. Dubának ez az opusza is, mint leg­több műve, a szülőföld élménykö­rét járja be. Számára a szülőföld, a régi szokások, a falusi élet felele­venítése mind olyan erő, amely ké­pes megtartani nemcsak az anya­nyelvet és az identitást, hanem az emberséget, a humánumot is. Rám éppen azok a részek hatottak a leg­inkább, amelyekben a múlt feled­hetetlen darabjai olyan ősi egység­gé álltak össze. Ez az egység főleg azokban az al­legorikus történetekben jön létre, amelyekkel a Festő meséi és ecset­vonásai által ismerkedhetünk meg. A Festő ezekkel a történetek­kel megpróbálja visszavezetni a kisfiút „gyökereihez" megajándé­kozva az olvasót is a Festő falujá­nak múltban gyökerező képeivel, de megdöbbenve tapasztalja, hogy a fővárosi kisfiú számára ez a világ nem a gyökereket jelenti, sőt: a cápák és cetek ismerősebbek számára, mint mondjuk a falu hét­köznapjaihoz tartozó tehéncsor­dák, kecskék, lovak. És itt talál­koztam ennek a könyvnek az ere­jével, mai életünk totalitásával. Duba láthatóan a felvilágosodás korabeli fejlődésregény lehetősé­geiből indult ki, meseregényre al­kalmazva azt. A szereplők párbe­szédét átható tanítvány - mester viszony, az olvasók szerencséjére, legtöbbször nem a didakszis, ha­nem a képzelet kötetlen játékai, a fantázia keserédes tapasztalatai felé irányítják a befogadót. A tárogatóról még ma is so­kat vitatkoznak a zenetörté­nészek. Annyi bizonyos, hogy ma ismert formája, megszólaltatását segítő mai fúvókája és mechanikája csak a múlt században ala­kult ki. Mindez azzal a re­ménnyel, hogy az ázsiai ere­detűnek tartott fúvóshang­szert a cigányzenészek is megkedveljék. DUSZA ISTVÁN Schunda V. József pesti hangszer­készítő jutott arra az ötletre, hogy "megtartva a tárogató kúpos ke­resztmetszetét egynyelvű klarinét­fejet illeszt rá. A hangszer ennek következtében nem kvintel, ujj­rendje olyan mint az oboáé. Hang­színe a klarinét és az angolkürt kö­zött helyezkedik el. Kissé fátyolos, sokszor nazális, de átütő erejű hang, mely bús dallamok, hallgató­nóták előadására talán alkalma­sabb, mint vidám, mozgékony té­mák játszására." (Siklós Albert: Hangszerek, hangszínek, Bp. 1941.) Miközben a tizenhétéves Agócs Sándor tárogatójátékát hallgatom sávolyi házuk szobájában, óhatat­lanul felrémlik bennem gyermek­korom néhány estéje. Olyankor a nagynénémék lakta szülőházunk udvarán álló körtefa alatt üldö­gélve hallgattuk a harmadik szomszédból odahallatszó táro­gató hangját. A különös érzéseket keltő, a mindennaposságtól mesz­sze eső hangszerszólót hallgató alig tíz éves gyerekként, semmit sem tudtam róla. Ma is csak any­nyival többet, amennyivel a köny­vek és a hangszer készítésével foglakozó sávolyi ezermester megismertettek. Agócs Béla igencsak bizalmatlanul fogad. Amolyan "ipari kémnek" gondol, aki majd kikérdezi és ellesi titkait, hogy aztán elkészítse az el­ső tárogatóját. Rosszul mérte fel a helyzetet. 0 is tudja, hogy a dolog sokkal bonyolultabb annál, hogy egyetlen beszélgetés során kifür­készhetők lennének a titkok, a mesterfogások: - Apám juhász volt, s nemcsak ját­szott, hanem készített is tárogató­kat. Pásztoremberi ravaszságát és keménységét nem vetette el akkor sem, amikor megöregedve abba­hagyta a mesterkedést, s magam­LANSTYÁK ISTVÁN Korábbi írásainkban megismer­kedtünk a nyelvtervezés fogalmá­val, több, jobbára a rokon nyelve­ket érintő példán illusztráltuk e sokrétű tevékenység néhány moz­zanatát, végül szóltunk a magyar nyelvtervezés általánosabb, straté­giai jellegű feladatairól. Ez alka­lommal arról fogunk beszélni, mi­lyen konkrét tennivalóink vannak a nyelvtervezés területén Magya­rországon. Az egyik állandó, s a tudomány és technika fejlődésével egyre fonto­sabb feladat a szaknyelvek fejlesz­tése, a magyar nyelv különféle egyéb regisztereinek, stílusrétege­inek további kimunkálása, gazda­gítása; ezt a tevékenységet a nyelvtervezési irodalom differen­ciáció-nak, ill. modernizáció-nak nevezi. Ami a szaknyelveket illeti, tudjuk, hogy a tudományos és műszaki fej­lődés élvonalában az angolszász világ áll, különösen az Egyesült Ál­lamok. Ézért számos tudományág­ban tömegével jelennek meg új meg új angol eredetű elemek. A nyelvtervezés fontos feladata, hogy megpróbálja ezt a folyamatot - a nyelvészek és az egyes szaktu­dományok művelőinek együttmű­ködésével - szabályozni. Vannak esetek, amikor az idegen szó köz­vetlen átvétele a célszerű megol­dás, más esetekben inkább tükör­fordítás alkalmazása vagy esetleg egy egészen más motiváltságű szó alkotása látszik megfelelőbbnek. A szaknyelvek fejlesztése nem csupán terminológiai kérdések megoldását jelenti. Szakembere­ink számos idegen nyelven olvas­nak szakcikkeket, nem csoda hát, hogy az idegen szaknyelvi regisz­terek különféle nyelvtani és sti­lisztikai jellegzetésségei is utat ta­lálnak magyar nyelvhasználatuk­ba, ill. az általuk készített fordítá­sokba. Ezeket balgaság volna mind elvetni. Annak eldöntésé­ben, hogy mely kontaktusjelensé­geket kell nyelvünkben támogat­ni, s melyeket kellene inkább for­dítási hibának tekinteni, a nyelv­tervező sok esetében segítségére lehet az illető szakterületet műve­lő szakembernek. A nyelvtervezés feladatai közé tar­tozik a személy-, hely- és intéz­ménynévadás szabályozása is. Ami a személyneveket illeti elegendő, ha példaként megemlítjük azt a tényt, hogy számos szülő új, eddig nem anyakönyvezett nevet szeret­ne adni gyermekének. A kért név elfogadhatóságának eldöntésében fontos szerepet játszhat az a nyel­vész szakember, aki ismeri a mai magyar személynévrendszer előz­ményeit, változási tendenciáival is többé-kevésbé tisztában van, s a névesztétika kérdéseiben is eliga­zodik. Folyamatosan akadnak tennivalók a helynevek és intézménynevek szabályozása terén is, hiszen ko­rábban önálló települések egyesül­hetnek, vagy éppenséggel addig valamely más telepiilséhez tartozó puszták faluvá nőve önállósulhat­nak, nem beszélve az új utcák és más közterületek keletkezéséről. Intézmények, szervezetek, vállal­kozások megalakulása szintén névadással jár; itt is szükség lehet a nyelvész segítségére. Állandó feladat a helyesírás kar­bantartása is; afölött való őrködés, hogy az ne távolodjon el túlságo­san az élő nyelvhasználattól, u­gyanakkor megmaradjon szüksé­ges állandósága is, amely lehetővé teszi a korábbi szabályok szerint írott szövegek könnyű olvasható­ságát. Szükség volna továbbá a magyar helyesírás megreformálá­sára, egyszerűsítésére is, főleg ami az egybe- és különírást, valamint a földrajzi nevek helyesírását illeti. Előző alkalommal már említettük nyelvtervezésünk egyik fontos te­endőjét, nyelvünk további - és az eddiginél jóval radikálisabb - nem­zetköziesülésének (indoeuropei­zálódásának) elősegítését, ami a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag nyelvünk szókészletének, sőt rész­ben nyelvtani rendszerének, vala­mint különféle regisztereinek az angol nyelvéihez való hozzáigazí­tását jelenti annak érdekében, hogy a magyar és az angol nyelv vi­szonylatában könnyebbé váljon a kölcsönös fordíthatóság és a két nyelv elsajátítása egymás beszélői számára. Előzményként és köve­tendő példaként állhat előttünk a 18. század utolsó harmadának, ill. a 19. század első felének nyelvújító mozgalma, amely ugyanezt a fel­adatot végezte el - az akkori idők nyelvpolitikai viszonyainak megfe­lelően - elsősorban a német nyelv viszonylatában. Ez a folyamat egyben a Kárpát­medencei nyelvi egység megerő­södését is szolgálná, hiszen a pe­remállamok magyarságának nyel­ve a magyarországinál nagyobb mértékben indoeuropeizálódott a többségi (indoeuróai) nyelvek ha­tására. szerváltás utáni első esztendőkben megjelent tárogatófelvételeket tar­talmazó lemezek segítettek vala­melyest a dolgon, de a hangszer igazából nem került nagyon a köz­tudatba. Agócs Bélának vannak titkai, ame­lyeket talán majd fiának ad át. Sa­nyit mindazok ismerhetik, akik megfordultak a Duna Menti Tava­szon, a füleki palócfesztiválokon, a Bíborpiros szép rózsa népzenei ve­télkedőn. Azt mondja az apja, hogy nem akart tanulni, nem akart a zeneiskolába járni, így kottát sem olvas, csak hallás után játszik. Te­hetségesen. Lassan katonának vi­szik, s aztán ki tudhatja, mi lesz be­lőle, mi lesz a tehetségével... Beszélgetésünk közben kuncsaft érkezik, egy megjavított klarinétért jött. Van valami furcsa a zenész úr­ban. Keménykedik, nyeglén beszél, s mindenáron a mester munkáját fitymálja. Nem véletlenül, hiszen azok közül a kivagyi cigányzené­szek közül való, akik nyugatra jár­nak muzsikálni. Sanyinak viszont felcsillan a szeme, amikor a véle­ményét kérdezem: - Szeretnék én is zenekarban ját­szani. Azt biztosan lehet, de kottaolvasás nélkül amolyan úri zenészként, eléggé nehéz lesz, mondom neki a tényállást. Édesanyja szerint is hiá­ba a szó, mert most Sanyi azt hiszi, hogy mindig így lesz. Hívják, viszik fellépni, itt-ott még keresnek is va­lamit a szereplésekkel, de a nagy pénzeket mások találják meg. Akkor is készültek egy gyetvai folk­lórfesztiválra. Jó másfél héttel ké­sőbb valahol Esztergom felé autóz­va véletlenszerűen hallottam meg, hogy egy szlovák rádióadón sugá­rozzák a fesztiválon készült hang­felvételt, amelyen "Alexander Agócs" tárogatózott. S akkor az élet dolgainak váratlan fordulatai­ra gondoltam - remélem - csupán véletlenszerűen. A kuncsaft vitatkozik, kioktat, de Agócs Béla,az ezermesterek nyugalmá­val cáfol. (A szerző felvételei) Sanyi nagy kedvvel fújja a tárogatót hoz vettem szerszámait. Láttam a szemében, hogy igencsak kételke­dik bennem. Majd amikor megmu­tattam neki az első tárogatómat, forgatgatta, nézegette, s nagyokat morgott és hümmögött. Akkor már tudtam, hogy valami sikerült, ha nem is tökéletes. Nekem később egy a Stowasser budapesti gyárá­ban készített tárogató adta az ala­pot. Ehhez szabom a mostaniak méreteit is. Megmutatja a már egész kirakat­ravaló hangszergyűjteményt. - El kellene adni valakiknek, csak­hát nincs nagy kereslet. Sokan vannak, akik még játszanak, hiszen néhány éve a tárogató mai formájának a kialakulása századik évfrodulóján Nyíregyházán rende­zett találkozón nyugati magyarok is résztvettek. Csakhát elfogynak a gömöri és nógrádi pásztorok, akik­nél szinte népi hangszer volt a táro­gató. Az a majd négy évtized sem használt a hangszer népszerűség­ének, amikor tiltották. Mondván: csökevényes nosztalgiákat, a kuruckor iránti sóvárgást, műma­gyarkodást gerjeszt. Talán a rend-

Next

/
Thumbnails
Contents